Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-25 / 39. szám
1994. szeptember 25. HÉTRŐL HÉTRE Va sárnap 1994. szeptember 25. A NAP kel 05.44 - nyugszik 17.43 órakor A HOLD kel 20.27 - nyugszik 11.14 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EUFROZINA -VLADISLAV valamint Cézár, Kende, Kleofás, Kleosz Kiló, Mór, Sólyom nevű kedves olvasóinkat Eufrozina - a görög Eiphroszüné név latinos formájából keletkezett. Jelentése: vidám. szeptember 26. Jusztina szeptember 27. Adalbert, szeptember 28. Vencel szeptember 29. Mihály szeptember 30. Jeromos október 1. Malvin Kour Koumau kiegészítése a fennállás leg-eihez A fény győzelme csak sötétségben érhet. (Murphy) úasűrnap Családi magazin Főszerkesztő: Szilvássy József (« 32 32 20) Vezető szerkesztő: Miklósi Péter (« 210/4453) Főszerkesztő-helyettes: Lovász Attila (« 210/4456) Lapszerkesztő: Flórián Márta (» 210/4452) A Hang-Kép szerkesztője: Szűcs Béla (**210/4452) Grafikai szerkesztők: Szllvásy Erzsébet és Szarka Éva (® 210/4437) Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Priblnova 25., 8. emelet. Telefonközpont: 210/9. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Szedés és képfeldolgozás: SGT Plus és Danubiaprint, Bratislava. Nyomtatás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Ügyfélfogadás: munkanapokon 8-tól 16.30 óráig. Telefon: 210/4455, 210/4478, 210/4446, 210/4447, 32 51 29. Irodavezető: telefon 210/4476. Telefax: 210/4431. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Me- diaprint-KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat és fényképeket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Előfizetési díj negyed évre 117 korona. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság 819 02 Bratislava, Pribinova 25 Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (» 210/4460) Adminisztráció - »210/4425 és 210/4439 Index 480 201 Vasárnaptól szombatig VASÁRNAP: 350 éve, 1644. szeptember 25-én született Olaf Römer dán csillagász. • 280 éve, 1714- ben halt meg az osgyáni születésű Korponai Jánosáé Géczy Julianna, a „lőcsei fehér asszony”, összejátszva szeretőjével, Andrássy István generálissal, a kuruc kézen levő Lőcse várába beengedte a császári csapatokat. Két évvel később rágalmazásért bíróság elé állították, és államérdekből halálra ítélték. Győr piacterén végezték ki. HÉTFŐ: 240 éve, 1754. szeptember 26-án született Joseph Louis Proust francia vegyész, a szőlőcukor felfedezője. • 140 éve, 1849-ben született Ivan Petrovics Pavlov No- bel-díjas orosz fiziológus, egyetemi tanár, a feltételes reflex kialakításának világhírű kutatója. Munkássága új irányt adott a kórélettan, a belgyógyászat, az elme-ideggyógyászat, a pedagógia és a lélektan fejlődésének. • 105 éve, 1889-ben született Martin Heidegger német egzisztencialista filozófus. KEDD: 285 éve, 1709. szeptember 27-én hunyt el Bottyán János kuruc generális, a Rákóczi-szabad- ságharc neves hadvezére, aki a török elleni harcokban elvesztette fél szemét, amiért katonái Vak Bottyánnak hívták. #110 éve, 1884-ben nyílt meg a budapesti Állami Operaház. Az első előadáson Erkel Ferenc Bánk bán című operájának első felvonása, valamint Hunyadi László című operájának nyitánya szerepelt a műsoron. SZERDA: 170 éve, 1824. szeptember 28-án született Francis Turner Palgrave angol költő. CSÜTÖRTÖK: 120 éve, 1874. szeptember 29-én született Kiirthi Sári színésznő. 40 évig volt a Vígszínház tagja. Nem mindennapi rekord, hogy 98 évesen Makk Károly Macskajáték című filmjében, és 99 éves korában Shakespeare III. Richárdjának televíziós feldolgozásában szerepelt. 104 éves volt, amikor 1978-ban meghalt. • 100 éve, 1894-ben született Hetényi Géza kétszeres Kossuthdíjas belgyógyász. Nagy jelentőségűek a kalciumanyagcserére, valamint a máj- és cukorbetegségek anyagcseréjére vonatkozó kutatásai. Elsők között mutatta ki a vegetatív idegrendszer funkcionális zavarainak jelentőségét a fekélybetegségek és a belső szervi betegségek esetében. • 90 éve, 1904-ben született Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij szovjetorosz író, aki 15 éves korától vöröskatonaként harcolt. 