Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-14 / 33. szám

A bársonyos forradalom óta sokat változott az életünk. Sokan azl állítják, rosszabb és nehezebb lett, mások anyagilag nem panaszkodnak, de nincs lehetőségük élvezni munkájuk gyümölcsét. Napjaink jellemzőjévé vált ugyanis az állandó időhiány. Ma már nem ritka az olyan család sem, melynek tagjai papírra vetett üzenetek, esetleg üzenetrögzítő által kommunikálnak egymással. Talán nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy ez nem normális állapot, s előbb vagy utóbb megbosszulja magát.

Nem kétséges, hogy fáziskésésben vagyunk a fejlett világgal szemben, s nem egyszerű a piacgazdaság, és az annak megfelelő társadalmi rendszer ki- és felépítése. Jó lenne, ha kezdetleges kapitalizmusunk építése köziben sikerülne meggátolni az átvételét mindannak, amiről közben már kiderült, hogy hiba volt, hogy másképp kell csinálni. Nem lehet véletlen például, hogy régiónkban manapság a kábítószer-fogyasztás terjedésének üteme talán azon is túltesz, ami a 60-70-es évek Amerikájában volt tapasztalható. Ezt nem lehet csak a könnyebben átjárható határok, a szabad mozgás, a tapasztalatlanság számlájára írni. A bizonyos mértékig talaját vesztett réteg drogbafordulása mellett benne van az emberi kapcsolatok elhide- gülése és durvulása, s a fiatalok egyfajta tiltakozása is a kialakult életmód, értékrendszer ellen.

Az elmúlt évekhez viszonyítva, most nyár derekán - a rendelőből kitekintve - a legszembetűnőbb változás az, hogy ilyenkor is tömve vannak a várók. A nagy idegi megterhelés előbb vagy utóbb kimerültséghez vezet, és az első körben ennek a jeleivel keresik fel az emberek az orvost. Hosszabb távon azonban törvényszerűen jelentkeznek az elhidegülés, az emberi kapcsolatok romlása következtében kialakuló problémák, melyek akár tartósan is törést okozhatnak az ember életében.

Most, a szabadságok fő idényében, azoknak ajánlom az alábbi válogatást az olvasói levelekből, akik még nem döntötték el, esetleg több éve nem tisztázták magukban, szükségük van-e a szabadságra. Gondoljanak arra, hogy nem buta emberek találták ki ezt az intézményt, és egy kicsit arra is, hogy az elmúlt éveket, az elszalasztott időt nem fogják tudni visszaszerezni. Egy idő előtt megöregedett, mára teljesen magára maradt hölgy fakadt ki nemrég a rendelőmben: „...éjt nappallá téve gürcöltem mindig, feláldoztam magam a családomnak. S most tessék, nem kellek senkinek sem, pedig hogy vártam, hogy egyszer majd jó lesz, s boldog leszek...” Hát ez az! Mielőtt valaki feláldozza magát, jó lenne, ha kipuhatolná, ezt várják-e el tőle, ezt kell-e tennie, különben kegyetlenül csalódni fog. Nem majd egyszer kell boldognak lenni, hanem most, ma keressük meg az okát egy pici boldogságnak. Úgy érzem, ez az élet művészete. Ha még nem tettük meg, vegyük ki gyorsan jogos szabadságunkat!

1. levél - „Kellemetlen élmény” jeligére: Évek óta nem voltam már moziban, a mindennapi rohanásban nem nagyon jut rá időm. Az igazat megvallva soha nem is szerettem igazán. Mégis engedtem férjem unszolásának, s mikor „meglepett” egy mozijeggyel, végül „elrohantunk” a moziba is. Bár ne tettem volna! A film nagyon felzaklatott, s azóta gyakran szédülök, szívdobogásaim vannak, ismételten éjjel is felriadtam arra, hogy félek és csuromvizes vagyok az izzadságtól. Nem értem, mi történt velem?

