Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-30 / 5. szám
HÁZUNK TÁJA A különféle feladatot betöltő gyümölcsösöket szinte lehetetlen minden szempontból érvényes kategóriákba sorolni; néhány típust mégis megkülönböztethetünk. A családellátó gyümölcsös; ebben a család számára tavasztól ó'szig termeljük a gyümölcsöt. Mindenből annyit, hogy mindig friss gyümölcs kerüljön az asztalra, s még befőzésre és téli tárolásra is jusson. Ilyen célból vegyes gyümölcsöst telepítünk, s az egyes fajokon belül a fajtákat is úgy válogatjuk meg, hogy minél hosszabb ideig szüretelhessük őket. Almából, körtéből s másból nyári, őszi és téli fajtákat ültetünk. Őszibarack esetében pedig, ha ügyesen megválasztjuk a fajtákat, júliustól szeptember elejéig mindig friss gyümölcsünk lehet. A haszongyümölcsösben már annyi gyümölcsöt termelünk, hogy kisebbnagyobb hasznunk is legyen belőle, tehát a piacra is jusson. Ezáltal a családok keresetkiegészítéshez juthatnak. Ebben az esetben a fajok és a fajták túlzott keverése nem célszerű. Legjobb, ha csak egy-két gyümölcsfajjal számolunk. PROSPERITÁS DÉLEN? Az üdülőkerti gyümölcsös: az ilyenbe lehetőleg a nyári időszakban érő fajokat-fajtákat telepítjük. így nyáron a szabadságot, vagy a hétvégeket az üdülőkertben töltve mindig elegendő friss gyümölcsünk lesz. A fajokat, fajtákat úgy válasszuk meg, hogy kevés permetezéssel, s viszonylag kevesebb gondozással is egészséges gyümölcsünk teremjen. Tehát a betegségeknek jobban ellenálló fajtákat kell választanunk. Ezek a gyümölcsös típusok Szlovákia déli területein már hosszú évekkel ezelőtt is léteztek. Az utóbbi években végbemenő politikai-gazdasági változások következtében azonban egy új gyümölcsöskert típus megvalósítására is lehetőség van, sőt ez szükségszerű is! A mezőgazdaságban élenjáró országokhoz hasonlóan nálunk is egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a szakosodott családi gazdaságoknak - ez pedig nem más, mint a családi gyümölcsültetvény, vagy - nevezhetjük így is - családfenntartó gyümölcsös. Miről is van szó? . Az előző, szocialista rendszerben, vagy kis, háztáji, vagy nagyüzemi (több száz hektáros) gyümölcsösök voltak. A családi gyümölcsültetvény e kettő - a túl kicsi és a túl nagy - között kell, hogy álljon. Ölyanná kell alakítani, hogy egy átlagos létszámú család nyugodt megélhetését biztosítsa, úgy, hogy a családtagok főállásban dolgozzanak benne, s lehetőség legyen az állandó bővítésre, továbbfejelsztésre (területbővítés, modern gépek alkalmazása, kis hűtőház felépítése). (folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök A sóska egész Európában őshonos növény. Különösen sok C-vitamint, ásványi sókat - meszet, vasat, foszfort - tartalmaz. Termesztése egyszerű, s mivel évelő, azért 3-4 évig ugyanazon a helyen hagyhatjuk. A jó tápanyag-ellátottságú talajokat kedveli. A közömbös és a gyengén savanyú talajokon fejlődik a legjobban. Szereti a vizet, jól tűri a hideget. Gyengébb fényben is jól fejlődik, tehát a fák alatt is megterem. Ez nagy előny azok számára, akik kevés hellyel rendelkeznek. Mint évelőt, jó ha frissen trágyázott talajba vetjük. A kora tavaszi - márciusi - vetésből nyár végén, ősszel szedhetünk. Vethetünk ősszel is, erre augusztus végén, szeptember elején kerüljön sor. A sortávolság 30, a vetési mélység 1-2 cm legyen. Vetés után tömö- rítsük maghoz a talajt. Az ősszel vetett sóskát tavasz végén szedjük. Ápolása kapálásból, gyomtalanításból áll. Tavasz végén, ha a magszárakat lekaszáljuk, dúsabban fog hajtani. Főzelékek készítésére használjuk ^S-Íés Az ápolási munkák terén különbséget kell tennünk a külterjes és az intenzív (belterjes) palántanevelés között. A külterjes mód tűzdelés nélküli eljárás. Lényege, hogy a palántázástól a terméshozatalig a növény a helyén marad. Általában a szabadföldi (konzervipari) tömegtermelésre szánt növényeket neveljük így. Ide soroljuk a káposztafélék, a konzervpa- radicsom, a középkései és a kései paprikapalánták nevelését. Ebben az esetben négyzetméterenként annyi magot vetünk, hogy minden