Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-10 / 28. szám

Alexander Dubcek tragédiájának zavaros és ellentmondó tájékoztatásait 1993 májusában azzal zártam le, hogy az adatok forgatagában a szándékos emberölés jelei legalább olyan mértékben vannak jelen, mint a szokványos közúti balesetek esélyei. Már akkor joggal emeltem ki

az Új Szóban (1993. május 26.) a baleset idejétől eltelt kilenc hónapot, mely kevésnek bizonyult arra, hogy: „a Szlovák Köztársaság kormánya és államügyészsége elfogadható pontossággal és részletességgel tájékoztassa az ország polgárait Alexander Dubceknek, az egész világon ismert és tisztelt szlovák politikusnak tragikus halálával kapcsolatos minden mozzanatról és összefüggésről”. Ugyanott, észrevételeim indokolt befejezése: „Ha tehát szándékos emberölésről van szó, a koncepciós jelleg és az irányított háttér letagadhatatlan.”

DUBCEK HALÁLA MÖGÖTT NEM MARADHAT KÉRDŐJEL!

Lefokozva és elfeledve

Dubcek kényelmetlenné válása

Történelmi tényként kell rögzíteni, hogy Dubéek balesetének napjától a Meéiar-kormány felszámolásáig tizennyolc és fél hónap, azaz 560 nap telt el, de az az idő kevésnek bizonyult arra, hogy az akkori kormányelnök úr tájékoztassa polgárait a tényleges helyzetről, a közúti balesetnek minősített események tényleges alakulásáról.

A baleset utáni napokban kétkedéssel fogadtam a tájékoztatások magyarázatait, az első naptól kezdve gyűjtögetni kezdtem a sajtóközleményeket, de a következtetések zavarosnak bizonyultak, a megszokott közúti közhelyek nem váltak be. Az összegyűjtött tájékoztatásök száma napjainkig meghaladta a százat a kormányszervek teljes tartózkodásától kísérve. Ezért vált elkerülhetetlenné - a kormányzat összetételének megváltozása után - az 1993 májusa óta felmerült nyilatkozatok összegezése.

Vizsgálódásunkban tekintetbe kell venni a baleset előtti állapotokat, Dubéek helyezkedését a választások előtt és a Meéiar-uralom két első hónapjában, nem feledve a Dubcek ellen felvonuló erők létezését akár szlovák, akár cseh vonalon, mert Dubcek személyének kényelmetlenné válása már 1991-ben előrevetette árnyékát. Eltávolításának erőszakolását Ján Carnogursky is ellenezte: „A kérdésről nem tudok nyilatkozni. Én nem szerveztem támadásokat, annak a nézetnek vagyok a híve, hogy Alexander Dubéek maradjon továbbra is a Szövetségi Gyűlés elnöke.” (Cas, a Demokrata Párt lapja, 1991. május 6.)

Nézeteit Dubéek sem titkolta: „Teljesíteni óhajtom feladatomat és küldetésemet, elősegítem köztársaságaink érdekeinek megtárgyalását, de nem a politikai csoportosulások érdekeit... helyzetünk legfőbb kérdése államjogi berendezkedésünk.” (Národná obroda, 1991. május 13.) A prágai elnöki hivatal álláspontját Michal Zantovsky fejtette ki: „Václav Havel szerint semmi jogcím sincs arra, amivel meg lehetne indokolni Alexander Dubéek visszahívását a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségéből. (Lidové no- viny, 1991. május 7.)

