Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-11 / 37. szám

1994. szeptember VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM Istenhez méltó és az embereknek jó Amikor megjelent a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom képviselőjelöltjeinek listája, többen megkérdezték tőlem Vilkén és a kör­nyéken, hogy miért most, 48 évesen kezdek el politizálni. Nem volt nehéz a válasz, hiszen heteken, hosszú órákon át töprengtem ezen. Meggyőződésem — és munkám is ezt igazolja —, hogy csak megfelelő alapokra lehet jól és jót építeni. Szellemi és politikai értelemben is. Nekem ezt a biztonságos alapot a családom és a szülőföldem jelenti. Manapság is a legtöbb nő, véleményem szerint elsősorban az anya­ságban, a család összetartásában és a gyer­meknevelésben látja élete értelmét, evilági fő küldetését. Én ennek a gyönyörű küldetésnek igyekeztem eddig tiszta szívvel, minden tudá­sommal, a nőiség és az anyaság minden mele­gével eleget tenni. Mára olyan hátteret, olyan alapot építettünk közösen szeretetből, amely erőt, hitet ad ahhoz, hogy nagy családunk: a szlovákiai magyarság érdekében is munkál­kodhassak — ha választóim megtisztelnek bi­zalmukkal. Anyaként eddig sem csupán az otthon és a munkahely szűk falai között éltem, hiszen köz­ségünkben a Jednota Fogyasztási Szövetke­zet helyi ellenőrző bizottságának elnökeként igyekeztem a helybeliek érdekeit képviselni. Megpróbáltam minél többet tenni annak érde­kében, hogy ezen a vidéken is színvonalas le­gyen az árusítás, jusson megfelelő áru az üzle­tekbe. Ezen kívül részt vettem községünkben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom helyi szervezetének megalapításában. Tulajdonkép­pen ekkor léptem be a politikába, ez is egyfajta alapozásnak számított. Közéleti tevékenysé­gem megalapozásának. Ösztönzést, biztatást és erőt családomon kívül az az örökérvényű mondat jelentett számomra, amelyre Szent Ist­ván Törvénykönyvében leltem: “Istenhez méltó és az embereknek jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét.” Bizony legfőbb ideje, hogy itt Közép-Europá- ban, szülőföldünkön végre Istenhez méltóan szabadságban éljünk. Annyi tragédia, szenve­dés, elnyomás és lelki megnyomorítás után. Jól tudom, ugyanis naponta újra és újra hal­lom községünkben és máshol, hogy a nagy szavak és fogadkozások ideje lejárt. Nem hangzatos szólamok kellenek az embereknek. Sokkal inkább célirányos program. És jó ma­gyar szakemberek , képviselők, akik képesek e program valóra váltására. Képesek arra, hogy másokkal összefogva végre előbbre lépjünk. Végre legyen reális esélyünk arra, hogy vala­mivel jobban, emberibben éljünk. És gyerme­keink, unokáink nálunk is jobban. Boldogab­ban. Én elsősorban arra szeretnék összpontosíta­ni, hogy lakóhelyemen és a régióban javítsak az emberi kapcsolatokon, elősegítsem az egy­más iránti szeretet, megértés és tolerancia el­mélyítését, hogy egyre többen érezzék: tartoz­nak valahova, ahol nem közömbösek gondjai iránt, ahol társai vannak örömben és mindenfé­le gondban. Ehhez a célomhoz nem kellenek anyagiak, tehát igazán csak tőlünk függ, köze­lebb kerülünk-e egymáshoz. Ugyancsak elsőrendű célom azon munkál­kodni, hogy községem és régiónk boldoguljon ebben a zajos, sokféle ellentmondástól vajúdó világunkban. Annyi értelmes, tehetséges, szor­galmas ember, annyi okos ötlet, életrevaló ja­vaslat él és buzog e vidéken is! Ez is olyan alap, amelyre nemcsak építeni kell, hanem el­engedhetetlen építkezni. Boldogabb, emberibb jövőt építeni. Én elsősorban a