Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-04 / 36. szám

let-Szlovákiából Pozsonyba... A fegyverkol­lekciómba igencsak belekívánkozna egy harci repülőgép és egy helikopter is, ám ezek meg­vételére, legalábbis egyelőre, nem gondolha­tok. Csakúgy, mint egy katonai motorcsónak vásárlására sem. Pedig az lenne az igazi, ha a vízi járművet, mivel a Duna-parton vagyunk, a látogatók is használhatnák... Gyimesi Óta magánvállalkozó ugyan, de az utóbbi hónapkban már csak a skanzen építésére van ideje és energiája. Szerencsére, talált egy ro- konlelket, aki fantáziát látott elképzeléseiben és anyagilag is támogatja őt. Szponzor nélkül ugyanis elképzelhetetlen lenne a további munka. felvételei) ió rajzot skanzen álomnak a bécsi kiderült, egy ré- nár nem ötletet, y szeret- fegyvert tam, így i bunker zóta reg- ogytam. :erületet, szállítot- i a terep- nleg hat m és né- csapat- dítmény apókban rigység- mgálták,- Rengeteg katonai könyvet, szakirodalmat tanulmányoztam át. Azt hiszem, a hadászat története érdekli a mai fiatalokat. Azt, hogy milyen volt a hajdani táborok védelme, hogy néztek ki a bástyák, a várfalak, a lövész- és vi­zes árkok, a védcölöpök, azt legföljebb csak a történelemkönyvekből ismerik. Én természe­tes anyagból: fából, kőből, füves földkockából épített maketteken akarom bemutatni a véde­lem módjait - a középkortól napjainkig. A bunker belsejében pedig az egyes korok egyenruháit, kézifegyvereit és különféle front­képeket szeretnék elhelyezni. Ezek beszerzése nem lesz sem olcsó, vagy egyszerű, de bízom benne, hogy idővel ez is sikerül. Az erődít­mény tetején, ahonnan az egész területet belát­ni, és a Dunára is pazar a kilátás, egy kávézót tervezek, ahol a szülők, a nagyszülők beszél­gethetnének, s közben vigyáznák a közelben katonásdizó csemetéiket. A tevezett munkálatok 75-80 százaléka már kész. Az erődítmények, a lövészárkok felépí­tését, a fák, díszcserjék ültetését már szakem­berekkel kívánja Gyimesi űr elvégeztetni. Ha minden jól megy, akkor szeptember közepén a srácok birtokukba vehetik a játszóteret, beül­hetnek a tankba, a páncélosokba, kipróbálhat­ják lövőtudományukat, vagy az olyan íjakat, amelyekkel egykoron Robin Hood harcolt... Ordódy Vilmos Beszélgetőpartnerem hetven múlt, de húsz évet nyugodtan letagadhatna a korából. Nem teszi - s ez nőknél nem is olyan megszokott. Kiegyensúlyozott ember, nem panaszkodik, pedig nem könnyű az élete. Beszélt életről, halál­ról, betegségekről. Egyet azonban kikötött: a nevét nem árulhatom el. Ä2d«f fei, 3JMÍ SláíKJJí- Vallásosan neveltek. „Akit” a nem hívő kozmikus energiának vagy szuperintelligenciának tart, nekem ő az Isten. Ha valaki mélységesen vallásos, az nem ingatható meg a hitében, semmi sem árthat neki. Én nyugodtan elolvashatom a sátánizmus törvényeit, rám nem hatnak. Akinek szilárd a hite és Istenre épít, elvégezheti a reiki- vagy a Silva-tanfolyamot, ezekben semmi egyházellenes nincs. Negyven évig el voltunk zárva mindentől. Azok az emberek lép­nek be a különféle szektákba, akiket nem neveltek vallásosan, mert rettenetesen ki vannak éhezve vala- S mi többre. A misztikumra is, ami több a materiális í testnél, mert nem csak az foglalkoztat, hogy mit fo- i gok enni, hogyan gazdagodjak