Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-09 / 41. szám
ilBSärnap 1994. október 9. MŰVÉSZVILÁG • M intha Zoltán nyomában járna... Budapesten ő is csak hátul, a karban kezdhetett volna, külföldön pedig már több éve a legrangosabb táncosok közt jegyzik.- Én nem akartam külföldön kezdeni. Egyrészt, mert eléggé földhözragadt voltam tizennyolc évesen, másrészt pedig cáfolni igyekeztem azokat, akik prófétaként állították: megyek majd én is a bátyám után. Még akkor sem voltak ilyen terveim, amikor végzős növendékként a Csipkerózsika Hercegét táncoltam Amszterdamban. • Bátyjának köszönhetően? Mert akkoriban ő is ott táncolt.- Neki csak annyi köze van a történethez, hogy minden egyes alkalommal, amikor a szüleimmel meglátogattuk őt, bejártam az együttes gyakolataira. Tíz nap, két hét, amíg kint voltunk. klasszikus tréning nélkül nagy kiesés lett volna, a színház vezetősége pedig mindannyiszor szívesen látott. Megismerkedtem az igazgatóval is, ő hívott meg a Csipkerózsikába. Ilyesmire persze itthon még nem volt példa. Össze is futott az egész balettintézet; Dózsa Imre volt a mesterem és az igazgatóm is egy személyben, és mert pontosan tudta, mekkora lehetőség ez számomra, elengedett. • Ha nem engedte volna ?- Bizonyára akkor is elmegyek, számolva a büntetéssel, hogy nem fejezhetem be a balettintézetet. Amszterdam mézesmadzag volt, amelyet nem akartam veszni hagyni. Kinti sikereim hallatán, miután hazajöttem, az Operaház is főszerepre hívott, a Diótörőbe. Amszterdamban öt balettigazgató jött el megnézni öt különböző országból, s mire az öltözőmbe értem, az előadás után már ők is ott voltak, gratulálni. Otthon, a Diótörő után a lehető legelőnytelenebb szerződést tették elém. A szamárlétra első fokát kínálták, amikor a zsebemben már ott lapult az amszterdami színház nagyon is kecsegtető ajánlata. Ők rögtön a szólótáncost látták bennem, de még mielőtt válaszoltam volna nekik, bementem az Operaházba. Én tényleg nem akartam külföldön kezdeni, viszont ahhoz sem volt kedvem, hogy évekig a karban táncoljak. Amszterdamban és később, Londonban azonnal számoltak velem. Szerettek és megbecsültek. • Szakmai féltékenységet, irigységet arrafelé nem is tapasztalt?- Dehogynem. Csak nem azzal az előjellel, mint Budapesten. Nálunk minden zavaró. Az is, ha tehetséges valaki, az is, ha fiatal, az is, ha ugyanazokat a szerepeket táncolja, mint a kollégája, aki még a szamárlétra előtt is sorban állt annak idején. Külföldön, ha látják, mire vagy képes, milyenek az adottságaid, ha észreveszik, hogy milyen hőfokon égsz, már el is kezdenek foglalkozni veled. Őket az sem gátolja, hogy legbelül talán még nem is vagy érett a feladatra... ők majd „megérlelnek”, mert teltházas előadásokat látnak benned. Otthon meg előbb belebetonoznak a karba, s ha marad annyi erőd, évek múlva kitörhetsz belőle. „Ne keressen az a kis nyálas szájú annyit, mint én!” Ez is közrejátszik. A pénz. Nálunk nem a produktumot nézik, hanem az anyagiakat. Hogy kinek, mennyit fizessenek. Mindenki a hatalmát fitogtatja. • A tehetség nem lehet hatalom?- Biztos, hogy lehet. Aki a tehetségével kerül pozícióba, az diktálhat. • Tehát diktál?- Nem vagyok az a típus. Az amszterdami Csipkerózsika után visszamentem a balettintézetbe, és ugyanúgy gyakoroltam a rúd mellett, mint a többiek. Bécsben pedig mindenben a kedvemben járnak. Figyelmesek velem szemben. Mindent úgy csinálnak, hogy az nekem jó legyen. Olyan ember természetesen mindenütt akad, aki szíves-örömest látná, hogy orra buksz, aki a lábát is kitenné eléd. De ha megérzed, kiben mi lakozik, győzni tudsz. Farkastörvények uralkodnak ezen a pályán. Mindig az erősebb jut előre. • Amszterdamban, a Diótörő után milyen helyzet várta ?