Válasz: Csak annyi, hogy azok az idegei, amelyek adrenalint termelnek, túlérzékeny állapotban voltak. Ennek az állapotnak több oka van, s levelében fel is sorolja szépen őket. A mindennapi rohanásban is meg kell találni a ki- kapcsolódás, a lazítás perceit. A félje biztosan érzi, hogy Ön teljesítő- és tűrőképessége határán van, és ebben segíteni akart Önnek, összekötve a kellemeset a hasznossal, csak azt nem vette figyelembe, hogy az Ön számára a mozilátogatás soha nem volt valami különösen kellemes élmény. S még oda is rohanva mentek. Úgy érzem, nagy szükségük van egy hosszabb lélegzetű aktív pihenésre. Állítsanak össze, külön-külön, a féijével egy 12- 14 napos szabadságprogramot, aztán szüljék ki azt, ami közös. S aztán próbálják megvalósítani. Nyugodtan, örülve, kissé felkészülve. Ne készítsenek túl sűrű programot, de hosszú üresjáratok se legyenek benne. A hangsúly a közösen megvalósított és átélt kellemes élményeken van.

2. levél - „Egyedül” jeligére: Kisvárosban élek, özvegy nyugdíjasként. Ilyenkor nyáron elnéptelenedik az utca, ahol lakom, még a sarki boltot is bezárják egy időre. Napokig az ember még csak köszönni sem tud senkinek. Már most nincs kedvem semmihez, még az újságolvasás is nehezemre

esik. Három-négy napja rosszabbul is alszom, s alig van étvágyam. Sok időm van, eleget gondolkodhatom a sors „igazságtalanságai” felett. Úgy érzem, nem vár már rám tavasz...

Válasz: Évekkel ezelőtt kezembe került egy idegen nyelvű könyv, amely arról szólt, hogyan ne váljunk örökké elégedetlen, kibírhatatlan, zsörtölődő öregemberré. Ezt még sajnos nem tanítják, s amíg fiatal az ember, eszébe sem jut, hogy az a 60-70 év gyorsan elrepül. S nem készül fel erre az időszakra. Persze akkor is jöhetnek nehéz időszakok, ha különben az ember kiegyensúlyozottan, sorsával megbékélve él. A klasszikus értelemben vett szabadságot aligha lehet nyugdíjas embernek tanácsolni, de hosszabb-rövi- debb ideig tartó környezetváltozást igen. Az egyedüllét egy ponton túl elviselhetetlen, tragikus, pusztító. Beleroppan az ember. Vigyázzunk hát, hogy mindig legyen egy barátunk legalább, akihez időről időre oda lehet költözni. Ma már bővülnek a lehetőségek, lehet, hogy ráakadunk egy penzióra, ahol egy időre meghúzhatjuk magunkat. A fontos az, hogy emberek között legyünk. Vigyázat, az otthonunkat ne adjuk fel!! Új otthont teremteni nem könnyű vállalkozás, feladni a régit meggondolatlan, jóvátehetetlen lépés. Ragadjunk meg minden alkalmat és módszert a depresszió elleni küzdelemre. Talán segít, ha tudatosítjuk, hogy nem a világ az elviselhetetlen, hanem bennünk van a depresszió, ami nem más, mint az érzelmek túlfáradá- sának a kifejezése. Ha sikerül abbahagynunk az állandó viaskodást a félelmekkel, kevésbé fogjuk érezni a fáradtságot. S akkor könnyebben szánjuk rá magunkat, hogy napközben állandóan elfoglaltságot keressünk magunknak. S társaságot. Akár úgy, hogy elmegyünk egy zsúfolt étterembe valamit fogyasztani, vagy kimegyünk az

állomásra „ellenőrizni”, hogyan tartják be a menetrendet.

3. levél - „Influenza” jeligére: 35

éves háziasszony vagyok, két iskoláskorú gyerek anyja. A férjem vállalkozó, reggel megy, sokszor csak késő este jön haza. így aztán minden gond a háztartás és a gyerekek körül az én nyakamba szakadt. El is láttam mindent becsülettel mindig, szerencsére beteg sem voltam soha. Kisebb-nagyobb megfázáson kívül, ami elől gondolom senki sem tud kitérni, s amit rendszerint lábon is ki lehet hordani. Ezt tettem az idén májusban is, de azóta nem tudok magamra találni. Szédülések kapnak el, egyre gyakrabban, s a múltkor olyan rosszul lettem, hogy nem tudtam egyedül átmenni az úttesten. Azóta csak akkor megyek ki a házból, ha a gyerekek itthon vannak, és valamelyikük elkísér. Félek, hogy valami komoly baj kerülget, mit tegyek?

