Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
l/asárnap 1994. szeptember 11. GYERMEKVILÁG al ánnak hívták az udvari bolondot. Csalánnak az volt a hivatása, hogy mindennap újabb és újabb tréfákat találjon ki a király mulatságára. Régi időben nem is volt igazi nagy úr, akinek ne lett volna udvari bolondja. A következő napon, amikor Suhogó a király szolgálatába lépett. Csalán őt szemelte ki tréfája tárgyául. Suhogó még nem ismerte az udvari szokásokat, és a bolond így bízvást hitte, hogy úgy megtréfálhatja Suhogót, ahogy akarja. Korán reggel, amikor találkozott Suhogóval az udvaron, Csalán összecsapta a kezét.- Uram fia, te volnál a tegnapi kun legény? Bizony, alig ismerlek meg. A királynak sincs különb kardja, buzogánya, mint neked. Te vagy a legdali- ásabb vitéz a király udvarában. Tetszett Suhogónak a Csalán hízelgése. Hogy ő se maradjon adósa a bolondnak, hamarjában ezt felelte:- Én pedig azt mondom neked, hogy már sok bolondot láttam, de olyan bolondot, amilyen te vagy, még egyet se. Csak mikor kimondta, akkor vette észre, hogy bizony - bolondot mondott. De Csalán nem az az ember volt, aki a tréfáért megharagudott volna. Nagyot kacagott, és azt felelte:- Derekasan beszéltél, öcsém! Nagyra nőj! Hanem mondok én neked valamit, amiből meglátod, hogy nem is vagyok én olyan bolond, mint amilyennek látszom. Suhogó azt gondolta magában, hogy a bolond akkor bolond igazán, amikor okos akar lenni. De azért hallgatta, hogy mit mond Csalán. Csalán pedig így beszélt:- Van itt a várudvaron egy feneketlen mély kút. A monda azt tartja, hogy hajdanában egy király beleejtette sétálgatás közben a pecsétgyűrűjét. Amióta a gyűrű a kútba esett, azóta nem boldogok a magyar királyok. Azóta hagyta el a szerencse lobogóinkat. Sok bátor vitéz próbálta már kihozni a gyűrűt a kútból, de még eddig senkinek sem sikerült. A kút fenekén lakik egy hétfejű sárkány, az őrzi a gyűrűt. Aki a sárkányt megöli, azé a gyűrű. És akkor újra boldog lesz Magyar- ország. Hej, felragyogott Suhogónak a szeme.- Hol van az a kút, bolond, vezess oda!- Lassabban öcsém — szólt Csalán. - Nem megy az olyan könnyen. Három próbát kell annak kiállnia, aki a kútba akar bocsátkozni. Először is tudsz-e bukfencezni? Suhogó elcsodálkozott a kérdésen.- Tudok hát - mondá.- Hát vess bukfencet addig, amíg azt nem mondom, elég.- Nem vetek én bukfencet. Nem vagyok én bolond - szólt Suhogó.- No, akkor nem is vezetlek el a kúthoz, ahová a varázsgyűrű van elrejtve. Ezt mondta a bolond, és hátat fordított Suhogónak. Suhogó meggondolta a dolgot.- Megállj bolond! Vetek már bukfencet.- Hát lássuk! Csalán összefonta a mellén a karját, és nézte, hogyan veti Suhogó a bukfencet. Suhogó pedig egyik bukfencet a másik után vetette. Mikor már kifáradt, azt kérdezte:- Elég volt? Csalán rázta a fejét.- Te ne kérdezz semmit addig, míg azt nem mondom, hogy elég. Mit tehetett mást Suhogó? Vetette tovább a bukfencet. Az udvari népség összegyülekezett a bolond körül, és szájtátva bámulták, hogy bukfencezik az udvar közepén a vitéz.- Derekasan csináltad - mondá egyszerre Csalán. - Úgy hánytad a bukfencet, mint akárcsak én magam, hajó kedvemben vagyok. Az udvari emberek nevettek:- Bolondot fogadsz magad mellé, bolond? - kérdezgették Csalánt.