16 évesen súlyosan megsebesült. Gerincsérülése következtében megbénult, látása fokozatosan romlott. Bénán és félig vakon írta meg első könyvét, főművét, Az acélt megedzik című regényt. • 75 éve, 1919-ben halt meg Csáth Géza író, zenekritikus, eredetileg forgorvos. Az emberi lélek tájait térképezte fel, s ezzel a századelő magyar szépprózájának megújítói közé emelkedett. • 50 éve, 1944-ben, a második világháborúban a visszavonuló német csapatok terrorkülönítménye lemészárolta a középolaszországi Marzabotto község 1836 főnyi lakosságát és a falut porig rombolta. PÉNTEK: 135 éve, 1859. szeptember 30-án született Benedek Elek író, újságíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, Benedek Marcell irodalomkritikus apja, Benedek István író nagyapja. • 70 éve, 1924-ben született Truman Capote, a második világháború után feltűnt új amerikai írónemzedékhez tartozó író. • 55 éve, 1939-ben született Jean-Marie Pierre Lehn Nobel-díjas francia vegyész. SZOMBAT: 95 éve, 1899. október 1-jén született Bárdos Lajos zeneszerző és karmester, Kossuth- és Erkel-díjas, kiváló és érdemes művész. • 85 éve, 1909-ben született Kárpáti Zoltán növényföldrajz- és rendszerkutató, dendrológus (a növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága), egyetemi tanár, a Cambrid- ge-i Flora Europaea szerkesztőbizottsági tagja és területi referense. Mit csinálna, ha egymillió korona pottyanna az ölébe? KATZ SÁNDOR, hentes (Ekecs): Megfogadnám az öreg zsidó tanácsát, aki azt mondta a fiá- nak:Ha száz koronát találsz, add vissza, mert az becsületbeli dolog. Ha százezret találsz, ne szólj róla senkinek. Hát én sem kürtölném világgá szerencsémet. Persze, az asszonynak megsúgnám, és a pénzt ingatlanba fektetném. Az a legjobb invesztíció. MOGROVICS LAURA, diáklány (Gomba): Jézusom... Ilyesmit el sem tudok képzelni. Ha ekkora szerencse érne, a pénz egy részét jótékony célra - például egy gyermekotthon támogatására - fordítanám. Vennék magamnak egy szép piros motort, Hondát vagy Suzukit. Valószínűleg elutaznék álmaim szigetére, Hawaiira és persze szüléimről sem feledkeznék meg. KALMÁR BÉLA, piaci árus (Kisbudáfa): A pénznek nálam igazán helye lenne. A fiam nemrég Morvaországba nősült, és ott szeretne telket venni. A két fiatalabb fiú még itthon van. ök gazdálkodnak. Helyre kéne pofozni a gazdasági épületeket, új gépekre is szükség lenne. Talán egy kis földet is vásárolnék. Nagyon hiányzik egy pótkocsi is. Igaz, a közelmúltban vettünk egyet 60 ezer koronáért, de ellopták. Láthatja, a millió nem is lenne elég. KOLLÁR BÉLA, nyugdíjas (Besenyő): Azt hinném hogy álmodok. Ilyen nagy összegekben sohasem gondolkodtam. Fogalmam sincs mit kezdenék ennyi pénzel. Az biztos, hogy nekem már nem lenne rá szükségem. Az utazáshoz öreg vagyok, lakásom van. Egyedül élek. Pár koronát meghagynék magamnak, a többit szétosztanám az öcsém és a nővérem között. JUHOS ÁRPÁD, buszsofőr (Bős): Vagy egy házat építenék a lányomnak, akivel együtt lakunk, vagy esetleg szétosztanám a pénzt család között. KOSTYÁL PÉTER, vállalkozó (Pozsony): Nem sportkázom, így aligha jutok ilyen összeghez. De ha mégis elsülne a kapanyél és pénz állna a házhoz, akkor vennék magamnak egy új kocsit, a maradék összeget pedig valami jól menő vállalkozásba próbálnám fektetni. S ha még ezeku- tán is maradna pár koronám, befizetnék egy szép külföldi útra, vagy elszórakoznám a maradékot. Szöveg és kép: (ordódy) BÖNGÉSZŐ Kedves Olvasó, ha kedve tartja, böngésszen ezen a héten is, mert megéri. A helyes válaszadók között 1000, illetve 2x500 koronát sorsolunk ki. A válaszát péntekig adja postára. A nyertesek nevét jövő héten szerdán az Új Szóban közöljük. E heti kérdésünk: Mit neveztek az ógörögök akropolisznak? 1. A városkapukat. 2. A fellegvárakat. 