Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-14 / 33. szám
A SZERELEM ELLENSÉGEI Senkinek sem mondok újdonságot azzal, hogy a szerelem az egyik legteljesebb, legtisztább emberi érzés. Talán ezért is vágyunk rá annyira mindannyian. Ugyanakkor tapasztalatból tudjuk azt is, hogy egyben a legrejtélyesebb is. És mégis - mert oly kedves a szívünknek - úgy beszélünk róla, mintha pontosan tudnánk, mi is az, hogyan működik. A szerelem ereje óriási, ahogy óriási az igényünk is erre az érzelemre. Jócskán vannak azonban ellenségei is. Azért fontos, hogy ezeket felismerjük, megértsük, mert csak így tudjuk hatásukat gyengíteni, legyőzni, mielőtt tartóssá és pusztítóvá válnának. A baj az, hogy ritkán tudatosul bennünk teljes egyértelműséggel, mi is az, ami ártalmas és mennyire az. És emiatt nagy a veszély. Ráadásul ezek az ellenségek többnyire nem egyenként jelentkeztek, hanem összekapcsolódva, egymást táplálva és támogatva, ami még inkább megnehezíti a védekezést ellenük. íme, a szerelem legveszélyesebb ellenségei: 1. Féltékenység Gyakran ölti magára azt a látszatot, mintha a szerelem bizonyítéka lenne. Ehelyett azonban gátol és rombol. Ne tévesszen meg bennünket! A féltékenység a beteges önimádat és a kapzsi önzés legtisztább megjelenési formája. Soha nem áll arányban, de még csak nem is függ össze az érzelmekkel. 2. Irigység Önpusztító és végzetes bármelyik kapcsolatban. A szerelem tökéletes gyilkosa. Mindig arra vágyni, ami a másé, lehetetlenné teszi, hogy szeressünk másokat, vagy tőlük szerete- tet kapjunk. 3. Birtoklási vágy Kivétel nélkül mindig bizalmatlansághoz, gyanakváshoz és visszahúzódáshoz vezet, s ezek ugyebár összeférhetetlenek a szerelemmel. „Annyira szeretlek, hogy egy pillanatig sem viselem el, ha nem vagy a közelemben” - meggyőzőnek és lehengerlőnek tűnik ez a kijelentés, de igazából az érzelmi kizsákmá- nyolók jelmondata ez. 4. Visszavágás A védekezés legbűnösebb formája. Nem egyéb, mint kiábrándító, provokáló és megtorló törlesztés valós, de többnyire inkább csak vélt sérelmeinkért. Nem éri el a célját, és sosem mélyíti el a szerelmet. A keserűség, a sértettség és a tehetetlenség érzésével jár együtt. Mindaddig, amíg nem igyekszünk az ítélkező szerepét magunkra ölteni, nincs mitől tartanunk. Az ítélkezés ugyanis csaknem mindig bevezetés az érzelmek lerombolásához. 5. Morogva hallgatás és sértő reagálás A kettő együtt jár, rombolja a kommunikációt és aláássa a szerelmet. A sértett partner megbántódik, a sértettség érzése mindjobban mélyül és állandósul benne, idővel meg nem értett mártírnak gondolja magát, akinek természetesen ezúttal is igaza volt. 6. Gyanakvás A féltékenység szélsőséges formája. Hatástalan ellene a megnyugtatás, az ártatlanság minden bizonyítéka, a logika. Nem tud mit kezdeni a tényekkel sem, ezekkel bármiféle ütköztetés haszontalan. A krónikus gyanakvás és betegebb alakja, a paranoia nemcsak a szerelmet öli meg, hanem megkeseríti az egész életet. Ilyen körülmények között viszont nemcsak a partner, hanem mindenki más is bosszantó, sőt veszélyes ellenséggé válik. 7. Önkényes igazságosztás Rögeszmés törekvés arra, hogy valakinek mindig - mindig! - igaza legyen. Pedig a hajlandóság a tévedés beismerésére, a partner igazának az elismerésére elválaszthatatlan a szerelemtől. 8. Gőg A szerelmi és a baráti kapcsolatot egyaránt tönkreteszi. A gőgös ember egyes tulajdonságait valótlanul felnagyítja és az élet minden területén saját tekintélyét, hatalmát, tudását és követelését akarja érvényesíteni. 