Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-02 / 40. szám

Kleopátra aligha változtatta meg a világ arculatát, ám az asszonynak nem elha­nyagolható befolyása volt Julius Caesar bizonyos döntéseire. A történelem számtalan esetet ismer, amikor a gyen­gébb nem képviselői, legyenek bár há­zastársak, szeretők vagy kéjhölgyek, va­lóságos befolyással bírtak a politikai és gazdasági döntéshozókra. Elegendő a feudális Európa politikai érdekek meg­szabta uralkodói frigyeire gondolnunk, de kiváló példákkal szolgál, mindjük a későbbi korok Franciaországa is: Mada­me de Montespan és XIV. Lajos ,a Napkirály, Marie Antoinette és XVI. Lajos... Ezek az asszonyok nem csak a király ágyában rendelkeztek hatalom­mal, tényleges beleszólásuk volt a poli­tikába is, sugallatukra minisztereket és tanácsosokat neveztek ki, udvaroncok és komoly állami tisztségviselők váltak kegyvesztetté. Napóleonra sem marad­tak teljesen hatástalanok a nők: ismere­tes, hogy Walewska grófnő nagymér­tékben meghatározta Bonaparte kelet­európai stratégiáját. A közelmúltból is feleleveníthető né­hány eset, csak úgy találomra. Mao Ce- tung felesége politikai ambíciójának félje halála után nyíltan is hangot adott. Máig emlékezetes jó néhány amerikai First Lady: például Edith Wopodrow Wilson, akinek - meglehet - történelem­alakító szerepe volt a versailles-i béketár­gyalások alatt; Eleanor Roosevelt, Jackie Kennedy, „Lady Bird” Johnson, Ro- salynn Carter és persze Nancy Reagan. De térjünk most vissza az üzleti élet­hez, hiszen valójában ott csinálják a poli­tikát. Pillantsunk be a színfalak mögé, ahol a szex keveredik a businness-szel, ahol a virágzó call-girl hálózatok révén kibogozhatatlanul összefonódnak a pénz­zel mért szerelmek, a könyvelési machi­nációk és az államügyek. Legalábbis Franciaországban. Merthogy valamiféle furcsa szemérmesség miatt a gyönyörű lányairól híres francia földön nincs ép­pen törvényes útja annak, ha a nagyvál­lalatok a világ legősibb és legtermészete­sebb módján próbálnak kedveskedni ügyfeleiknek. Az Egyesült Államokban bezzeg egész újságoldalakat olvashatni tele apróhirdetésekkel, melyekben „es­cort girlök”, azaz „hölgykíséretek” szol­gáltatásait kínálják, és az amerikai cégek kerek perec rákézdeznek a kliensnél: „Óhajt kíséretet?” Vagy vegyük Hong­kongot, a nemzetközi üzleti központot: az idegenből érkezett üzletember itt két kis könyvecskét találhat szállodai szobá­jában az éjjeli szekrényén. Az egyik a Biblia, a másik pedig egy kicsiny bőrkö­tésű kiadvány a meglehetősen homályos Turistakalauz címmel. Belül a város tör­ténetének és gazdaságának rövid áttekin­tése, valamint... Yoko, Belinda, Dona, Jill vagy Diane pontos „koordinátái”, természetesen a megfelelő fotókkal! Franciaország meg olyan képmutató - kesereg a Le Nouvel Observateur cikk­írója -, mint egy serdülő kamaszlány: a szex és az üzlet arrafelé összeforrott fo­galompár, csak nem beszélnek róla. Ha a call-girl szót csupán kiejtik a nagy francia vállalatok illetékesei előtt, rög­vest úgy viselkednek, mint a legerénye­sebb, szüzességben megvénült ne­velőnők. Egy s más mégis kiszivárog a párná­zott ajtók mögül. Az imént említett fran­cia hetilap riportere megtudta például, el kell csavarnia a vendég