nők helyzetén szeretnék erőmhöz, tudásomhoz mérten segíteni. De nemcsak rajtuk. Hiszen ha a családapák a tisz­tességes munkáért tisztességes fizetést kap­nak, akkor könnyebb a családanya, a feleség helyzete is, mert többet törődhet a családdal, gyermekeivel. Ha a napi megélhetési gondok, súlyos anyagi problémák nem nyomasztanák a férjet és a feleséget, nem okoznának szinte na­pi feszültséget, vitát, idegőrlő perceket és na­pokat, akkor több idő maradna egymásra, a gyermekek egyéniségének, lelkivilágának for­málására. Ma sokan és egyre többen élnek ilyen nyo­masztó légkörben, filléres gondokkal küszköd­ve. Azért, valóban csak azért vállaltam a képvi­selőjelöltséget, mert a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom programja itt a földön is TALPAS MARGIT, 48 éves, építésztechnikus, Vil- ke-6. a Magyar Koalíció közép-szlovákiai listáján emberibb, boldogabb életet szeretne megho­nosítani minden ember számára. Sokszor elol­vastam ezt a programot, amely világos, előre­mutató. És jó képviselőkkel, hasonlóan gondol­kodó szövetségesekkel valóra váltható. Négy esztendő tapasztalata, politikai és szakmai si­kere, nemzetközi elismerése, a képviselők ke­resztény erkölcse és szaktudása jelenti e prog­ram hitelét és életképességét. Jól tudom, és újra meg újra tudatosítom: a közéleti tevékenység nem könnyű feladat. Sok lemondással, megpróbáltatással, lelki és fizikai megterheléssel jár. Én vállaltam — és válla­lom. Nem önmagam érdekében. Hiszem, hogy ha bizalmat szavaznak, engem is bekarikáz­nak a szavazólistán, akkor Isten segítségével lesz elég erőm, tudásom rám szabott feladata­im elvégzésére. TALPAS MARGIT Négy gondolat — négy érv A Magyar Koalíció — amelynek jelentős politikai ereje a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom — négyes számmal indul a mosta­ni választásokon. Ehhez a tényhez igazodva négy gondolatkörben kí­sérlem meg összefoglalni nézetei­met. Ez a megszabott terjedelem­hez igazodó összegzés egyúttal négy érv is: miért vállaltam a kép­viselőjelöltséget. I. Az a folyamat, amely az 1989-es úgynevezett bársonyos forradalom után elindult országunkban, demokrati­kusabb, igazságosabb rendet hivatott teremteni. Öt esztendővel ezelőtt min­den egyszerűbbnek, fájdalommente- sebbnek tűnt, mára azonban rádöb­bentünk, hogy a rendszerváltásnak, a gyökeres általakulásnak rengeteg buk­tatója van. A régi rendet hűen kiszolgá­ló politikusokkal nem sikerül elérni cél­jainkat. Arra pedig, hogy ezek az em­berek erkölcsileg megtisztuljanak és szavahihető, tisztességes politikát foly­tassanak, szerintem nem sok a re­mény. Ezért állítom, hogy egész társa­dalmunkban keresztény szellemű er­kölcsi megújhodásra van szükség, amelynek alapja a hit, emberség, szoli­daritás. Csak az a társadalom, csak az az ország kerülhet ki a súlyos erkölcsi és gazdasági válságból, ahol a vezetők a közjót szolgálják, nem pedig külön­böző egyéni érdek és hatalomvágy ve­zérli őket. Én e gondolatok alapján vá­lasztottam a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalmat, s ugyanezért ké­rem a tisztelt olvasóinkat, ha meggyőzöm őket érveim és gondolata­im igazáról: szavazzanak e mozgalom jelöltjeire. Mert a múltjuk tiszta, erköl­csi, anyagi vétkek nem nyomják lelkiis­meretüket és az elmúlt négy esz­tendőben igazolták hozzáértésüket. Én is bátran nézek az emberek szemébe, a múltban is mindig kiálltam az egyete­mes emberi jogok és magyarságom mellett, nem tartottam, nem ijedtem meg a következményektől. Ezen az er­kölcsi alapon kívánok ezután is tevé­kenykedni. II. Igyekeztem mindig ott lenni, ahol szükség volt rám. Korábban a Csema- dokban dolgoztam, a városi szervezet titkára voltam több mint egy évtizeden keresztül. 