Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
Rászorultak Látogatás a nyugdíjasok szántói otthonában Apró termetű asszonyka. Az ipolyságj kór- ház sebészeti osztályának földszinti kórtermében találkoztam vele, alig két nappal anyám halála előtt, aki akkor már magatehe- tetlenül vívta utolsó csatáját az élettel. Ő volt anyám ágyszomszédja, egyetlen szobatársa. Míg anyám az élettől egyre távolodva, kimerültén elbóbiskolt, ő suttogva elmondta, hogy nemrég műtötték és rettenetes fájdalmai vannak. De nem panaszkodott, nem jajgatott. Sőt! Mint kiderült, ha anyám válláról lecsúszott a takaró, ő nagy erőfeszítéssel, a fájdalmát leküzdve, olykor négykézlábra állva, vagy a hátán csúszva betakargatta anyámat... Ki lehet ez az asszony, aki maga is ápolásra szorul, de fájdalmát legyűrve betakargatja a mellette fekvő idegent. Micsoda emberség lakozhat benne, ha a más bajával többet törődik, mint a magáéval? Ekkor mondta el, hogy a nyugdíjasok szántói otthonában nővér, ahol sok fekvő betegről kell gondoskodnia. Kell? A foglalkozásnak, a hivatástudatnak is megvan valahol a maga határa, amelyen túl az ápolónő már nem puszta kötelességből, hanem emberségből cselekszik... Hetekkel első találkozásunk után felkerestem őt Szántón. A nevét is csak itt tudtam meg. Mindenki Mónikának szólította. A folyosón akadtam rá, de rosszkor jöttem: a fekvő betek ágyneműjét cserélte, ami nem egyszerű művelet, hiszen nehéz testeket kell emelgetnie. Összehozott viszont az otthon lakóival. Gróf Nyári Antal egykori kestélyának parkjában, öreg gesztenyefák árnyékában beszélgetünk az ipolyszakállasi Foltán Béla bácsival és lontói szoba-, illetve sorstársával. Béla bácsi már meghonosodott lakó itt, hisz öt éve élvezi az otthon vendégszeretetét. Élvezi? Ugye, furán hangzik, pedig...- Tudja, itt mindannyian - így én is - másképp képzeltük el öregkorunkat. Igen, ide szinte kizárólag azok jutnak, akiknek családi élete valahol zátonyra futott. Az otthonnak kellene hát kárpótolnia őket mindazért, amit a családtól, szűkebb közösségüktől nem kaptak meg. Béla bácsi is magára maradt. Hosszabb időn át egyedül élt. Főzött, mosott, takarított, művelte a családi ház körüli kertecské- jét, amíg meg nem betegedett. Persze, a szociális otthon korántsem eszményi megoldás. És ha az aggházak viszonyaira sokszor elhangzik is bírálat, próbáljunk meg elfogulatlanul ítélkezni. Bizonyára sok minden jobb is lehetne itt, de az ide jutottaknak a családjuk, a gyermekeik sokszor még ilyen körülményeket sem biztosítottak. Ennek ellenére nagyon nehéz elszakadni a családi otthontól, bármilyen mostoha is volt az. Álmaikban az itt élők is gyakran járnak otthon. S álmodoznak ébren is. Számtalanszor teszik fel maguknak a kérdést: vajon áldozatok-e, vagy saját hibájukból jutottak ilyen sorsra? Béla bácsi mégsem panaszkodik. A felesége elhagyta, elköltözött a lányukhoz, akinek életvitelével ő, az apa, sehogyan sem tudott egyetérteni. Az asszony nem indokolta távozását, csak elment. De valami oka azért csak lehetett?!