Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-18 / 38. szám

Ilasärnap 1994. szeptember 18 H E O Q. E A KALIFORNIAI „ CSODABOGÁR” KOPPENHÁGAI KURIÓZUMAI Az embereket mindig is vonzották a titokzatos tárgyak, az utánozhatatlan teljesít­mények, a megmagyarázhatatlan jelenségek, a rendellenességek, a természet ke­gyetlen tréfái...S hogy mindebből van elegendő, azt Robert Rippley (1893-1949) kaliforniai újságíró és karikaturista múzeumhálózata bizonyítja, ahol számtalan kuriózum látható. A koppenhágaiban, amelynek Akár hiszed, akár nem a neve, például kis híján 250 különlegességet csodálhatnak meg a látogatók. E szenzáci­ók némelyike a Guinness rekordok könyvében is szerepel, ám akadnak olya­nok is, melyek csak azért nem kerültek e világhírű publikációba, mert annyi­ra egyedülállóak, annyira túlszárnyalhatatlanok és megismételhetetlenek. Csecsemő a lombkoronában Vegyük rögtön a természeti katasztrófák­kal foglalkozó expozíciót! Az egyik te­remben például szélsüvítést hallunk, s egy hatalmas fa koronájában, pólyába bu- gyolálva, csecsemő nagyságú baba látha­tó. A lombok közt alvó csöppség történe­te valóban hihetetlen: 1880-ban Missouri Államban gyilkos tornádó pusztított. Az említett kislányt is felkapta a forgószél, és egészen Marshfield városka egyik fájá­nak lombjai közé repítette. Csodák csodá­ja, de a gyermek sértetlenül megúszta a légi utazást, ám, hogy kik voltak a szülei, sohasem sikerült megállapítani. A kuriózumok múzeumában azonban nemcsak vizuálisan érzékelhetjük a látni­valókat, hanem a hozzájuk tartozó hangef­fektusok is igen hatásosak. Például a film­vászonra vetített Niagara-vízesés robaja szinte fultépő. Nem is csoda, hiszen egyetlen perc alatt 379 000 tonna víztö­meg zúdul itt a mélybe. És amíg a látoga­tó e csodás természeti jelenségben gyö­nyörködik, azt is megtudhatja, hogy ha a világ valamennyi vize itt hullana alá, ez kétmillió évbe telne! Láthatók továbbá a Niagarától elválaszthatatlan akrobaták, a különböző hazardőrök, akik a zuhatag fe­lett feszülő acélsodronyon egyensúlyoz- gatva, vagy a folyóban egy hordóba zárva próbálták meg ép bőrrel legyőzni a Niaga­rát. Sokan az életükkel fizettek ezért; a legfiatalabb „kaszkadőr”, a hétéves Roger viszont sértetlenül megúszta a mélyrepü­lést. Ő viszont sem hímévre, sem pénzre nem vágyott, hanem egyszerűen csak át­merészkedett a korláton, megcsúszott és a vízbe huppant. A sebes ár azonban magá­val ragadta. Segédeszközök nélkül, a cso­dával határos módon, egyetlen karcolás nélkül, egy sokkal élte meg a balesetet. A természet rendellenességei A kiállított viaszfigurák közt látható minden idők legmagasabb, legkisebb és legkövérebb embere. Egy bizonyos Ro­bert Wadlow - a szülei normális ter- metűek vol­tak - gyer- m e k k o r i sérvműtété után hihe­tetlen gyor- sasággal nőni kez­dett. Nyolc­évesen elér­te a 180, öt é v v e később már a 210-es magasságot, és meg sem állt 272 centiig. Szó szerint nagy lábon élt, hiszen 83-as cipőt viselt. Egyébként karcsú volt, noha súlya meghaladta a 220 kilót. Ugyanezt aligha lehetett viszont elmondani Robert Hughesről, aki 19 kiló híján fél tonnányi élősúllyal rendelkezett! A csaknem ötmá­zsás férfi 32 évig élt. Igaz, egy mindössze 