Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
Agro-komplexusok (a jutalékok árnyékában) Mi ii ü m l A $i gsMOiAl' Nem tudni milyen okból rúgta össze a port Nyitra ön- kormányzata és a város számára nemzetközi hírnevet szerző Agrokomplex kiállítási vállalat vezérkara. Tény azonban, hogy az augusztus 13-a és 21-e között zajló nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás hirdetőtáblái valamilyen oknál fogva nem nyerték el a város vezetőinek tetszését, s ezért erélyes felszólítással arra akarták kényszeríteni a kiállítási céget, hogy a seregszemlét propagáló hirdetőtáblákat távolítsa el a közutak mellől. Hogy mi nem tetszett a városatyáknak, azóta sem tudni, de némi túlzással akár párhuzamot is vonhatnánk a szóban forgó ügy és az idei Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági seregszemle termékkínálata között, amely a külső csillogás mellett ugyancsak megvillantott valamit az évek óta felgyülemlett ágazati feszültségekből. Félreértés ne essék, ez a kis közjáték nem zavarta meg a kiállítás menetét, és a hirdetőtáblák is a helyükön maradtak. így az idén immár 21. alkalommal megrendezett nemzetközi szakvásár a legek seregszemléjeként került be az Agrokomplex történetébe. Soha ennyi kiállító, soha ennyi termék, soha ekkora választék nem volt még az agrárágazat bemutatóján, hiszen 23 országból mintegy 1400 cég állította ki termékeit a vásáron. E széles választék és gazdag kínálat láttán mind a szakemberek, mind a laikusok levonhatták saját maguk számára a bemutató tapasztalatait. Az első, hogy a kishalak fokozatosan kiszorulnak a piacról, ami azt is jelenti, hogy a kiállításokon is egyre ritkábban találkozhatunk velük. Két-három évvel ezelőtt a fedett pavilonok előtti szabadtéri területen például csak úgy hemzsegtek a kistermelők és magángazdák számára kínált gépek; a mostani kiállításon azonban már csak elvétve lehetett ilyeneket látni. A másik általános érvényű tapasztalat, hogy üres zsebbel nem ugrálhat az ember, legfeljebb csak a szemét legeltetheti, s közben nyelheti a mérgét, hogy fárasztó és nehéz munkája jövedelméből neki vajon miért nem telik azokra a gépcsodákra, amelyek felszereltségéből jóformán már csak a vízágy hiányzik az abszolút kényelemhez. A legmodernebb nyugati gépek ugyanis olyan komfortosak, hogy az a luxusjárművek ellátottságával vetekszik. Nem csoda tehát, hogy a legtöbb érdeklődő a gépek körül forgolódott. Abban ugyanis minden érdekelt szakember egyetért, hogy az ágazat pénzügyi gondjainak megoldása mellett, a meglévő műszaki és technológiai szint megújítása is nélkülözhetetlen eleme a válságból való kilábalásnak. Az idei Agrokomplex kínálata azt mutatta, hogy választékból nincs hiány. Akinek tele volt a pénztárcája, az szinte a bőség zavarával küszködött. A termelők zöme azonban csupán szegény rokonként, sóvárogva szemlélődhetett a gépcsodák között, megcsodálva például a John Deere vagy a Fiatagrí traktorok légkondicionált, számítógépekkel felszerelt vezetőfülkéit, a hatalmas vetőgépeket, talajművelő csodamasinákat. 1989-ig gyakorlatilag „egyszínű” volt a hazai, sőt a közép-kelet-európai országok mezőgazdasági vállalatainak gépparkja. Az egyenruhát a KGST tagországaiban szabták és varrták, s a 80-as évek végén csak elvétve akadt néhány gazdaság, amely - gyakran felülről gyakorolt kegyként - nyugati gépet vásárolhatott. Akkoriban azt állították a mezőgazdasági szakemberek: ha nyugati gépekkel dolgozhatnának, megmutatnák, mit tudnak. Nos, ez az időszak már eljött, de a lehetőségek most is csak feltételes módban értendők: a termelők zömének gyakran a fizetésekre sincs elég pénze, nemhogy új, ráadásul méregdrága gépek vásárlására. Az egykori árakhoz viszonyítva a külföldi gépcsodák most öt-, sőt tízszeres áron kelletik magukat a piacon. Összehasonlításként nem elvetendő szempont, hogy a mezőgazdasági termékek árai az utóbbi években csupán alig másfélszeresére emelkedtek, miközben a legújabb gépcsodák árainak lassan már a csillagos ég sem tud határt szabni.