Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-03 / 27. szám
I 32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Ticeélesztgetés Riportunk a 7. oldalon Bababirodalom írásunk egy koppenhágai múzeumról a 8-9. oldalon Rágjál kafJeveleí: Útijegyzetünk a magazin 6-7. oldalán Prikler László felvétele N agyon kevés olyan dolog létezik, amelyet mindenki egyformán jónak tart, sőt remeknek, s megítélését tekintve nem létezik vita vagy véleménykülönbség. A vakáció kétségkívül ezek közé tartozik, legalábbis a gyerekek számára. A felnőttek véleménye már megoszlik, de nem a saját gyerekkori vakációikat illetően. Azokra ők is szívesen emlékeznek, számukra is a nyár volt a felhőtlen szabadság boldog netovábbja. A mai rohanó világban már semmi sem olyan, mint régen. Még a vakáció sem, amit már maga az a tény is bizonyít, hogy naponta telefonálók hada ostromolta kétségbeesetten az oktatási minisztérium illetékeseit, amikor elterjedt a hír, miszerint az idei nyári iskolai szünet hosszabb lesz a szokásosnál. A gyerekek, persze, ujjongtak, a szülők pedig törték a fejüket, mihez kezdjenek csemetéikkel a végtelennek ígérkező vakáció alatt. Szerencséjükre, a ki tudja, ki által felröppentett hír kacsának bizonyult, maradt változatlanul a két hónapos szünet. A vele járó gond azért nem lett kevesebb, különösen ott, ahol mindkét szülő dolgozik, és nincs nagymama, oki vigyázna a gyerekre. iScŰQgíciÓ Hová tegyük a gyereket, ahol hasznosan töltené az idejét, megfelelő felügyelet alatt lenne, gondoskodnának az ellátásáról, és jól érezné magát? Ezen töpreng most a szülő, s úgy tűnik, van megoldás, hisz az újságok tucatjával közük a nyelvtanulással, számítógépes foglalkozással, honismereti túrákkal és ki tudná elsorolni, még mi mindennel egybekötött nyári gyermek- táborok hirdetéseit. Lehet, hogy jobbak, mint az egykori pionírtáborok, az áruk mindenesetre jóval borsosabb. Némelyik csaknem annyiba kerül, amennyibe az egész család nyaralása került hajdanán. Az iskolai nyári napközi üzemeltetése már a múlté, s ha esetleg létezik is valahol, az is piacorientált lett, megszabott áron működik, tehát nem különbözik az újságban hirdetett táboroktól, hacsak nem annyiban, hogy a foglalkozások zöme vagy legalább a gyülekezés az iskola épületében zajlik. Nagy hátrány, mert a gyerek számára a vakáció fő varázsát épp az jelenti, hogy messzire elkerülheti az iskolát. Mindez, persze, főleg a városra vonatkozik, ott, ahol a falun élő nagyszülőknél tölthetik a gyerekek a nyarat, nincs probléma, hisz jobb helyen nem is lehetnének. Mindig akadnak egyívású játszópajtások és szabad térség, ahol zavartalanul játszhatnak. A városi „kulcsos” gyerekek nyaralása már nagyobb gond. Pedig épp nekik lenne a legnagyobb szükségük arra, hogy kikerüljenek a panellakás négy fala közül, ne a számítógép mellett vagy a tévét nézve töltsék az időt. Kint céltalanul csellengve, esetleg rossz társaságba keveredve még kevésbé. Ráadásul a szünidőben mindig megszaporodnak a gyermekbalesetek, s ez a veszély a magukra hagyott gyerekek esetében fokozottan fö'nnáll. A gyerek számára felszabadulást jelentő két hónap a szülő számára vizsga. A felelősségérzet, a találékonyság, a szeretet vizsgája. Mert lehet csodálatos egy vakáció akkor is, ha a szülő nem képes megfizetni a drága tábort, a külföldi utazást. Sok mindenre felhasználható a nyári szünet két hónapja, főleg mulasztásaink pótlására. Ha nagyon akarjuk, be tudjuk osztani úgy a napunkat, hogy hosszú, kiadós beszélgetésekre mindig jusson idő. Legalább a hétvégeken tegyük félre minden munkánkat és gondunkat, vigyük el a gyereket úszni, kirándulni, vagy akár múzeumba, moziba, városnéző sétára. Mert nincs rosszabb bizonyítvány egy szülő számára, mint az a gyerek, aki így sóhajt fel: „Úgy unom már ezt a szünetet!” Ezt a rossz bizonyítványt én kaptam tavaly a fiamtól és rettenetesen szíven ütött. Az idén pótvizsgázok. Javítani akarok mindenáron. Remélem, sikerül. Vojtek Katalin-{ i