A föderáció kérdésében Dubéek következetesen hirdette, hogy gazdaságilag sincs más megoldás, mint a szövetségi állam fenntartása (Národná obroda, 1991. jánius 3.), nem meglepő, hogy 1991 tavaszán ellenvélemények kerültek felszínre Dubéek és Vladimír Meciar között, Dubéek nézeteit egy 1991. április 14-én megtartott vita keretében Vladimír Ondruä emelte ki később a Kultúrny íivotban: „A Meéiarral lezajlott konfliktusokkal kapcsolatban Alexander Dubéek megjegyezte: érti az aggodalmainkat, ennek ellenére az együttműködést a VPN szellemében meg kell őrizni, ne

konfrontáljuk a helyzetet Meéiarnak a kormányelnöki tisztségből való visszahívásával. Fél, hogy azok után szétverné az államot - mondotta előrelátással. Csalódottan és mély nyugtalansággal távozott. (Kultúrny zivot, 1993. június 3-9.). Dubéek másutt is hangoztatta aggodalmait, az 1992-es trencséni választási beszédéből sajnálatos késedelemmel idéz a Sme: „Meéiart ellenőrizni kell, mert másképp baj lesz!” (1993. december 14.)

Koncepciós magatartás Dubéek már az 1992-es választások előtt a fenyegetettség tudatában élt, ma viszont a végzetes „baleset” kétéves emléknapjának közeledtével zavaros tájékoztatások áradata zárja le az ügyet. A koncepciós magatartás rendületlenül szerkeszti meséit, Meéiar úr következetes némaságáról nem is beszélve.

A Vyber 50/93-as száma a prágai Reflexből közöl részleteket. Hangsúlyozza a merénylet lehetőségét, bár eltúloz egyes híreszteléseket, kiemeli, hogy Dubéek föderációs elkötelezettségei ellenére az önálló Szlovákia elnökjelöltje volt. Az elképzeléseket a Reflex gyanakvással fogadja. „Egyesek azt bizonygatják, hogy Dubéek a föderáció következetes híve volt, azzal a szándékkal indult Prágába, hogy ilyen értelemben lépjen fel, határozott érvekkel a Szövetségi Gyűlés talaján. Fellépésével befolyásolhatta volna a közelgő eseményeket - de éppen ez nem volt kívánatos.” A Reflex átveszi Martin Krno kérdéseit a Pravdából (1993. május 5.) „Senkit nem érdekel, hol volt és mit művelt a gépkocsivezető reggel hattól hétig, miért nem azonosították a két pozsonyi rendszámú 613-as Tátrát, melyek nagy sebességgel követték Dubéek BMW kocsiját? Miként lehetséges, hogy a baleset után Dubéek és a gépkocsivezető tizenöt-húsz méternyi távolságban feküdjön a gépkocsi előtt, miközben kizárólag a hátsó ablak volt betörve, az ajtók zárva voltak?” A Reflex megállapítja: „Ján Reznik gépkocsivezető annak ellenére, hogy fején bőrsebet és agyrázkódást szenvedett, Dubéek személyes tárgyait és aktatáskáját átadta a helyszínre érkező rendőröknek.” Lényeges a Reflex befejező észrevétele: „Határozottan végére kell járni a kérdéseknek, melyek az esettel kapcsolatban felvetődtek. Másként fennáll a veszély, hogy Dubcek halála nyitott kérdés marad, és ezért a történelem egyszer még minket, cseheket is elítélhet.” Jellegzetes volt a hatalmi passzivitás, ezt Jozef Bldha kapitány sem igyekezett titkolni: „Kétséges, hogy a vizsgálat folyamán magasabb politikai személyek érdeklődést tanúsítottak volna... ilyen irányú vizsgálatot semmiféle jogosult személy sem kezdeményezett.” (Sme, 1993. november 29., ismerteti a Vyber 50/93.)

A hátsó ablakon esett ki?