Válasz: Mondja meg a férjének, kedves asszonyom, hogy ha nem akar a jövőben egy pánikrohamokkal küszködő feleséget kerülgetni a házában, sürgősen szervezzen meg egy legalább két-, de inkább háromhetes családi szabadságot, valahol a lakhelyükön kívül. Nem muszáj rögtön külföldre szaladni, megteszi egy csendes kis lak is valahol az erdő mélyén, vagy tó partján. A lényeg a lazításon, az egyéni és a mindenki által elfogadott közös programokon, egymásra figyelésen, egymás meghallgatásán, a laza iramú, kellemes időtöltésen van. A tünetei közérthetőek, s leveléből a fejlődés iránya is nyomon követhető. Még nem beszélhetünk tipikus pánikbetegségről, de ha nem tölti fel kimerült idegi tartalékait, könnyen odáig fajulhat a dolog. A pánikbetegség lényege a túlzott adrenalin-termelés, amit több tényező is kiválthat, s amivel összefügg a túlzott és indokolatlan félelem, a betegségiekből, haláltól. Lazítással, légzőgyakorlatokkal rendezhető, de véglegesen csak akkor tudja leküzdeni, ha fel fogja tudni oldani azt a konfliktust, ami értékrendszere, a családról alkotott elképzelése és felfogása, valamint a megváltozott életkörülmények, leginkább a vállalkozói életmóddal járó gyors változások, feszültségek és bizonytalanságok ütközésével keletkezett. Biztos vagyok benne, hogy félje vállalkozói pályafutása alatt a család még közös szabadságon nem volt.

4. levél - „Szabadság?” jeligére: Nemsokára 10 éve lesz, hogy férjhez mentem, sajnos, gyermektelen házaspár vagyunk. Nem mintha nem szerettünk volna gyereket, de valahogy nem jött össze. Mindenünk megvan ezen kívül, megszoktunk egy bizonyos életmódot. A gyereket leszámítva elégedett is lennék, ha az utóbbi évben bizonyos jelenségek nem árnyékolnák be családi életünket. Tavaly társas üdülésen vettünk részt, ahol a férjem új barátokra tett szert. Már akkor nem tetszett, hogy naponta zajosan „megünnepelték” a találkozást, és azóta is összejárnak. Azelőtt soha nem történt meg, hogy a férjem részeg lett volna, sajnos, az idén már többször úgy jött haza. S nem tetszik, hogy az idén megint közös szabadságot tervez velük, egy víkendház- ban. Valahogy nincs kedvem az éjszakákba nyúló részeg kántálásokat hallgatni, és a délelőtti fájós fejeket borogatni.

Válasz: Már jóval hamarabb lépnie kellett volna, asszonyom, nem megvárni, míg az italozások rendszeresen részeg kántálásba torkollanak. Ismert kultúrtörténeti és a szakirodalomból jól ismert tény, hogy a gyermekáldásból kimaradt családokban a házastársak valamelyike az alkohol rabjává válik. Ez persze nem szabály, csak egy tény, hogy gyakran így történik. Minden azon múlik, kapcsolatuk érzelmi alapja milyen erős még, hogyan vészelte át az eddigi próbatételeket. Gondolom az évek során alávetették magukat egy sor orvosi vizsgálatnak, lehet, hogy ezek a vizsgálatok a hibát is megtalálták. Amennyiben eddig nem került rá sor, ami nem valószínű, csalja el a férjét a házassági szaktanácsadóba. Beszéljék meg az ott dolgozó pszichológussal, hogyan tudnának új értelmet adni életüknek, mielőtt az ital zátonyra futtatja házasságukat, és tönkreteszi férje életét. Mivel nem íija, hány évesek, nem tudom, tanácsolhatom-e egy vagy több gyermek örökbefogadását. A férje által tervezett és szorgalmazott módjába a szabadságnak ne egyezzen bele, és foglaljon egyértelműen állást az italozással szemben. Amennyiben még nem alakult ki a férjénél alkohol- függőség, inkább a világ zajaitól való elvonulást, és a gyógyírként ható csendes egymásrautaltságot ajánlanám.