- Csend legyen - kiáltotta Csalán -, most jön a második próba. Tudsz-e négylábon járni?-Tudok.- Hát járd körül négykézláb az udvart. S uhogó húzódozott a dologtól, de aztán azt gondolta, hogy most már mindegy. Fogta magát, és elkezdett négykézláb járni az udvaron. Hogy minél hamarabb elkészüljön a második próbával, szaladva ment az udvar körül. A bolond pedig mindenütt utána szaladt és biztatta.- Gyorsabban öcsém, gyorsabban! Az udvari emberek pedig a hasukat fogták neve ttükben.- Halljuk a harmadik próbát! - szólt Suhogó nagy mérgesen.- A harmadik próba, öcsém, abból áll, hogy állj féllábon, míg visszajövök, így szólt Csalán, és elment. Suhogó pedig féllábon állva várta, várta Csalánt. - Jön-e már a bolond? - kérdezgette a körülál- lóktól.- Itt van a bolond - mondták. De akármerre nézett, nem látta sehol se Csalánt. Addig nézegetett, amíg észrevette, hogy őt magát tartják bolondnak. Suhogó elszégyellte magát. Elindult, hogy megkeresse Csalánt és megfenyítse. De hol járt már akkor Csalán. Szabó Ottó illusztrációja Krúdv (ívnia 5\z udvari Bolond tréfája Kassák Lajos Dömötör meg a két csacsi Falunk alatt kocsiút, ki tudja, hogy hova fut? Két csacsi ballag rajta, nem gyújtanak vidám dalra, búsabbak az ökörnél, mögöttük ott lépdegél Csihi-Puhi Dömötör. Mért búsultok, két csacsik, kérdezhetném hajnalig. Nem felelnek, csak ballagnak, csülkeikkel nagy port csapnak. Legelészni egy se mer, furkós bottal rájuk ver Csihi-Puhi Dömötör. De a rét az más világ, gyönge fű és fürtös ág, ez kell ám a két csacsinak, erre-arra kacsintanak, majd a nagyobb nagyot rúg, menekül már, csak úgy zúg, Csihi-Puhi Dömötör. Víg dudaszót hallani, jön haza a két csacsi, mintha karonfognák egymást, keringőznek a réten át, de ki tudja, hol lehet, merre oldott kereket Csihi-Puhi Dömötör? Nemes Nagy Ágnes Futóbab Láttatok-e futóbabot, piros babot, fehér babot, mit Bors néni felfuttatott? Babot futtat karóra, karján van egy kar-óra, azon méri hány perc alatt fut a bab a karóra. Piros bab, fehér bab, de legszebb a futóbab. A királykisasszony és a kertje (Német mese) Volt egyszer egy szegény asszony. Volt három szép fia, szorgalmas derék legények; de hiába igyekeztek, hiába dolgoztak látástól vakulásig, szegények maradtak, mint a templom egere. Bánkódott, búsult szegény asszony, egyre csak azon sóhajtozott, bár jobb napokat látnának a fiai. Egyszer aztán elébe állt a legidősebb fiú:- Édesanyám, mosssa ki az ingem patyolatfehérre, foltozza meg a nadrágomat, széles a világ, megyek szerencsét próbálni. A szegény asszony patyolatfehérre mosta a legény fia ingét, foltot vetett a nadrágjára, a tarisznyájába meg beletett három hamubasült pogácsát, azzal indult is a legény szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, míg egy szépséges kerthez nem ért. Szeme-szája elállt a csodálkozástól, ilyen szép kertet emberfia nem látott még! Volt abban a kertben csengő barack, mosolygó alma, aranydió, aztán se szeri, se száma, annyiféle szép virág. A rácsos ajtaja meg nyitva volt, mintha vendéget várnának oda. Gondolt egyet a mi legényünk, belépett a kertbe. Ahogy jobban körülnézett, látja ám, hogy az egyik rózsafa tövében gyönyörű szép királykisasszony üldögél.