Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-06 / 6. szám
nnyi ok. A drogot sokan kíváncsiságból Iják meg. Van aki azért, nehogy lenéz- társai, de akad, aki így menekül a valóól. A szülők nemtörődömsége, vagy ép- ggel a túlzott ajnározás is kiváltó ok Sok fiatal a magányosság érzete alól feloldódást. A részegséghez hasonló s bódulat, az úgynevezett „nagy uta- ígyanis alkalmasnak tűnik a világgal, a JA Alapítvány ke... dal, az iskolával szembeni elégedetlenfeszültségük, vágyuk illúziókat keltő tésére. A veszély abban rejlik, hogy a szervezet hamar hozzászokik az ajzó- atásához, a bódulat ezért csak egyre ab adagokkal érhető el. így alakul ki a ég. Aki a kábítószer rabjává válik, egy- n képtelen meglenni a megszokott drog . Az idegrendszere leépül, a szervezete túl. Az Egészségügyi Világszervezet a iggőséget a következőképpen jellemzi: mállhatatlan késztetés a drog további éré, megszerzésére - bármilyen áron az ismert kábulat reményében vagy a kábítószer hiányából eredő szenvedések elkerülésére“. A szakember hangsúlyozta: beszélni kell a szülők felelősségéről is. Mert a felnőttek, sajnos, elfelejtik: valaha ők is gyerekek voltak, s ők is szabadságra vágytak. Tiltakoztak és lázadoztak az értelmetlen tabuk, utasítások ellen. Szülőkké válva viszont azt szeretnék, ha a gyermekük mindenben és mindig megfelelne elvárásaiknak.- A problémás gyerekek szülei a nagy rohanásban, az anyagi háttér megteremtése közben, megfeledkeznek az érzelmi háttér fontosságáról - szögezi le a főorvos. - Nehezen értik meg, hogy csemetéjük épp a szere- tethiány miatt lett narkomán. Vagy a túlzott követeléseik miatt. Eleinte el sem akarják hinni, hogy az ő családjukban előfordulhat az ilyesmi! Persze, később kénytelenek engedni a negyvennyolcból! Hangsúlyozni kell: manapság nem beszélhetünk arról, hogy az ifjú narkósok hátrányos helyzetű, esetleg csonka, vagy épp fordítva, csak jó módú családokból kerülnek ki. Lényegtelen, honnan indulnak; viszont az útnak csak egy vége van... Mindezt figyelembe véve, s okulva a nyugati országok tapasztalatából, a fiatalokat céloztuk meg. S mert az alapítványi rendszer csak szűk mozgásteret biztosít, azt szeretnénk, ha a FILIA egy nagyobb hatáskörű polgári társulássá alakulna át. Fel kell karolni a szenvedélybetegeket, ám elsősorban meg kell előzni a függőség kialakulását. Nemcsak a kábítószerre gondolunk, hanem vissza kellene szorítani a dohányzás és az alkoholizmus terjedését, amelyeket, kár volna tagadni, mi legalizált drogként tartunk számon. Közhelynek tűnhet azt szajkózni, hogy a megelőzés olcsóbb a gyógyításnál. A pszichiáterek szélmalomharca szintén vég nélkülinek tűnhet, netán eremdénytelennek is, de mi nem adjuk, nem adhatjuk fel! Viszont a jelenség orvoslására sem vállalkozhatunk egyedül, hiszen társadalmi feladatról van szó. Szembe kell néznünk a tényekkel: a kábítószer-probléma akár tetszik, akár nem, adott. Nincs idő a tétovázásra. És a - jobb félni, mint megijedni jelszó jegyében - azonnal fel kell készülni arra, hogy a szenvedélybetegek száma emelkedni fog. * * * Otthon, a riport írásakor került kezembe dr. Czeizel Endre drogfüggőségről szóló írása, amelyben a fiatalokhoz szól. íme: ...„Nehéz tanácsot adni Nektek a hétköznapi választások és konfliktusok sokaságában. Magam az ilyen kihívásokkor mindig a nagy spanyol író, Jorge Semprun tanácsára emlékeztem: »Válaszd a nehezebbet!