meg, hogyan jussak ; előbbre, másokat elseperve. Mintha örökké itt ma­radnánk. Pedig semmit nem viszünk magunkkal a sírba. Jó, nem vagyunk aszkéták és a megélhetés is ; egyre nehezebb, de ez még nem ok arra, hogy a lel­ki táplálékot elhanyagoljuk. A Bibliában mindenre választ kapunk. Keressétek először az Isten orszá­gát, a többi megadatik néktek. Egyesek azt mond­hatnák cinikusan, majd imádkozom mindennap és várom, hogy valaki tálcán hozza a sikert. Nem erről van szó. Először valóban azt kell keresnünk, mi van : az élet után, mi vár ránk. A meditáció is fontos. Aki jógázik, az megtanul meditálni. Az ima és a meditá­ció rokon, de bárki meditálhat reiki- és Silva-tanfo- lyam nélkül is, elég, ha lazítani tud, elég, ha beül egyszer a csendes templomba és felteszi magának a kérdést: Honnan jöttem? Hová megyek? Ki is va­gyok én? Hogyan kerültem a világra? Ha felteszi magának ezeket a kérdéseket, nem lehet annyira materialista, hogy csak az anyagi javak érdekeljék. Otthon is lehet elmélkedni, a templomot csak azért mondom, mert annak van bizonyos kisugárzása. Ha valaki tízperces elcsendesedést teremt magának, rá­döbben: jó Isten, mennyi felesleges dolgot csinálok az életben! Minek a stressz? Miért haragszom erre vagy arra? ... A saját életét teszi jobbá az ember, ha tudatosítja, hogy ez itt csak átmeneti lét, és a szeb­bik oldaláról nézi az életet. A szeretteink és az is­merőseink koporsójánál döbbenünk rá, hogy csupán ennyi volt az élet? Ezért küszködtünk? Az emberek azért kapaszkodnak az életbe, mert azt hiszik, addig léteznek, amíg a testük él. • Nem kell hát kapaszkodni az életbe?- Nem, ennél sokkal többről van szó. Meg kell te­remtenünk a belső énünket, hogy azzal minden rendben legyen. A gondviselés állandóan sugározza ránk a kozmikus energiát, de ha valaki minduntalan azt hajtogatja, ugyan, meg dehogyis; aki csak a ne­gatívumot látja, akkor nem tud vele mit kezdeni. Ha pozitívan viszonyulunk a dolgokhoz, akkor a koz­mikus energiából a hitünkkel kivesszük azt, ami számunkra pozitív. De ha egy hipochonder folyton azt hajtogatja, hogy nekem rákom van, akkor lesz is. Egy sebészorvos mesélte: volt olyan páciense, aki egy évig járt hozzá, erősködött, hogy rákja van - de az összes lelet negatív volt. Ám a végén csak kipro­vokálta a betegséget! 0 Önt kilencszer műtötték, kétszer rákos daga­nattal...- Amikor kitapintottam a mellemben a csomót, és megtudtam, hogy harmadszor is rákom van, haza­jöttem, körülnéztem. Elhatároztam, hogy a lelki ké­pernyőmet fogom használni - amit már a Silva­módszer megismerése előtt is alkalmaztam, mert mi ötven éve kezdtünk a férjemmel jógázni. A lelki képernyőmön magamat láttam. Elkeseredésemben mosolyognom kellett: de ronda vénasszony lettél! Igaz, sose voltál szép... De nyugodj meg, nem neked van rákod, hanem ennek a testnek. Ez itt marad, le­veted, mint egy kabátot, aki te vagy, az égőd tovább­megy az örökkévalóságba, s valamilyen formában élni fog. 0 De teljesen meggyógyult!- A Cue-, a Silva-módszerben, a reikiben, a jógá­ban mindenki találhat olyat, amivel tud segíteni ma­gán és másokon. A Bibliában sehol sem találjuk azt, hogy én Isten fia vagyok, meggyógyítottalak téged! Jézus azt mondja: a te hited meggyógyított téged! 