- Adjon isten, királykisasszony! - köszönt a legény tisz- tességtudóan.- Fogadjisten, vándorlegény! Ha már eljöttél a kertembe, mondd meg nekem, mi a legszebb itt, miben telik szemednek legnagyobb gyönyörűsége - kérdezte a királykisasszony.- Szép az aranydió, a mosolygó alma, a csengő barack, de a legszebbek mégis a virágok - mondotta a legény. Hej, megharagudott a királykisasszony, s azon nyomban sötét tömlöcbe vettette a vándorlegényt. Odahaza hiába várta az édesanyja meg a két testvéröccse. Ekkor aztán a középső fiú elindult szerencsét próbálni. A középső fiú is ment, mendegélt, amíg a szépséges kerthez nem ért. Ő is belépett a rácsos kapun, ő is meglátta a rózsafa tövében üldögélő királykisasszonyt, ő is köszöntötte:- Adjon isten, királykisasszony!- Fogadjisten, vándorlegény! Ha már eljöttél a kertembe, mondd meg nekem, mi a legszebb itt, miben telik a szívednek legnagyobb gyönyörűsége?- Szépek az illatos virágok, a mosolygó alma, a csengő barack, de legszebb mégis az aranydió! - mondta a középsőfiú. Megint csak megharagudott a királykisasszony, s azon nyomban sötét tömlöcbe vettette a vándorlegényt. Odahaza hiába várta az édesanyja meg a kisebbik testvéröccse. Ekkor aztán a legkisebb fiú indult el szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, míg a szépséges kerthez nem ért. 0 is belépett a rácsos kapun, ő is meglátta a rózsafa tövében üldögélő királykisasszonyt, ő is köszöntötte:- Adjon isten, királykisasszony!- Fogadjisten, vándorlegény! Ha már eljöttél a kertembe, mondd meg nekem, mi a legszebb itt, miben telik a szívednek legnagyobb gyönyörűsége?- Királykisasszony, szebb vagy te minden virágnál, aranydiónál, mosolygó almánál, csengő baracknál! A királylány meg azon nyomban a legény nyakába borult.- Ásó, kapa, nagyharang válasszon el minket. Mától kezdve az én édes uram vagy! - mondta a királykisasszony. Hét országra szóló lakodalmat csaptak, aranyos-gyé- mántos hintó ment a szegény asszonyért, a tömlőéből a szépséges kertbe vezették a legkisebb fiú két testvérbátyját, hadd teljék szívük öröme a virágokban, aranydióban. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Bartócz Ilona átdolgozása Szerkeszti Tallósi Béla '(0 0) r\ E 0 ■0 0 0 ■o c 0 ü BÖLCS MONDÁS Helyezd el az alábbi szavakat, betűcsoportokat az ábrában. A hat kimaradt szóból egy bölcs mondást rakhatsz össze (kissé módosítva). Egy szót könnyítésül előre beírtunk. Nos, hogy szól a (módosított) mondás? Kilencbetűsek: MAKRANCOS, SZELLEMES, SZERELMES, SZORGALOM Hétbetűsek: LETEPER, NYELVET, RANDEVÚ, LENGYEL, Hatbetűsek: ELEVEN. EMBERT, LANDOL, SÖNTÉS Ötbetűsek: AHÁNY, ANNYI, SAPKA, TUDSZ Négybetűsek: ERGO, ÉRSZ, INGE (OPEL), SÚLY Hárombetűsek: AEL, LAP, PÉK Kétbetűsek: AK, El, ÉÉ, ÉR, GP, IN, ÍZ, NC, ÖN, RM Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS Az augusztus 21-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Dobbal nem lehet verebet fogni; Aki sokat markol, keveset fog. Nyertesek: Kardos Katalin, Szentes; Sirgelv Boglárka. Szepsi: Pinke Réka. Érsekújvár; Pintér Adrianna, Berencs; Pál-Balázs Margit, Várhosszúrét.