45 cm „magas” egyiptomi törpe ugyan sok­kal hosszabb életű volt, ám sok örömben neki sem volt része. Az uralkodó árulással vádolta, és egy madárkalitkába záratta. A kínai Liu Chung súlyra és termetre normálisnak tűnt, ám ő azzal vált híressé, hogy négy szeme, pontosabban négy pupil­­w 7 S' Iája volt. Lehet, hogy „éleslátásának” kö­szönhetően választották meg helytartóvá, majd később belügyminiszterré. Liu honfitársa, egy Wang nevezetű úr azzal tet­te ismertté Mandzsúri­át, hogy a tarkóján szarva nőtt. Míg e kellemetlen VS| nyúlvány tulajdonosa - \uUü csakúgy, mint a világ leg­hosszabb orrú férfija, aki­nek 20 centis ormányát Cyrano is megirigyelhette volna - sokat szenvedett a ter­mészet kegyetlen játéka miatt, a múzeum egy további lakója, mármint eleven énében, igen­csak hálás volt, hogy olyan rend­ellenességgel jött a vüágra, amely lehetővé tette számára, hogy 180 fo­kon tudja elfordítani a fejét Tehát bár­mikor anélkül is maga mögé néz­he­tett, hogy a tör­zsével is meg­mozdult volna, és ezzel nagy­szerűen keresett. Különleges tudományát a cirkuszok­ban kamatoz­tatta. Akárcsak az a Charlie nevű néger, aki­nek olyan elaszti-' kus szája volt,' hogy abba három ' teniszlabda is bele­fért egyszerre, s köz­ben - állítólag - még ’ fütyülni is tudott. Természetesen e múzeumból a rendel­lenességekkel született állatok sem hiá­nyoznak. Például a híres kétfejű borjú és kevésbé ismert rokona: a hatlábú boci, to­vábbá egy háromlábú csikó és egy „két­arcú” macska. A számtalan kiállított tárgy között talál­ható az a két és fél centis csavar is, ame­lyet egy svéd férfi 48 esztendeig hordott a fejében anélkül, hogy tudott volna erről. Igencsak nagy érdeklődésre tart számot Buddha lábnyoma is, vagy az ecuádori in­diánok trófeái: a megölt ellenség forró ho­mokkal ököl nagyságúra zsugorított feje. A múzeum külön érdekességei közé tartozik a világ legnagyobb kerékpárja, amelyre még a 272 cm magas Robert Wadlow sem tudott volna felszáll­ni...Vagy egy gigantikus, 60 kilós ecset. Annak idején egy svéd festőművész ké­szíttette, hogy ily módon is reklámozza kiállításait. Az említett tárgyaktól el­térően, a világ legnagyobb gumiabroncsát - amely csaknem 4 tonnát nyom - hajda­nában használták is. Az arizoniai felszíni bányákban közlekedő hatalmas teherau­tókra gyártotta a Goodyear cég. A láthatatlan csodák Néhány kuriózum olyan parányi, hogy csak nagyítóval vagy mikroszkóp alatt látható. Például az a rizsszem, amelyre 2871 betűt pingáltak. Egy normál nagysá­gú bélyeg hátlapján pedig 71 szóból álló ima olvasható. A türelem és a ritka tehet­ség eredménye az a kínai halászbárka, melyet alkotója gyümölcsmagból fara­gott! Persze van itt sok-sok egyéb kurió­zum. Például a japán Ogawa képe, ame­lyet úgy sütött ki 63 pirítósból, hogy azok V- tr Jt, egymás mellé rakva Mona Lisát ábrázol­ják. Egy amerikai szobrászt ugyancsak Leonardo da Vinci ihlette meg. Ő a válto­zatosság kedvéért közönséges csomago­lópapírból alkotta meg az utolsó vacsora szoborkompozícióját. Egy kaliforniai hölgy a mosógép facsartjában összegyűlt textilszálakból Margareth királynő port­réját készítette el. Két floridai nő össze­sen 7989 darab üveg-, csont-, fém-, fa- és gyöngyházgombból, ezer óra