0 Aki ilyen képességekkel rendelkezik, sokaknak kellene hogy segítsen...- Segítek is a magam módján. Azért élek, hogy segítsek, s hogy az evangéliumot és a szeretetet ter­jesszem a magam módján. Ezt meg is teszem, ha másképp nem, hát képzeletben szeretetcsomagot küldök mindenkinek, és távúton kozmikus energiát, bioenergiát, telepatikus energiát. Ezek a dolgok, amiket teszek, egyáltalán nem az én érdemeim. El­képzelem, hogy van egy hegedűművész, gyö­nyörűen játszik. Nem biztos, hogy egy Stradivarit tart a kezében, lehet, hogy közönséges hangszert... Ez a hegedű én vagyok, de csak eszköz vagyok az Isten kezében, hogy másoknak segíthessek és eset­leg továbbadhassam azt, amit tőle kapok. 0 Hogyan?- Megalakítottam a rákosok számára az alfa-klu­bot, csoportosan és egyénileg is távgyógyítunk. Ki­gyógyítottunk egy leukémiás kislányt. A gyereket megtanítottuk lemenni al­fába, a szülők is elvégezték a Silva- tanfolyamot és közösen gyógyították a kislányt. Több ilyen esetünk van. Az egyik klubtagunk öt perc alatt lecsök­kenti a nagymamája vérnyomását. • Ha az agykontrollosok összefog­nának, képesek volnának meggyógyí­tani vagy megváltoztatni a világot?- Telepatikus úton rengeteg min­dent el lehet intézni. Csak már kicsor­bultak az emberi normák. Ha telepati­kus úton hat az ember olyasvalakire, aki iránta rosszindulattal viseltetik, te­gye fel neki a kérdést: miért nem sze­retsz? Mit ártottam neked? Lásd, én nem haragszom rád. Gondolatban küldjön az illetőnek szeretetet és fi­gyelje meg, hogyan fog reagálni. Ki­lencvenkilenc százalékban megválto­zik... Sok múlik a sajtón, rádión, tele­vízión. Biztatást adhatnának az embe­reknek, a dolgok pozitív oldalát kelle­ne megmutatniuk. Az élet minden mozzanatához pozitívan kell viszo­nyulni. Van egy barátnőm, aki azt mondja: fél öt van és még mindig a hi­vatalban ülök, megőrülök. Azt taná­csoltam neki, hogy fél ötkor mondja azt: hála Istennek még csak fél öt, de már mehetek haza. • Hisz a szellemidézésben ?- Nem. Az asztaltáncoltatás, szellemidézés sze­rintem spekuláció. Viszont elhiszem, hogy a szelle­mekkel lehet kontaktust teremteni, de nem így. • Az életünket nem irányíthatjuk?- Ha a karmánkban az van megírva, hogy valami­nek meg kell történnie, az meg is történik. De nem kell vakon fatalistának lenni. Ami tőlünk függ, azt elkerülhetjük. Például, hogy meg ne fázzunk, fel kell öltöznünk. Fel kell készülnünk rá, hogy ha bár­mi ér az életben, türelemmel viseljük. Engem bor­zalmasan megrázott a férjem halála. Sokáig sirat­tam. Egy idő után rájöttem, hogy mi csak elváltunk, mintha elutazott volna. Találkozni fogunk. A szeret­teink várnak bennünket odaát, csak ki kell várni azt a kis időt. A Silva-módszerrel megtanultuk beprog­ramozni az álmainkat. Éjszaka mindig vele álmo­dom. Nappal más dolgom van. Azóta megnyugod­tam, nem sírok. 0 Milyennek képzeli a túlvilágot?