Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-21 / 34. szám
/ / A KUTATOK KIVÁNCSIAK 196$. augusztus 21. a legújabb dokumentumok tükrében Az egykori szovjet tömbön belül kirobbant rendszer elleni lázadások - a publicisztikai érdeklődés megcsappanásával szemben - mindinkább ébren tartják a történészek és a politológusok figyelmét. A kutatói igyekezet ezekkel kapcsolatban már számos új észrevételt eredményezett, foként ott, ahol a hatalmi központokból, a moszkvai, a washingtoni és a prágai levéltárakból hozzáférhetővé vált egykori titkos dokumentumokat tudományos elemzésnek vetették alá. Az 1953-as berlini felkelésnek és az 1956-os magyar forradalomnak szentelt nagyszabású madridi és lipcsei konferencia után az idén Prágában került sor, tizennégy ország részvételével az 1968-as csehszlovákiai fejleményekkel foglalkozó nemzetközi konferencia megrendezésére. Az április végén lezajlott tanácskozás sajnálatos módon nem váltott ki különösebb visszhangot a hazai sajtóban. Éppen ezért talán érdemes most, az augusztusi beavatkozást felelevenítő megemlékezések kapcsán visszatérni a prágai eszmecsere ismeretekéi gazdagító hozadékához... Kutatók és egykori résztvevőik A prágai összejövetel sajátos vonása volt, hogy a szervezők nemcsak tudományos munkatáftak meghívásáról gondoskodtak, hanem számos korabeli résztvevő (Zdenék Mlynár, Jifí Pelikan, Václav Slavik), több volt csehszlovákiai szovjet tudósító, Johnson elnök tanácsadói testületének néhány egykori tagja és számos Nyugat-Németországban akkor szolgálatot teljesített tábornok is a megjelentek között volt. így az akció, melynek rendezését a washingtoni The National Security Archiv és a Prágai Jelenkori Történeti Intézet vállalta, s jó néhány amerikai alapítvány is támogatást nyújtott, érdekes összevetésekre adott lehetőséget. Az előadásokból és a dokumentumokból kikerekedő kép szembesült a személyes visszaemlékezésekkel. A háromnapos véleménycsere résztvevői találkoztak Václav Havel cseh köztársasági elnökkel, és fogadást adott a prágai amerikai nagy- követség is. A lapok leginkább csak erről tudósítottak. Maga a tanácskozás, neves európai és amerikai szakemberek közvetítésével négy témakörben folyt. A megszállás indítékai Az első munkacsoport vitájába, mely Az 1968-as -Csehszlovákia a szovjet tömb látószögéből címet kapta, valamennyi ország képviselői bekapcsolódtak. Az előadások és hozzászólások az egykori Varsói Szerződés tagországainak a beavatkozás „szükségességével” szembeni magatartásában fellelhető eltérések hátterének megvilágítására szorítkoztak. A hozzáférhetővé vált levéltári források alapján a kutatók keresték a választ a beavatkozás indítékaira, a márciusi drezdai találkozótól az augusztus 21-ig tartó döntéshozatali folyamatot vizsgálva. A drezdai, moszkvai, ágcsemői és pozsonyi találkozóról, valamint a szovjet politikai bizottság üléseiről ismertté vált dokumentumanyag tükrében úgy tűnik, hogy a szovjet vezetés kettős érvelésre hagyatkozva döntött a csehszlovákiai megszállás mellett. Az egyik lényege abban rejlett, hogy a szovjet vezetés magáévá tette azt a nézetet, miszerint a csehszlovákiai fejlemények veszélyeztetik a szovjet érdekeket. A másik a közép-európai szovjet stratégiai befolyás megszilárdításából indult ki, szovjet csapatoknak a NATO-val érintkező sávba való telepítését szorgalmazva. A szovjet propaganda ezért szentelt oly rendkívüli figyelmet a varsói ötök, igaz eltérő intenzitású támogatásával, a „csehszlovákiai ellenforradalom kibontakozását” bizonyító irányvételnek, miközben a bolgár, a lengyel és az NDK-beli vezetés az egyes találkozókon militánsabb, a fegyveres beavatkozás mellett síkraszálló magatartást tanúsított, mint maga Brezsnyev. A konferencia magyar résztvevői rámutattak Kádár János ellentmondásos szerepére. A Dubéekkal folytatott tanácskozásokon Kádár a jószomszédi viszony fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor alávetette magát a szovjet nyomásnak, s 1968. július 22-től már különleges katonai alakulat készült fel Magyarországon a csehszlovákiai beavatkozásra, s ez szovjet parancsnoki alárendendeltségbe került. Szó esett a Dubőekra gyakorolt brezsnyevi nyomásban sajátos helyet elfoglaló augusztus 13-i tele- fonbeszégetésről. A prágai tanácskozás során Václav Havelnak az említett fogadáson az orosz küldöttség átadta az 1968. augusztus 16- 19-ig eltelt négy rendkívül mozgalmas nap eseményeire vonatkozó dokumentumokat. 1968 lebecsülése a demokrácia iránti szenvtelenség is? A további témakör középpontjában az 1967-70 közötti csehszlovákiai társadalomkép állt, amelyet cseh és szlovák történészek, a szóban forgó időszak feldolgozására létrehozott kormánybizottság tagjai ismertettek. Ezekben az előadásokban fejtegetések hangzottak el a Prágai Tavasz európai összefüggéseiről, a csehszlovákiai reformkísérletek perspektíváiról és azoknak a szovjet peresztrojkára gyakorolt hatásáról. Közös elemként kapott hangot az az összegezés, mely a beavatkozást követő normalizálásban jelölte meg a tragikus végkifejletet. A normalizálásról megállapították, hogy szétzilálta a csehszlovák társadalomnak a beavatkozás után fogant összetartozását, lezüllesztette a társadalmat, kétségbe vonta a csehszlovákiai reformokat. Ezért vált lehetetlenné, hogy az 1989 november utáni fejlődés közvetlen szálakkal kapcsolódjon 1968-hoz. Az 1989-es változásokat jelző szimbólumok - Duböek és Havel - egymás mellé kerülése is rövid életű volt. A politikában a civil társadalom erői kerültek előtérbe, elutasítva a szocializmus gondolatát és megreformálhatóságát. Külön munkacsoport foglalkozott, Peter Pithart és W. Luers volt csehszlovákiai USA nagykövet irányításával, az 1968-as események jelentőségével és értelmezésével. Ebben a vitában mutatkozott a legnagyobb nézetkülönbség az egykori közvetlen résztvevők és az 1989 utáni politika szereplői között. Az 1968-as év vezető alakjai (Zdenék Mlynáf, Václav Slavík és mások) 1968 lebecsülését a demokratizálással, a totalitárius tehertételektől való megszabdulással szembeni fennhéjázásnak is tartják, míg a másik fél arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megszállás afféle „olcsó megváltás” volt a reformkommunisták számára, mert mentesítette őket a reformok kilátásta- lanságáért járó felelősségvállalás alól. Az amerikai távolságtartás bírálata Számos új ténnyel szolgáltak az 1968-as Csehszlovákiával szembeni nyugati, főként az USA magatartásáról folytatott viták, az amerikai történészek, de főként az amerikai tábornokok és elnöki tanácsadók hiteles tanúságtételei. Ezek igazolták, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1968-ban következetesen igazodott a világ kétpólusú megosztottságához és a csehszlovákiai fejleményeket a szovjet tömb belső ügyének tekintette. A Szovjetunióval való viszony megzavarásától óvakodva több fontos intézkedést foganatosítottak a nyugat-németországi amerikai csapatokat illetően, nehogy akárcsak véletlenül is összeütközésbe kerüljenek szovjet katonai egységekkel. Leállíttatták a hadgyakorlatokat a csehszlovák határ mentén, s a határtól hatvan kilométerre vonták vissza csapattesteiket. Az amerikai politika számára az idő táj a vietnami háború, Martin Luther King meggyilkolása és az elnöki választások körüli hadjárat jelentette az igazi gondot. A csehszlovákiai eseményeket a kommunista párton belüli két frakció megütközéseként értelmezték, amibe nem kívántak beavatkozni. Kritikai észrevételek is elhangzottak a csehszlovákiai megszállással szembeni tartózkodó amerikai magatartással kapcsolatban az USA címére. Egyes felszólalók felvetették, hogy az amerikai politika nem fogta fel a csehszlovákiai fejlemények lényegét, nem használta ki az ENSZ Biztonsági Tanácsában adott jogait, amikor a csehszlovákkérdés lekerült a napirendről. Az akkori amerikai magatartást párhuzamba állítják a mostani, tragikus kimenetelű balkáni eseményekkel. A prágai konferencián döntés született arról, hogy a volt kommunista országokon belüli rendszer elleni lázadásokkal foglalkozó rendezvény- sorozat 1996-ban, budapesti összejövetellel folytatódik. Michal Stefansky a történettudományok kandidátusa M eglepetésként hatott a történészek számára, hogy az orosz föderáció főlevéltárosa által Václav Havelnak átadott dokumentumok között található annak a telefonbeszélgetésnek a 18 gépelt oldalnyi szövege, amelyre 1968. augusztus 13-án került sor Brezsnyev és Dubéek között. A korabeli eseményeknek a Dubéek környezetéhez tartozó főszereplői hallottak erről a beszélgetésről, s visszaemlékezéseiben maga Dubéek is egy apró utalással említést tesz róla. A feljegyzés a Rudé právo idei május 21-ei közlése szerint nyilván magnetofonfelvételről készült, nem valószínű, hogy gyorsírót vettek volna igénybe. Nem derül ki belőle, hogy az állítólag 80 percig (17.35- től 18.55-ig) tartó beszélgetés tisztán oroszul folyt-e, avagy Dubéek olykor szlovákra is átváltott. Dubéek orosz nyelvű beszédmodora helyenként minden bizonnyal pallérozottabb, mint amilyen a valóságban lehetett. A feljegyzésből így is érződik, amint arról a Rudé právóban megjelent, ismertetésekkel rövidített fordítás is tanúskodik, a korabeli helyzet drámaisága. A telefonbeszélgetésre egy korábbit, augusztus 9-eit követően - amelyről nem maradt fenn ilyen dokumentum - került sor, amikor éles harc folyt a két pártvezetésnek az 1968. július 29-től augusztus 1-jéig tartó ágcsemői találkozóján elfogadott, szovjet részről titkosnak nyilvánított megállapodások értelmezéséről. Ennek folyományaként született a döntés, hogy elkezdődjék-e, s mikor, a katonai beavatkozás. A szovjet vezetés többsége szabadságon volt, s Brezsnyev is Jaltáról hívta reggeltől többször is Dubéeket, aki egész nap Karlovy Varyban Valter Ulbrichttal tárgyalt. Brezsnyev azzal kezdte a beszélgetést, hogy a szovjet vezetés megítélése szerint a csehszlovákiai fejlemények az ágcsemői - mindkettőjük négyszemközti, mind pedig a két vezetés közötti - megállapodás megszegéséről tanúskodnak. Brezsnyev, a, jó barát” Miről folyt az 1968. augusztus 13-ai főtitkári telefonbeszélgetés? Dubéek arra hivatkozott, lehetetlen egyik napról a másikra Végrehajtani a megígért intézkedéseket, hogy azokkal „véget vessenek a szovjetellenes és szocialistaellenes fellépéseknek a tömegpropaganda eszközeiben”. Brezsnyev felhozta, hogy a csehszlovák vezetés nem mutat hajlandóságot a tömegtájékoztatás kézben tartására; a Jifí Pelikánnál kapcsolatos megegyezést emlegette, miszerint az említettnek távoznia kell tisztségéből, s ez a tömegtájékoztatás ráncba szedését szolgáló első lépés. Brezsnyev igencsak nehezményezte, hogy a csehszlovákiai lapok „sztálinistáknak neveznek bennünket, stb. Mit jelentsen ez?” - kérdezte, mire Dubcek önmagáért beszélő hallgatással válaszolt. Nyilván nem volt véletlen, hogy Brezsnyev akkor hívta fel Dubéeket, amikor ülésezett a CSKP KB elnöksége. Minduntalan arról faggatta őt, hogy káderkérdésekről is hoznak-e döntést az ágcsemői megállapodások szellemében, vagyis felmentik-e tisztségéből FrantiSek Kriegelt, Cestmír Císaft, Jifi Pelikánt és Ján Pavelt, s ugyanakkor kinevezik-e Viliam Salgoviéot az új belbiztonsági minisztérium élére. Duböek azt ismételgette, hogy a föderalizálási folyamat miatt ezekkel a kérdésekkel a legközelebbi plenáris ülés foglalkozik majd. Ezek után Brezsnyev egyenesen csalást és elszabotálási szándékot vetett Dubéek szemére. A helyzet újbóli, szovjet részről szükséges felülvizsgálását és új önálló intézkedések meghozatalát emlegette. „Brezsnyev elvtárs, tegyék amit csak jónak látnak” - válaszolta a türelmét egyre inkább elvesztő Dubéek, érezve tehetetlenségét Brezsnyevvel szemben, aki nem nagyon adott azokra a kijelentéseire, hogy saját erőből is képesek megoldást találni. Dubéeket, úgy tűnik, kiváltképp érzékenyen érintette a csalás és félrevezetés félreérthetetlenül kilátásba helyezett ódiuma. Az ágcsemői megállapodások saját értelmezésű teljesítésére irányuló jó szándékának hatástalanságát látva többször is felvetette, hogy lemond a főtitkári tisztségről. Ezek után Brezsnyev igyekezett lecsillapítani Dubéeket, s azzal biztatta őt, hogy minden jóra fordul, ha „szót fogad”. Brezsnyev mindvégig a barátnak kijáró Szása megszólítással tegezte Dubéeket. Szinte hízelegve húzta meg a mézesmadzagot: „Mi mindnyájan úgy szoktuk meg, hogy higgyünk neked, a testvérpárt vezető egyéniségét látjuk benned, s bizalommal viseltetünk irántad.” Figyelmeztetett: ne csak - amint azt Dubéek beismerte - Cerníket és Smrkovskyt tájékoztassa erről a beszélgetésről is, hanem „azokat az igaz barátokat is”, akik hatékonyabb segítséget nyújthatnak neki, s akik „nagy-nagy szeretettel viseltetnek iránta”. Ezt a fajta segítőkészséget nyilvánította ki azután is, hogy a beszélgetés vége felé Dubéek kétségbeesve kérdezte: „Leo- nyid Iljics, hát akkor mit tegyek?” Brezsnyev kihasználta a lélektani pillanatot, hogy megpróbálja rávenni Dubéeket: a kongresszus előtt kell csapást mérni a „jobboldali erőkre”. Örömmel nyugtázta, hogy a csehszlovákiai főtitkár „Bilak elvtársat is tájékoztatta a négyszemközti megállapodásukról.” Hozzátette: „Helyesen cselekedtél Szása, ők a te legközelebbi és legmegbízhatóbb barátaid. Sürgetően ajánlom neked, támaszkodj rájuk, s akkor győzelmet aratsz...” Befejezésül Brezsnyev Dubéeknak az ágcsemői megállapodások teljesítéséhez haladékot kérő magatartását azzal nyugtázta, hogy „augusztusban mindent végig kell vinni”, s megegyeztek a beszélgetés folytatásában. Az események azonban Brezsnyev ,jó barátságával” együtt, mint tudjuk, másként alakultak. (k-s) ÉVFORDULÓ 1994. augusztus 21. l/BSímap