9, Kapzsiság és fösvénység Mindkettő bármilyen megnyilvánulása összezsugorítja a lelket, megkeseríti az életet, poroltóként hatástalanítja a szerelmi lázt. Érzelmekkel összefüggésben pedig az a fajtája a kifejezetten pusztító, amikor mindent magunknak és a nekünk tetsző módon akarunk. lO.Manipuláció . Gyakran a rosszindulatú fölény szüleménye. Bárhogy is igyekszik valaki ésszerűséget magyarázni bele, a manipulációt mindig önös érdekeink kiaknázására igyekszünk felhasználni, sosem a másik vágyainak a kielégítése és a kapcsolat jobbá tétele a célja. 11. Eltitkolt programok Ez is a manipuláció része, még ha gyakran akarjuk is a logika és a sportszerűség látszatát kelteni. Pedig az egész nem más, minthogy úgy akarjuk a saját utunkat járni, hogy arról a másik ne szerezzen tudomást. 12. Büszkeség Az a fokozata, amely már felfuvalkodott- ságot jelent, megöli az érzelmeket. A túlzott büszkeség elvakít, annak képzeljük magunkat, amilyenek lenni szeretnénk, és nem vesszük figyelembe, milyenek vagyunk. 13. Kétszínűség Gyökeres ellentéte a nyitottságnak és az őszinteségnek, a valódi intimitás és lojalitás lehetőségét is lerombolja. Mindig kéz a kézben jár az önámítással, a manipulációval, valamint az eltitkolt programokkal. 14. Versengés Amikor versengünk valakivel, arra törekszünk, hogy az övénél kedvezőbb helyzetet érjünk el. így az energiánk arra megy el, hogy eléje kerüljünk, nem pedig arra, hogy oltalmazzuk és védelmezzük. Érdeklődésünket az köti le, hogy örök készenlétben legyünk, és szándékunkban sincs az együttműködés. 15. Titkolózás Csaknem mindig frontális támadás a nyíltság és a kölcsönös érzelmek ellen. A titoktartásnak mindig elkülönülés az eredménye, a kommunikációt pedig nehézzé, sőt gyakran lehetetlenné teszi. 16. Visszautasítás, bosszúszomj és bosszú Elválaszthatatlanok egymástól. Tekintet nélkül a megnyilvánulásra, a bosszúszomj és a partner törekvéseinek végletes elutasítása feloldhatatlan ellentétben áll az érzékenységgel és a megértéssel. 17. A meghallgatás megtagadása A szerelem lerombolásának holtbiztos módja. Különösen akkor alattomos és ártalmas, amikor vitatkozás közben alkalmazzuk. A saját véleményünket elmondjuk, aztán hátat fordítva továbbállunk, mit sem törődve azzal, hogy a másik miként is akar rá reagálni. A meghallgatás a legjobb módja a tisztelet kifejezésének a másik ember mondandója és érzelmei iránt. 18. Nárcizmus Lehetetlenné teszi, hogy másokat szeressünk. Ha egészséges mértékben szeretjük önmagunkat, az a többiekből is szeretetet vált ki, és erősíti az önbecsülésünket. A nárcizmus szenvedélyes belefeledkezés önmagunkba, ami együtt jár az érdektelenséggel és az érzéketlenséggel bárki mással szemben. Nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy szeressünk, hanem hogy minket szeressenek. Elszigetelődés és önpusztítás az eredménye. 19. Maximalizmus Ha csak a tökéletes partner mellett akarjuk elkötelezni magunkat, akkor óhatatlanul egyedül maradunk, mert ilyen partner nincs, nem volt, és soha nem is lesz. 20. Követelőzés A legismertebb formája az, amely így kezdődik: „Ha szeretsz, akkor ezt nem teszed meg...” Amennyiben kívánságunk nem teljesül, úgy érezzük, rosszul bánnak velünk, vádaskodunk, bosszút forralunk. És ez már elkerülhetetlenül előidézi a szerelem halálát. 21. Cinizmus, pesszimizmus Szinte mindig együtt járnak. Olyan hangulatot teremtenek, ami lehetetlenné teszi a szerelmet, aminek bizalomra, optimizmusra és reményre van szüksége. 