Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-02 / 1. szám
Mi'/ilt'li ii női popsi »lull fnko selyemvirágok. o lábon fekete neecharlsnyu. Mii te mii „portré“ deréktól lefelé. Ugyaner eldlné/etben: felhúzott trikó alól leselketfó csupasz szeméremdomb, u neccharlsnya pántjábun hervatag szirmok. Prágában megjeleni elsó albuma borítólapján ezzel a két fotóval teszi le névjegyét Jun Saudek, napjaink egyik, világviszonylatban is leghíresebb cseh fényképésze, ukl lWO-es párizsi kitüntetése óta A művészei is as Irodalom lovagja. Alkotásai láttán az Is megállapítható: styjálos világával, foltos-penészes (alak elé állított, a legtöbbször gyengéd érzékiséget árasztó modelljeivel az erotika lovagja. Képein gyerekek és kamaszok, fclnótt férfiak és érett asszonyok mutatják meg énjtlk legrejtettebb titkait. Kubák és kelmék, leplek és szőrmék hullanak a földre, másutt éppen hogy csak takar a blúz, felcsúszik a szoknya, térden a nadrág, s az arcok mellett már a testek Is beszélnek. Életörömöt harsognak hatalmas cslpók. Jókora keblek. vágyaik tárgyát Ölelik erós férfikezek. Az élet színháza ez. állítja Saud'ek. ..előállásainak" pedig szerte a világon népes kOzOnsége vun. Első Ónálló kiállítását 1%.^-ban rendezték meg Prágában, az azóta eltelt harminc év alatt Svájcban. Belgiumban, Hollandiában. Németországban, Finnországban, Japánban. Izraelben, Ausztráliában és az Egyesült Államokban fordult meg a leggyakrabban. Albumai hol a nyugat-európai, hol az amerikai könyvpiac slágerei, Párizsban flfm készült róla. Tenyérnyi műtermében, ahol égetően Izgalmas, szemérmetlenül provokatív képei születnek, újabb és újabb vendégeket fogadott beszélgetésünk során. Ott ült Sarah, a mugas, vórós hajú lány. Veronika, az érzéki szőkeség és Evlta, aki Alfons Mucha plakátjain is gyönyörűen mutatott volna. Saudek egyikük előtt sem zavartatta magát. Bármit kérdeztem Is tőle, mindenre úgy felelt, mintha csak én hallanám. Nőkről és férfiakról, feleségekről és szerelőkről, „kétirányú“ érzelmeiről vullott fektelen őszinteséggel. JAN SAUDEK FOTÓMŰVÉSZNÉL P • Mit kell látnom a képein? Azt a világot, amelyben él, vagy inkább azt, amelyben élni szeretne?-Tudja, hány éves vagyok? Ötvennyolc. Oké. Nem nézek ki annyinak, de akkor is... ez már az életem alkonya. Régebben az álmaimat fényképeztem, ma azt mutatom meg, ami körülvesz. Bármelyik fotómat nézi is, elmondhatom: tükörképe az életemnek. Fiatal koromban nem voltak nagy szerelmeim, és erős férfiakkal is csak ritkán találkoztam. • Kalandokból, futó kapcsolatokból, gondolom, annál többet merített.- Ha nő' lennék, akkor most azt felelném: igen, nincs miért bánkódnom, élveztem az életet. De mert férfi vagyok, másképp hangzik a válaszom. Egy férfi ugyanis máshogy vet számot az életével. Dicsekedhetnék száz meg száz nővel, mesélhetnék arról, hogy beutaztam szinte az egész világot, pénzem is volt, vagyonom is, az egészségem sem vacakolt, erre mégis mit mondok? Hogy nem éltem a nagy lehetőségekkel. Hogy veszni hagytam szebbnél szebb helyzeteket. Itt volt nálam tegnap is egy fiatal, elbűvölő nő, ekkora csípővel, ilyen combokkal, és mégsem történt semmi. Olyan vagyok, akár a vadászkutya. Egyszerre száz nyúl után futok. Ez óriási hiba, ezen változtatnom kellene. Meghívtam a hölgyet vacsorára, és miután jóllaktunk, hazavittem. Ennyi. Pedig hatással volt rám, gigantikus hátsó fele van. Gyönyörű. Az arca is. Lehet, hogy újra megnősülök. Az ember mindig ugyanazt a hibát követi el. • De ha úgy éli az életét, ahogy akarja...