Az első jelentések képanyagát tanulmányozva, meglepetésként hat a gépkocsiszekrény kis méretű károsodása. Az árokban felvett képen az első baloldali behorpadt sárhányó látható, nem frontális ütközést, hanem inkább összekoccanást jelezve. A Szabad Újságban (1992. szeptember 5.) a baloldali vaskorlát be- horpadását is láthatjuk. A hátsó kivételével az ablakok épek, különös, hogy az első részek károsodásakor a hátsó ablak

JANICS KÁLMÁN

tört darabokra. A tájékoztatások szerint az utasbiztonsági öv híján - a hátsó ablakon estek ki, ezért maradtak az ajtók zárva. A hátsó ablakon keresztül lezajlott tíz méteres vagy még ennél is hosszabb kirepülésekről nem lehet értelmes magyarázattal szolgálni. Más eset lehetséges, ha hibás ajtózár mellett hirtelen balrafordulás következtében az ajtó kicsapódása és övhiány miatt repül ki a hátsó utas, akár közlekedési zavarok, akár megfontolt kaszkadőr-bravúr következtében.

Ha baleset után a gépkocsivezető bezáija az ajtókat, majd az utas aktatáskáját és jegyzeteit átadja a rendőrség embereinek, senki sem állíthatja, hogy kisebb fejsebe mellett eszméletlenséget okozó agyrázkódásban is szenvedett, de percek alatt kigyógyult. (Dubéek boncolási leletének laikus „kiegészítéséről” már írtam egy évvel ezelőtt.)

Nyitott kérdés marad, miért kellétt zárni az ajtókat, még rejtélyesebb a jobb oldali hátsó ajtó feltételezett centrifugális kinyílása esetleg karbantartási hiba miatt, de feltételezhető átszerkesztés vagy elektromos kapcsolás is. A hihetetlen baleset bírálatai 1993 nyarára kiélesedtek, a hivatalos felületesség a megbotrán- koztatások sorozatát váltotta ki: „Hogyan történhetett meg, hogy nem hallgatták ki Dubéek családtagjait, akik Dubéeket a kórházban meglátogatták? Miért nem terjesztettek fényképeket a bíróság elé, vagy talán nem is léteztek?” - kérdezte Zoltán Rabay a Prácában. (Átvette a Národná obroda, 1993. június 1.)

Éles hangon nyilatkozott 1993. szeptember 1 -jén dr. Libor Leksa, a Szociáldemokrata Párt és a Dubcek család ügyvédje, a bírósági ítélet elleni fellebbezés indokolásában: „Már a vizsgálat is megsértette a törvényességet. Ellentmondásokat láttunk az előzetes intézkedésekben, a személyes tárgyak megőrzésében nem tartották be az előírásokat. A szabályokat a vizsgálat módszereinek az alka- mazásában is megsértették. Például abban, hogy a komoly közlekedési baleset és a színhely vizsgálatát nem az illetékes államügyész irányította. Az iratokon a vizsgálat idejét korábbi időponttal dátu- mozták, elmulasztották a helyszíni fényképezést. Nem volt rekonstrukció, mely alkalmazkodott volna az autópálya adott állapotához, értékelte volna a járművet stb.” (Pravda, 1993. szeptember 1.) Novemberre a Pravda kimondja a lappangó, de eltitkolt igazságot: „bizonyítékok merültek fel, melyek az előre megtervezett akciót igazolják”. (1993. november 27.)

Vladimír Mináé a Rupublikában közzétett cikksorozatában az összegezés keretében a baleset egyéves emléknapján inkább elégedett, mit sajnálkozó volt: „Milyen nagy ember maradhatott volna, ha tud hallgatni... De ő nem tudott hallgatni.” (1993. szeptember 1.) Míg a Meéiar-kormány a mesterséges feledés útját egyengette, Jaroslav Volf Dubcek halálának évfordulójára meghirdette a kiélezett ellenállást: „A Szlovák Szociáldemokrata Párt Alexander Dubéek halálának egyéves emléknapján nyílt levelet intéz a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsához. Végérvényes választ kíván a parlamenti bizottságok megalapítása ügyében, ezt nemcsak a szociáldemokrácia váija el, hanem az egész európai demokratikus nyilvánosság”. (Národná obroda, 1993. november 4.)

