Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-25 / 39. szám
32 oldalas színes_____ MAGAZIN rádióműsor Olvasta már? Böngészett már? Netán nyert is már? 20^ I « Játsszon és nyerjen velünk! Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom DEMOKRÁCIA JOGÁLLAM TOLERANCIA 55 HA RÁNK SZAVAZ, MAGYARSÁGUNKAT, EURÓPAISÁGUNKAT ERŐSÍTI Karikázza jelöltjeinket! Családi magazin 39 1994. szeptember 25. XXVII. évfolyam Ára 9 korona okásom, hogy reggelente nem egy r~7 kupica szemnyitogatónak szánt t J szilvapálinkával, hanem frissítő zuhanyozással űzöm el az álmot a szememből. Annak rendje-módja szerint például szeptember 10-én is ezt tettem, pontosabban ezt tettem volna, ha nem abban a minutumban záiják el a vizet amikor a hajamon legdúsab- ban habzott a sampon, pókhasamon pedig a pipereszappan... Ott álltam hát a kádban, ha nem is megfürödve, de mindenképpen befú- rödve. Persze, a szocializmusban nevelkedett polgáron még a vízművek tapintatlan szerelői sem tudtak kifogni. Azért tapintatlan, mert a világ civilizáltabb tájain az illetékesek vízelzárás dolgában is előre szólni szoktak, a polgár pedig belátása szerint készít magának némi tartalékot, aztán jöjjön, aminek egy-két órára, vagy egy egész délelőttre jönnie kell. Ám mint mondottam volt, aki negyven esztendőn át a szocializmusban nevelkedett, azon mégsem olyan könnyű kifogni: azonmód szappanosán odacaplattam a spájzba, fogtam a még előző este csinát szódával teli szifonosüveget s háztartásunk két üveget számláló ásványvízkészletét és ha nem is civilizált formában, de tábori körülményekhez illően, katonásan befejeztem a reggeli tisztálkodást. Utána üdén, frissen, talán még kívánatosán is odaléptem az ablakhoz, hogy szemügyre vegyem csinoska országunk fővárosának szombat reggeli hangulatát. Odalenn rögvest megpillantottam a nem is egy, hanem három járművel kivonult szerelőket. Körülállták az előző nap ásott gödröt és csevegtek. A kocsik egyikének oldalán pedig egy friss választási plakát díszelgett. Kampányidőszak lévén hadd ne részletezzem, hogy kit népszerűsített a mestermű. Ráadásul a felnőtt választópolgár sem ma lépett le a falvédőről, s nyilván előzékenyen megérti, hogy aki ügyeleti időben - hiszen a hivatalos vízszerelői szolgálat az már csak ilyen elfoglaltság - minden idők legbölcsebb. legrátermettebb, legszlovákabb mozgalmának szekerét tolja, annak mégsem juthat ideje arra, hgy fölszóljon az emelkedő lakbért és a borsos adót fizető honpolgárnak: ezért és ezért, ettől eddig elzárják a vizet, ki-ki cselekedjen belátása szerint... vÁtmjáSOKIt Persze, azért más összefüggésekre is rádöbben az ember, ha szorult helyzetében ott guggol a kádban, beszappanozva, a hajában dús samponnal. Nekem például a szomszéd házban lakó fiatalember szavai jutottak eszembe, aki arról panaszkodott a bolti sora- kozás közben, hogy a kutyájáról kiderült: pár- toskodik. Például azzal, hogy a társadalom - úgymond - nyugodt erőihez hasonlóan, még a póráz látványa sem hozza izgalomba; ám egészen másként viselkedik, amikor a javak elosztásáról van szó, amit a kutyaéletben evésnek mondanak. Ilyenkor bizony nemcsak izeg-mozog-pörög, hanem félre nem érthető hangokkal s kifejezésre juttatja, hogy ami jár neki, az jár... Magyarán: a fekete bőrű, nyurga doberman pontosan tudja, mit akar. Ezt félreérthetetlen módon kifejezésre juttatja, lényeglátó és célratörő - így éri el, ami a célja. Mit tagadjam: nálam azért kissé más a helyzet. Én nemcsak a fürdőkádban, az üresen hörgő vízcsap hallatán, talpig szappanosán vagyok kissé bizonytalan és híján az optimizmusnak; hanem attól is rettegek, elvesztem abbéli képességemet, hogy a köröttünk lejátszódó dolgokban meglássam a humort. Igaz, többedmagammal én pusztán a hallgatag többség vagyok; az pedig soványka vigasz, hogy ebből a mai, nem éppen egyértelmű helyzetből úgy huszonöt, harminc vagy ötven év múlva majd lesz valami. Tán vegyem úgy, hogy az már az én pechem, hogy éppen a káosz jutott osztályrészemül? Valami olyasmi ez, mint ott állni a kádban, szappanosán, száraz zuhanyrózsával az ember kezében... És nem hiszem, hogy épp a szappanhab csípné a szememet, amikor úgy látom, valahogy így áll az ország is: elsősorban a nagy- hangúak erősködő jelszavai uralják a közéletet, újabban már az utcai megmozdulások lehetőségét is emlegetve s fennen pocskondiázva a köztársasági elnököt; vagy arról papolva, hogy minek ide a választásokra meghívandó külföldi megfigyelők, ha az önálló Szlovákia maga a világ közepe, az itteni demokrácia pedig egymagában a tökély... A valóságban viszont? Populistáéknál ezzel nyitva a kiskapu, hogy a választások végeredménye - majd holmiféle csalásokat szajkózva - megkérdőjelezhető legyen. Nagyhangon, nemzeti húrokat pengetve, no és az adófizetők pénzén főtt kortesgulyással meg „ingyensörrel”; esetleg a katonaság által emelt tribünről szónokolva. Mint történt ez utóbbi eset a márciusban megbukott kormányfő augusztus 30-án Érsekújvárott tartott nagygyűlésén. N os, mindehhez valóban csigavér és hidegzuhany szükségeltetik. Apropó, zuhany! Azt hiszem, a környékünkön mások is ásványvízzel tisztálkodhattak ama ominózus reggelen, mert amikor a délelőtt folyamán pótolni akartam a magamra lötyögtetett szántóit, a földszinti boltban már nem tudtak ezzel a vízzel szolgálni. Igaz, tej meg vaj viszont bőven volt. Lám, így kell tejben-vajban fürdő kánaánná varázsolni az országot. Miklósi Péter „ Istentől származó alapvető emberi jogainkhoz ragaszkodva követeljük, hogy Szlovákia polgáraként megőrizhesse identitását a magyar. Valljuk, hogy ennek egyetlen járható útja, ésszerű, az európai normáknak megfelelő módja van: az oktatási és kulturális autonómia megteremtése és működtetése.” (Az MKDM programjából) TÁMOGASSA SZAVAZATÁVAL PROGRAMUNK MEGVALÓSÍTÁSÁT, KARIKÁZZA MOZGALMUNK KÉPVISELÖJELÖLTEIT! MKDM VK-1263/8