- Engem ott rögtön elfogadtak. Ugyanúgy, mint a bátyámat. Mi ott szikrázva mentünk előre. Megérkeztünk és rögtön a csúcson voltunk. Minden főszerepet mi táncoltunk. Ez azért Hollandiában sem megszokott dolog. Odakerül valaki, akiről semmit sem tudnak, megismerik, és attól fogva rajonganak érte... először Zoli bizonyította be, hogy ez így is működik. Én akkor szerződtem Amszterdamba, amikor ő már fél lábbal máshol járt. Velem óvatosabbak voltak egy kicsit. „Vigyáztak” rám. Kemény dió lehettünk mi a társulat számára. Még el sem ment a bátyám, s már ott voltam én. A másik Solymosi. Az első évad nagyon nehéz volt. Rengeteg modem darabban táncoltam. Hans von Manen, Rudi von Dantzig és Kylian koreográfiáiban. Mindemellett Rómeót, Paquitál és Szilfideket. Fizetésnapon mindig úgy éreztem: ki vagyok zsákmányolva. Sokat adtam, de keveset kaptam. Hiába lázadoztam, nem volt eredménye. A második évad első felében szerencsére annyi meghívást kaptam, hogy azt mondtam: ha nem fizetnek többet, elmegyek. Ez olyan kijelentés volt a részemről, amire nem tudtak mást felelni, csak azt, hogy rendben, de ha meggondolja magát, visszavárjuk. Nem mentem visz- sza, pedig szerepekben rengeteget kaptam tőlük. Rómeóért például külön hálás vagyok nekik. Az otthoni előadást, Seregi László koreográfiáját annyira megszerettem, hogy ha meghallottam valahol a zenéjét, ki kellett rohannom, nehogy észrevegyék, hogy könnyezem. Amszterdamban pedig akkor kaptam meg a szerepet, amikor a lehető legfogékonyabb voltam rá. Hiányzott a bátyám, hiányoztak a szüleim, a barátaim, és Rómeóként minden fájdalmamat kiélhettem. Aztán Thybaltot is eltáncoltam. Akkor meg a düh jött ki belőlem, hogy nem lehetek otthon. • Nurejev felkérése hol érte utol?- A Balatonnál. Épp otthon nyaraltam, az első amszterdami évad után, amikor felhívtak Londonból, hogy készüljek, mert Nurejev látni akar. Kétszázra felment a pulzusom, elküldtem neki egy videoanyagot, utána üzent, hogy rendben, vár, s akkor közöltem a hollandokkal, hogy ekkor és ekkor másfél hónapra eltűnök. Amikor azt is bejelentettem, hogy kivel, mindenkinek leesett az álla. New York-i, párizsi, milánói sztárokkal kerültem egy csapatba, olyan nevekkel, hogy az első percben nekem is elakadt a lélegzetem. Nurejev a próbákon mindenkihez szigorú volt. Félelmetesen kritizált. Három héttel az amszterdami turné előtt még műtétje volt, de ott, velünk, már táncolt. Mindennap előadásunk volt, néha kettő is, ha nagyvárosban léptünk fel. Egyszer meghúzódott a combizmom emelés közben. Jeget kértem és masszőrt, de nem segített. A szállodában már éreztem, hogy nagyon fáj, vettem is vagy öt kiló gyógyszert, de hiába. Másnap mozdulni sem bírtam, annyira fájt a lábam. Nurejevnek először szólni sem mertem, annyira féltem tőle, aztán mégis felhívtam őt, hogy baj van, lassan már lépni sem tudok. Legnagyobb meglepetésemre nagyon kedves volt, de addig-addig beszélt, míg a végén rászedett, hogy ha ugrani nem is fogok, a pás de deux-t azért ne hagyjam ki. Másnap, a próbán ismét a régi formáját hozta. Dühöngött, idegeskedett, csak úgy szórta a hajtűit. Nekem a Don Quijote- ból kellett volna variációkat táncolnom, mert arra szólt a szerződésem, de a végén mégis a Dió- törőt osztotta rám. Nincs is hozzá kosztümöm, vetettem oda, erre legyintett és már hozták is a ruhát. Nyolcórás próba után este előadás. Nurejev csettintve változtatta a programot. A tizenötödik előadás után a Napolit is eltáncoltatta velem, amit ott tanultam be a helyszínen. Ilyenkor úgy dolgozik az ember agya, akár a komputer. Nem felejtesz el semmit és olyan energiákat kapsz, hogy az előadás után percekig fáradtságot sem érzel. • Nurejev koreográfiái nehéz, megerőltető, komoly koncentrációt igénylő darabok. Másfél hónapig ilyen kompozíciókat táncolni kemény fizikai teljesítmény is, nemcsak művészi.- Nagyon elfáradtam a turné végére, hiszen még akkor sem engedhettem le, amikor a combomat gyógyítgattam. Még a maximumnál is többet kellett teljesíteni. • Találkozott még ezek után Nurejevvel?- Budapesten, amikor a Christophorót próbálta. Bementem az Operaházba, hogy megnézzem, hogyan dolgozik. Beteg volt már, de még mindig úgy táncolt, hogy egyetlen mozdulatából többet tanultam, mintha a világ legjobb magániskolájába jártam volna. • Amszterdamba vissza se ment ezek után?