- Ez keveseknek adatik meg, tudom. Boldog lehetnék, abszolút boldog, mégsem vagyok az. Szégyellem is magam nagyon. Mindenem megvan, és mégsem! Zorba, a görög, ő boldog volt. Mindenét elveszítette, mégsem esett kétségbe. Én már öngyilkos is voltam. A harmadik feleségem miatt. Úgy bánt velem, pontosan úgy, mint a kommunisták. Megalázott. Erőszakos volt, hajthatatlan és demagóg. Beszedtem egy csomó tablettát, hogy aludjak el örökre. Nyolcvanötben történt, tehát nem olyan rég. Kikecmeregtem valahogy az utcára, és ott estem össze a járdán. Kórház, gyomormosás; még egyszer nem tennék ilyet, az biztos. • Félt egy újabb válástól, azért akart véget vetni az életének?- Gyáva voltam, igen. Abban reménykedtem, hogy egyszer ennek is croÉikft lm vége lesz. Mint a kommunizmusnak. Annak több mint négy évtized kellett, a házasságom nyolc évig tartott. Szörnyű vége volt. A hölgy, vagyis a feleségem, aki a halálomra várt, megelőzött. Ő ment el előbb, pedig jóval fiatalabb volt nálam. Nem is gondoltam rá, hogy ez bekövetkezhet. Nyolcvankilencben a kommunizmussal voltam ugyanígy. Tíz nappal a novemberi események előtt figyelmeztetett egy újságíró barátnőm, hogy készülődik valami... nevettem rajta. Hihetetlennek tűnt. Most kétszeres szabadságot élvezek. Állampolgárként és férfiként is az vagyok. • Valami mégiscsak volt abban a nőben, ha nem akart elválni tőle.- Szerettem őt, ez fűzött hozzá. Úgy voltam vele, mint a katonai esküvel. Nem akartam megszegni az ígéretemet. Attól tartottam, ha megteszem, utolér „a nép haragja“. Megpróbáltam bebizonyítani a lehetetlent, hogy a szerelem örök. Pedig nem az, én már ezt akkor is sejtettem. • Szeretni mit jelent az ön szótárában?- Bármilyen furcsán hangzik is, annak, akit szeretek, minden vagyonomat, minden pénzemet oda tudnám adni. • Akkor honnan van mégis három háza, műterme, nyaralója?- A képeimből. Abból, hogy még most is naponta dolgozom. • Vagy olyan nagyon mélyen senkit sem szeretett?- Dehogyisnem. Annyira szerettem, hogy észre sem vettem, amikor a feleségem túljárt az eszemen. Átépíttettem neki egy hatalmas házat, amit aztán az anyósom nevére írattam: Mentem haza, és nem illett a kulcs a zárba. Kicserélték, én meg mehettem, amerre láttam. Ha izgatott volna az a pár millió, akkor bevágom az ajtót és életem végéig ott szenvedek kettőjük között. Inkább sarkon fordultam, és otthagytam őket. A nácizmus hogy működhetett annyi évig? Mindenki tudta, hogy rossz, mégis hány millióan emelték magasba a karjukat? Hatás alatt gyorsan változik az ember és hosszú időbe telik, míg rájön, hogy mi történt vele. • A férfiakkal jobb tapasztalatai vannak?- A férfiak olyanok, mint a kutyák. Hűségesek és őszinték. A nők leleményesebbek, találékonyabbak. Nem az eszükre, hanem a megérzéseikre hagyatkoznak, és a legtöbb esetben helyesen ítélik meg a dolgokat. Igen, a férfiakkal összehasonh'thatatlanul jobbak a tapasztalataim. Amit elvárok, azt meg is kapom tőlük. Csalódást nekem még egyikük sem okozott. • Képein a nők hatalmas csípővel és léggömbnyi keblekkel vannak jelen. Férfi modelleket mi szerint választ?