Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
Vasárnap 1994. szeptember 11. RIPORT Ol vasóink talán emlékeznek a dr. leső Jánosról szóló tavaly megjelent írásunkra. A rozsnyói kórház orvosa - aki szenvedélyes biciklista - a múlt évben arra vállalkozott, hogy kerékpárjával dániai kirándulást tesz. Több mint kétezer kilométert kerekezett közönségesnek is mondható Liberta Lady kerékpáiján. Dr. leső János idén még a tavalyinál is merészebbet gondolt ki és valósított meg: felült a Liberta -Lady nyergébe és elkerekezett Izraelbe. Sorra járta a Szentföldnek a Bibliából ismert helyeit, városait, és többhetes út után nemrégiben tért haza Rozsnyóra.- Hogyan jött az ötlet, hogy éppen Izraelbe menjen? Ez talán afféle zarándokút volt?- Engem mindig vonzott Izrael. Hallottam egy pozsonyi fiúról, aki ezt az utat előttem már megjárta biciklin. Az ő példáján fölbuzdulva elhatároztam, én is megpróbálom. Megnéztem a térképen, és úgy gondoltam, ez teljesen reális dolog. Olaszországból elhajózhatok egészen Izraelbe, ott pedig folytathatom tovább biciklivel. Végül aztán nem egészen úgy alakult, ahogy gondoltam, de azért sikerült.- Felesége, gyerekei mit szóltak ahhoz, hogy ilyen nagy útra vállalkozik?- Már megszokták a hasonló ötleteimet, így belenyugodtak döntésembe.- Milyen útvonalat választott?- Ausztrián, az Alpokon keresztül lekerekeztem Olaszországba. A bécsi izraeli nagykövetség azonban majdnem keresztülhúzta számításaimat. Csak nagyon nehezen adták ki az izraeli beutazó vízumot. Még a munkahelyemet is felhívták, hogy valóban ott dolgozom-e. Ezt ugyanis semmi mással nem tudtam igazolni nekik, csak egy recepttel, melyen az én pecsétem volt. Ez azonban nem volt elég. Végül megkaptam a vízumot, így folytathattam az utamat. Az Alpokon keresztül az olaszországi Trieszt kikötőjébe vettem az irányt.- Triesztből hajóval folytatta útját Izraelbe?- Csak szerettem volna. Szombaton este érkeztem a kikötőbe, ahol senki nem tudott semmit mondani arról, vajon indul-e hajó Izrael felé vagy nem. Végül azt tanácsolták, inkább menjek Velencébe, onnan járnak a hajók. Ez még újabb 160 kilométert jelentetett. Másnap elmentem Velencébe. Ott megtudtam, hogy elhajózhatok Görögországba, onnan folytathatom Izraelbe. A hajó azonban Anconából indul, ami 300 kilométerre van Velencétől. így két napot megint bicikliznem kellet, míg végre hajóra szánhattam. Anconából másfél nap alatt elhajóztam a görög Patraszba. Ott kiderült, hogy Patraszból nem indul hajó Izraelbe. Biciklin kellett folytatnom az utamat egészen Athénig, ami körülbelül 220 kilométer. Gondoltam, legalább megnézem Görögországot. Végül szerencsésen elértem Athénba. Sok időm volt a hajó indulásáig, így nyugodtan nézelődhettem. Aztán ismét hajóra ültem és utazásom tizennyolcadik napján végre kikötöttünk az izraeli Haifában.- Milyen érzésekkel lépett partra Izraelben?- A haifai kikötő nagyon jó benyomást tett rám. Minden olyan rendezett volt, a kikötőben klasszikus zene fogadott. A hivatalnokok is nagyon korrektül viselkedtek velem.- Izraelben merre indult tovább?- Szerettem volna fölkeresni volt rozsnyói kollégámat, Slezák doktort, aki néhány évvel ezelőtt vándorolt ki Izraelbe, és Haifában lakik. Odaérke- zésemkor azonban éppen Törökországban volt, így csak később tudtunk találkozni. Elindultam hát Ná- záretbe. Az Haifától vagy negyven kilométerre van. Ekkor kezdtem megtudni, mi az Izraelben biciklizni. A nagy forróságban, nehéz utakon, emelkedőkön, kiszikkadt vidékeken. Néha 50 fokos volt a meleg. Ilyenkor már nemigen kerekezhettem. Délelőtt tizenegykor abba kellett hagynom és csak este hatkor folytathattam az utat, amikor egy kicsit már enyhült a forróság. így is naponta legalább tíz liter vizet megittam és csak 70-80 kilométert tudtam megtenni. Még az ivóvizem is szinte forró volt, de kénytelen voltam meginni. Útközben ugyanis nem voltak kutak, ahol utánatölthettem volna vízkészletemet. Csak a városokban vagy a kibucok- ban. Pontosan ki kellett hát számítanom, hogy egy- egy útszakaszra mennyi vízre lesz szükségem.