alatt, szob­rot alkotott. A ku­tyaszőrből font mel­lényről viszont azt kell tudni, hogy fino­mabb mint a kasmír és melegebb, mint a gyapjú. Ráadásul a molyok is kerülik. A hidegháborúra emlékeztet a le­bontott berlini fal egy darabká­ja és nyolcvan áldozatot kö­vetelő, szo­morú törté­nete. De itt látható az a kerékpár, amelynek még a hajtóláncát is fából készítették. Egyéb­ként ez a bicikli volt Robert Rippley egyedülálló gyűjteményének első igazi trófeája.. E kaliforniai csodabogárról egyébként tudni kell, hogy mind­össze 14 éves volt, amikor a Life magazin közölte első rajzait. Né­hány éven belül nemcsak közis­mert és népszerű, de gazdag is lett. Így megengedhette magá­nak, hogy kedvenc szenve­délyének, az utazásnak hódol­jon. Európa után végigbaran­golta Dél-Amerikát, Japánt, Malajziát, a Fülöp-szigeteket, Kínát, Afrikát sőt a hajdani Szovjetuniót is. Összesen 198 országban fordult meg, és az általa megtett távol­ság 18 föld körüli útnak felelt meg. Ót nem az is­meretlen tájak szépsége vonzotta elsősorban, hanem a különleges tár­gyak, érdekességek, rendellenes­ségek, amelyekről a hazatérése után rajzso­rozatok, könyvek születtek. Később rádió­adásokat és filmeket is készített. Az első Akár hiszed, akár nem című könyve 1929- ben jelent meg. Ha az összes publikációjá­nak összpéldányszámát egymásra rak­nánk, e könyvtorony sokszorosan túlszár­nyalná New York leghíresebb felhőkarco­lóját, az Empire State Buildingot is! A világ valamennyi tájáról összegyűjtött különlegességeit első ízben 1933-ban, a chicagói világkiállításon mutatta be, ahol azt több mint kétmillió látogató tekintette meg. Ez a siker szülte a múzeumhálózat létrehozásának ötletét. A kiállított tárgyak gyűjteménye Rippley halála után is gyarapszik. A kijáratoknál ugyanis ez a felirat olvasható: Ha a környe­zetében hasonló figyelemre méltó kurió­zumról tud, legyen szíves tudassa a múze­um vezetőségével. Ordódy Vilmos A történelmi Magyarország népe­iről, nemzetiségeiről szólva gyakran beszélünk közös hazáról és közös történelemről, de viszonylag ke­veset tudunk a jelenség konkrét megjele­néséről, valódi tartalmáról. Pedig érde­mes újra és újra feleleveníteni, hogy ez a Kárpát-medencében kialakult középkori államalakulat milyen sok népnek adott otthont. Például a szászok népe, még a XII. században kerültek az egykori Ma­gyarország északi „behorpadásától” ke­letre, a Tátrából eredő Hemád folyó felső folyása mellett húzódó területre, a Sze- pességbe. A név nyelvészeink szerint sze- mélynévi eredetű, és a szép szóval függ össze. Anonymus szerint a honfoglalást követően Bors vezér hadai vették birto­kukba ezt a földet egészen a Tátra aljáig, valójában azonban akkor még összefüggő erdőség húzódott ezen a területen, és csak a XI. században alakult ki az első, majd később a második gyepűvonal, magyar határőrzőkkel. A határőrszervezetben lét­rejöttek az úgynevezett lándzsafalvak, amelyek kiváltságokkal rendelkeztek, s a Tízlándzsás kerületnek nevezett szervezet egészen 1802-ig megmaradt. Ezek a fal­vak a későbbi Szepesváralja-Lőcse-Csü- törtökhely-Késmárk-vonal mentén húzó­dó gyepűt őrizték. Kiváltságaikat a II. Géza király idejében érkező német tele­pesek is megkapták. Az eredeti