Dubéek orvos fia, Pavol, az irányított félrevezetések légkörében joggal mutatott rá a vizsgálat képtelenségeire: „A nyomozás eredménye szerint a gépkocsi sebessége óránként 115 km lehetett. Frontális ütközés nem történt. Apámat a kocsi előtt fekve találták, és állítólag minden ajtó be volt zárva. Ügy értesültem, hogy a BMW cég érdeklődést tanúsított a baleset kivizsgálásában való közreműködésre, de ez sem történt meg. Ezért nem kapok sok kérdésre megnyugtató választ.” (Národná obroda, 1993. november 6.)

A külföldi sajtó érdeklődése igazolta a Dubéek-ügy nemzetközi súlyát, a sajtó általában különösnek ítélte a balesetet, Dubéek bolognai barátja, Vittorio

Caffeo sem hitt a közúti baleset változatában. A budapesti Magyar Nemzet a koncepciós jelleget emelte ki: „A szlovák szociáldemokraták néhány hónappal ezelőtt parlamenti bizottság létrehozását kezdeményezték annak érdekében, hogy a baleset minden részlete tisztázódjék. Jaroslav Volf, a párt alelnöke a TA SR szlovák hírügynökségnek nyilatkozott, elmarasztalóan szól arról, hogy míg a baleset utáni vizsgálat lassú volt, és közvetlenül folyt az adatok egybegyűjtése, addig az ügyet annál következetesebben és gyorsabban lezárták.” (1993. november 5.)

A vizsgálatot terjesszék ki

Ugyanezen év decemberében Jaroslav Volf alelnök áttér a nyílt vádemelés hangoztatására, miközben mellékessé válik az időjárás, a sebesség, a kanyarok, az ablaktörések minden esetleges kellemetlensége és veszedelme, a magyarázatot mégis a csoportérdekek koncepciós kíméletlenségének hangsúlyozásában keresi; az újságírók kérdéseire, hogy ko- moly gyanú formájában fenntartható-e a merénylet vádja, Volf válasza határozottan a merénylet érvényesülését hangsúlyozza: „Vannak bizonyos feltételezések, hogy Alexander Dubéek halála egyes személyek számára kedvező esemény lehetett, mind Szlovákiában, mind Csehországban. Ilyen feltételezésekkel nemcsak itthon találkozunk, de külföldön is... Tisztelem Václav Havel urat, mégis az a véleményem, hogy Csehor- szágnak sincs olyan jelentős személyisége, mint éppen Dubéek volt... A szlovákiai helyzet az élő Dubéek mellett talán lényegesen más lenne, de Szlovákia nemzetközi helyzete is. ...Mi csak azt kívánjuk, hogy a vizsgálatot terjesszék ki bizonyos feltételezések és homályosságok ellenőrzésére... Egyszerűen nem kívánjuk, hogy Dubcek halála mögött történelmi kérdőjel maradjon.” (Národná obroda, 1993. december 4.)

A Meéiar-kormány irányításának végső heteiben a követelések elhalkultak, de 1994 márciusának utolsó napjaiban Jaroslav Volf alelnök a szociáldemokraták nevében újból követeli a Dubéek-tragédia tisztázását: „A legfelsőbb állami szervekben megvalósult személyi változások nagyobb lehetőséget adnak követeléseink érvényesítésére, hogy Alexander Dubéek balesetének kivizsgálására különleges parlamenti bizottság alakuljon.” Jaroslav Volf hozzátette: „A belpolitikai válság, valamint a parlament és a kormány változása ezeket a törekvéseket ideiglenesen háttérbe szorította.” (Sme, 1994. március 30.) A követelést azzal kell kiegészítenünk, hogy a merénylet tervezésével gyanúsítható képviselők mandátumát és immunitását sem ártana az illetékes bizottságokban felülvizsgálni.

Dubcek, a kórházba szállítás perceiben

(Fotó: TA SR)