- Názáretben mit nézett meg?- Természetesen azt szerettem volna látni, hol élt Jézus. Eltartott azonban vagy két óráig, míg az arabok megértették, hogy mit akarok. Míg fogalmuk lett róla, miről is beszélek. Názáret, hasonlóan a többi régi bibliai városhoz, szinte tiszta arab település. Egy kicsit meg is lepődtem rajta, s közben azon kellett gondolkodnom, hol fogok ott aludni.-Azt hittem, azon, hol laknak ott a zsidók.- Zsidókat valóban alig láttam arrafelé. Szálláshelyet azonban, szerencsémre, találtam. Az arabok mutatták, hogy egy dombon a város fölött van egy nagy szaleziánus kolostor, keressem föl azt. Nagyon meredek lépcsőkön lehetett csak megközelíteni. Annyira meredek volt, hogy a csomagokkal 2. A jeruzsálemi Siratófal előtt megrakott biciklimet nem is bírtam egyedül fölcipelni, így az arabok segítettek. A kolostor szerzetesei jó szívvel megengedték, hogy náluk aludjak. Másnap reggel átnéztem azokat a helyeket, ahol Jézus gyermekkorában élt. Mint mindenütt máshol, ahol Jézus tartózkodott, ezek fölé a helyek fölé is katolikus templomokat építettek.- Názáretből merre kerekezett?- Elindultam a Genezáret tó felé. Közben keresztülmentem egy ugyancsak nevezetes városkán, Ká- nán, ahol Jézus a vizet borrá változtatta. Majd eljutottam Kapemaumba, ahol Jézus a leghosszabb ideig működött.- Jézus emlékhelyei valahogy meg vannak jelölve?- Igen, ott a helyszínen, meg a térképen is. És aki ismeri az Üjtestamentumot, az sorbajárhatja a bibliai helyeket.- A televíziós híradások alapján bennem az a benyomás alakult ki, hogy Izraelben még autóval is életveszélyes járni, hiszen az embert bármikor le- puffanthatják. Ön soha nem került életveszélybe?- Szerencsére nem. Bár nagyon sok embernél láttam fegyvert, mind a zsidók, mind az arabok szívélyesen fogadtak. Sehol nem láttam, hogy lövöldöztek volna. Pedig áthaladtam a palesztin ön- kormányzat területén is, több katonai ellenőrzőközponton, de sehol nem volt problémám.- Nem tartották furcsának a biciklis idegent? Hiszen az izraeli forróságban talán kevesen ülnek a kerékpár nyergébe.- Valóban, arrafelé kevesen bicikliznek, de azért nem lepődtek meg rajtam különösebben. Bizonyára nem én voltam az első ilyen „furcsa szerzet”.- Ne haragudjon a viccért, de lehet, hogy azért l. A biciklis doktor egy strucctenyésztő kibucban, Galil nem bántotta senki, mert nem tartották egészen be- c: számíthatónak ?- Ki tudja, lehet, hogy valóban így volt. Akadtak azért apróbb konfliktusok. Előfordult, hogy az al arab kamaszok ki akarták próbálni a biciklimet. Én IV természetesen nem adtam oda nekik. Ha azonban a felnőtt arabok látták, hogy mi történik, akkor rájuk rr, szóltak, hagyjanak békén. Szóval hál’istennek, nem történt bajom. Kivéve, hogy egyszer elütöttek ri autóval. Szerencsére csak a kezemet ütöttem meg. g Pedig éjszaka is bicikliztem, amikor az emberrel mindenféle történhet. Úgy mentem Jeruzsálembe sí is. A forróság miatt csak este hétkor indultam. Figyelmeztettek, hogy csak reggelre leszek ott, én m mégis nekivágtam. Hosszú, meredek útszakaszo- jc kon tolnom kellett a biciklit, teljes sötétben. Este A tíz körül megállt egy autó, kiszállt belőle egy fiatal zi zsidó. Kérdezte, hová megyek. Amikor megtudta, k hogy Jeruzsálembe, fölajánlotta, hogy elvisz. Bár ej ő éppen ellenkező irányba tartott, fölrakta a bicik- Is lit meg a csomagokat az autó tetejére, megfordult v és elvitt Jeruzsálembe. Nagyon szép város. NemX 0 QJ U U 0 QJ X > w ÖJO ,4) ti Az ősember husángot vagy követ fogott, és azzal ütötte agyon a verembe csalt vadállatot. A követ később a husánghoz erősítette, s készen volt a kezdetleges kőbalta, az első vadászfegyver. Ezek után elmondható, hogy a fegyver tulajdonképpen egyidős az emberré válással. A fegyverek a régi korokat feltáró ásatások legbeszédesebb leletei közé tartoznak. Nem véletlen hát, hogy a múzeumok kiállítási anyagának nagy részét is épp a harci eszközök alkotják, s nem ritka a ki zárólag fegyvereket