- Biztosan. Mindig kettőn áll a vásár... A családi ház most elhagyatott. A nyári időszakra szívesen hazamenne a kertjét művelni, csakhogy nehéz a visszatérés ide az otthonba. Kevés a hely. Sokan csak azért jutnak ide, hogy legalább utolsó hónapjaikat, heteiket éljék le úgy-ahogy emberhez méltó módon. Béla bácsi sorsa nyitott könyv. Lontói szobatársát azonban hiába próbálom szólásra bírni. Szótlan az öreg. Válaszai az igennél, egy-egy nemnél, esetleg a főbólintásnál tovább nem terjednek. Mindössze két hónapja van itt, még túl elevenek a családi otthonhoz kötődő szálak. Saját emeletes házából költözött ide. Felesége, lánya is van, anyagi gondjai sem lennének, hiszen szép a nyugdíja. Mégis mások gondoskodására szorul. Szemében állandóan könny csillan. Vagy talán már jómagam is rosszul látok?... Béla bácsi látszólag könnyebben viseli sorsát. Itt is feltalálja mnagát. Falujában nyolc évig volt a Csemadok helyi szervezetének enöke; széles látókörű ember, s nem is lep meg, hogy a politikára tereli a szót. Hiába, a politika mindenütt ott van. Az utcán, az ebédlőben, de talán a hálószobában is. Amikor azt olvasta, hogy Meciarék a választási kampányra hatvankét millió koronát terveztek, elállt a lélegzete:- Ennyi pénz! Neki ez rengeteg. És másnak is. Béla bácsinak s társainak már a dohányzást is korlátozni kell, mert a nyugdíjból egyre kevesebbre telik. Nem beszélve arról, hogy egy- egy dobozka Mars Szántón például két koronával drágább, mint Pozsonyban! Mészáros Ervin, az otthon igazgatója azt magyarázza, hogy Szántó fürdőhely, s az árak itt magasabbak. De hát a nyugdíjas tehet arról, hogy a kényszerotthona a fürdő mellett van? Egy kis jóakarattal bizonyára erre is akadna megoldás! A koszt, az ellátás felől érdeklődöm.- Mindenki az otthon ízeivel érkezett ide. Ugyanezt itt nem találhatja meg. És az adagok? Embere válogatja. Vannak nagyétkűek, akiknek kevés, másoknak talán sok is. Az intézet lakói nemcsak a hazai ízek emlékét hozták magukkal, aminek hiánya újra meg újra a családi fészek utáni sóvárgást váltja ki bennük: hanem jó és rossz szokásaikat, a szenvedélyeiket s talán kielégítetlen vágyaikat is. Az alkoholisták itt sem változtatnak különösebben életvitelükön, amiből bizonyára sok rossz is származik. Nem beszélve arról, hogy a helyi spekulánsok ebből is jócskán profitálnak. Vajon fizetik-e a jövedelmükből származó, a községet és az államot megillető adót? Az emberről, különösen pedig az idősekről való gondoskodásunk egész rendszere - sajnos - béna. Az otthonban például mindenki teljesen azonos ellátásban részesül. Az is, aki élete folyamán egész energiáját a társadalom, szűkebb vagy szélesebb közössége javára kamatoztatta, illetve az is, aki mások rovására élősködött. Nos, például a nyugdíj magassága lehetne a társadalom elismerésének egyik kifejező eszköze. Ám az a néhány korona jelenlegi különbség aligha alkalmas egy-egy ember egész életre szóló munkájának igazságos minősítésére. Más kérdés, hogy ki is vállalkozna a valós érdemeket tükröző határvonalak megvonására? Így hát az élősködőkről is úgy gondoskodnak, mint a becsületes emberekről. Bennünket meg éltessen a remény, hogy majd az unokáink, vagy talán csak ükunokáink gazdagabb, emberközpontúbb társadalma e kérdésre is megoldást talál... Mai lehetőségeink tudatában a társadalom megterhelése így is nagy. Például a szántói otthon költségvetése évi négymillió korona; ebből az itt lakók nyugdíjából számított levonás nem több 600-700 ezer koronánál. Az ötvenhét lakóról