Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-06 / 6. szám
HÁZUNK TÁJA í ■ ■ ■ :s ABC-ie A minőség záloga A sűrű állományba nevelt palántákat többféle kórkozó, kártevő' veszélyezteti. Ezek felléptét, elterjedését meg kell előznünk. Ennek egyik módszere a helyes mennyiségben és módon történő öntözés. Öntözés és páratartalom A palánták vízigényének kielégítése céljából a talajban a víz és a levegő aránya 70:30 százalék legyen. A sűrű állományú palánták között nagy a palántadűlést okozó kórokozókkal való fertőzés veszélye. Ezért úgy öntözzünk, hogy lehetőleg a palánták levélzetére kerülő víz a nap folyamán felszáradjon. Ajánlatos tehát az öntözést a délelőtti órákban végezni. Sokat javít a helyzeten az altalajöntözés. A palánták levélzetére így nem kerül víz, s még borult időben sem kell tartani a palántadőlés veszélyétől. A levegő páratartalma a palántanevelő helyiségben 70-80 % legyen. Erős felmelegedéskor ez olykor hirtelen csökken, és a palánták gyorsan lankadni kezdenek. Ilyenkor a frissítő öntözés segít, amihez viszont nagyon finom porlasztófejek szükségesek. Edzés és növényvédelem A palántanevelésben a növény- védelem lényege a megelőzés, az egészséges növényfejlődés feltételeinek megteremtése talajfertőtlenítéssel és szakszerű növényápolással történhet. Különös gondot kell fordítani a palántadőlés, a pe- ronoszpóra megelőzésére, a levéltetvek, esetenként a lótücsök irtására. Az ápolási munkák fokozottabb jelentőséget kapnak a végleges helyre való kiültetés előtti utolsó két hétben, amikor kezdetét veszi a palánták szoktatása a végleges hely termesztési viszonyaihoz. Ezt az időszakot edzési időnek nevezzük. Különösen fontos ez olyankor, ha a palánták szabadföldbe kerülnek. Az edzés idején az öntözést csökkentjük, hogy a növénykék hozzászokjanak a szárazabb körülményekhez. Meleg időben viszont a palánták frissítő öntözése indokolt. Ilyenkor - anélkül, hogy a talajt nedvesítenénk és ezzel megnyúlást idéznénk elő - csak a lombozatra juttassunk vizet. Az állománysűrűség Az állománysűrűséget a területegységenként felnevelt növények számával fejezzük ki. A számok közötti különbségek - a termesztett fajok és fajták alaki, felépítettségi különbözősége alapján - könnyen érthetők. így pl. a földön elfekvő hajtásokat nevelő dinnye vagy még inkább a sütőtök egy-egy egyede olyan nagy területet hálóz be, hogy négyzetméterenként még egy növény sem szükséges. Ezzel ellentétben a kis lombú, föld feletti hajtásrészeket függőleges irányban nevelő fajokból lényegesen több növény helyezhető el négyzetméterenként. Az állománysűrűség fogalmát a gyakorlatban a sor- és tőtávolság, a tenyészterület fejezi ki. Ezek közül tán csak a tenyészterület fogalma szorul' némi magyarázatra. Ez, négyzetméterben, -centiméterben az egy-egy növényre jutó terület nagyságát fejezi ki, s a sor- és tőtávolság szorzata adja meg. így például a 70 cm sorközbe és 30 cm tőtávolságra ültetett paradicsomállomány egy növényének tenyészte- rülete 2100 cm2. Ez azt jelenti, hogy 1 m2-re 5 palánta ültethető. Az optimális állománysűrűséget leginkább a termőhely talaj- és éghajlati viszonyai, a termesztett zöldségfaj és tulajdonságai (növekedési erélye, lombozatának nagysága, hajtáshossza), a termesztési módszerek (kül- vagy belterjes) és a gazdaságosságot érintő tényezők határozzák meg. Végleges kiültetés A kívánt eredmény csak akkor várható el, ha a szaporítóanyag megfelel a jó minőségű palánta követelményeinek. Gyökérzetének annyira kell fejlettnek lennie, hogy a fiatal növények gyorsan és biztosan eredjenek. A föld feletti résznek, a fajta jellegének megfelelően, kellő szilárdsággal kell bírnia, tehát bőséges fényben nevelkedett legyen. A jó minőségű palánta zömök szárú és dús gyökérzetű. A végleges helyre való kiültetés alapkövetelménye az időzítés. A kedvezőtlen időpontban - akár a kelleténél előbb, akár