fejét, hogy elé­gedett legyen, vagy szerelmessé kell ten­nie, teljesen el kell csábítania. A jól sike­rült mulatság után természetesen a sze­rencsétlen ördög még csak a megkívánt lány telefonszámához sem jut hozzá - legalábbis „ingyen”. Amennyiben az üz­letet e kis rásegítéssel eredményesen nyélbe ütik, a közvetítésben érdemeket szerzett call-girl „szép ajándékot” vehet közismertebb luxusbordélyok főnökasszo­nyai gondoskodtak a szakmából kiörege­dett pártfogoltjaik kiházasításáról is. Ez azonban már a múlté. Mostanában a call- girl hálózatok manökenügynökségek, tár­sasklubok jól hangzó nevei mögött rejtőz­nek. S hogy mennyi ilyen, luxusigényt ki­elégítő hölgyvendégszolgálat működik a francia fővárosban, azt csak sejteni lehet. Ha másból nem, hát onnan, hogy a párizsi erkölcsrendészet szakemberei mint­egy ezernyi „nagyvadat” tartanak - igen diszktréten - nyilván. Egyébiránt vajmi kevés bajuk van velük, hiszen miként Madame Clau­?A Ti ti "k tv*! 3"? hogy az Öböl-menti egyik olajparadicsom vezető iparmágnása mindig telexen jelzi Pá­rizsba menetelét, s üze­neteinek utolsó mondata minden egyes alkalom­mal így hangzik: „Kelle­mes társaság kívánatos.” Az egyik legfontosabb elektromossági vállalat magas rangú beosztottja pedig azt mesélte el, mi­ként szokta megszervez­ni egyiptomi üzletfelei „szórakoztatását”: „Ke­resek nekik két-három call-girlt estére. De fog­lalkozni kell a felesége­ikkel is, merthogy min­dig velük együtt jönnek Párizsba. Tehát rendsze­rint én viszem el őket szétnézni az éjszakában. És tudja, mit kedvelnek a»legjobban? A szex- shopokat és a pornóka­zettát áruló boltokat!” A legtöbbször - mint kiderült - maga a kliens jelenti be igényeit, ám előfordul, hogy úgy kell „becserkészni”. A kelletlen, rossz hangu­latban lévő tárgyalópartnert egy, a házi­gazda otthonában rendezett szűk körű va­csora könnyen feldobhatja. Pláne, ha a kompánia egyetlen magányos hölgytagja (aki valójában pontos feladatokkal és a kiszemelt célhoz való „használati utasí­tással” ellátott call-girl) az első pillantás­ra „elolvad” az egyébként igencsak mo­gorva vendég charme-jától... Ami mellesleg az ilyen lakomák előzményeit illeti, Charlotte-tól, a titok­zatos luxuskurtizántól, aki ötezer frank­nál kevesebb összegért ki sem mozdul la­kásából, néhány részletet megtudhatunk. Általában még a vacsora előtt az adott cég „protokollfőnöke” megrendel három­négy lányt, s maga választja ki a tárgya­lófél vélt ízlésének leginkább megfelelő hölgyet. A kiválasztott szépség (a többiek tisztes kárpótlást kapnak az esetleg elma­radt egyéb lehetőségekért) konkrét meg­bízatással ül a fehér asztalhoz. Jól kitalált szerepet kell eljátszania; vagy csak éppen át a cég képviselőjétől, de százalékos ré­szesedést sohasem. Apropó, jövedelmek. Ugyanezen Charlotte a Le Nouvel Observateurben elmeséli, milyen tarifákkal dolgozik ma­napság a fények városában egy hivatalos ledér, aki persze csak nagyban utazik. Nos, egy úgynevezett üzleti vacsora, anélkül, hogy Charlotte egyáltalán lefe­küdne a vendégével, hatezer frankra rúg. Egy hétvége húszezerbe, egy egyhetes utazás harmincezer, egy Zenit fantázia- nevű egy hónapos kiruccanás pedig nyolcvanezer frankba kerül. Akadnak vi­szont kivételek; Charlotte-nak