1990-től a pedagógusok fó­rumát irányítottam járásunkban, majd a városi önkormányzat képviselője let­tem, a vállalkozók szakbizottságának vagyok a tagja. Harminckét esztendő után megváltam a katedrától, ami na­gyon nehéz döntés volt. Jelenleg vállal­kozóként az idegenforgalomban dolgo­KÓNYA FERENC, 54 éves, tanár, Ri­maszombat - 4. a Magyar Koalíció kö­zép-szlovákiai listáján zom. Úgy érzem nagyon sok tapaszta­latot gyűjtöttem, nemcsak tudatosítom, hanem mélységesen átérzem szülőföl­dem emberi és társadalmi gondjait. Azt is érzem, sőt meggyőződésem: van hi­tem, erőm és tervem a közéleti tevé­kenységem folytatásához, az emberek megélhetését, boldogulását elősegítő terveim valóra váltásához. Hogy milyen szinten teszem, tehetem, azt a tisztelt választópolgárok döntik el. Szeretnék e gondolatokkal és eddigi tevékenysé­gem hitelével rászolgálni a bizalmukra. III. “Békés, boldog családi szerelemben, távol a világ zajától...” - írja Vörösmarty a Csongor és Tündében az 1825-ös re­form országgyűlés után, amely több vonatkozásban csalódást okozott nagy költőnknek. Mégis: 1832-ben már ott találjuk az elsők között. Nem önmaga boldogságáért, hatalmáért, hanem a hazáért, nemzetért, embertársaiért küzd, így keresi földi boldogságát. Iránytű számomra Vörösmarty és min­den olyan közéleti személyiség, aki nem az egyéni érdekeit helyezte előtér­be, nem önző célokért küzdött. Erőmhöz mérten én is ilyen erkölcsi ér­tékrend alapján szeretnék munkálkod­ni, időt nem sajnálva, fáradságot nem ismerve, szabad időm nagy részét má­sokért föláldozva. IV. Számomra nem jelentett különösebb dilemmát a képviselőjelöltség elfogadá­sa, hiszen főiskolás koromtól benne va­gyok a politika sodrában, évtizedeken át az ellenzék oldalán tevékenykedtem. Elsőrendű feladatomnak tartottam és tartom az anyanyelvi oktatás és művelődés feltételeinek megteremté­sét, a magyar iskolák jelenének és jövőjének a biztosítását. Ennek haté­kony, európai szintű eszköze az önren­delkezés és az autonóm igazgatás. Fontosnak tartom az őszinte megbéké­lést a szlovák és a magyar nemzet kö­zött. Ennek alapja mások jogainak a tiszteletben tartása, egymás kölcsönös megbecsülése és az a felismerés, hogy a két nemzet, a két ország érdekei azo­nosak. Ezért a viszálykodás, a gyűlöl­ködés szítása nagy mértékben gyengíti, a megbékélés pedig jelentősen erősíti esélyeinket arra, hogy fokozatosan kilá­baljunk a mai lelki és anyagi szegény­ségünkből, temérdek gondjainkból. A megbékélést nagyban segítheti a gazdasági helyzet javulása. Ezért szor­galmazom Rimaszombatban és kör­nyékén, de nemcsak ott, új munkahe­lyek teremtését. Minden erőmmel azon leszek, hogy a parlament elé kerüljön a déli autósztráda építésének a terve, s ezt mielőbb hagyják jóvá. Ez a déli főút közelebb hozza a beruházókat, sok munkát nyújt, nagyot lendíthet a külön­böző szolgáltatásokon, reális esélyt te­remt ahhoz, hogy Szlovákia déli része — Rimaszombat és az egész régió — földrajzi és gazdasági értelemben is kö­zelebb kerülhet a fejlettebb országok­hoz: beruházókhoz, pénzhez, bizto­sabb és boldogabb megélhetéshez. Nemcsak remélem, hanem hiszem, hogy mindez nem vágyálom, henem a közeljövő realitása lehet, amelyhez minden erőmmel, tudásommal szeret­nék hozzájárulni. KÓNYA FERENC Szavazzon a Magyar Koalícióra! Karikázza az MKDM jelöltjeit!

Next

/
Thumbnails
Contents