huszonhat főnyi személyzet gondoskodik. Csaknem két lakóra jut egy-egy gondozó, bár ezt ők nemigen érezhetik, mert ide tartoznak, például, a mosoda dolgozói is. Béla bácsi szerény büszkeséggel mutatja a kastély virágait. A tikkasztó kánikulában minden reggel azok öntözésével kezdte a napot. Az otthon mögött pedig ott egy valóságos kis gazdaság. Az ólban szép növésű sertés vár sorsára; a kertben zöldség; a fóliasátorban ritka szép paprika. Ez Béla bácsi szűkebb birodalma. Bár jócskán elmúlt már hetven, itt sem tétlenkedik. Néha meg-meg- tapogatja, ki-kiegyenesítgeti a derekát, de megtalálja egyre fogyatkozó életének célját. És örül, hogy még mindig hasznára lehet kisebb közösségének. Kis közösség... Az utolsó éveiket élő emberek. Kiszakadtak az otthonukból, itt új kapcsolatok létesítésére kényszerülnek. Milyenek is ezek a kapcsolatok? Sokan azért kerültek ide, mert nincs hová menniük. A gyerekek, a vők, a menyek nem jöttek ki a szülőkkel. Odahaza hiába hát a tágas otthon, ha a szülőknek nem jut benne hely. Igaz, sokan talán szívesen is gondoskodnának szüléikről, de az öregek is már csak olyanok, hogy még a gyermekeik terhére sem akarnak lenni. Sajnos, más esetek is vannak bőven. Az otthon igazgatója meséli, hogy a legtöbb látogató a hónap tizenötödik, tizenhatodik napján érkezik: a nyugdíjfizetés napján... Gyerekek, családtagok jönnek rendszeresen, „egészen magától értetődően”, hogy az otthon lakóinak nyugdíjából megmaradt filléreket is kikunyerálják azoktól, akik számára az ő lakásaikban egy sarok, egyetlen kuckó sem jutott. Nem tudok, legalábbis ezen a napon, az otthonnak nem az az öt lakója szerencsétlenebb-e, akinek senkije sincs, akinek nem leselkednek utolsó fdléreire is... Bizonyára tévedek. mert sokan ennek a látogatásnak is örülnek, bár tudják, hogy a figyelem nem nekik, hanem csepp kis pénzüknek szól. S talán boldogok, hogy még mindig ők adhatnak. Ezt talán az intézetnek az a nemrég elhunyt lakója mondhatná meg utólag is, aki harminckilenc évet töltött a szántói aggházban! Elbúcsúztam Mónikától, Béla bácsitól - ők tovább élik a maguk életét -, azután vegyes érzelmekkel távoztam az otthonból. A nyomasztó gondolatok, no és a kánikula elől menekülve a szántói fürdő kékes vizében kerestem menedéket. Elnéztem a gondtalanul fürdőző fiatalokat: vajon nincs-e anyjuk, apjuk a nyugdíjasok otthonában? És ha igen, eszükbe jut-e, hogyan élhetnek az idegenek gondozására szoruló szülők? Egyáltalán fel- ötlik-e bennük, hogy ne adj’isten, de egyszer ők is hasonló sorsra juthatnak? A nyugdíjasok otthona, jelenlegi körülményeink között, aligha több egy menhelynél. Az ember - dolgos évei utáni öreg napjaira - többet érdemelne. Bár jó, hogy legalább van, noha szomorú vigasz ez azoknak, akikre ilyen sors vár. Zsilka László Jók az idegei? Bár az idó'nk egyre kevesebb, e kevés jelentős részét is idegeskedéssel töltjük. Otthon és a munkahelyünkön egyaránt megszaporodott az olyan helyzetek száma, amelyeken csak jó idegekkel lehetünk úrrá. Mennyire képes megőrizni a nyugalmát a stresszhelyzetekben? Erre kaphat választ, ha áttanulmányozza tesztünket. 