volt már dolga olyan szaúdi férfival, aki egyetlen éjszakáért tizenötezret fizetett. Sok lány maszekban dolgozik: négy-öt megfelelő klientúrával bíró call-girl össze­áll, maguk szervezik és osztják be egymás között ügyfeleiket. Ezt azonban csakis az igazi nagymenők engedhetik meg maguk­nak, azok, akik tekintélyes anyagi háttérrel büszkélkedhetnek. A legelterjedtebb ha­gyományos menedzselési mód a „házak­ban” valósult meg, ahol a madame tulaj­donképpen közvetítette hölgyeit, sőt a leg­de - az üzletág nagynevű képviselője, egészen 1975-ig egy tisztes bordély ve­zetője - önérzetesen vallja: egy call-girl- nek bizony nemcsak szépnek, hanem in­telligensnek, műveltnek, az idegen nyel­vekben jártasnak kell lennie. Ez már csak azért sem túlzott követelmény, mert az örömlányok e legfelső osztályának tagjai többnyire a társadalom „jobb köreiből” származnak. Nemritkán miniszterek, ügy­védek, orvosok gyermekei, egykori fotó- modellek, középszerű színésznők. A ren­dőrség tapasztalatai is ezt igazolják. Szó ami szó, a call-girlök lényegesen más életet élnek, mint mondjuk az egy­szerű, .járdaszéli” prostituáltak. E hálóza­tokból szinte teljesen hiányoznak ugyanis a stricik; a lányok amolyan matriarchátusba szerveződnek, mindig nőt találunk a „há­zak” élén. Míg az átlagos prostituáltak azért érdeklik a rendőröket, mert rajtuk ke­resztül nyerhetnek legkönnyebben bebo­csátást az alvilágba, a call-girlök milliónyi apró, ám mégoly értékes információval rendelkeznek a nagypolitika és a gazdaság felső régióiról. Ez utóbbiak „titkos szolgá­latokat” is tehetnek a hatóságoknak... Némely angolszász országban az ilyes­féle.„felvilágosítás” karriereket törhet ketté. Elegendő emlékeztetni Gary Hart jobb sorsra érdemes amerikai elnökjelölt afférjára, Jimmy Swaggart tévéevangélis­ta nőügyeire. A lista Nagy-Britanniában a leghosszabb: 1987-ben Jeffrey Archer, a konzervatív párt alelnöke kényszerült idő előtt távozni posztjáról, mivel a sajtó - egy prostituálttal való tízperces szállodai együttlét nyomán - hírbe keverte; 1983- ban Cecil Parkinson vált meg a kabinettől házasságon kívüli liezonja miatt; 1976- ban a liberális párti Jeremy Thorpe bú­csúzott szégyenteljesen pártjától, és to­vább folytathatnánk a sort. A legnagyobb vihart kavart botrány azonban régebbről datálódik, Profumo védelmi miniszter privát kurtizánja egyúttal a Londonban akkreditált szovjet katonai attasénak is ál­landó látogatója volt... Mellesleg figyelemre méltó, hogy - Marion szerint - a keleti hírszerzés „sze­xuálisan orientált”. Főleg a KGB élt ezzel a megközelítéssel: embereiket és kettős ügynökeiket az esetek 60 százalékában szexszel fogják meg. Csupán 30 százalé­kában pénzzel, és mindössze 10 százalék­nyi az esélye annak, hogy valaki ideoló­giai meggyőződésből vállal megbízatást. A kémek és kémnők világából téijünk vissza a könnyűvérű hölgyek „polgári” foglalkozásá­hoz. Néhány évvel ezelőtt egy látszólag értel­meden öngyilkosság után derült fény az Euro- Service-France (ESI7) kétes ügyeire, amit az értékelések úgy nyugtáztak, mint a „prostituál­tak felhasználásának intézményesítését az üz- leü életben.” Miről is van szó? Az üzletfelek megpuhításának ez a módja egyáltalán nem új keletű. Csak­hogy