- Bennük az erőt, a férfiasságot keresem. Párizsban a legjobb fotósok homoszexuálisak. Hazudnék, ha nem vallanám be: engem is vonzanak a férfiak. Ugyanazt csodálom bennük, amit a nők. A megjelenésüket, a magatartásukat, a hangjukat, a szemüket, a testük szépségét. Én nem látok abban semmi természetellenest, ha egy férfi férfit szeret. Nekem is voltak ilyen kapcsolataim és remélem, lesznek is még. • Egykori párizsi szerelmével találkozik még olykor-olykor?- Melyikkel? • Több is volt?- Három. Ma már csak barátok vagyunk. Kevesebbet vagyok ott, így aztán ritkán vagyunk együtt. Kicsi és izmos volt az egyik, a másik átkozottul öntudatos, a harmadik, Isabelle mindig, minden helyzetben bolondos. Jegy nélkül utazott a metrón, én figyelmeztettem őt: ha lebukik, elpáholom. Elcsípték, tőlem meg megkapta szépen a magáét. Másnap egész Párizst telekürtölte, annyira tetszett neki, hogy elfenekeltem. Kapott vagy huszonötöt, meg is maradt mindegyiknek a helye. Láttam, megmutatta. Kék-zöld foltokkal távozott. Nem sokkal utána új madame jött, akiben az volt az elragadó, hogy bár látta, hogy előző este vendégem volt, úgy tett mégis, mintha észre sem vette volna. Semmi megjegyzés, semmi szemrehányás... Isteni, nem? Egyvalamiben azonban hasonlítottak egymásra. Elárulták: ha nem lennék olyan híres-neves fotóművész, akkor soha az életben nem szerettek volna. Még jó, hogy látták a képeimet. • Kézcsókot ezek szerint egyiküktől sem kapott- Kézcsókot? Ez miről jutott az eszébe? • Van egy képe, amelyen nő csókol kezet - férfinak.- Kitűnő! Örülök, hogy tud róla. Igen, megtörtént velem. Ez persze bárkivel megeshet, ha szeret valakit. En egy gyerek kezét is megcsókolom. De amikor egy nő csókolja meg a férfiét... engem ez rettenetesen meghatott. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. A fotóval csak azt akartam jelezni: a szerelemben nincsenek győztesek és vesztesek, olyanok, akik csak adnak, vagy csak kapnak. A szerelemben egyensúly van. Szerintem férfi a férfinak is kezet csókolhat' gyerek a gyereknek, nő a nőnek, bár az utóbbira gyakran van példa. Ami viszont először az én képemen fordult elő: apa csókolt kezet a fiának. • Az ön kezét egy meghitt pillanatban csókolta meg a hölgy,- Nem. Talán séta közben vagy a villamoson, nem tudom. Csak a nevére emlékszem. Janának hívták. Ajkához emelte hirtelen a kezem és megcsókolta. Nem keresem a hasonló helyzeteket, mert nem olyan férfi vagyok, akit boldogít, ha csodálják, vagy bókolnak neki, de akkor, abban a helyzetben nem tiltakozhattam. Ajándékot nem illik visszautasítani. • Egy másik képén, ugyancsak egy fiatal nő tőrt tart mezítelen teste előtt. Támad vagy védekezik?- Más irányba menjünk. Robert Mapplethorp képét, amelyen revolvert fog a nő, ismeri? Ott a revolver a férfi nemi szervet jelképezi. Szerintem a tőr még inkább kifejező. Egyébként itt járt nálam nemrég egy csodálatos hölgy, aki nagyon tetszett, így nem esett nehezemre udvarolni neki. Erre tudja, mit mondott? Hogy előző életemben én biztosan nő lehettem, mert pontosan tudom, mi az, amit a nő hallani akar a férfitól. Nem hiszem, hogy előző életemben nő lettem volna. Én most vagyok az. Bármelyik képemet nézi is, én azokat úgy komponáltam meg, ahogy egy nő lát, egy nő érez. • Még a tizenkét éves kisfiúban is felfedezte az erotikát. Szinte hallom a hangját, amint arra kéri őt, mutassa meg csupasz mellkasát.