lándzsafalvakat később el­söpörte a tatárjárás, s helyükre német te­lepesek érkeztek. A főként Sziléziából betelepedett szász lakosság sajátos etni­kai egységet, színfoltot jelentett a törté­nelmi Magyarország területén. A tatárjá­rás előtt érkező németek a királyi birto­kon alakuló ún. soltész-falvakba kerültek, az ezt követően letelepedőkből már a ma­gyar és szláv falvakba is jutott, ahol igye­keztek minél több birtokra szert tenni. Amikor aztán többségbe kerültek, csatla­koztak a szászok sajátos autonómiát él­vező szervezetéhez. Ez a szász autonómia már a XII. században kialakult, de csak V. István uralkodása idején, 1271-ben foglalták írásba. E törvények olvastán eltűnődhetünk az Árpád-kori Mi szág szervezettségén. A Magyar ságban élő szászoknak törvény bi ta a szabad bíró- és papválasztást vadászati, halászati és bányászat bírtak, és csak a földbért kellett fi egyébként adómentesek voltak. 1 ségük volt továbbá, hogy 50 lánd lítsanak a király seregébe. Mindé belső ügyükben, mint a magyar séggel jórészt azonos kiváltságú. polgárok, autonóm törvénykezési gatási joggal rendelkeztek, s e s; élén az egész szász polgárság által tott szepesi tartományispán, v; szász gróf állott. Egy 1312-ből s; írás 43 privilegizált helységet s< köztük olyanokat, mint Lőcse, Szepesváralja, Szepesolaszi, Odc ló, Pálmafalu, Poprád, Felke pesszombat, Izsákfalva, Késmárk csak az ismertebb helyeket említs A történelem során azonban nel is jártak a szepességi németekre, nem mindig jelentett számukra Mátyásfalva - gótikus templom, haranglábbal Házi bemutató - szerződési Barátnőm szinte sírva telefonált: mentsem meg, mert nagy bajban van, hiszen partit rendez, de a meghívott házaspá­rok egyike az utolsó pillanatban lemondta a részvételt.- Legalább kevesebben lesztek. Több étel, több ital ma­rad a többieknek - próbáltam hasztalan vigasztalni. - No és kit vagy mit ünnepeltek? - tudakoltam, hiszen vendég­ségbe ajándékot is illik vinni.- Zepter-partit rendezek, és négy házaspár kell hozzá. Gyere férjestül, de vacsorázzatok meg odahaza, mert mindenből csak kóstolót kapunk. Azt tudtam, hogy a Zepter márkanév edényeket rejt; mint ahogy azt is, hogy e készletet hiába keres­ném a kereskedelmi hálózatban. Elmentünk hát - és én is meggyőződhettem arról: hogyan kell, hogyan le­het csőbe húzni a tisztelt vásárlót! Otthon, baráti kör­ben... Alig foglaltunk helyet, nagy bőrönddel és két táská­val máris megérkezett a bemutatót tartó termékforgal­mazó házaspár. Nyomban nekilátott az edények kicso­magolásának. Az asztalra egy cégjelzésű abrosz került, s néhány perc alatt ott csillogtak-villogtak a szemünk előtt a krómnikkel edények, poharak, csészék, tálak és evőeszközök, miközben a szimpatikus házaspárból dőlt a szó:- Minden b zott zsír- és együnk, hanen cégünk alapfii főzött ételben melemek, csal E szóözön 1 és arra vág hogy ne k időnket. Me sével cgysZ' Sőt! A legfe lacsintát is. veszi az alal nyék specifi- Mennyi- Erről m közben már tyúktól a he veszi, hogy selőadás utá előttünk, a n a konyhábar Hozzáfűzi n-^«8 /* IV il /V áFt M/S* /IÁM ■ .<■". t í ' V '/ ' '■/-•.-/ j®r v» £f ':- f •;,-? ,.>' TbftIs /Vdsrmrurm! ■T*f :L i\ - ^' ^$ %íM&<0wS0^ if é?

Next

/
Thumbnails
Contents