annál később - végzett kiültetés mindenképpen csökkenti a termés mennyiségét és minőségét. Ezért az időpont optimális meghatározására és betartására az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani! Feldolgozta: Csiba László Ülőkék vagy ketrecek? Sok tenyésztőben felvetődik a kérdés, hogyan tartsák tyúkjaikat? Zártan vagy szabadon, ketrecben vagy tágabb térségben, netán ülőkén a hagyományos tyúkólban? A legkiválóbb szakértők vitatkoznak erről, de a vita még nem dőlt el. Azok a tyúkok, amelyek nincsenek ketrecbe zárva, dupla életűek - tojás- termelésük csak 8-10 %-kal kevesebb, az ellenálló képességük pedig háromszorosa a ketrecbe zártakénak. A mai időkben, amikor szinte naponta, hetente változnak a termelési feltételek, újabb és még újabb technológiák kapnak prioritást, javaslom, hogy maradjunk meg a hagyományos tartás mellett, vagyis nyugodtan alkalmazzuk továbbra is az ülőkéket. A szárnyasok a ketrecekbe összezsúfolva, gubbasztva - egymást idegesítve - könnyen lebetegedhetnek (stresszhatás), sőt az elhullás is igen magas lehet; elérheti a 70-80 %-ot. Azoknál a jércéknél azonban, amelyek már 6 hetes kortól az ülőkén vannak, az elhullás csak 3-5 %-os. Az állattartásban is vannak divatok. Mert ugye, ha a szomszéd a tojót ketrecben tartja, akkor én is ott tartom stb. Csak azzal nem számolnak a ketrecben tartók, hogy az ilyen tojók nemcsak gyenge ellenálló képességükkel tűnnek ki, hanem sokkal, 25-30 %-kal több a napi takarmányigé- nyük is. S ez ma döntő tényező. Az ülőléceket a legkisebb barkácsoló képességgel megáldott személy is el tudja készíteni. Erre a legolcsóbb faanyag, a megfelelő átmérőjű fűzfa-, nyárfa- vagy más ágak is alklamasak. Az ülőléceket a tyúkól középső vagy hátsó részében helyezzük el, 60-120 cm-re a padlózattól. Az ülőléc lehet akár három-, sőt négyemeletes is. A dőlési szöge úgy viszonyuljon a falhoz, hogy az egymás felett ülő tyúkok (jércék) egymást le ne piszkítsák. Az ülőléceket gyaluljuk simára, s felső részüket kerekítsük le! Átmérőjük 4-5 cm legyen. Az ülőlécek egymástól 35-38 cm-re legyenek. Egy tyúkra fajtától függően 25-30 cm-es léchosszt számítsunk. így a tyúkok teste egymáshoz ér és a hideg téli éjszakákon egymást jobban tudják melegíteni. Az ülőléceket ne rögzítsük állandó jelleggel, hogy takarításkor, meszeléskor, fertőtlenítéskor könnyen elmozdíthassuk. Az ülőléceket úgy szerkesz- szük meg, hogy azok nappalra felhajthatok legyenek, nehogy a tyúkok napközben is ráülhessenek. Az ülőlécek alatt, kb. 40-50 cm-re, célszerű elhelyezni ún. sárdeszkát - ez fogja fel majd az ürüléket is. Készíthetjük nyárfából vagy olcsó fenyőfából. Úgy' szegeljük fel, hogy enyhén az ól homloka felé lejtsen. Az ürülékfelfogó az első ülőlécnél 20-30 cm-rel legyen hosz- szabb, így az ürülék nem hullik a padozatra. Az ún. sárdeszkát kétnaponként szórjuk le finom homokkal és hetente igen gyengén (halványan) mészporral. Hetente tisztítsuk le erős seprővel, s mossuk le gyenge lúggal. így elejét vehetjük az esetleges fertőzésnek. Az ürüléket gyűjtsük össze, kiváló trágya, s jól felhasználható komposzt- készítésre. Molnár Ferenc \_________________________________________________________ Családi gyümölcsültetvény II. A leggyakoribb variációk A Házunk tája jó tanácsai Fenyőtelepítés Lassan eljönnek a melegebb napok, s velük a tavaszi dísznövénytelepítés ideje. Mielőtt a facsemeték beszerzéséhez hozzálátnánk tanulmányozzuk át a szakirodalmat, hogy tudjuk hova, mikor, milyen fajt, fajtát érdemes ültetni. A fenyőfélék telepítésével kapcsolatban szívleljük meg az alábbi néhány jó tanácsot:- A díszfaként telepítendő fajok a magas hegységekből, a mérsékelt égöv hűvösebb zónáiból származnak. A telek ott általában keményebbek, a nyár azonban csapadékosabb, hűvösebb, mint nálunk. Telünket ezért jól bírják, a meleg, száraz nyarat azonban a fajok többsége megsínyli.