palántának elegendő fejlődési tere legyen a végleges helyre való kiültetés időpontjáig. Az intenzív (belterjes) palántanevelés abban különbözik a külterjestől, hogy a palánták nem maradnak az egész nevelési idő alatt a magvetés helyén. Kelés után már 1-2 lombleveles korban átültetésre - tűzdelésre - kerülnek. A tűzdelés A tűzdelés folytán a palánták hosz- szabb ideig maradhatnak a palántanevelő berendezésekben, tehát a vetés korábban kezdődhet, s fejlettebb növények kerülhetnek a végleges helyre. Ennélfogva a tűzdelt palántákkal gazdagabb és korábbi termés érhető el. A tűzdelés korszerűbb módja a tápkockába vagy a palántanevelő cserepekbe valq ültetés. Tűzdeltkor (átültetéskor) sajnos a gyökerek egy része elszakad, s ez a palánták fejlődésében átmeneti megtorpanást, visszaesést okozhat. Ennek kiküszöbölésére (a megtorpanás időszakának lerövidítésére) a palántákat lehetőleg 1-2 lombíeveles korban tűzdeljük. A palánták elöregedése általában 4 hét után kezdődik, s az ebből származó hatás már komolyabb terméscsökkenésként jelentkezik. A korai szabadföldi termesztésben csak az egyszeri tűzdelés lehet gazdaságos, sőt több esetben a tűzdelés nélküli ritka vetésből nevelt palántákkal érhető el a legmagasabb hozam. Tápkockázás előnyei A tápkockás nevelésnél a végleges helyre való kerüléskor a gyökérzet nem sérül meg (a palánták ezért hamarabb alkalmazkodnak az új körülményekhez), s fejlettebb palánták ültethetők az új helyre. Ennek köszönhetően a szedési idény előbbre hozható, ami a korai időszak kedvezőbb értékesítési árai miatt anyagi előnyt jelent. A korábbi éréskezdeten kívül a tápkockás palántákból fejlődő növényeknek nagyobb a termőképessége. Ez, főleg a rossz, gyenge termőképességű talajokon - legálábbis a te- nyészidőszak első felében - csökkenti a rosszabb talaj kedvezőtlen hatását. A rövid tenyészidejű zöldségfajtáknál (pl. fejes saláta, karalábé) megfigyelhető, hogy egészen a szedésig a tápkocka anyagából veszik fel a szükséges tápanyagot. Bizonyos vonatkozásban tehát a tápkocka a régebben alkalmazott ún. fészektrágyázás szerepét is pótolja. Hó- és fényigények Munkánk eredményességét döntő mértékben befolyásolja a palánták hő- és fényigényének kielégítése. A hőigény szempontjából egyaránt fontos a levegő és a talaj optimális hőmérséklete. Az erre vonatkozó vizsgálatok igazolták, hogy a fiatal növények hőmérsékleti igényének kielégítésével, megfelelő talaj -léghőmér- séklet megteremtésével a palántanevelés idejét 1-2 héttel lerövidíthetjük. A hiányzó hőt fűtéssel pótoljuk, a túlságos felmelegedést pedig szellőztetéssel csökkentjük. A szellőztetés szüksége télből a tavasz felé haladva egyre inkább növekszik. Meleg tavaszi napokon általában 10 és 15 óra között szellőztetünk. A túlságosan felmelegedett levegő lehűtése kellően rövid idő alatt, csak úgy képzelhető el, ha a palántanevelő berendezés felületének 10-20 %-a szellőztetőnyílásként használható. A palántanevelésben - mivel a fiatal növények nevelése aránylag kis területen összpontosul - lehetőség van a hiányzó fény mesterséges pótlására is. A fénypótláshöz lehetőleg „féhér fényt“ használjunk. Ez elsősorban a paradicsom és a paprika tél végi, kora tavaszi hajtatásának palántaneveléséhez szükséges. Átlagos napi 6- 8 órás pótvilágítással a reproduktív szervek zavartalanul kialakulhatnak. Feldolgozta: Csiba László Heti fajtakínálatunkban most két paradicsomfajtát mutatunk be: I. A „Stupická“ félkorai hajtatásra alkalmas fajta, ízletes termése gömbölyű, középnagy. 