5. levél - „Önállóan?” jeligére: A lányom 16 éves, és eddig nem volt vele soha semmi különösebb problémám, íratlan szabály családunkban, hogy a szünidőt, szabadságot mindig vidéken töltjük a nagymamánál, kinek nagy családi háza és hatalmas kertje van, amit már nem nagyon bír megművelni, és rászorul a mi segítségünkre. Váratlan meglepetés volt ezért számomra, amikor a lányom még május folyamán bejelentette, hogy nem szándékozik velünk jönni, hanem egy partival hathetes vándortáborozásra akar elmenni. Annyi rosszat hall manapság az ember. Elengedhetjük őt erre a túrára?

Válasz: Nem tudom, mert nem ismerem a lányukat, sem a parti tagjait, sem a tervezett útvonalat. Ugye tudja, mennyi halálos kimenetelű baleset történik mindennap az utakon? Mégsem jut senkinek sem eszébe bezárkózni a szobájába. Azért, mert biztosra vesszük, hogy tudunk viselkedni az utcán, hiszünk magunkban. És ez a kérdés lényege. Ma a fiataloknak annyi lehetőségük van „félrelépni”, hogy ezt a kérdést semmiféle tiltás nem oldja meg. Csak a bizalom. Persze a bizalmat erősíti, ha ismerjük kicsit közelebbről a barátait, a közöttük levő kapcsolat minőségét. A sok ezer fiatalkorú AIDS-kóros esete bizonyltja, hogy időben kell gyermekeinket a szexuális kérdésekben is felvilágosítani, különös hangsúllyal a fogamzásgátlás és a nemi betegségek problematikájára. A struccpolitika és a káros álszemérem nagyon meg tudja bosszulni magát.

Valahol biztosan Ön is érzi, hogy lányuk „lázadása” a család hagyományos nyári elfoglaltsága ellen előbb vagy utóbb várható volt. Egy 16 éves kamaszt vagy bakfist már igazán illik bevonni aktívan a család életének szervezésébe, hiszen a szünidő az ő fel- töltődésüket is szolgálja. Amennyiben az ő elképzeléseik rendszeresen nem találnak meghallgatásra, idővel elkezdik saját útjukat járni. Ha tiltjuk az új barátokat, csak azt étjük el vele, hogy mindenkit elriasztunk otthonról, és ott fognak találkozni, ahová mi nem jutunk el. Taktikusabb a barátokkal rendszeresen találkozni, és első kézből tudni elképzeléseikről, problémáikról.

6. levél - „Nézeteltérés” jeligére: Amíg a gyerekek kicsik voltak, s külföldre sem lehetett amúgy sem utazni, kevesebb gondunk volt a szabadság megszervezésével. Ha kaptunk beutalót a kedvezményes üzemi üdülőbe, süttet- te magát az egész család a tó partján a nappal, s közben mindenki nagyokat evett-ivott (nemcsak az üdítők szegényes választékából). Nekem ez akkor sem tetszett nagyon, de más lehetőség híján vállaltam. Most, hogy a gyerekek már önállóak, s az anyagi lehetőségeink is megengedik, többet szeretnék. Tavaly örömmel fogadtam férjem javaslatát, és elmentem vele egy olaszországi társasüdülésre. Sajnos, nagyot

csalódtam, mert a szálloda, a tengerpart, s a kisváros drága emléktárgyaival megtömött butikjain kívül Olaszországból nem láttam semmit, megint csak süttettük magunkat a nappal. Az idén ezt nem így szeretném, de állandóan konfliktusban vagyok a férjemmel, aki azt hajtogatja, hogy ő nem utazó nagykövet, és inkább pihenni szeretne.

