Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
1994. szeptember VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM Istenhez méltó és az embereknek jó Amikor megjelent a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőjelöltjeinek listája, többen megkérdezték tőlem Vilkén és a környéken, hogy miért most, 48 évesen kezdek el politizálni. Nem volt nehéz a válasz, hiszen heteken, hosszú órákon át töprengtem ezen. Meggyőződésem — és munkám is ezt igazolja —, hogy csak megfelelő alapokra lehet jól és jót építeni. Szellemi és politikai értelemben is. Nekem ezt a biztonságos alapot a családom és a szülőföldem jelenti. Manapság is a legtöbb nő, véleményem szerint elsősorban az anyaságban, a család összetartásában és a gyermeknevelésben látja élete értelmét, evilági fő küldetését. Én ennek a gyönyörű küldetésnek igyekeztem eddig tiszta szívvel, minden tudásommal, a nőiség és az anyaság minden melegével eleget tenni. Mára olyan hátteret, olyan alapot építettünk közösen szeretetből, amely erőt, hitet ad ahhoz, hogy nagy családunk: a szlovákiai magyarság érdekében is munkálkodhassak — ha választóim megtisztelnek bizalmukkal. Anyaként eddig sem csupán az otthon és a munkahely szűk falai között éltem, hiszen községünkben a Jednota Fogyasztási Szövetkezet helyi ellenőrző bizottságának elnökeként igyekeztem a helybeliek érdekeit képviselni. Megpróbáltam minél többet tenni annak érdekében, hogy ezen a vidéken is színvonalas legyen az árusítás, jusson megfelelő áru az üzletekbe. Ezen kívül részt vettem községünkben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom helyi szervezetének megalapításában. Tulajdonképpen ekkor léptem be a politikába, ez is egyfajta alapozásnak számított. Közéleti tevékenységem megalapozásának. Ösztönzést, biztatást és erőt családomon kívül az az örökérvényű mondat jelentett számomra, amelyre Szent István Törvénykönyvében leltem: “Istenhez méltó és az embereknek jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét.” Bizony legfőbb ideje, hogy itt Közép-Europá- ban, szülőföldünkön végre Istenhez méltóan szabadságban éljünk. Annyi tragédia, szenvedés, elnyomás és lelki megnyomorítás után. Jól tudom, ugyanis naponta újra és újra hallom községünkben és máshol, hogy a nagy szavak és fogadkozások ideje lejárt. Nem hangzatos szólamok kellenek az embereknek. Sokkal inkább célirányos program. És jó magyar szakemberek , képviselők, akik képesek e program valóra váltására. Képesek arra, hogy másokkal összefogva végre előbbre lépjünk. Végre legyen reális esélyünk arra, hogy valamivel jobban, emberibben éljünk. És gyermekeink, unokáink nálunk is jobban. Boldogabban. Én elsősorban arra szeretnék összpontosítani, hogy lakóhelyemen és a régióban javítsak az emberi kapcsolatokon, elősegítsem az egymás iránti szeretet, megértés és tolerancia elmélyítését, hogy egyre többen érezzék: tartoznak valahova, ahol nem közömbösek gondjai iránt, ahol társai vannak örömben és mindenféle gondban. Ehhez a célomhoz nem kellenek anyagiak, tehát igazán csak tőlünk függ, közelebb kerülünk-e egymáshoz. Ugyancsak elsőrendű célom azon munkálkodni, hogy községem és régiónk boldoguljon ebben a zajos, sokféle ellentmondástól vajúdó világunkban. Annyi értelmes, tehetséges, szorgalmas ember, annyi okos ötlet, életrevaló javaslat él és buzog e vidéken is! Ez is olyan alap, amelyre nemcsak építeni kell, hanem elengedhetetlen építkezni. Boldogabb, emberibb jövőt építeni. Én elsősorban a nők