Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-30 / 5. szám
RIPORT íJSS Ha történetesen mostanában jár ott az idegen, s a borok királyából, illetve a királyok borából csupán annyit fogyaszt, hogy a pincéből felérve nem veszíti el tájékozódó képességét, akkor bizonyára észreveszi, hogy a közeli Bodrog igencsak megduzzadva hömpölyög át az államhatáron, Tokaj irányában, a Tisza felé. Ezt látva pedig kötve hiszi, hogy a folyó vízállása azért olyan magas, mert a szőlőtermesztők beváltották volna a legutóbbi szüretkor hangoztatott tervüket, hogy inkább a Bodrogba öntik a kiváló termést, mintsem áron alul adják a felvásárlónak.- Tény és való, hogy nagy volt itt az őszön a szőlősgazdák elkeseredése, mert a tokaji szőlőért a borfeldolgozó üzemek csak annyit fizettek, mint a homoki szőlőért... A vidék egyetlen nagyüzemi borgazdasága pedig egy szemet sem volt hajlandó tőlünk átvenni, mivelhogy a pincéiben nem volt hely, sok ott az eladatlan óbor! - hallani itt is, ott is a kerttulajdonosok panaszát. - No persze, azért valahogy mégiscsak sikerült elkerülni azt, hogy a folyóban kössön ki a drága, értékes termés... Hát nem nagy vétek lenne ebből egy cseppet is megsemmisíteni?! - érvelnek az érintettek. Érvelnek, s nyomatéknak mondják is hozzá rögtön a segédérveket: Egyes források szerint valószínű, hogy már a honfoglalás előtt virágzó szőlőkultúra volt itt, s azt a tatárjárás után idetelepített vallonok is még továbbfejlesztették. A hagyomány azt tartja, hogy az első aszúbort a közeli Sátoraljaújhely területén fekvő Oremus szőlőben Szepsi Laczkó Máté készítette az 1640-es években. Ezzel kedveskedett Lo- rántffy Zsuzsannának 1650-ben a húsvéti ünnepek alkalmából. E borkülönbség sikerét igazolja, hogy az 1655-ös országgyűlés kötelezőleg elrendelte az aszúszemek különválasztását az egész tokaji borvidéken, Mária Terézia pedig 1779-ben mentesítette az aszúszemeket a kilenced kötelezettsége alól. Állítólag 1562-ben, a tridenti zsinaton a pécsi püspök - megunva az olasz borok állandó ma- gasztalását - tály- lyaival kínálta meg IV. Pius pápát és udvarát. „Talia decent Pontificem“ - ez a bor illik a legfőbb paphoz - állapították meg elismeréssel a vendégek. Az ekkor kialakult hírnevet öregbítette az aszúkészítés elterjedése, s XIV. Lajos fényűző udvarában elnyeri „a borok királya, a királyok bora“ minősítést. Hatása költői dicséreteket vált ki, ami a XIV. Benedek pápa VINUM REGUM Aki "egy kicsit ris kételkedik a kis- és nagytoronyaiak, kis- és nagybáriak, csarnahóiak, borsiak, valamint szőlőskeiek azon állításában, hogy a Tokajhegységhez tartozó helyi dombok mélyén még javában izzik a láva, annak ottjártakor számos lehetősége nyílik meggyőződni e természeti érdekességekről. Elég csak bekopognia Mária Terézia borajándékaként küldött köszönő levélben így fogalmazódott meg: „Mikor e csodálatosan drága jó italról kell írnom, bizonyos elfogultsággal teszem, mert még a legkiválóbb írók és költők himnusza is alig fejezi ki azt a földöntúli erőt és élvezetet, amelyet ez a pompás nedű nyújt. Boldog az a föld, amely termett, boldog a királynő, aki küldött és boldog vagyok én, aki iszlak. “ Múlt, jelen... és a jövő (?) Visszatérve a mába: a legutóbb a kitűnő szőlőtermés egy jelentős hányadának sorsa valóban veszélyben forgott. Egyszerűen azért, mert a Magyarországon majd 10 ezer, Szlovákiában pedig közel ezer hektár területet felölelő tokaji körzet az utóbbi időben borértékesítési gondokkal küszködik. Exportálni exportálják ugyan e rangos italt a világ számos országába, ám ennek ellenére még nagyok az értékesítésre váró, felhalmozódott készletek. Nem csoda, hogy a szlovákújhelyi Tokaj Borgazdaság lemondott a szőlőfelvásárlásról. Hogy aztán a szőlőt eladásra termesztő kerttulajdonosok mégsem vitték a termésüket a Bodrogba, az néhány helyi vállalkozó érdeme. Köztük a szőlőskei Nagy családé. Ők 1992-ben mintegy hetven mázsa szőlőt vásároltak fel a szűkebb környék termesztőitől, 1993-ban pedig már közel 150 mázsát. - Nem családi hagyomány nálunk Mai pince - Nagyéknál a borászat - kezdte a bemutatkozást Nagy Géza családfő. - Én Zemplén községből származom, s nekünk otthon csak annyi szőlőnk volt, hogy jóformán kóstolónak. A feleségem meg Borsiból való. Amikor összeházasodtunk, egy ideig náluk laktunk, ám miután 1966-ban ideköltöztünk az új családi házunkba, az első dolgom az volt, hogy telepítettem a portára nyolc ár szőlőt. Tudniillik a szőlőskei kertészeti szaktanintézetben tanítottam, s ott annyira a szívemhez nőtt a szőlőtermesztés és a borászat, hogy a szabadidőmet is általában annak szenteltem. Sokat tanultam az ottani kollégáktól, sokat a szaklapokból, könyvekből, meg aztán, ha alkalom kínálkozott, akár több száz kilométerre is elmentem egy-egy szak- konferenciára, megbeszélésre. Apám kovácsmester volt. Szeretem a rendet, a tisztaságot, a pontosságot. A szőlőtermesztésnek és a borászatnak is ez az egyik feltétele. Ugyanis, ha a bor nincs idejében lefejtve, feltöltve, lekezelve, akkor tönkremegy.