22. Pletyka Miként lehetnénk bizalmasak egy beteges pletykafészekkel? Sehogy! Azok, akik ebben a betegségben szenvednek, többnyire rejtett ellenséges érzelmeiket, irigységüket és mellőzöttségüket igyekeznek kifejezni rosszindulatú szószátyárságukkal. 23. Állandó kritika A tökéletességre törekvés és a bosszúszomj keveréke. Hiába próbáljuk azzal magyarázni, hogy segíteni akarunk vele, az értelem, a tisztelet és a szerelem örök ellensége marad. 24. Fölényre törekvés Függetlenül attól, hogy mennyire jóindulatú, mindenképpen a kizsákmányolás és gyakran a zsarolás formája. Látszólag irányt mutatunk, ám ehhez körömszakadtáig ragaszkodunk, nem ijedve vissza a manipulálástól, a burkolt fenyegetéstől sem. Végzetes önmegvalósítás ez. 25. Elkülönülés Vannak, akik a szabadságot mindenek elé helyezik,- a távolságtartás nélkülözhetetlen a létezésükhöz. Igaz, többnyire ezzel az úgynevezett szabadságukkal édeskeveset kezdenek, ám az elkötelezettség bármilyen fajtájától ódzkodnak. Az időnkénti egyedüllét teljesen érthető kívánság. Ám az már nem, ha életformát kreálunk belőle. 26. önmagunk feladása Az erre hajlamos emberek mindenki másnál jobban akarják a szerelmet. Gondjaik megoldását várják tőle, mindent hajlandók feláldozni érte, és talán éppen ezért örökké csalódottnak érzik magukat. Olyanok, mint a kaméleonok, állandóan változnak, aszerint, miként tudnak másoknak a kedvébe járni. Önmagukat háttérbe szorítva koldulnak bárhol, bármikor és bárkitől szeretetet. 27. Gyűlölet Nem azonos a haraggal, ami rövid életű, és semmi köze a bosszúvágyhoz. A gyűlölet tartós, mély ellenséges érzelem, ami egyre fokozódik, és teljesen megfertőzi az életet. Erősíti a cinizmust, gyanakvást, paranoiát és vakbuzgóságot eredményez. Ártalmas az egészségre, a szellemre és a kreativitásra. 28. Hazugság Végzetes a bizalomra, ami pedig nélkülözhetetlen része, alapja a szerelemnek. Ezért mindig romboló. 29. Ázt teszek, amit akarok Rossz értelemben vett gyerekes csökönyösség ez; a nárcizmus magasabb foka. Aki így viselkedik, képtelen az alkalmazkodásra, türelmetlen és kifejezetten közönyös másokkal szemben. F öldgolyónk, bármennyire is szeretnénk, nem a boldogság virágoskertje, az ember nemcsak boldogságra termett. A világon több a szenvedés, mint a boldogság. A szenvedés még a boldog embereket is árnyékként követi. Nézzünk meg kivételesen nagy egyéniségeket, akik nem vallottak kudarcot, és hivatásukat teljesítve érték meg az öregkort, mégis például Mózes nem volt boldog ember, haragjában törte össze a kőtáblákat. Említhetnénk Michelangelót is, aki összetörte szobortanulmányait, mert elviselhetetlennek érezte szenvedését. Beethoven ezt írta neve alá: „Minden szerencsétlenek között a legszerencsétlenebb”, s ezt nem pillanatnyi rosszkedvében tette. Goethe, akit a szerencsés ember prototípusaként tartunk számon, magáról azt vallotta, hogy életének csak néhány hónapjában volt boldog. Sokan azt állítják, hogy a boldog ember kivétel. Csodálkozunk hát, ha a boldog házasság is oly ritka? E történelmi visszapillantás után csöppenjünk bele a mai élet valóságába és> nézzük meg, hogy min is veszekszenek a házastársak. Mert veszekszenek kis, és halálosan komoly okok miatt. Veszekedés, melyet nem lehet megszokni, mely naponta, hetente, de néha évekig, vagy talán az élet nagyobb részében keseríti meg két ember életét. Pénz miatti veszekedés (68 százalék): Akár kevés van belőle, akár sok, a pénz a partneri veszekedéseknek első számú előidézője manapság. A nő új ruhára vágyik, a férfi új huzatot akar az autóba, az egyik és a másik félnek is nyomós érvei vannak, s azokat foggal-körömmel védelmezik. A győztes általában az marad, aki többet keres, tehát a férfi. A feleséget nagyvonalúan „kiosztja”, odaadja pénzének egy részét, így az a nő, aki házassága előtt hozzászokott ahhoz, hogy saját pénzével szabadon rendelkezett, most megrövidítve érzi magát. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a pénz miatt történő veszekedéseknek 70 százalékát a gyengéd fél kezdi. Megoldás: A kiadásokat közösen kell megbeszélni, állítsák össze a családi költségvetést, amely tartalmazza a zsebpénzt is. A vásárlásnál a döntés meghozatala előtt figyelembe kell venni a partner érveit és kívánalmait. Tudatosítanunk kell, hogy csak így hajlandó kompromisszumra lépni. Féltékenység (59 százalék): A féltékenység ösztön, minden élőlény fegyvere mindannak védelmére, ami számára létfontosságú. Éppen ezért a veszekedések és nem megértések sorában a második helyen tartják számon. A férj fél attól, hogy elveszíti feleségét, a feleség pedig attól, hogy elveszíti férjét. Állítólag a női betegségeknek 30 százalékát a partner elvesztésének félelme idézi elő. Megoldás: A féltékeny termé- szetűeknek meg kell érteni, hogy a házassággal az ember nem lesz egy másik ember tulajdonosa. A nő ne áltassa magát azzal, hogy a férfi ezentúl már „teljesen az övé”; az sem biztos, hogy ő örökké szeretni fogja a férjét. Nem követelőzni, hanem adni. Az igazi szerelem sohasem követel, hanem ad. Nem az uralkodásban, hanem a szolgálatban leli boldogságát. A feleség legyen büszke arra, hogy férjét mások is észreveszik, és a félj se csináljon nagy jelenetet abból, ha a feleségére valaki rákacsint. Valami nem stimmel az ágyban (45 százalék): Szinte hihetetlenül hangzik, de a házastársaknak csaknem a felénél szexuális problémák adódnak elő. Egyes pszichológusok véleménye szerint csak minden tizedik pár elégedett a szexuális együttéléssel. A probléma abban van, hogy a nő és a férfi szexuális fejlődése nem párhuzamos. Amíg a nő az együttélés során a szexben a melegséget, az egymás iránti bizalmat keresi, a férfi vonzódása az évek múltával egyre lanyhul.. Megoldás: Nem kell dramatizálni az egészet. Vágyaink teljesítésére várjuk ki az alkalmas intim pillanatot. Ne utasítsa vissza partnerét akkor sem, ha ő esetleg nem a megszokott javaslatokkal áll elő. A szexuális együttlétnek több mint száz variánsa van. Veszekedés helyett inkább arra kérdezzen rá, hogy melyik módot alkalmazzák. Sose tegye azt, ami önnek ellenszenves. Még egy jó tanács a végére. A nemi élet minden esetben legyen örömszerzés férfi és nő számára, nem pedig kényszer és kötelesség. írásunkban a három leggyakrabban előforduló okot soroltuk fel, melyek a veszekedést kiváltják. Érdemes még egy pillanatra elidőzni azoknál az okoknál, melyek megkeserítik az együttélést férfi és nő között: gyengédség nem betartása (44 százalék), mirgés-morgás, vagyis a partner állandó kritizálása (35 százalék), a szabadidő helytelen összehangolása (32 százalék), a férfi vagy a nő családja (23 százalék), ha saját képünkre akarjuk átformálni a másikat (21 százalék). Nem is soroljuk tovább az okokat, van belőle több száz. Egyet viszont jól véssünk az emlékezetünkbe: mindenre van megoldás, csak meg kell hallgatnunk a másikat is. „Veszekedni” is csak színvonalasan szabad! (Forrásanyagok nyomán: Cs. I.) Miről veszekszenek a házastársak?