- Ha megszakadok, akkor se tudom kigazdálkodni 50 hektárból ennek az új vetőgépnek az árát anélkül, hogy ne kelljen még az ükunokáimat is eladósítani. De ez a veszély se fenyeget, hiszen hitel sincs - sommázta véleményét egy negyven körüli, vélhetően magángazda az új vetőgépek szemléje után. Hiába a kedvező tulajdonságok, a könnyebb karbantartás, az új gép jó ideig még csak vágyálom marad a számára. Sőt! Nemcsak a magángazdák, hanem nagyon sok szövetkezet számára is. Pedig az idei aratás során egyre gyakrabban meghibásodó kombájnok miatt növekvő állásidők is jelzik, hogy a termelők gépparkjára bizony ráférne egy alapos felújítás, vagy csere. Tartozik azonban hozzá egy nem egészen költői kérdés: honnét teremtsék elő a szükséges milliókat? Mint köztudott, az állami támogatások elzárt csapjaiból alig-alig csöppen valami erre a célra. Megoldásnak ígérkezik ugyan a nemrég létesült Állami Mezőgazdasági Támogatási Alap, amely kedvező kamatú hitelek folyósításával kívánja támogatni a műszaki szerkezetváltást, de forráshiányok miatt az idén még ez is csupán a szép ígéretek talaján leledzik. Marián Kudlej, áz alap igazgatója szerint az induláshoz tervezett 1 milliárd koronás alaptőkéből csupán 400 milliót sikerült biztosítani, így az idén csak más bankok által folyósított hitelek garanciáira futja. S A hazai gépgyártók is számtalan terméket mutattak be. Akinek van rá pénze, a legkülönbözőbb kellékekkel egészítheti ki meglévő gépparkját. még ez is szigorú feltételekhez kötött, így a mezőgazdasági vállalatok javarésze, amelyek többek között nem teljesítik adókötelezettségeiket, még elvben sem számolhatnak vele. Így aztán marad a kőkorszaki cserekereskedelmet idéző ún. barter-üzletelés, amikor a termelő azzal fizet, amije van. Ha egyáltalán marad valamije, hiszen már a termés megalapozásakor kénytelen volt eladósodni. A hazai mezőgéppiacon felbukkant többnyire külföldi részesedésű kft-k, illetve a hazai mezőgépgyártó és forgalmazó vállalatok is felismerték ezt a helyzetet, s ennek megfelelően próbálnak - a lehetőségek határán egyensúlyozva - gabonáért, borsóért, repcéért is gépet eladni, vagy pedig hosszú távú kedvező hitelfeltételeket szabni. Nem biztos, hogy ez kifizetődő számukra, de mi mást tehetnének. Hogy ez a folyamat nem pillanatnyi ötlet szülte helyzetmegoldás eredménye, s vélhetően hosszabb távon is érvényesülni fog, azt az bizonyítja, hogy a legjelentősebb hazai gépforgalmazó magáncég, az Unicom, például saját kereskedelmi osztályt hozott létre a barterüzle- tekből szerzett termékek értékesítésére. Noha a látszat azt mutatja, hogy a mezőgazdasági gépek piacán pang az üzlet, a látszat most is csal. Meglepő ugyanis, hogy, a gépforgalmazók zöme, a problémák ellenére, elégedett. Jan Votava, a német mezőgazdasági gépeket forgalmazó UNICOM tulajdonosa szerint még mindig nem telített a hazai piac, hiszen a tervezett évközi 1,2-1,5-szörös forgalomnövekedésük eddig még mindig meghaladta a 200 százalékot! így hát az ember egyik ámulatból a másikba esik, hiszen józan paraszti ésszel nehéz felfogni, hogy miközben a termelők zöme a tönkremenés határán egyensúlyoz, a gépeladás virágzik. Persze, könnyű neki. A méregdrága célgépekből ugyanis elég 4—5 darabot eladni, hogy teljesüljenek az elvárások, de mit tegyen az itteni piacon pár évvel ezelőtt még egyedualkodó Agrozet, amely elsősorban a hazai termékekre koncentrál. Ezek iránt ugyanis az utóbbi években - főleg a nyugati cégek térhódításának s talán bizonyos pszichológiai hatásoknak a következményeként is - csökkent a kereslet. Ennek ellenére még mindig ők kénytelenek a legnagyobb, s egyúttal leginkább elhasznált gépparkot kiszolgálni. Csak összehasonlításként: például a Claasnak mintegy 100 kombájnja van Szlovákiában, s ezek szervizelését összehasonlíthatatlanul könnyebb ellátni, mint mondjuk a több mint négyezer E-típusú keletnémet kombájnét, amelyhez ráadásul a pótalkatrészgyártás sem biztosított... Ma már nyilvánvaló, hogy ebben az ágazatban is a piacfelosztás időszaka zajlik, s a nagy nyugati cégek jelentős energiákat fektetnek be azért, hogy tartósan megvethessék itt a lábukat. Michal Storoska, a zólyomi Agrozet vezérigazgatója azonban úgy véli, a szupermodern nyugati gépek vásárlói