helyzetén szeretnék erőmhöz, tudásomhoz mérten segíteni. De nemcsak rajtuk. Hiszen ha a családapák a tisztességes munkáért tisztességes fizetést kapnak, akkor könnyebb a családanya, a feleség helyzete is, mert többet törődhet a családdal, gyermekeivel. Ha a napi megélhetési gondok, súlyos anyagi problémák nem nyomasztanák a férjet és a feleséget, nem okoznának szinte napi feszültséget, vitát, idegőrlő perceket és napokat, akkor több idő maradna egymásra, a gyermekek egyéniségének, lelkivilágának formálására. Ma sokan és egyre többen élnek ilyen nyomasztó légkörben, filléres gondokkal küszködve. Azért, valóban csak azért vállaltam a képviselőjelöltséget, mert a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom programja itt a földön is TALPAS MARGIT, 48 éves, építésztechnikus, Vil- ke-6. a Magyar Koalíció közép-szlovákiai listáján emberibb, boldogabb életet szeretne meghonosítani minden ember számára. Sokszor elolvastam ezt a programot, amely világos, előremutató. És jó képviselőkkel, hasonlóan gondolkodó szövetségesekkel valóra váltható. Négy esztendő tapasztalata, politikai és szakmai sikere, nemzetközi elismerése, a képviselők keresztény erkölcse és szaktudása jelenti e program hitelét és életképességét. Jól tudom, és újra meg újra tudatosítom: a közéleti tevékenység nem könnyű feladat. Sok lemondással, megpróbáltatással, lelki és fizikai megterheléssel jár. Én vállaltam — és vállalom. Nem önmagam érdekében. Hiszem, hogy ha bizalmat szavaznak, engem is bekarikáznak a szavazólistán, akkor Isten segítségével lesz elég erőm, tudásom rám szabott feladataim elvégzésére. TALPAS MARGIT Négy gondolat — négy érv A Magyar Koalíció — amelynek jelentős politikai ereje a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom — négyes számmal indul a mostani választásokon. Ehhez a tényhez igazodva négy gondolatkörben kísérlem meg összefoglalni nézeteimet. Ez a megszabott terjedelemhez igazodó összegzés egyúttal négy érv is: miért vállaltam a képviselőjelöltséget. I. Az a folyamat, amely az 1989-es úgynevezett bársonyos forradalom után elindult országunkban, demokratikusabb, igazságosabb rendet hivatott teremteni. Öt esztendővel ezelőtt minden egyszerűbbnek, fájdalommente- sebbnek tűnt, mára azonban rádöbbentünk, hogy a rendszerváltásnak, a gyökeres általakulásnak rengeteg buktatója van. A régi rendet hűen kiszolgáló politikusokkal nem sikerül elérni céljainkat. Arra pedig, hogy ezek az emberek erkölcsileg megtisztuljanak és szavahihető, tisztességes politikát folytassanak, szerintem nem sok a remény. Ezért állítom, hogy egész társadalmunkban keresztény szellemű erkölcsi megújhodásra van szükség, amelynek alapja a hit, emberség, szolidaritás. Csak az a társadalom, csak az az ország kerülhet ki a súlyos erkölcsi és gazdasági válságból, ahol a vezetők a közjót szolgálják, nem pedig különböző egyéni érdek és hatalomvágy vezérli őket. Én e gondolatok alapján választottam a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat, s ugyanezért kérem a tisztelt olvasóinkat, ha meggyőzöm őket érveim és gondolataim igazáról: szavazzanak e mozgalom jelöltjeire. Mert a múltjuk tiszta, erkölcsi, anyagi vétkek nem nyomják lelkiismeretüket és az elmúlt négy esztendőben igazolták hozzáértésüket. Én is bátran nézek az emberek szemébe, a múltban is mindig kiálltam az egyetemes emberi jogok és magyarságom mellett, nem tartottam, nem ijedtem meg a következményektől. Ezen az erkölcsi alapon kívánok ezután is tevékenykedni. II. Igyekeztem mindig ott lenni, ahol szükség volt rám. Korábban a Csema- dokban dolgoztam, a városi szervezet titkára voltam több mint egy évtizeden keresztül. 