be mutató kiállítás sem Mint például az a Régi korok fegyverei című, amely a Galántai Honismereti Múzeumban szeptember derekáig tekinthető meg. E tárlat meghí- 1 vóján öt szervezőt tüntettek fel: az említett házigazdán kívül ott szerepel a privigyei Felsőnyitrai Múze-, um, a bajmóciak múzeuma, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum archeológiái részlege és a zsolnai Vágmenti Múzeum. Izsóf Józseftől, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatójától megkérdeztük, hogyan jött létre ez az együttműködés. Elmondta: az eredeti tervek szerint tavaly ősszel csak privigyei bemutatásra állították össze a kollekciót, de ott akkora sikere volt, hogy úgy döntöttek, Galántán is közszemlére állítják. Privigye után így a Nyitrai Múzeumban mutatták be, majd onnét került át Galántára. Tulajdonképpen a véletlen folytán lett belőle vándorkiállítás, noha tovább nemigen vándorol, mert a bajmóci vár már visszakéri a kiállítás legszebb darabjait alkotó, a bajmóci Pálffy-gyűjtemény részét képező fegyvereket. Bronzkori mellvért, huszita cséphadaró A régi korok fegyvereinek kiállításán az őskőkortól a bronzkoron és a kelta kultúrán keresztül a késői középkorig vannak képviselve az egyes korok harci eszközei. Jóllehet, nem mindegyik készült fegyvernek - például az őskori pattintott kő vagy a bronzkori balta - de fegyverként is használhatók voltak. A háromszáznál is több kiállított tárgy nagyobb része főleg a kőkorszakból és a bronzkorból származik és hazai ásatásokból került elő, de a világutazó Pálffyak gyűjteményéből kölcsönzött darabok között távolkeleti és afrikai eredetű fegyverek is találhatók. A kőkorszakot idéző vitrinben kőbalták, csontból készült szúrófegyverek és nyílhegyek sorakoznak egymás mellett. A bronzkorszak üvegszekrényében a kardok és kopjahegyek mellett egy díszes mellvért is látható. Igaz, ez utóbbi nem eredeti darab, hanem utánzat. Ennek eredetije egy Léva melletti ásatásból került napvilágra, s egyedülálló leletnek számít: a mükénéi kultúrához tartozik, s azt bizonyítja, hogy már az ősrégi időkben kapcsolat létezett a mükénéi kultúra és a Kárpát-medence között. A Nagy-morva Birodalomból egy, a hercegi méltóságot jelző díszes kardmarkolat került a kiállított tárgyak közé. A 13. század fegyvereit néhány sisak és egy vért képviseli. A harci eszközök között hóhér- bárd is akad - bizonyítandó', hogy lelőhelyén már a középkorban pallosjoggal rendelkező város állt. Található itt harci csép, buzogány és kiegyenesített kasza is, a huszita harcok emlékeinek őrzői. A Pálffy- gyűjtemény darabjai között találhatunk páncélinget, egy teljes lovagi páncél kicsinyített mását, több szablyát és dárdát, valamint a kiállítás egyik legszínesebb, legszebb darabját, egy elefántcsottal díszít számszeríjat. Az érték felbecsülhetetlen Vajon kifejezhető-e koronában a kiállít tárgyak értéke? Kérdésemre az igazg határozott nemmel válaszol. Még a műk esek teljes biztosítását sem tudta kifizetr múzeum, mert ha azok reális értékét szál tanák, a biztosító akkora biztosítási di kéme, hogy azt képtelenség állni. Pers az érték felbecsülése is nagyon relatív ( log, hiszen megeshet, hogy aminek nálti egy korona az értéke, azt Ausztriában schillingre becsülik. így aztán nem mat más lehetőség, mint a lopás elleni, elsős ban az épületbe való jogtalan behatolás leni védelem. Erre egy vagyonvédelmi n gánvállalattal kötöttek szerződést, elektronikus riasztóberendezés is az ő rei szerükhöz kapcsolódik, de az állami é: városi rendőrséget is felkérték, hogy járő ik a kiállítás ideje alatt sűrűbben ellenőr zék a múzeum környékét. Szükség is van éberségre, hiszen az utóbbi években nálu is egyre gyakrabban hallatnak magukró műkincsrablásra és -csempészésre szako: dott bűnszövetkezetek. Ráadásul a szlo' kiai törvények sem védik eléggé a műk cseket, hiszen azok csempészését jóform alig büntetik. Ugyanilyen cselekedett például Franciaországban, azonnali bőrt jár. Állítólag négy éve készül már Biciklivel a Szentföldre |
