Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-04 / 36. szám

32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé­és rádió­műsor Olvasta már? Böngészett már? | EhTtojp .A Játsszon és nyerjen velünk. 36 1994. szeptember 4. XXVII. évfolyam Ára 9 korona V alahányszor megnyitják kapuikat az iskolák, sok-sok gyerek, ifjú és felnőtt egy különös vállalkozásba kezd. Olyan ismereteket akar szerez­ni, melyeket hosszú évszázadokon, vagy tán évezredeken át gyűjtöttek elődeik. E vállalkozás keretén belül különös rítikus játéknak vagyunk mindannyian tanúi. Mily sokféle az elhatározás, az érzés, a vágy, a re­mény, amellyel évente diák és peda­gógus nekirugaszkodik megismerni és megérteni az élettelen és élő vilá­got, a világmindenséget és önma­gunkat. Minden élőlény, főleg, ha fiatal, já­tékos. Az emberi játékosság egyik jel­lemvonása a kíváncsiság. Ki ne pró­bálkozott volna játékát darabokra szedve igazán megismerni, megérteni annak lényegét. Mi, emberek abban különbözünk leginkább az élővilág többi tagjától, hogy képesek voltunk, vagyunk apránként megfejteni a ter­mészet és a világ megmagyarázhatat­lannak tűnő jelenségei közül jó néhá­nyat. Ha a házunkba jövő színházi közvetítésre, a katasztrófákat bemuta­tó képekre, vagy akár a világűrbe elin- dulókra s onnan visszatérőkre, vagy a fekete himlővel megküzdőkre gondo­lunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi már mindent tudunk. Pedig igazán nagyon keveset értettünk meg mindmáig abból, ami körülvesz ben­nünket vagy bennünk lezajlik. yrr • ne ismerné a Rubik-kockát. 1\, 1 Gyerekek és felnőttek milliói tanulták rendezni a rendzetlen soro­kat, kockákat. A világ sokkal össze­tettebb Rubik kockája mindnyájunk számára érthetővé válhat, ha ismerete­ink bővítésével felkészülünk a megér­tésére. Hogy milyennek látjuk a vilá­gunkat, attől függ, mit tanultunk meg, s mit tudunk a világról. Ugyanazt a je­lenséget ki-ki másként látja. Ezt az okozza, hogy mindnyájunk tudása, ta­pasztalata különböző. A nagy felfede­BAUER GYŐZŐ zésekről, s mai ismereteink nagy ré­széről gyakran hallhatjuk, hogy vélet­len megfigyelések szülöttei. Némi igazság van eme állítás mögött. Csu­pán elfelejtjük hozzáfűzni, kik válhat­tak csak Semmelweis Ignácokká, Szi­lárd Leókká, Németh Lászlókká,,Ba- , í r, .. gy* Atber­bits Mihalyokka, Szentgyor Prikler László felvételei tekké, Kodály Zoltánokká, Bartók Bélákká stb. Felkészült elmék voltak ők, akik készen álltak, hogy akkor és ott, amikor a rejtély kulcsa feltűnik, észrevegyék, megtalálják. Csak így kedvezhetett nekik a szerencse, mert az alkotás alapfeltétele a tudás. S mint a jó szobor elkészítéséhez, egy gondolkodó, sok ismerettel rendel­kező ermber megteremtéséhez is há­rom dologra van szükség. Kell a szobrász, a pedagógus a maga isme­reteivel és készségével újat alkotni, nevelni, formálni. Kell az alapanyag, a jó minőségű agyag, a kő, a fa, az emberpalánta. Mily sokat tehet min­den szülő ennek eléréséért. S végül, de nem utolsósorban a megfelelő eszköz; a véső, a korong, a NYELV. a számítógépek korában már a kisgyerek is tudja, hogy a számítógépes játékhoz program is kell. Ha az nincs, nincs játék. Arra viszont már kevesebben gondolnak, hogy a számítógépnek is van anyanyelve, a bi­náris kódrendszer, s ha másként pró­báljuk neki elmondani a programot, nem fog tudni helyesen válaszolni. Nem kellett számítógép, hogy őseink rájöjjenek, az idegen nyelv új világokat nyithat ugyan, de csak akkor, ha az anyanyelvűnket már ismerjük. Induljon hát kicsi és nagy játszva, kíváncsian vállalkozni. Találkozza­nak iskoláinkban a gazdagodni vá­gyó lelkek azokkal az elmékkel, akik a tudás hatalmából fakadó szeretettel adják át anyanyelven mindazt, mi tudható. Anvanvelven a tudáséit

Next

/
Thumbnails
Contents