«“ Péteifi Szonya Prikler László felvétele A pozsonyi kábelgyár jelképe 1935, bronz A. művész 115. születésnapjára Rigele Pozsony utcáit, ligeteit, temetőit járva a szobrászalkotások iránt érdeklődők leggyakrabban a helybeli születésű Rigele Alajos kézjegyével találkozhatnak. Az öt évtizeden át alkotó szobrászművész életművének jelentős része a város kulturális hagyatékának állandó értékű fejezete lett. Helytörténeti szempontból különállóan fontos tény, hogy a pozsonyszülött szobrászok sorában, ez idáig, egyedül Rigele Alajos vállalta tudatosan a helyhez kötöttséget és mindannak ellenére, hogy többször is kapott előnyösnek ígérkező külhoni meghívást nem adta fel eredeti célját, szülővárosában próbált tevékenyen működő művészközpontot létrehozni. Művészhagyatéka mindemellett nem csak helyi jellegű. Akotásaival Szlovákiában számos helyen, de Magyar- országon, Austriában, Csehországban, Lengyelországban és Németországban is találkozhatunk. Rigele Alajos 1879. február 8-án született Pozsonyban, a Sánc út 1-es számú épületében. Szobrászatot a Pozsonyban működő svájci díszítőszobrász, Messmer Adolf műhelyében, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián Hellmer és Bitterlich professzorok vezetése alatt tanult. Többször díjazott, sikeres akadémiai növendékként indult el a pozsonyi Pázmány-síremlék pályázatán, amelyen elnyerte a Fraknói Vilmos által kihirdetett fődíjat: a két évi római tanulmányutat. Római tanulmányútja után, 1911 nyarán vette bérbe Mahr Sándor pozsonyi kőfaragó műhelyeinek egy részét a Stefánik utcán. Itt rendezte be műtermét, s itt alkotott 1940. február 14-én bekövetkezett haláláig. A pozsonyi Szent András temetőben temették el, sírköve a város védett műemlékei közé tartozik. Rigele Alajos sokrétű alkotómunkásságának zömét a képmásszobrászat alkotja, de tevékenyen foglalkozott különböző alkalmi domborművek, plakettek, kamaraszobrok, kerti díszplasztikák, síremlékek, emlékművek és köztéri szobrok, házdíszítő szobrászművek, egyházi szobrok kivitelezésével is. Ismertek illusztrációs fa- és linómetszetei, különböző grafikái és olajfestményei, valamint freskói. Tökéletes szakmai felkészültségét, mesterségbeli technikai tudását különböző szobrászművek restaurálásánál és több szobrászkolléga művének végső kivitelezésénél gyü- mölcsöztette. Mindezzel párhuzamosan a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület elnökeként a társadalmi szerepléstől sem zárkózott teljesen el, több művészettörténeti ismeret- terjesztő előadást tartott, melyekben új tényezőkkel gazdagította Pozsony helytörténeti adattárát. Legkedvesebb nyersanyaga a márvány volt, ebben kivitelezte legsikeresebben műveit is, de tulajdonképpen az összes hozzáférhető szobrászati nyersanyagban magabiztosan mintázta meg elképzeléseit. Stílusilag hatott rá az olasz reneszánsz és a bécsi szecesszió, erre alapozta sajátságosán realisztikus, belső átszellemültséget tükröző formanyelvét. Művészeti pályája már diákéveiben sikeresen felfelé ívelt, de a huszadik század első felének Árpádházi Szent Erzsébet; 1907, márvány összetett társadalmi és gazdasági pozsonyi változásai nem tették lehetővé a nagyszabású kibontakozást. Szerény körülményeire alapozva maradt önmagával szemben igényes alkotó művésznek, aki legbensőbb megnyilvánulásait kamarajellegű zsánerszobraiban és egyházi alkotásaiban tükrözi. Hazai művészettörténetünk érdekes mozzanata, hogy Rigele Alajos sportplakettjeit mindmáig a legrangosabbnak könyveli el e műfajban. Több száz ismert műve közül említsük Fadrusz János, Liszt Ferenc, Steiner Zsigmond emlékplakettjeit, Könyöki József, Batka János, Grüneberg Károly mellszobrát, a pozsonyi Téglamező munkásházainak szobordíszeit, Juszti polgármester, Scherz Károly, Móczik József -páter Felicián emléklapjait, a Kunstverein és az SZMTSZ-plaketteket, Arpádházi Szent Erzsébet szobrát, Erzsébet királyné, Pázmány Péter sírlapját, Keszó'cze Mihály síremlékét Felsőjányokon, Madách Imre síremlékét Alsósztregován, a récsei katolikus templom főoltárát, a sző- gyéni katolikus templom szobordíszeit, a pöstyéni sétányok szökőkút- szobrait: az Évát, a Filozófust, Prométheuszt; és a szobrászkolléga: Kühmayer Róbert által befejezett, Pozsonyra annyira jellegzetes Nimfa és őz című szökőkútdíszt. Mindezekért köszönet a Mesternek. Mindezekért is. Lehel Zsolt (A szerző felvételei) Éva; 1933-34, márvány, Bazini Várostörténeti Múzeum (A szerző felvételei,