mellett továbbra is lesz egy eléggé széles termelői réteg, amely az árban hozzáférhetőbb hazai, vagy cseh gépeket fogja vásárolni. Munkatársai számtalan példával bizonyítják: noha a szupermasinák valóban a legújabb műszaki megoldásokon alapuló gépek, a hazai termelő gyakran csak későn józanodik ki a velük kapcsolatos eufóriából. Akkor, amikor a méregdrága gépben alkatrészt vagy kenőanyagot kell cserélnie, amely a hazaihoz viszonyítva akár tízszer annyiba is kerülhet. A másik fél viszont azt állítja: érdemes összehasonlítani egy másfél millió koronát érő szupermodem vetőgép gazdasági paramétereit (amely egy menetben készíti elő a magágyat és ülteti el a magot) a hazai termékekkel, amelyekkel minden műveletnél külön rá kell menni a földre. A mérleg ez esetben egyértelműen az ő oldalukra billen. Sőt, a kérdéskör még ennél is összetettebb. A rossz nyelvek ugyanis azt suttogják, hogy mostanában nem is annyira a gépek műszaki vagy gazdasági paraméterei az elsődleges szempontok, hanem a provízió. Az egyik forgalmazó ezt egy sajtóértekezleten nyíltan ki is mondta. Az ár után, állítólag, a leggyakoribb kérdés egy-egy gép esetében, hogy mennyi az értük járó közvetítői díj? Nos, ilyen helyzetben nem csoda, hogy állami támogatások nélkül ma ott tart a mezőgazdaság gépparkja, ahol tart. Azt csak sejteni lehet, hogy a felszín alatti erővonalak továbbra is öntörvényesen igazgatják az ágazat sorsát. Az idei Agrokomplex is csak a jéghegy csúcsát mutatta. Ennek ellenére szépen csillogott. T. Szilvássy László A Grimme legújabb burgonyaszedő gépét óriási krumplimodellek díszítették. Az idei terméskilátások alapján jogos a feltételezés, hogy jóval kisebb egyedekkel is meg kell majd elégedniük a termelőknek. S nemcsak annak, akinek telik az Új gépre. Macsicza Sándor felvételei Tüske Ezt hagyjuk, kérem ! A pozsonyi Duna utcán találkoztam a már őszülő hajú emberrel. Valaha ő is ugyanabban a házban lakott, ahol mi is bérlők voltunk. Már jó ideje nem láttuk egymást; lassacskán két évtizede lesz, hogy elköltöztünk onnét. Hadd tegyem hozzá, hogy fellélegezve, mert abban a házban jobbára olyanok laktak, akik nem valami barátságosan néztek ránk, „hatvannyolcasokra”. Azokra, akiket kidobtak a dubce- ki pártból és a munkahelyükről is menesztettek. Ez a ma már őszülő hajú, de még jó tartású férfi is gyakran úgy helyezkedett, hogy köszönnie se kelljen. Most viszont mosolyogva nyújtja a jobbját...- De rég láttam! - szólal meg szlovákul.- Én is magát - váaszolom, s közben nehezen tudom felfogni, miért ilyen barátságos hozzám.- Nos, hogy éldegél? Dolgozik még? - kíváncsiskodik tovább.- Éldegélek - ismétlem az ő szójárását. - És dolgozok is. Újra riporter vagyok, járom az országot.- A fordulat után ez várható volt - jegyzi meg csak úgy, mellékesen. — És most is magyarul ír?- Ha beszélem is a maguk nyelvét, de írni nem tudnék szlovákul. Hát maga? Dolgozik még?- Már hatvanegy éves vagyok. Még ugyan dolgozhatnék, de ötvennyolc éves koromban nyugdíjba küldtek. Nem kellettem nekik... Mármint azoknak, akik egykori útbaigazítóik, parancsolóik nélkül kívántak lenni a munkahelyükön. Valami az eszébe juthat, mert érdeklődve pillant a szemembe:- Ha már újságíróként a magyarok között mozog, mondja csak, mit akarnak a magyar pártok? Újabb és újabb követelésekkel állnak elő, hogy kiélezzék a belpolitikai helyzetet?! Ha te így, én is úgy - mert nekem is eszembe jut valami. Most én nézek várakozó érdeklődéssel az ő szemébe:- Maga bizonyára csak a szlo- vákajkúak között mozog. Mondja, egy csöppnyit sem bántja, hogy a nemzetiek, a politikai helyzetet kiélezve, két táborra osztják a szlovákságot?! Meghökkenti a váratlan ri- poszt, de csak egy pillanatra. Haragra gerjedve felkapja a karját.- Ezt hagyjuk, kérem! - Olyan tekintetet vet rám, mintha azt mondaná: A kutyából nem lesz szalonna, az ellenség mindig is ellenség marad! Köszönés, búcsúszó nélkül hátat fordít, és indulatos léptekkel távozik, hogy ne is lásson. Úgy mint régen, amikor még azt is megtette, hogy átment az utca túloldalára, csak ne kelljen velem találkoznia... (petrőci) SZONDA 1994. szeptember 11. ílBSÚrnap