3. A kolostortemplomokat. A levelezőlapra írja rá BÖNGÉSZŐ és az Ön által helyesnek vélt választ., válasz a szülőföldemre A napokban kedves levelet kaptam a szülőföldemről, amelyben írásaim rendszeres olvasója arra kér, hogy ebben a rovatban válaszoljak arra a kérdésére: miért megyek el szavazni? Azt hiszem, már többször is utaltam rá a 100 sorban, de most megpróbálom összeszedni gondolataimat az immár a kertek alatt lévő választásokról Hatvanöt éves múltam és igaziból eddig csupán kétszer választottam. Ugyanis a rendszerváltás előtti „szabad választásokat” nem tekintem a nép demokratikus megnyilatkozásának. Az idősebb és középnemzedék még jól emlékszik rá, hogyan válogatták csalhatatlan pártunk jelöltjeit és a választások napján hogyan jártak az agitátorok meggyőzni azokat, akik még nem adták le szavazatukat, nehogy a demonstratív 98,6 százaléktól kevesebb sikeredjék. És mindegyik választáson bejött a majdnem 100 százalék. A világ demokratikus közvéleménye választási cirkusznak minősítette a szocialista voksolást és az új parlament ellenszavazatok nélkül jóváhagyta a kissé kikozmetikázott „új” kormányt. Valahogy így volt ez, nem is olyan túl régen. Aztán a rendszerváltás után, a még egységes Csehszlovákiában megtörtént az első szabad választás. Ahol nem gazdasági és poitikai programokat támogatott a nép, hanem a rendszerdöntő mozgalmak szónokait, jelöltjeit. Sok volt a lelkesedés, meg a nyugati segítségről szavalt költemények, a gyors piacgazdaságról hangosan álmodott ködképek, a jóléti társadalom elérhető közelségéről handabandázott illúziók. Aztán jött a nagy változás, Csehszlovákia szétesett, Szlovákia kivívta függetlenségét és elkezdődött az új ország építésének minden keser- ve-kínja. Megalakultak a pártok és elkezdődött a hatalmi harc. Az első szlovákiai választásokon már két magyar párt is indult, amelynek zászlaján ott ragyogott a kisebbségvédelem. Megjegyzem, akkor is többször ajánlottam olvasóinknak, szavazzanak a magyar pártokra, fennmaradásunk politikai biztosítékaira. A szlovákiai magyarok elsöprő többsége olyan lelkesen támogatta őket, hogy a nacionalista szlovák propaganda a mai napig képtelen megérteni, hogyan sikerült annyi képviselőt a parlamentbe juttatnunk. Több mint 200 ezer roma szavazót is a számlánkra írtak és ma is arról cikkeznek, hogy nálunk a magyaroknak olyan jó dolguk van (a Slovenská republika: „királyi sorsuk van”), hogy a statisztikai adatok szerint csak Szlovákiában szaporodnak. A magyar képviselők munkáját értékelve, azt hiszem, derekasan, tisztességesen küzdöttek a magyarság érdekeiért. Megérdemlik elismerésünket, még ha a táblavitában történt baklövés miatt a mai napig sincsenek kint a magyar táblák és ki tudja, kikerülnek-e? Újra szavazni megyünk. Ismerjük a pártok programját, jelöltjeiket és most újra az áldott nép kezében a lehetőség, kiket juttat a törvény- hozásba. Mindenki szabad akarata szerint dönthet. Tisztelt Olvasóm, én azért megyek el szavazni, hogy a szlovákiai magyarságra szép és békés napok virradjanak, hogy ne kelljen szüntelenül hadakozni jogainkért, iskoláinkért, hogy legyen vége a szlovák gyanúsítgatásoknak, hogy a megválasztott képviselők bizonyítsák be a velünk együtt élő szlovákoknak, nem az ország széthúzására törekszünk, hanem olyan piacgazdaságra, ahol mindenki jólétben él és nem a nemzetiség, hanem az emberség számít. Azt szeretnénk, ha déli határaink jobban összekapcsolnának bennünket az anyaországgal, átjárhatóságuk európai lenne. Nyíltan megmondom, hogy pártonkívüli létemre nem egy pártra adom szavazatomat, hanem a 4-es számra, a koalícióra és annak a nevét karikázom be a szavazólapon, akiben becsületes magyar embert látok, legyen az bármelyik párt tagja. Bízom benne, hogy Szlovákia számos szavazópolgára is így tesz, senkit sem tévesztenek meg olyan választási fogások, mint a Szlovák Nemzeti Párt rádióban elhangzott magyar nyelvű agi- tációja, vagy Meíiar pártjának egész oldalas magyar hirdetései. Ha mindenki elmegy szavazni, rosszindulatú ellenségeink is látni fogják, hogy a legalapvetőbb létkérdésekben összetartunk, és az új parlamentben jelentős számú magyar képviselővel kell számolniuk, ami a kisebbségi életünk biztató támasza lesz Szűcs Béla