1. Gyakran érzi-e úgy, hogy nem végzi elég jól a munkáját? a) Igen 0 b) Nem 3 c) Ritkán 1 2. Valaki feltartja, miközben sürgősen meg kellene csinálnia valamit. Mit tesz ilyenkor? a) Elnézést kérek, és tovább dolgozom 1 b) Odafigyelek, de közben türelmetlenül várom, hogy befejezze a mondókáját 0 c) Meghallgatom, azután valamivel gyorsabban dolgozom tovább 3 3. Éppen egy westernfilmet néz, s a főhős egyedül száll szembe a rátámadó banditákkal. Szívesen lenne a helyében? a) Igen, szeretem az izgalmas helyzeteket 3 b) Igen, de csak a filmben 1 c) Semmi esetre sem! 0 4. A vendéglőben fizetéskor észreveszi, hogy többet számláztak. Mit tesz? a) Figyelmeztetem a pincért, és visszakérem a pénzt 3 b) Nem szólok semmit, mert nem szívesen reklamálok 0 c) Figyelmeztetem a pincért, de a pénzt neki adom 1 5. Ön szerint melyik hivatáshoz szükségesek a legjobb idegek? a) ragadozó-vadász 1 b) sebész 3 c) pilóta 0 6. Szokott-e horrorfilmet nézni, ha egyedül van otthon? a) Nem, mert nagyon félek 0 b) Attól függ, milyen a hangulatom 1 c) Persze, miért ne? 7. Játszik valamilyen hangszeren? a) Néhányon - de egyiken sem túl jól 0 b) Nem, botfülem van 1 c) Szívesen játszanék 3 8. Felújítja az előszobáját. Milyen tapétát választ? a) Fehér színű, durva felületűt 1 b) Feltűnő mintásat 3 c) Egyszerű színűt és mintájút 0 9. Milyen háziállatot tartana a legszívesebben? a) Békákat, halakat, kígyókat 3 b) Kutyát vagy macskát 0 c) Lovakat, kecskéket vagy birkákat 1 10. Szabadságra utazik. Ideges lesz-e, ha haladását forgalmi dugók akadályozzák? a) Csak akkor, ha valamilyen csatlakozást kell elérnem 1 b) Persze, a pontosság mindennél fontosabb 0 c) Ha szabadságon vagyok, rengeteg az időm, és az ilyesmi nem borít ki 3 11. Előfordul, hogy egyszerre több dologgal foglalkozik? a) Igen, mindig 3 b) Nem, mindent csak szép soijában! 0 c) Attól függ, milyen dolgokról van szó 1 És most számolja össze, mennyi pontja van! Értékelés: 10 pontnál kevesebb: A jó idegzet sajnos nem tartozik az erősségei közé! Ön csak akkor érzi jól magát, ha minden a megszokott vágányon halad, különben elveszíti a nyugalmát. Elég a legkisebb zavar, szokatlan helyzet, és máris kibillen lelki nyugalmából. Ideges lesz, kapkodó, sokat hibázik. Az autogén tréning sokat segítene, gyakorlatai kiegyensúlyozottabbá tennék. 11-19 pont: Az előre nem látható események nem zavarják meg a nyugalmát, nem veszíti el könnyen a fejét. De vigyázat! Jó idegeit veszély fenyegeti, mert erejét sokszor túlbecsüli. Vállaljon kevesebbet, és még ha úgy érzi is, hogy szabadidejét kár pihenésre pazarolni, használja fel az időt feltöltődésre, új energia szerzésére. 19 pontnál több: Erős idegzetét csak irigyelni lehet! Bármi történik is, Ön mindig megőrzi higgadtságát. Akkor sem veszíti el a fejét, ha a helyzet forró. Nemigen rendíti meg semmi. A stressz az Ön számára olyan kihívás, amellyel szívesen néz szembe. Jól beosztja idejét és munkáját, valóban nyomasztó szituációba így ritkán kerül. Sikeres személyiség, akit nyugalma és kiegyensúlyozottsága miatt mindenki kedvel. (Goldene Gesundheit) Kedves Olvasóink, ha úgy érzik, hogy életük, sorsuk fordulatokban hasonlóan gazdag, esetleg mások számára is tanulságos lehet, kérjük, jelentkezzenek szerkesztőségünkben vagy írjanak nekünk. Címünk: VASÁRNAP szerkesztősége, Pribinova 25,81915 Bratislava. A borítékra írják rá a jeligét: EMBERI SORSOK. EMBERI SORSOK 1994. szeptember 11. ilBSÉnwp