az ezzel járó nem csekély költséget valamiképpen minden vállalatnak köny­velnie kell. A fináncoktól éppen ilyen cí­men is lehetne kifizetést eszközölni: „szexuális kapcsolatok”. Nem vagyunk erkölcsrendészek, mondanák erre a meg­hökkent adóellenőrök. Igen ám, de a francia büntetőtörvénykönyv 334. parag­rafusa valahogy ekképp szól: „Bárki, aki a prostitúció tevékenységét elősegíti, a kerítés súlyosbított válfajában elmarasz­talható”. A cégek tehát boldogulnak, ahogy tudnak. Vagy feketén és készpénz­zel intézik a dolgot, ami eleve ráfizetéses, hiszen az adóból ezt a tételt nemigen le­het leírni, vagy különféle jogcímeken „el­bújtatják” a call-girlök tiszteletdíjait. A harmadik megoldás az, amelyikkel az ESF felfutott. A cég szolgáltatásaiért „va­lódi hamis számlákat” állít ki: például „többnyelvű kíséret” vagy „tolmácsolás” címén kikölcsönözi alkalmazottait, akik - és erről az ESF már igazán nem tehet - természetesen egyéb módon is közelebb kerülhetnek klienseikhez. Egy-egy buja éjszaka valamelyik külföldi üzletember­rel úgy tűnik föl ezután, mint a „sajnála­tosan könnyűvérű” tolmácsnő, idegenve­zető meggondolatlansága... Külföldi lapok nyomán: (csiky) TESZT Szexszel töltötte ci sza Örültünk a nyárnak, „az év legszebb heteinek”, noha dühöngött a kánikula. Végre azt tehettük, ami jólesett, élvezhettük a szabadságot, és kedvünk szerint... De va­lóban olyan erotikusán töltötte a szabadságát, ahogy el­képzelte? Válaszoljon spontán tesztünk kérdéseire és akkor - igaz, utólag - sok minden kiderül. Késő bánat, mondják majd, akik elmulasztottak valamit. De nem baj, hiszen jövőre is lesz nyár, és állítólag, még szabad­ság is. Minden elszalasztott lehetőséget pótolni lehet! 1. Mennyi időre utazott el? Két-három hétre 3 Néhány napra 2 Csak két napra 1 2. Hol aludt? Egy apartmanban 3 Szállodában 2 Kempingben 1 3. Van állandó partnernője? Igen 3 Igazából nincs 2 Pillanatnyilag nincs 1 4. Aktív a szerelemben? Nagyon is 3 Meglehetősen 2 Nem túlságosan 1 5. Normális körülmények között milyen gyakran szeretkezik? Naponta 3 Hetente 2 Ritkán 1 6. Jövőre hogyan töltené legszívesebben a szabadságát? Tele szerelemmel 3 Ahogy jön 2 Kirándulásokkal 1 7. Vannak otthon erotikus könyvei, esetleg videokazettái? Persze, hogy vannak 3 Nem, még nincsenek 2 Nem is tudom 1 8. Mennyi óvszert vitt magával? Töménytelen sokat 3 Úgy húsz darabot 2 Egy párat 1 9. Hányféle szexuális játék jut eszébe? Legalább húsz 3 Körülbelül tíz 2 Egy vagy kettő 1 10. Kedveli az alkalmi szexet a barátnőjével? Ó, igen 3 Egészen biztosan 2 Nem különösebben 1 Kérjük, adja össze a pontokat! íme az eredmény: 30-23 pont: Tiszta sor, kiváló eredmény, ön nyerő lett ebben a \ tesztben. Ezek szerint úgy ■f;~ A tett, ahogy válaszolt. Örül­P ­jön tehát az „év legszebb heteinek” jövőre is! Ez a nyár kicsit fárasztó volt, de szuper! , 22-17 pont: Jövőre ne ,■ wí j|* 11 krimiket csomagoljon be, de * tegyen a bőröndjébe szexszel foglalkozó könyveket, lapokat. Meglátja, hogy már az első napok után izgalmas szabadság vár önre. 16-10 pont: A következő szabadságán iktasson be néhány kirándulást is, de ne tartsa vissza magát a szerelemtől! Sőt, készüljön egy kicsit rá! PAJZÁN OLDAL 1994- október 2.

Next

/
Thumbnails
Contents