- Általában jobb talajokra, csapadékosabb, párá- sabb területeken telepíthetők és nevelhetők sikeresen.- Fényigényük magas, árnyékos helyre azért ne telepítsük őket. Fiatalabb korban ugyan jól viselik az árnyékot, később azonban fejlődésük megáll.- Azok a fajták, amelyek levélzete ezüstös, kékes, jobban tűrik a szárazságot.- A sárgás, fehéres lombú („kiorofillhiányos“) fajták a termőhely iránt igényesebbek, s fejlődésük lassúbb.- Nagyvárosokban, s általában a szennyezettebb A jegenye-és más fenyőfajok kúpos koronaalakja nemcsak díszítőértékű, de hasznos is, ugyanis a ferdén lefelé hajló ágakról lecsúszik a hó (Foto: p. r.) levegőjű vidékeken rosszabbul fejlődnek, mivel érzékenyek a légszennyezésre.- Az alföldi jellegű vidékeken inkább magánosán (szoliterként) telepítsük őket, ugyanis egy helyen, többedmagukkal telepítve hegyvidéki - a síkságokon disszonáns - hangulatot keltenek A családi gyümölcsültetvény kialakítására több körülmény is ösztönözhet. A hazai viszonyok között a sok közül csak kettőt említenék. A földek visszaigénylése során a tulajdonos több esetben gyümölcsöst vagy annak egy részét kéri és kapja is vissza. Az ilyen gyümölcsösöket vétek volna elhanyagolni, nem gazdaságosan kihasználni, netán rövid időn belül kivágni. A legjobb amit tehetünk, hogy egy modern gyümölcsültetvényt alakítunk ki belőlük, még akkor is, ha ez különböző okokból (elhanyagolt fák, nem a legjobb faj- és fajtaösszetétel stb.) nagy erőfeszítésünkbe kerül. Szlovákia déli részein a nagy munka- nélküliség következtében egyre többen szeretnének (és kényszerülnek is) megélni visszakapott földjeikből. Sajnos sokszor a családok csak néhány hektáros földterülettel rendelkeznek (vagy éppen csak eny- nyit tudnak megvenni). S bizony néhány hektáron egy család számára biztos megélhetést csak a családi gyümölcsültetvény biztosíthat. (Köztudott, hogy a gabonafélék gazdaságos termesztéséhez „néhány“ hektár kevés.) Most pedig nézzük meg közelebbről is a kialakítandó gyümölcsültetvényt. A területre nézve eltérőek a vélemények. Van aki öt hektárban jelöli meg azt a földterületet, amelyen gyümölcsültetvényt érdemes kialakítani, de sok tapasztalt kertész (a többség) már három hektárnyi gyümölcsöst is elegendőnek tart arra, hogy egy család számára megfelelő anyagi biztonságot nyújtson. Természetesen vannak, akik csak kevesebb területtel tudnak majd kezdeni, de ahogy anyagilag erősödnek, úgy nyílik lehetőség a bővítésre. A terület nagysága mellett döntő jelentőségű, hogy nálunk milyen fajokat érdemes telepíteni. A szakemberek véleménye persze itt is eltér. Van, aki csak egy fajt ajánl (pl. csak almát, csak őszibarackot, csak bogyósokat), van aki néhányat, s van, aki többet. A leggyakoribb variációk, a fajok megoszlása szerint a következők: Az egész területen csak egy gyümölcsfajt ültetünk; például almát (de nyári, őszi és téli fajtákat is), vagy csak őszibarackot (de korai, középkorai és késői fajtákat is). A területet két részre osztjuk; 50 százalékába almát (10 %-ában nyári, 30 %- ában őszi, s 60 %-ában téli fajtákat), a másik felébe pedig középkorai és késői fajtákat telepítünk. A területet négy részre osztjuk; 40 %- ba almafákat (nyári, őszi, téli fajtákat), 30 %-ba őszibarackot (a koraiaktól a késői fajtákig), 15 %-ba kajszit, további 15 %-ba pedig bogyósokat (ribiszkét, málnát, köszmétét) ültetünk. A területet öt részre osztjuk fel; 35 %- ba alma (nyári, őszi, téli fajták), 25 %-ba őszibarack, 15 %-ba kajszi, további 15 %- ba bogyósok (ribiszke, málna, köszméte), s 10 %-ba pedig körte (lehet nyári, őszi, téli fajta) kerüljön. A variációk persze mások is lehetnek. Kibővíthetjük például a gyümölcsöst szilvával. Van más lehetőség is, például a bogyósokat a kerítés mellé telepíthetjük. (Ez 3 hektár esetében már egészen jelentős tőszám.) Miklós Dénes kertészmérnök Szerkeszti Pomichal Richárd