- Azt a képet egy párizsi barátomnak készítettem. Meghalt már. Nagyon szerette az ilyen fotókat. Készítettem a kisfiúról aktokat is, de nem tetszettek, mert anyajegy van a testén, így egyik sem került forgalomba. Fél évvel később újra elhívtam őt, de annak a próbálkozásnak sem lett eredménye, annyira megváltozott. Eltűnt az arcából az ártatlansága. Most kislányokat fogok fényképezni. Új albumom, kiadóm kérésére, egyedül róluk szól majd. Ez nagyon veszélyes dolog lesz, tudom. • Bakfisportrék á la David Hamilton? Mezítelen vállak, bimbózó keblek, finoman felcsúszott szoknyácskák?- Én olyanoknak mutatom majd a kislányokat, amilyeneknek ők látják magukat. Hamilton képein nincs egy dekányi erotika sem, mégis pert indítottak ellene. Az ő fotói egyszerűen csak szentimentálisak. Én mást és többet szeretnék mutatni. A testiszerelem rengeteg gyereket érdekel. Hiába tagadjuk, ez akkor is így van. Amerika is engedékenyebb már a témát illetően. Ami Reagan idejében tiltva volt, annak Clinton szabad utat adott. Én a botrányt egyáltalán nem szeretem, a sikertelenségtől azonban még inkább félek. Remélem, jó képeket csinálok majd, hiszen a gyerekek nagyon szépek. Most például van egy hatéves modellem. Gyönyörű kislány, hatszáz kilométert utazik az édesanyjával, de még az utat is megfizetem nekik. Úgy dolgozunk, hogy a mamája végig itt áll mellettem; nem szégyenlős a gyerek. Pillanatok alatt levetkőzik, csak egy gyöngysort kap a nyakába, úgy pózol édesen. • Gyerekként ön mennyire volt szemérmes?- Nagyon. Még kamaszkorban is. Igyekeztem mindig úgy állni, hogy ne lehessen az arcomat látni. Nem voltam szép fiú, legalábbis azt hiszem, és minden gátlásom ebből eredt. Szenvedtem, közben majd megőrültem a nőkért. Infantilis voltam, nem bíztam magamban, tele voltam energiával, és ahelyett, hogy ágyba bújtam volna valakivel, fejjel lefelé lógtam a fáról és ötven kilométereket gyalogoltam. Van egy ikertestvérem. Fiú. Nagyon szerettük egymást. Olyannyira, hogy még testi kapcsolat is volt közöttünk. Ma meg csak nézünk egymásra, ha együtt vagyunk. Neki a pénzről, nekem meg valami egészen másról szól az életem, közös témánk talán nem is lesz már soha. • Felnőttnek mióta érzi magát?- Elmentem egyszer meglátogatni a barátnőmet, rég láttuk egymást. Jövök lefelé a lépcsőn, mert nem találtam őt otthon, erre látom, ballag felfelé. Köszönök neki, elfogadja, és megy szépen tovább. Utána kellett szólnom, he vennégy es; néztek, és k ra felnőtt le • Első ké,- Tizenn; nővel, fényi vég nélkül, < re se mondi hogy nem : komolyan v ta az összes így akarták végén... poi egésztől, év értek. Elme nak, rám a fekete misé resztet látó • Stílusa, a kosztümö- KénysZ' az ablakon s mivel har: tani csak fo időtlensége a rendőrök készítettem kellékeimre mantikusak • S mi bí- Termé: elfojtja ma; • Játéko: akiből férfi- Nálam dául férfiké • Gabin, a fotónak r- Tízegy jeléül leboi sem volt k nyíratták ti ját. Gabina A borotva! hétben látt Chaplin za' az arcára, a meglepet • A némi egyéniségéi jük talán L- Győze • Forma- Rende • Kunde- Gigám • Havel.- Nagyo • Saudei- A legt olyan fotó: ismert me| amelynek pes.