1990-től a pedagógusok fórumát irányítottam járásunkban, majd a városi önkormányzat képviselője lettem, a vállalkozók szakbizottságának vagyok a tagja. Harminckét esztendő után megváltam a katedrától, ami nagyon nehéz döntés volt. Jelenleg vállalkozóként az idegenforgalomban dolgoKÓNYA FERENC, 54 éves, tanár, Rimaszombat - 4. a Magyar Koalíció közép-szlovákiai listáján zom. Úgy érzem nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem, nemcsak tudatosítom, hanem mélységesen átérzem szülőföldem emberi és társadalmi gondjait. Azt is érzem, sőt meggyőződésem: van hitem, erőm és tervem a közéleti tevékenységem folytatásához, az emberek megélhetését, boldogulását elősegítő terveim valóra váltásához. Hogy milyen szinten teszem, tehetem, azt a tisztelt választópolgárok döntik el. Szeretnék e gondolatokkal és eddigi tevékenységem hitelével rászolgálni a bizalmukra. III. “Békés, boldog családi szerelemben, távol a világ zajától...” - írja Vörösmarty a Csongor és Tündében az 1825-ös reform országgyűlés után, amely több vonatkozásban csalódást okozott nagy költőnknek. Mégis: 1832-ben már ott találjuk az elsők között. Nem önmaga boldogságáért, hatalmáért, hanem a hazáért, nemzetért, embertársaiért küzd, így keresi földi boldogságát. Iránytű számomra Vörösmarty és minden olyan közéleti személyiség, aki nem az egyéni érdekeit helyezte előtérbe, nem önző célokért küzdött. Erőmhöz mérten én is ilyen erkölcsi értékrend alapján szeretnék munkálkodni, időt nem sajnálva, fáradságot nem ismerve, szabad időm nagy részét másokért föláldozva. IV. Számomra nem jelentett különösebb dilemmát a képviselőjelöltség elfogadása, hiszen főiskolás koromtól benne vagyok a politika sodrában, évtizedeken át az ellenzék oldalán tevékenykedtem. Elsőrendű feladatomnak tartottam és tartom az anyanyelvi oktatás és művelődés feltételeinek megteremtését, a magyar iskolák jelenének és jövőjének a biztosítását. Ennek hatékony, európai szintű eszköze az önrendelkezés és az autonóm igazgatás. Fontosnak tartom az őszinte megbékélést a szlovák és a magyar nemzet között. Ennek alapja mások jogainak a tiszteletben tartása, egymás kölcsönös megbecsülése és az a felismerés, hogy a két nemzet, a két ország érdekei azonosak. Ezért a viszálykodás, a gyűlölködés szítása nagy mértékben gyengíti, a megbékélés pedig jelentősen erősíti esélyeinket arra, hogy fokozatosan kilábaljunk a mai lelki és anyagi szegénységünkből, temérdek gondjainkból. A megbékélést nagyban segítheti a gazdasági helyzet javulása. Ezért szorgalmazom Rimaszombatban és környékén, de nemcsak ott, új munkahelyek teremtését. Minden erőmmel azon leszek, hogy a parlament elé kerüljön a déli autósztráda építésének a terve, s ezt mielőbb hagyják jóvá. Ez a déli főút közelebb hozza a beruházókat, sok munkát nyújt, nagyot lendíthet a különböző szolgáltatásokon, reális esélyt teremt ahhoz, hogy Szlovákia déli része — Rimaszombat és az egész régió — földrajzi és gazdasági értelemben is közelebb kerülhet a fejlettebb országokhoz: beruházókhoz, pénzhez, biztosabb és boldogabb megélhetéshez. Nemcsak remélem, hanem hiszem, hogy mindez nem vágyálom, henem a közeljövő realitása lehet, amelyhez minden erőmmel, tudásommal szeretnék hozzájárulni. KÓNYA FERENC Szavazzon a Magyar Koalícióra! Karikázza az MKDM jelöltjeit!