- Hazamentem, pihenni. És táncolni is egy kicsit. Crassust, Diótörőt, Csipkerózsikát. A hercegekbe könnyen bele lehet unni, Crassus egészen más. Ott egy mosollyal nem lehet elintézni semmit. Ezek a szerepek érdekelnek. Ahol komoly történet is van. Dráma. Ezért szeretem A makrancos hölgy Petrucchióját Seregi László koreográfiájában és ezért vágyom a Mayerling Rudolf hercegére is. Ezt a darabot egyébként csak a londoni Royal Ballet játssza. • Solymosi Zoltánnal a főszerepben.- De ha minden igaz, én is megkapom a szerepet. Bécs, az én kedvemért, meg akarja venni a darabot. • A két Solymosi táncolt már egy előadásban?- A Spartacusb&n és A próbában. Hollandiából hívtak haza, de a gáncsoskodás akkor sem maradt el. Bárhova álltam is a rúd mellett, ide-oda lök- döstek. Mindenütt útjában voltam valakinek. Amszterdamban előre köszönt az igazgatóm, az Operaházban pedig a WC-ben kellett átöltöznöm. • Az Angol Nemzeti Balettot milyen céllal pályázta meg?- Szükségem volt ismét egy együttesre, amely- lyel rendszeresen gyakorolhattam. A vendégszereplések menetrendje ugyanis mindenütt egyforma: két hét felkészülés, aztán jó pár előadás. És a következő fellépésig: szünet. Az English National Ballet-ról annyit kell tudni, hogy egy évadban 280 előadást tart. Vagy még többet. Ez a világ legproduktívabb együttese. Táncgyár. Az első két hónap szörnyű nehéz volt. Szerencsére a bátyám is Londonban táncolt akkor, a Royal Ballet tagjaként. Közösen béreltünk lakást, együtt főztünk, moziba, színházba jártunk, hétvégeken pecázni... ez adott erőt, így tudtam asszimilálódni. • Most, hogy Bécsben táncol, visszavágyik néha Londonba?- Nem. Elég volt. Az a rengeteg előadás nem múlik el nyomtalanul. Az idegesség gyomorfekélyt szül. Egy évig táncoltam Angliában, de amikor befejeztem, úgy éreztem, mindenem fáj. Néha nagyon kemény színpadokon táncoltunk. Előfordult az is, hogy raktárban, tornateremben vagy templomban, ahol télen kegyetlen hideg van. És nem fizettek túl senkit. Az Angol Nemzeti Balettban táncolni nem jelent anyagi hasznot, szakmailag viszont rengeteget profitálhat belőle az ember. Ez olyan neves társulat, ahonnan bárhova el lehet szerződni. • Bécs nem visszalépés ezek után?- Megnéztem jól a repertoárt, mielőtt idekerültem volna. Tetszett. Jó darabokban jó koreográfusokkal dolgozhatok, visszafejlődéstől tehát nem kell félnem. Pavarotti, Carreras, Domingo és a többi neves operaénekes miért jár szívesen Bécsbe? Azért, mert Bécs, London, Párizs mindig is háromszöget alkotott a tánc és az opera világtérképén. Nurejev is itt volt hosszú ideig, s a Manón Lescaut-ról, amelyet tavaly táncoltam a Staatsoperban, még Londonban is tudtak. • Akkor már csak Párizsba kellene elszerződnie.- Dolgozom, hogy megismerjenek ott is. A bátyám is arra biztat, hogy dolgozzak kitartóan, és a munkám majd eredményt hoz. Még az idén Japánba készülök, jövőre pedig Monte Carlóba. • Bécsben meddig marad?- Bécsben hosszabb időt szeretnék eltölteni. Itt kevesebb az előadás, mint Londonban, de ha sikered van, gyorsan híre kel. Minden világlap megíija. Most A víg özvegy balettváltozatában lépek fel Danilo szerepében. Ez sokkal könnyedebb darab, mint a Manón. Flört van benne, félreértés, szerelem. Romantikus történet rengeteg humoros helyzettel. Ilyet sem táncoltam eddig. Nagyon sok gégét lehet kiélezni benne. • Az életben hányadik „évadját" tölti?- A huszonharmadikat. • S meddig akar ilyen magas fordulatszámmal hajtani?- Tíz-tizenöt évig. Aztán vége. Ezen a pályán akkor válik érett művésszé az ember, amikor abba kell hagynia. S ha már neve van, félteniva- lója is. Ami jó erős kiképzés a gyomornak. Az én koromban szerencsére sok mindent kibír az ember. Csak a rovátkák száma gyűlik a falon. A kamatot pedig, ha nem figyel magára, így vagy úgy, vissza kell fizetnie. Szabó G. László (Oláh Csaba felvétele) Útelágazásnál állt, de könnyű volt döntenie. Szólótáncosi szerződéssel várták Amszterdamban, harmadrangú kartáncosi beosztással a budapesti Operaházban. Amszterdamból Londonba hívták, az Angol Nemzeti Baletthez, közben Nurejev együttesével vendégszerepeit Ausztráliában. Házi térképén azóta Chicagót, Norvégiát és Németországot is kipipálhatta; Solymosi Tamás most a bécsi Staatsoper első táncosa. Világsztár, akár a bátyja. (Z) ÍZJ s ft H • pp 5» 0 S >% 0 7 w 'ti N 0 £ 13 n • pp ü 'V P3 RÖGTÖN A CSfeSOW I LI
