Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-23 / 4. szám

32 oldalas ingyenes színes MAGAZIN Heti tévé­és rádió­műsor Kell a gyógytorna- i Riportunk a magazin 6-7. oldalán Az NHL nem ismer határokat írásunk a 16. oldalon 1994. január 23. XXVII. évfolyam Ára 7 korona SPORTCSARNOKBAN, SZOtAHANGON A Csallóközi Városok és Falvak Társulása - az Együtt­élés politikai mozgalom, a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom támogatását, illetve a Magyar Polgári Párt rokonszenvét élvezve - 1994. január 8-ára a komá­romi Sportcsarnokba nagygyűlést hirdetett meg Szlová­kia magyarlakta tájainak védelmében; a kormányzat által javallott új területi elrendezés nyilvánvalóan ki­sebbségellenes törekvéseinek megvalósíthatósága el­len; az oktatási, a kulturális, a közigazgatásban pedig a helyi autonómia megteremtéséért; Dél- és Kelet-Szlo- vákia történelmileg kialakult régióinak megőrzése érde­kében; a csallóközi, a mátyusföldi, a zoboralji, a hontvi- déki, a nógrádi, a gömöri, a cserháti vagy éppenséggel a bodrogközi és vízmegesi tájak nyelvi hagyományainak oltalmazására. Sokan attól tartottak, hogy ezt a mindenképpen bé­késnek szánt összejövetelt provokációk téríthetik el a kezdeményezők eredeti, nemes európai és szlovákiai magyar szándékától. Jogos volt-e ez az aggodalom? A köztársasági elnök, a szlovák kormány, a pozsonyi parlament kormánypárti honatyáinak, illetve a Matica slovenská híveinek és például - a Republika című „független“ kormánylap előzetes megnyilvánulásai sze­rint, sajnos, jogos. Ismerem a komáromi nagygyűlés józan hangú, tárgyi­lagos meghívójának eredeti szövegét - de még jóval karácsony előtt Pozsony főterén és egyebütt kezembe kerültek a mélyszlovák ellenpropaganda röplapjai, amelyeken olyan mondatok és jelszavak álltak, melyek pompásan kapóra jöttek (és jönnek!) a magyarellenes rágalmazóknak. Gondolom, a kedélyszítók és megfélemlítők nem tör­ték túl sokáig a fejüket azon, vajon mivel tudnák sem­legesíteni a szlovákiai magyarság tiltakozását a jogcsor­bítás, az asszimiláció szándéka ellen? Vagy azon, hogy mivel, vajon mivel tudnák megfordítani: a saját javukra fordítani ezt a természetes igényként toborzódott ösz- szejövetelt? Azzal, hogy a címzettek egy része nem kapta meg a meghívóját, mert a posta - nyilván „feledékenység- ből“ - visszatartotta azt. Azzal, hogy a nagygyűlés napján Szlovákia több tele­pülésére egyszerűen nem érkezett meg az Új Szó. Azzal, hogy a rendőrség - épp a Pozsonytól Ágcser- nyőig húzódó „régióban“ - a pártállamból örökölt, de­monstrációellenes módszerekkel szűrte ki (és olykor vissza is fordította!) a Komáromba tartó buszokat. A forgalmi rend ajzott kedélyű, éber őrei még a menet- rendszerű járatokat is meg-megállították, ellenőrizget­ték. Terepruhában felszállva a buszba, az utasokat sas­szemmel vizslatva, ahogy a terroristákat szokás keres­ni... Vagy a nyilvánosan meghirdetett komáromi tömeg­gyűlésre utazó magyarokat - Szlovákiában. Azzal, ha a január 8-ai összejövetelre rá tudták volna bizonyítani: nem az identitásőrzés szándéka, nem az anyanyelv jogos féltése, nem a felőrlés elleni aggoda­lom, nem az együttérzés parancsolta Komáromba az ott összesereglett ezreket, hanem a gyűlölet. A bosszú­vágy, a nagy-magyarországi nosztalgia, vagy legalábbis az elszakadás szándéka. Ha erről csupán egyetlen hite­les gyorsfényképnyi bizonyítékot is föl tudnának most mutatni - világgá kürtölnék: Komáromban irredenta és soviniszta megmozdulás volt. Elhitetnék a szlovák köz­véleménynek legalább egy részével, hogy ez a tüntetés nem értük is, hanem csakis ellenük irányult. A trükk régi, már a ’89-es fordulat óta is jó párszor bevált. Immáron számtalanszor tapasztalhattuk, hogy a mai szlovák kormányzat durvaságait fölpanaszoló-elítélő szlovákiai magyar tiltakozást a Meéiar-kormány minisz­terei és hivatalos sajtója szakadár és revansista indula­tok bizonyítékaként bélyegezte meg. Ámultán olvashat­tuk e cikkeket és döbbenten várhatjuk: mit rejt még a nacionalizmussal feltarisznyázottak tarsolya? Kapóra jött volna hát a nemzetállam tervezőinek, ha most kimutathatnák - akár hamisítás árán is -, hogy a Komáromba összesereglett, példásan fegyelmezett tömeget nem a féltés, nem az aggodalom, nem az anya- nyelvőrzés, nem az ősi települések, templomok, teme­tők védelmezése vitte a városszéli sportcsarnokba, ha­nem a gyűlölet. Kapóra jönne, minden pénzt megérne, ha körömfe- ketényi bizonyítékot is produkálhatnának most arról, hogy a felvidéki magyarok nem a többségi önkény, ha­nem a szlovák nemzet ellen lépnek fel. Kapóra jönne, de hiába! A Komáromba összesereglettek ezrei „pusztán“ arra figyelmeztettek, hogy a kisebbség tehetetlenebb, védte­lenebb, törékenyebb. Egy sportcsarnokban is szobahan­gon szóltak arról, hogy a szlovákságot misem fenyeget­heti nemzeti létében, hiszen őt nincs mibe és nincs mivé beolvasztani; a nemzeti többség minden körülmények között megőrzi nyelvét és nemzeti létét. A közigazgatá­silag erőszakosan felhígított kisebbség - gyökereitől el­szakítva, szellemi fészekmelegéből kitépve, múltja tárgyi tanúitól megfosztva - viszont tovább sodorható a kisebb­ségi megsemmisülésbe. A minél teljesebb, minél gyor­sabb asszimilációjának legbiztosabb útja iskoláinak föl- morzsolása, a legszentebb főneveinek, város- és község­neveinek betiltása, utóneveinek goromba tiltása. A komáromi nagygyűlés több ezer résztvevője azon­ban nem tévesztette össze a nemzeti önkény urait a szlovák nemzettel. És leszögezték azt is, hogy a szlo­vákiai magyaroknak nem lehet külön szabadságuk, ha­nem létünk akkor lesz igazán emberi és emberséges, ha Szlovákiában, a nemzeti kizárólagosság helyett, min­denkinek több szabadsága lészen. A január 8-ai komá­romi összejövetelnek ezért a jogok, a hagyomány, a jövő védelme, az európaiság voltak a kulcsszavai. A szlovákiai magyarságnak ugyanis nem a szlovákok ellen, hanem a szlovákokkal együtt kell a demokrácia, a jogegyenlőség, a szabadság. Miklósi Péter Méry Gábor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents