Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-14 / 33. szám

Különleges borok készítése Sokan szeretik a csemege- (édes) és az ürmösbort. Mivel ezek az italok igen drágák, vásárlásukat, fogyasztásukat nem mindenki engedheti meg magának, s persze a természetes úton édesen maradó bor sem terem mindenhol. Sűrített musttal és különböző fűszerkeverékek hozzáadásával azonban otthon is készít­hetünk csemege- és ürmösbort. Csemegebor Az erjedés előtt vagy közben 24 must­fokra emelt must általában édesnek marad. A must cukortartalmának egy fokkal való emeléséhez hektoliteren­ként 2,3 liter 50 fokos sűrített mustra van szükség. A feljavított cukortartalmú mustok erjedése nagyon elhúzódhat, sőt 15-16 Malligand-fokig kierjedve a bor elve­szíti édességét. Ezért ha a bor szeszfo­ka elérte a 13-at, fejtsük le seprőjéről és hektoliterenként 30-40 g borkénnel kénezzük meg. Ilyenkor az erjedés le­áll és a bor letisztul. A fogyasztandó bort is megédesít­hetjük ízlésünk szerint, sűrített must­tal. Az erjedés megindulása néhány hétre, hónapra - a pince hőmérsékle­tétől függően - enyhe kénezéssel meg­akadályozhatjuk. Ürmösbor Az ürmösbor lényege a fűszerkeve­rék, amely sokféle lehet. A felhasznál­ható fűszerek különféle aromás, ke­serű ízt adnak a bornak. Például hűsítő aromás a kakukkfű, a fodormenta, a borsosmenta; balzsamos és aromás a szagos müge, a vanília, a zsája, a le­vendula, a rozmaring; csípős és aro­más a narancshéj, a citromhéj, a kori- ander, az angelikagyökér, a borsfű; na­gyon keserű az ürömfű, keserű az ezerjófű, a mustármag, az enciángyö­kér, a benedekfű. A következő keverékekből jól elké­szíthető az ürmösbor. A magyar ür- möshöz hektoliterenként a következő fűszerek, gyógynövények szüksége­sek: 150 g fehérüröm, 70 g ezerjófű, 30 g narancshéj, 15 g citromhéj, 20 g kálmosgyökér, 20 g fahéj, 10 g szeg­fűszeg, 10 g koriandermag, 130 g édes mustárliszt, 10 g csillagánizs, 70 g keserűmustárliszt. A rácürmöshöz 150 g ürömfű, 100 g ezerjófű, 100 g friss torma, 200 g mus­tárliszt, 200 g törött paprika, 50 g fe­ketebors, 20 g szegfűszeg, 20 g fahéj, 100 g narancshéj kell. A fűszerkeverékek a borászati szak­boltokban és a patikákban készen is megvásárolhatók. A keverékeket - tiszta vászonzacskó­ba téve - az erjedő mustba vagy a borba lógatjuk mindaddig, amíg a kívánt illa­tot és a fűszeres zamatot felveszi. ízük gyorsabban kilúgozódik, ha a fűszerke­veréket megdaráljuk, majd egy edénybe téve 2-3 liter borral leöntve kiáztatjuk. A leszűrt koncentrátumból annyit adunk a borba, hogy a kívánt ízt megkapjuk. Az optimális arányt célszerű literes üve­gekben kikísérletezni. Ez a módszer azért is jó, mert így a koncentrátum a bor tisztaságát sem befolyásolja. Habzóborok A gyengébb borok minősége felja­vítható, ha a megfelelő ízesítéssel, szénsavazással habzóbort készítünk belőle. Ízesítésre citrom vagy borkősavra, cukorra vagy mézre, a szénsavazáshoz a házi szódakészítés­hez használt autószifonra van szükség. Az ízesítőkből tömény oldatot ké­szítünk. Erre igen jól megfelelnek az űrmértékes beosztású cumisüvegek. A tömény oldatot úgy készítjük el, hogy 50 g citromsavat 150 cm^ vízben fe­loldunk, majd 200 cm^-ig vízzel fel­töltjük. Egy másik üvegbe 100 g cu­korból készítünk ugyanennyi oldatot. Majd egy literes üvegbe bort öntünk és a sav-, valamint a cukoroldatból annyit adunk hozzá, amennyivel a bor ízét kellemesnek találjuk. A liternyi bort utána szódáspalackba töltjük és ráeresztünk egy patront. A túl savanyú bornál elegendő lehet a cukorral való édesítés is. Ha viszont savszegény a bor, akkor csak megfelelő sav-cukor aránnyal javíthatunk az ízén. A habzóbort lehet még fűszerezni is, ehhez az ürmöskészítésnél leírt fűszer- koncentrátumokat célszerű használni. Jakab András SZÁRÍTÁS. FAGYASZTÁS „Pácolt” aszaltszilva, bodzabogyó télire- A tartósítás egyik legősibb módja a gyümölcsaszalás. Nálunk általában csak a szil­vát aszalják - azt is egyre ritkábban. Az aszalás módját ennek ellenére bizonyára még többen ismerik, ezért itt most csak egy kiegészítő, ízesítő receptet közlünk. A szokásos módon megaszalt szilvát 20-30 órára tegyük „pácba”. Ezt a következő módon készíthetjük el: a szilva mennyiségétől függően csavarjuk ki annyi alma levét- majd cukorral emeljük meg „édességét” 24 Maligand-fokra -, hogy az a gyümöl­csöt szétterítve ellepje. A kellő idő elteltével az aszalt gyümölcsöt helyezzük szitára és csepegtessük le, majd ismét szárítsuk. Az így kezelt aszalvány nagyon kellemes aromájú, s csillogós, ami kétségtelenül növeli piaci értékét is.- A bogyósgyümölcsűek - eper, málna, köszméte stb. - fagyasztásánál akkor já­runk el helyesen, ha joghurtos vagy más műanyag dobozokba rakjuk a gyümölcsö­ket, majd így 24 órára a fagyasztóba tesszük. Ezt követően a dobozokat néhány perc­re hideg vízbe mártjuk, majd az összefagyott bogyókat száraz kézzel elválasztjuk egymástól, s így mikrotén zacskókba rakjuk. Az így tárolt gyümölcs sokkal kisebb helyet foglal a fagyasztóban, nem beszélve arról, hogy felolvasztása is könnyebb, s ízlésesebben lehet tálalni.- Egyre nagyobb „divatja” van a gyógynövény-gyűjtésnek. Gyógynövényként hasznosítható a bodza szárított bogyója is. A fekete bodza termését rövid szárral egy­ütt levágjuk, s árnyas, szellős helyen megszárítjuk, majd leszemezzük. Utána a bogyó­kat nyitott sütőben 50 C-fok körüli hőmérsékleten - zománcozott tepsiben - mega­szaljuk. A bodzaszemeket vászonzsákocskákban vagy papírzacskókban tároljuk. A bogyókat kásává főzve hasmenés esetén használhatjuk.- A nyers bogyókból készíthetünk dzsemet, gyümölcskocsonyát, szirupot és per­sze bort is. Míg a bor- vagy a dzsemkészítés módját minden háziasszony ismeri, ad­dig a gyümölcskocsonyáét csak kevesen, pedig tésztafélék díszítésére, ízesítésére ki­válóan alkalmas. Hozzávalók: 0,5 liter bodza - és ugyanannyi almaié, valamint 1/2 kg cukor. A bo­dzalevet úgy kapjuk, hogy a bogyókat szétfőzzük és átpasszírozzuk, majd azt almalé­vel és cukorral összekeverve kocsonyásra főzzük, utána - még melegen - üvegekbe töltjük, s lezáijuk. -pr­CSERESZNYEIFJÍTÁS Augusztus a cseresznyeifjítás ideje is. Ha nagy mértékű beavatkozást kell végrehajtani, akkor az legalább két-há- rom évbe telik. Mindig a korona felső és külső ré­szén kezdjük a vázágak és a termőgallyazat ritkítását, hiszen az a TÖBB EVES BEAVATKOZÁS célunk, hogy utat nyissunk a fénynek. Először tőből fűrészeljük le a vastag, túl sűrűn álló, felkopaszodott ágakat; a legkisebb távolság 60 cm legyen kö­zöttük. Óvatosnak kell lennünk, mert a cseresznye erősen mézgásodik, ha túl­ságosan megmetsszük, ezért az ifjítás első évében csak néhány ágat távolít- sunk el. A sebeket kacorral vágjuk si­mára és a Santar, a Cellcid, a Vulne- ron Cs szerek valamelyikével vagy Standolit olajfestékkel kenjük be a seb felületét. A következő év augusztusában - ugyancsak kívülről befelé - tőből vág­juk ki a termőágakról a sűrítő oldalelá­gazásokat; az ágak felére-harmadára való visszametszése nem segít. Mint­egy kihegyezzük az ágakat: a végén a fiatalabb, vékonyabb gallyakat hagy­juk meg, a törzs közelében az erőteljes idősebb ágakat is. Az egészséges részig vágjuk vissza a moníliától elszáradt ágakat, így me­chanikailag védekezünk e gyakori be­tegség ellen. A levágott ágakat éges­sük el. Minden metszési sebet azonnal ken­jünk be sebkezelő anyaggal! Ez nem­csak a biztosabb gyógyuláshoz és a mézgásodás csökkentéséhez fontos, hanem a sebparazita kórokozókkal szembeni megelőzéshez is. k. sz. 3STOLJA MEG S VÁLASSZON LFeoreceni muskotály Régi fajta, a múlt század végén Paczelt János nagykárolyi, később deb­receni kertész ismeretlen fajta magvetéséből sze­lektálta. A fajtának Pohl Ferenc, Debrecen város főkertésze adott nevet és 1934-ben bemutatta a Magyar Pomológiai Bizottságnak. Szeptember közepéig érik. Gyü­mölcse nagy (átlagos tömege 31,8 g, a Beszterceié 18,5), szélesen meg­nyúlt, mindkét csúcsa lekerekített. A jól látható varrat a gyümölcsöt rész­arányosán osztja. Kocsánya vastag, középhosszú - hosszú. Héja barnás- piros, az érés előrehaladtával sötétli­la, majd csaknem fekete fedőszín ta­karja. Aranysárga húsa szilárd, de lédús, édes, kellemes muskotályos ízű és illatú. Legnagyobb értéke a szilárd hús­állományhoz társult finom, musko­tályos íz. Ezért friss fogyasztásra ki­Vesszeje szürkéslila, levele nagy, megnyúlt, kissé fénylő. Elég bőven terem, ha jó terméke­nyítő fajtával telepítették. Az orszá­gos fajtakísérletekben 6,5 százalék­kal termett többet, mint a Besztercei szilva. Ezt nagy gyümölcsének, elég bő virágzásának és jó kötődésének köszönheti. Korán fordul termőre, hajlamos a szakaszos terméshozásra. Virágképzése sem egyenletes, de az évenkénti termésingadozás még na­gyobb, mert kedvezőtlen időjárású években rosszul kötődik. Középkorán virágzik, gyakorlati­lag önmeddő, ezért a vele egy időben virágzó fajtákkal (Stanley) együtt ültessük. k. sz. válóan alkalmas. El­húzódva érik, ami a családot ellátó házi­kertben előny, az üze­mi termesztésben hát­rány. Mindenesetre többször szedjük, mindig csak a kellően színes, érett gyümöl­csöket. Igen jó befőtt ké­szíthető belőle, kiváló íze és húsállománya a befőzés után is meg­marad, egyedül a szí­neződése rosszabb. Aszalványa is kitűnő. A fa magasra törő, sűrű koronája gúla alakú, igen nagy. Vöröshagyma, paradicsomhajtatás, levélbetegségek- A nyár végén vethetünk még fekete- gyökeret, persze ebből csak a következő év szeptemberében lesz termés. A mag­járól tudni kell, hogy nagyon hamar el­veszíti csírázóképességét, ezért mindig csak frissen kerüljön a talajba. A sorok közötti távolság 30-35, a tőtávolság 6-7 cm legyen. A magvak 2-3 cm mélyen kerüljenek a földbe. Az ágyást a kelésig rendszeresen öntözzük! Négyzetméte­renként 5-6 liter vizet juttassunk ki. Mi­kor a növény kék már elérték az 5-6 ern­es nagyságot, egyeljük az állományt, majd sekélyen kapáljuk meg. Akinek már van feketegyökere, az a szedés folyamán ügyeljen arra, hogy az meg ne sérüljön. A seben keresztül ui. tejnedve elfolyik, s így rágóssá válik.- A gyökérzöldségnél nagyon figyel­jünk oda a vízellátásra - főleg akkor, ha állományunk rossz vízgazdálkodású ta­lajban van. Az ilyen helyen a répa, ha nagyobb mennyiségű csapadékot, erősebb öntözést kap, hamar megszívja magát vízzel és megreped. E mellett is figyeljünk oda a répa-, a petrezselyem­gyökér torzulásaira. Ha a gyökerek összecsavarodnak, akkor bizonyára el­mulasztottuk az egyelést (sűrű vetés), ha szögletesek, akkor kevés vizet kap­nak; a rövid, elágazó, feltűnően erős ol­dalgyökerek, felületi duzzanatok a gyö- kérgubacs-fonálféreg jelenlétére utal­nak.- Azt, hogy meddig tudjuk tárolni a vöröshagymát, a betakarítás időzítésé­vel mi magunk döntjük el. Az optimális időpontot a következő jelekből állapít­hatjuk meg: a hagyma nyaka puhul, szá­ra megdől, megindul a gyökerek leszá- radásának ideje, a külső bűre:.levelek színe a fajtára jellemzővé válik. i> vei­kor éri el a hagyma a biológiai érettségi állapotát (kialakul már a fajta jellemző cukor-, C-vitamin- és szárazanyagtartal­A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI ma), amely pozitívan befolyásolja a tá­rolhatóságot. Nagyon fontos a megfe­lelő utóérlelés is, ui. az akkor képződő szerves savak, szénhidrátok „konzervá- ló” hatása is döntő. Az utóérlelés ked­vező körülmények között egy hét, köz­ben persze ügyelnünk kell rá, hogy ter­mésünk meg ne ázzon! A hagyma leve­leit csak ezek után távolítsuk el!- Ha valaki nyár végén, illetve szep­tember első felében lát hozzá a paradi- csomhajtatáshoz, az ,jó eséllyel” szá­molhat bitritiszes és fitoftórás fertőzés­sel. Ez idő tájt ugyanis már nagyobbak a nappalok és az éjszakák közötti hőin­gadozások a fóliák alatt, s persze erős a párakicsapódás is. Hogy a kórokozók terjedését megelőzzük, mérsékeljük az öntözést, s azt csak a délelőtti órákban végezzük; délelőtt végezzük a kacsolást is; éjszakára záijuk le a szellőztetőket. A gombás betegségek ellen pedig rend­szeresen permetezzünk.- A gombák okozta betegségeket a száron, levélen, vagy akár a termésen megjelenő barnás színű pettyekről, ki- sebb-nagyobb foltokról ismerhetjük fel. A fertőzött levelek előbb a csúcson, majd egyre beljebb is, megbámulnák, összezsugorodnak és lehullanak. A pa­radicsom bogyóján a botritiszes (Botry­tis cinerea) fertőzés jelei az 1-5 mm át­mérőjű szabályosan kerek, sárgásfehér gyűrűk.- A szamóca kondícióját a nyár vé­gén is fellépő különféle levélbetegsé­gek rontják, s már most befolyásolják a jövő évi termést. Fellépésükkor megfe­lelő szer az Orthocid 50 WP, a Rézo- xiklí.rid 50 WP, a Zineb 80, a Dithane M-45. A lisztharmat ellen Chinoin Fun­dazol 50 WP-t, Thiovit S-t, Karathane LC-t használhatunk.- A ribiszke levélfoltossága ellen Dithane M-45, Miltox Special, Zineb 80 ajánlható.- A köszmétét a szüret után amerikai lisztharmat ellen Chinoin Fundazollal, Karathane LC-vel vagy FN 57-tel, Top- sin M 70 WP-vel kezeljük.- Ha a málnásban a különféle kóro­kozók ellen beavatkozásra lenne szük­ség, akkor ezt csak azután végezzük el, hogy a letermett vesszőket kimetszet­tük. Az ilyen, kiritkított állományt ugyanis hatásosabban tudjuk kezelni, mint a sűrűt. Ne feledjük el, a különféle vesszőbetegségek hatására az új hajtá­sok nem bírják el a telet, elfagynak. A letermett vesszők kimetszése után ezért két alkalommal - 10-12 napos időköz­zel - Miltox Special-lal vagy Rézoxik- löriddal permetezzünk. Persze a málnát sem kerülik el a levélbetegségek; a Dit­hane M-45, Orthocid 50 WP ennél a bogyósgyümölcsnél is alkalmazható.- A régi gyümölcskertészek szívesen alkalmazták, ma már szinte feledésbe merült, a zacskózást. Egy-egy különö­sen szép gyümölcsre vízhatlan papír­zacskót húztak, amely megvédte a gyü­mölcsöt a kedvezőtlen külső hatásoktól s nagyobbra nőtt, mint a többi. Ma erre a célra már műanyag (mikrotén) zacs­kót is használhatunk, de ne feledjük el kilyuggatni, hogy a gombásodást elke­rüljük! A zacskót ne a gyümölcs kocsá- nyára, hanem az azt tartó ágra erősítsük fel - vékony gumival, rafiával, zsineg­gel. A zacskózás megvédi a gyümölcsöt (pl. a parásodástól), nagyobbra is nő, de színanyagai kevésbé alakulnak ki (fedőszín); a sárga színű gyümölcsök viszont szép, aranyos fényt kapnak, -r­HÁZUNK TÁJA 1994.augusztus 14.

Next

/
Thumbnails
Contents