Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-09 / 41. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és ! rádióműsor Riportunk a 8-9. oldalon Pelé nem akar elnök lenni! írásunk a 16. oldalon 1994. október 9. XXVII. évfolyam Ára 9 korona A mikor a cvíder leányzó utálkozó arccal csak úgy odavetette a visszajáró pénzt, és a rántott fiiét is kelletlenül csapta oda egy nedves tányérra, barátom megjegyezte: hát nem ezt vártuk a kapitalizmustól! Valóban, miután már négy-öt éve rakosgatjuk a tőkés rend alapjait és a parlamenti demokráciát élvezzük, szinte állandóan csak azt kell megállapítanunk, hogy ez a dolog tájainkon legalább olyan nehézkes, mint az előző negyven év más irányú kísérlete. A (mély)nemzetiek, tehát az önjelölt árnyékkormány „hivatalos” nézete szerint azért - és ha tehetnék, ők a legszívesebben azt döngölnék belénk éjjel-nappal -, mert az erkölcsileg és tudatilag teljesen elzüllött föderalis- ták, az ármánykodó demokraták meg liberálisok, a nemzeti kisebbségek közül pedig elsősorban a szakadár terveket szövögető szlovákiai magyarság, lényegében tehát a lakosság jelentős hányada nem tud igazán hitelt adni a nemzeti alapon szervezett csodavárás esélyeinek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy sokan vannak, akik egyre inkább gondolkodóba esnek. Hasonlóan józan, csöndes éleslátással ítélkezve politikáról és gazdaságról, mint az előző, átkos rendszerben tette ezt az emberek zöme - cseppet sem zavartatva magát agitációtól, propagandától... Szóval: mi lesz itt? Ez itt a kérdés! Itt és most, a választások után. Mi az oka annak, hogy az országban nagyjából két esztendeje szinte minden lefékeződött, ami a gazdaság igazi fellendülésének pusztán a csírájával is összefüggne; mi az oka annak, hogy nálunk csak körvonalaiban is alig-alig valósulnak meg a működőképes piacgazdaság azon kisded erényei, amelyeket mi, a szocializmusban nevelkePersze, azért akadnak itt nagyobb dolgok is, amelyeket a nagypolitika magasfeszültségének rezonanciája diktál. Ezen a frekvencián - (mély)nemzeti szemszögből nézve - az a fontos, hogy miként kaparinthatok meg például a köz- szolgálati médiák, miként lehetne befolyásolni dig Floridán a nyarat. És az orvosnál sem fog kelleni órák hosszat várakozni egy facér recept miatt, olcsó pénzen lesz újra húsbőség, s krumpliból is annyi, hogy a boltos fillérekért adja majd. A megoldás mikéntjének terve réges-rég fix und fertig, azazhogy hotovo - csak ne akadékoskodnának itt azok az elfajzott föderalisták, demokraták, liberálisok, a sátán képébe bújt szlovákiai magyarok... Hát lehet ilyenkor a közember gondjaival törődni, amikor veszélyben a haza?! Különösen akkor, ha e politikai iszapbirkózás közben a nemzetpropagandát, az ellenségkép fabrikálását is forszírozni kell?! Elvégre itt lenne már az ideje annak is, hogy Strasbourgtól az Egyesült Arab Emírségekig végre rábólintson a világ: bokréta ez az áldott kis ország az Isten kalapján, bárki megnézheti! N ézheti ám! Akkor legalább látni fogja, hogy mennyire koszosak a vonatok meg a buszok, és a közklozetek szintén. Hogy milyen a telefonhálózat minősége, az orvosi ellátás nívója. Valóban ügyesnek tartanám, ha csőstül jönnének a külföldiek, mert az legalább a nemzeti kátét szajkózókat is szótárazásra és európai civilizációra bírná. Hogy jól érezzük magunkat, hogy napjainkat ne ronthassák el se óbégató közférfiak, se sví- der büféslányok. Mert kukában turkálók mindig lesznek. Nem mindegy viszont, hogy hányán. KUKARAPSZÓDIA dettek azóta csodálunk, amióta holmiféle csóró kukkolókként olykor-olykor a vasfüggönyön ----------------túlra is ki-kiengedett bennünket a ’89 őszén megbukott rendszer. Ám most, hogy öt esztendő telt el azóta, néha akaratlanul is azon morfondírozok: lehet, hogy ezek a dolgok nem is annyira rendszerfüggőek? Mert kicsiben, az egyszerű halandót bosszantandó, továbbra is itt van például a hivatali bürokrácia flegma pök- hendisége és az örökös piszok, amely szemléletesen jelzi a Nyugatról érkező idegennek Szlovákia határait. Vagy itt van a büfések undoksá- ga, a laza ügyeskedéssel elkészített számlák „természetessége”, s az állami vállalatnál alkalmazott útkaparó is, aki reggel nyolckor még, délután háromkor már nincs ott a placcon... Miklósi Péter az Alkotmánybíróság döntéseit, a Legfőbb ------------------------------ Ügyészség véleményalkotását, a Számvevőszék megállapításait; miként lehetne kibillenteni hivatalából a törvényesen megválasztott köztársasági elnököt; miként lehet uszítani az ország kenyerének javát termelő szlovákiai magyarság ellen. Ezen a frekvencián ígérgetni illik. Hogy (mély)nemzeti összefogással a gazdasági csoda küszöbén állunk, s akkor majd Svájc is kismiska lesz Szlovákiához képest; hogy a privatizációval sem kell törődnünk, elvégre majd privatizálnak helyettünk azok, akiknek még az alsóneműjükön is ott díszeleg a nemzeti trikolór; hogy lakásbőség lesz itt, meg olyan világ, hogy a diákok a téli szünidőt az Alpokban töltik, a nyugdíjasok pe-