2. A „Hana“ korai, termékeny fajta. Termése kissé lapított, szépen színezett A sertés vemhességének ideje átlagosan 115 nap, de a néhány napos ingadozást, vagyis a 112 és 119 nap közötti ellést normálisnak kell tekinteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy csekély azoknak a kocáknak a száma, amelyek 3^4 nappal hosz- szabb vagy rövidebb ideig hordják a vemhüket. A szabályos vemhességi idő elteltével a koca érett és életképes magzatokat hoz a világra. Az életképesség alsó határát a testnek szőrrel való borítottsága jelzi. A vemhesség első látható jele az ivarzás elmaradása, később a viselkedés óvatosabbá válása és a has térfogatának jellegzetes megnövekedése. A közelgő ellés jelei Az ellést megelőző napokban már sokat fekszik a koca. Horpasza és fara a keresztcsont két oldalán besüpped, hasa leereszkedik. A pé- ra feltűnően duzzadt, a péraajkak csak lazán illeszkednek egymás mellett, közükből esetleg nyákos anyag tűnik elő. A szülés előtt egy-két nappal a megduzzadt csecsekből több-kevesebb sárgás, nyúlós föcs- tej fejhető ki. Kivételesen némely kocánál csak a szülést követő 24. órában jelenik meg a kolosztrum. A szülés közeledtének jele az is, ha a koca kutricájában nyugtalanul izeg-mozog, szalmát kotor és gyűjt össze egy bizonyos helyre, a hosz- szabb szalmát lábával, fogával apróbb darabokra tépi. Mikor e „fészkelési munkát“ látjuk, akkor már 12-14 órán belül meginudl a szülés. Koraellés - vetélés A sertésnél különösen gyakran fordul elő, hogy a vemhesség a fentebb jelzett időnél korábban megszakad. Ha a magzat éretlen, de életképes koraellésről beszélünk. A koraellés megállapításának kritériumai tehát a felnevelhetőség. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen koraszülött malacok felnevelése sem gazdasági, sem tenyésztési szempontból nem „kifizetődő". A malacok egy része elhullik, más része a fejlődésben visszamarad és többnyire csak a legéletrevalóbbak nevelhetők fel, de azok is csak akkor, ha a csecsekben már van tejelválasztás. Az elvetélés a magzatok károsodásának az a formája, amikor azok a vemhességi idő letelte vagy a magzati fejlődés befejeződése előtt el- haltan vagy életképtelenül jönnek a világra. Mi okozza? Az okokat fertőzőkre és nem fertőzőkre osszuk. A fertőző eredetű vetéléseket különféle kórokozók, nevezetesen vírusok, baktériumok, protozoák, gombák vagy ezek toxin- jai idézhetik elő. Az okok kikutatása mindenképpen az állatorvos feladata, aki az esetek többségében a kórokozók kimutatására kénytelen igénybe venni a vizsgálólaboratóriumok segítségét is. A fertőző vetéléssel kapcsolatban ezért itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek aránya meghaladhatja a 25 %-ot. A magyarországi és más külföldi adatok azt igazolják, hogy a vetélések nagyobb része nem fertőző eredetű. (folytatjuk) Kistermelők Lapja Méhcsaládjaink tavaszi ébredése éghajlati viszonyaink között legkorábban február végén vagy március első felében van, mikor a levegő hőmérséklete már eléri a 14-16 Celsius-fokot. Ilyenkor indul meg az első virágporhordás, amelyet nálunk a mogyoró, enyves éger valamint néhány korai virágos lágyszárú növény biztosít. A tavaszi ellenőrzésnél legyünk körültekintőek és azt a lehető leggyorsabban végezzük el, hogy a családok hővesztesége minimális legyen. Elsősorban az anya jelenlétét ellenőrizzük, erről a legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, hogy megnézzük a hasítást. Ebből következtethetünk az anya korára és teljesítőképességére. A zárt és terjedelmesebb hasítás fiatal és jó teljesítményű anyáról tanúskodik. Az idős vagy hibás anya peterakása rendszertelen és hiányos. Ezeket az anyákat ki kell selejtezni. A peterakást a fészek szűkítésével és serkentő etetésével növelhetjük. Nagyon bevált módja a serkentésnek a mézlepény korai rendszeres adagolása. A mézlepény természetes tápként hat és a hőadagolás szempontjából is igen előnyös. Családonként 1 kg-os adagokban 10-12 napra elegendő tápanyagot biztosítunk. A fészek szűkítését a család erőssége szerint 5-7 keretre csökkentjük. A felesleges kereteket eltávolítjuk vagy a választó deszka mögé helyezzük úgy, hogy annak lefedelezett részeit fedelező villával felnyitjuk és ezáltal a méhek könnyen hozzáférnek. Ne feledkezzünk meg a méhek rendszeres itatásáról sem, lehetőleg langyos vizet biztosítsunk a számukra. A korai időszakban a virágporhiányt szójaliszttel is pótolhatjuk. Végezetül ne feledkezzünk meg a röpnyílások és szükség esetén a keretek és kaptárok fertőtlenítéséről sem. Zabránszky Imre Szerkeszti: Pomichal Richárd KORA TAVASZI TENNIVALÓK A MÉHESBEN