- Ma mennyi szőlőjük van?- Az említett nyolc árhoz vettünk még tíz árat. Ez egy családnak teljesen elegendő. Elég ahhoz, hogy az ember a helyi hagyományokat ápolni tudja, és közben az orvosi ajánlást is betarthassa, azaz naponta lenyeljen egy kanállal... A valódi tokaji aszú kis mértékben gyógyszer is. „Universalis vera medicina“, tehát mindenre jó, igaz orvosság. A XVIII. században meg is jelentek a patikák polcain a „Vinum a vendégszerető emberek hírében álló szőlősgazdák valamelyikéhez azzal a kéréssel, hogy szeretné látni, milyen egy valódi tokaji pince, illetve arra kíváncsi, milyenek ma a 600-800 évvel ezelőtt vájt bortárolók, s a törökdúlás idején a helyi lakosság és a jószágok rejtekhelyének ásott hatalmas „barlangok“. Tokajense passum“ feliratú szögletes palackok, s úgy tudom, a túlfeszített idegállapot, a szorongásos nyugtalanság leküzdésére és néhány további bajra a modern gyógyászat is ajánl belőle naponta egy evőkanálnyit...- Ön szerint miben rejlik a világhírű, utánozhatatlan tokaji borok titka? Mert ugye, a furmint, a hárslevelű és a muskotály szőlők másutt is ismertek, másutt is honosak...- Szerintem igen sok tényező szerencsés találkozásában, együttes hatásában. Kétségtelen, hogy hozzájárul az éghajlati viszony, továbbá a szőlőfajta, a hegység vulkanikus eredetű kőzete és az azt borító sajátos talajréteg. Az egyenletes páratartalmú és hőmérsékletű pincék, a borok hagyományos oxidativ eljárással történő érlelése, a gyártási technológia, meg a borkészítő szak- képzettsége, szakismerete, tapasztalata. Mert nem mindegy például az sem, hogy a tőkén aszúsodó szemeket mikor szedjük le, mikor készítjük belőle a sűrítményt. Meg az is igaz, hogy egyazon kertben sem egyforma minőségű termést ad ugyanaz a szőlőfajta. A felső, naposabb félen jobban magasodik a szőlő, a szoknyás részekben, vagyis az aljakban pedig nem. Persze, említhetném a további tényezőket is. Az elmúlt évben a mindenható jóvoltából különösen jó termés volt. Fölöttébb kedvezett az időjárás az aszúsodásnak is, így aztán várható, hogy két-három év múlva rendkívül jó, mondhatom azt is, szuperborok lesznek.- Ha jól tudom, önök a borkészítést már második éve családi vállalkozásban végzik. Megéri?- Hogy megéri-e ma, amikor köztudott, hogy a tokaji borok értékesítésével is sok a baj, gond? Nos, erre azt tudom felelni, hogy ez egy szakma, egy mesterség, amit szintén szeretek. A présház elkészítéséhez kölcsönt vettünk fel, a palackozó és a többi berendezés sem volt olcsó. S mindezt még bővíteni lehet, korszerűsíteni kellene... Optimista vagyok.- Azt mondják, a magas rangú egyházi és világi tisztségviselők, politikusok, valamint írók közül igen sokan ezt a bort fogyasztották, és fogyasztják ma is. Meddig tehetik, és velük együtt, naponta legalább egy adag orvosság mennyiségig meddig fogyaszthatják ezt a közemberek? Mert úgy hírlik, hogy a tokaji borok is válságba kerültek...- Én ezen a téren is bizakodó vagyok. Talán azért is, mert a Tokaji Aranyfürt nevű családi cégünknek nincs annyi bora, hogy azt egy-két éven belül képtelenek lennénk eladni. Gondolom, akkor sem félnék az értékesítéstől, ha 500 hektoliter, vagy attól több borunk lenne. Csak helyreáll az egyensúly. Remélem, hogy nagyobb lesz a tokaji borok keletje itthon és külföldön is, meg aztán rájönnek a szőlőtermesztők, hogy hektáronként nem szabad 200 mázsás terméshozamra törekedni, hanem elég a 80-90 mázsa is, mert a kisebb termésnek jobb a minősége. S ugyanúgy nem érdemes a szőlőtőkén hosszú vesszőket hagyni, hanem csak rövid csapokat... Egy tanács Akit az ízelítőnek szánt sorok sem győztek meg arról, hogy a Tokaj- hegyalján termő szőlő tüzes bora még mindig a vulkánból táplálkozik, s „ott csillog a borban az óriás szívének izzó vére“, az látogasson el e vidékre. Ha nem teheti, van egy részben elfogadható pótlehetősége is. Otthon kóstolja meg a tokajit. De - Nagy Géza szavaival élve - ne hörpintse le azonnal a teljes pohárnyit, hanem nyeltenként ízlelgesse, elemezgesse, értékelje. Vizsgálgassa annak színét, tisztaságát, erejét... S közben egy kicsit gondoljon arra is, hogy menynyi fizikai és szellemi munkába került annak az előállítása. Mert azért a borok királya sem terem csak úgy a semmiből a pincék mélyére, vagy a királyok és nem királyok asztalára. REX VINORUM - Nagy Gézáék pincéjében is A Tokaji Aranyfürt cég ajándékcsomagolásban is forgalmazza a világhírű italt Gazdag József (A szerző felvételei)