- Ahogy a vallásom, a katolikus vallás tanítja. Nem szárnyas angyalkákat képzelek el, hanem vala­mi kozmikus lelki közösséget. Tudom, hogy tovább fogok élni, mert a lélek energia, és az energia nem vész el. S ha tudom, hogy tovább fogok élni, miért csináljak gondot a testi problémákból? Nem vagyok anyagias, sem hiú, nem törődöm a politikával, az ár­emelésekkel. Ezek mind átmeneti dolgok, s az em­bernek oly kevés kell a megélhetéshez. A földi lét át­meneti. Az ember megszületik, ezzel felszáll a villa­mosra, de tudja, hogy vannak megállók, de tisztában van vele, hogy a végállomásra igyekszik. Ott vége lesz az útnak, ki kell szállni... (knnasz) Van tlyen... Natasa, a titkos fegyver Amikor megjelent Amerikában, még „titkos szovjet fegyvernek” titulálták őt. S valóban tarolt. Az amerikaiak rádöbbentek, hogy semmit sem tudnak az orosz nőkről. Addig azt hitték, csak kétféle van. Az, amelyik traktorra száll, pufajkát és nemezcsizmát hord, s minden tekintetben tenyeres-talpas. A másik kategória a sötét kosztümös, fehér blúzos keszeg kékharisnya, vagyis a szovjet értelmiségi. Ezt kedvelték jobban, mert ere­detét vissza tudták vezetni az ábrándozó-ál- modozó, a klasszikus orosz irodalomban sűrűn előforduló főnemesi hölgyekhez. Natasa Alekszandrova - akit nyomban el­neveztek az orosz Madonnának - minderre alaposan rácáfolt. Gyönyörű volt, rettenete­sen szexis, kihívó, s egy kicsit vulgáris. Eb­ben kétségkívül hasonlított Madonnához, bármennyire is berzenkedett az ilyen meg­állapítások ellen. Alig telt el néhány hónap, az óhajtott nyugati világ a hölgy lábai előtt hevert. Na­tasa egyetlen hatalmas rohammal bevette azt a kapitalista világot, amelynek meghódí­tásáért szülőhazája nap mint nap reményte­len harcot vívott. Ő jött, látott és győzött. Első menetben mint szexszimbólum, a má­sodikban elkészítette első lemezét, ami szin­tén fergeteges sikert aratott és meghozta ne­ki az első három filmszerződést. Natasa menedzsere bízik abban, hogy a sikereket a hölgy a tehetségének köszönheti és nem a nyugati ízlésvilág pillanatnyi hó­bortjának. Biztató, hogy az új csillag igen nagy odaadással tanul, edzi magát és egyál­talán igyekszik minden olyat elsajátítani, amit a művelt Nyugaton ismernie illik azok­nak, akik karrierre vágynak. Tudja már azt is, hogy bármi áron el kell érnie: állandóan beszéljenek, írjanak róla. A legfrisebb téma: ötmillió dollárra biztosította a lábát. De csak módjával mutogatja. Nem baj - van más. Donald kacsa új ruhája Ez még a régi jó matróz stílusú szerelés, de lesz Donaldnak ennél szebb is, divatosabb is. Giorgio Armani, az olasz divatdiktátor eddig csak a jó házból való gazdag hölgyek­nek tervezett ruhákat, meg olyan világsztá­roknak, mint például Eric Clapton vagy Ge­orge Michael. Most azonban új kliensre tett szert, Donaldra, a világ legismertebb és leg­népszerűbb kacsájára. Armani is Walt Dis­ney rajzfiguráin nevelkedett, s Donald a kedvence. Szereti szemtelenségét, szerte­lenségét, pimaszságát. Mickey egeret is kedveli, de csak módjával. Túl jól nevelt túlzottan „mintagyerek”. Maradhat tehát a divatjamúlt ruhatára is. RIPORT 1994. szeptember 4. 1/BSámBP le döntötték a kerítést, szertelopkodták a szer­számaimat. Vagy a községi rendőröket küldték ide ellenőrzésre. Kénytelen voltam egy őrt al­kalmazni, és egy farkaskutyát is venni.- A fegyvereket a szepsi, a trencséni, s az eperjesi alakulatoktól vételeztem. Az eredeti árajánlatok kedvezőnek tűntek, de mire nyélbe ütöttük az üzletet, a kiadások a többszörösére emelkedtek. Azt pedig nem is részletezem, hogy mibe kerül egyetlen tank elszállítása Ke­

Next

/
Thumbnails
Contents