Válasz: A szakemberek ma szinte naponta figyelmeztetnek arra, hogy az egyre növekvő ózonlyuk korában csak módjával szabad napozni. Ez a tény valószínűleg módosítani fogja az utóbbi évtizedek alatt kialakult felfogást, miszerint ha pihenés, akkor nagy eszem-iszom és heverészés, s ha szabadság, akkor ezt lehetőleg a tűző napon, víz partján kell csinálni. Aki ezt nem fogja tudni megértem, az - bár lehet, hogy drasztikusan hangzik, de ez az igazság - kiszelektálódik, mert ha nem viszi el őt idő előtt a szívinfarktus, vagy az agyvérzés, akkor még mindig nagy az esélye, hogy bőrrákot kap. Az Önök problémája elsősorban tipikus kommunikációs probléma, nem tudnak ésszerű kompromisszumokat kötni. Nem is ismerték úgy látszik részletesebben egymás igényeit, bár lehet, hogy a múltbeli szűkösebb lehetőségek miatt nem volt szükséges erről beszélni. Azt is számításba kell venni, hogy a férje valószínűleg idősebb Önnél, és az emberek egy része egy bizonyos koron túl, ami nagyon individuális, nem képes újítani, változtatni a kialakult sztereotípiákon. Ez lehet a kényelem, de az öregedés jele is. Bizonyos krízishelyzetekben jót tesz, ha a partnerek egy ideig nincsenek egymás szeme előtt. Nos, Önök évtizedekig minden szabadságot együtt töltöttek. Soha nem pihentek meg egymástól. Mivel anyagi lehetőségeik ezt megengedik, válasszon magának egy körutazást, érdeklődés szerint. Biztosan van barátnője, akit esetleg ez szintén érdekelne. A férje pedig heverésszen a vízparton, ha neki csak ez a pihenés. Ha jól megnézi az utazási irodák ajánlatait, olyat is talál, ahol a kettőt összekapcsolták, mert ez nem csak az Önök problémája.

7. levél - „Aggodalom” jeligére: Váratlanul rám mosolygott a szerencse, és egy sorsjátékon kétszemélyes mallorcai utazást nyertem, augusztusi időpontban. Nagyon örülök az útnak, mert még soha nem voltam külföldön, s főleg nem olyan messze. A feleségemmel tervezem elutazni, aki azonban aggodalmaskodik, mert az olvasta, hogy ott nagyobb az ózonlyuk hatása, és nem ajánlatos a napsütésen tartózkodni. Mennyire kell komolyan venni az ilyen újsághíreket? Hogyan lehet védekezni?

Válasz: Az ózonlyuk léte bizonyított tény, és sajnos, inkább növekedő tendenciát mutat, mint ellenkezőleg. Ez nem jelenti azt, hogy nem mehetnek a napra, csak be kell tartam bizonyos szabályokat. Az utóbbi évtizedekben kialakult nyári szépségideáinak, a csokoládébamára sült bőrnek, valószínűleg egy időre befellegzett. Az is igaz, hogy a Föld bizonyos pontjain merőlegesebbek a napsugarak, s oda több káros sugárzás jut. Ez napközben is változik, legerősebb ez a hatás a déli órák alatt. A napozás új szabályai azt mondják, lehetőleg ne tartózkodjunk a napon 11.00 és 15.00 óra között, s ha ezen az időponton kívül is megyünk napozni, gondosan védjük a bőrünket olyan készítményekkel, amelyek magas bőrvédő faktorokat tartalmaznak. S ha teljesen a mai felfogás szabályaival összhangban akarom megfogalmazni javaslatomat, azt kell még hogy mondjam, olyan napozási készítményeket válasszanak, amelyek teljesen természetes alapanyagokból készültek. Amennyiben szokta nézni az MTV Szerencsekerék műsorát, biztosan hallott már a HAWAIIAN TROPIC termékcsaládról, mely ezeknek a követelményeknek teljes mértékben megfelel, és már nálunk is kapható.

TANÁCSADÓ 1994. augusztus 14. \lBSirtlBP

Rov

atvezető: dr. Pálházy Béla