Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-16 / 3. szám
INTERJÚ Hochstapler, mondja rá a német, a magyarnak egyszerűen szélhámos. Törekvő, céltudatos, ravasz és képmutató, veszedelmesen fölényes, magabiztos fickó, aki mások félrevezetéséből húz erkölcsi s anyagi hasznot. Jacob Forman útja Peter Zadek Azok a vad ötvenes évek című filmjében. Katonai reptér őre negyvenhatban, valahol Ausztriában. Ugyanott, ha a helyzet úgy kívánja: amerikai tisztek megbízható orosz tolmácsa. Csavaros eszének köszönhetően előbb negyvenezer tojás, majd egy óriási farm tulajdonosa. A „birodalom“ keltetőjének ura Münchenben, a Himm- ler-udvarban. Pénzhiéna. Lapot indít, és washingtoni szenátorokkal tárgyal, ötvennyolcban hajógyára van Hamburgban, tíz évvel később állami kitüntetést kap Németország felvirágoztatásáért. Nőket, magánbankokat, kacsalábon forgó kastélyokat mondhat magáénak. Kínos helyzetbe egészen idáig egyetlen• Jacob Forman, még mielőtt a hamburgi hajógyár élére kerülne, töméntelen mennyiségben zsíros kenyeret árul, hogy meglegyen a kezdő tőkéje, ön mikor evett legutóbb zsíros kenyeret?- Nagyon régen. De jó, hogy említi. Ma vettem kacsát a pozsonyi piacon, majd kisütjük a zsírját és megkóstolom. • Tíz évvel ezelőtt, amikor Németországban maradt, mennyire kellett összehúznia a nadrágszíjat?- Nem voltak anyagi gondjaim. A honvágy, a szüleim miatt érzett lelkiismeret-furdalás viszont alaposan megkínzott. Sokszor még az is megfordult a fejemben, hogy én bizony hazaszököm hozzájuk egy éjszakára. Rettenetesen hiányoztak. A feleségem és a fiam kezdettői fogva velem voltak, de a szüleim... tőlük valóban jó időre elszakadtam. Pénzem azonban volt, Peter Zadek filmje és később a színházi előadások jól jövedelmeztek. • Panaszra e tekintetben itthon sem lehetett oka. Többet, mint ön, senki sem kapott egy-egy alakításáért.- Én voltam az ország legfiatalabb érdemes művésze, s ennek megfelelően fizetni is engem fizettek a legjobban. Ülhettem volna szépen, kényelmesen a babérjaimon, válogatva jó és kevésbé jó szerepek között. Csakhogy én pályafutásom első évétől fogva nyugtalan természetű vagyok, és mindig többet akarok. Nem szeretek veszíteni, lehajtott fejjel botorkálni. Nekem győznöm kell, engem a siker visz előbbre. Kint maradni Németországban azonban a nehezebb folytatást jelentette számomra. Ennél magasabbra már csak akkor tehettem volna a lécet, ha egyenesen Amerikába megyek. De mondom, a szüleim... itt akartam lehorgonyozni a közelükben. • A múltjára, gondolom. Hamburgban sem volt kíváncsi senki. egyszer került csupán. Dolga végeztével egy párizsi szalonban nem tudta begombolni a nadrágját. A sors csapása később érte utol, Németország leggazdagabb embereként. Csődbe jut. Elveszti mindenét. Olyan magasról zuhan, hogy bele is halhatna. Sasszeme van Peter Zadeknek. Ennél testhezállóbb szerepet Juraj Kukura Pozsonyban sem kapott volna. Münchenben ilyen helyzetből indulni óriási szerencse. Elsőrangú játékosnak a karrier kezdete. El is fogadtatta magát a szlovák színész azonnal. Nem kellett egy percig sem félnie, hogy munka nélkül marad. Német útlevéllel a kezében ma már azzal is eldicsekedhetne: a legnépszerűbb s a legjobban fizetett kinti sztárok egyike. Kukura azonban nem mond ilyet. Szerényen hallgat. Szerényen, mert tudja, hogy ezt várják tőle. Egyszerű akar lenni és póztalan. Nyájas és őszinte. Olykor sikerül is neki.- A múltamat abban a pillanatban, hogy úgy döntöttem, maradok, elveszítettem. A lehető leggyorsabban meg kellett tanulnom a német akcentust, hiszen Peter Zadek rendezéseiben a legnevesebb kinti színházi kollégák mellett szerepeltem, s ott senkit sem érdekelt, hogy én Pozonyban már mindent elértem. Be kellett bizonyítanom, hogy idegenek között, idegen nyelvű közegben is jó színész vagyok. • De ha nem állnak a háta mögött...-... igen, akkor még ma is Pozsonyban játszom. De a sors könyvébe az én nevem mellett, úgy látszik, az állt: egy szép napon találkozik valakivel, s az majd új vizekre viszi. Peter Zadek A revizorban látott Pozsonyban, és azután bízta rám az Azok a vad ötvenes évek főszerepét. Ennek a filmnek köszönhetek tulajdonképpen mindent. Hogy bekerültem annak idején A Guldenburgok örökségébe és a Via Malába, hogy ezerötszáz néző előtt játszhatok a hamburgi Schauspielhausban, hogy a Szerencsés út című sorozattal beutazhattam a világot. Ha nincs Zadek, akkor én most tényleg más helyzetben vagyok. • A Trafficról megfeledkezett?- Az külön fejezet. Ahhoz már én kellettem, személyesen. Egy forgatásról mentem haza haj■ nalban, teljesen kimerültén. Telefonon hívtak, hogy reggel kilenckor egy rendező vár rám a város egyik legelegánsabb szállodájában, öt óra múlt, gondoltam, lefeküdni, aludni már nincs sok értelme, inkább megborotválkozom, átöltözöm, megreggelizem szépen és elsétálok a szállodába. Nyolc felé már ott is voltam, de mert várnom kellett, leültem egy fotelba - és elszundítottam. Egyszer csak arra ébredek, hogy búg a kamera felettem. Mintha filmeznének. Kinyitom a szemem, körös-körül emberek, a fickó meg csak berregteti tovább a felvevőgépet. Na, ebből sem lesz már filmszerep soha, gondoltam, azzal felálltam, elmorogtam, ki vagyok, valaki a kezét nyújtotta, én arra kértem, hagyjon inkább békén, egész éjjel talpon voltam, majd összeesek, és búcsút intve elballagtam szépen. Fél tizenegykor, amikor már javában alszom, ismét csörög a telefon. Az ügynökségem hív, hogy a rendező egészen odáig van tőlem. Hogy a stílusom, a megjelenésem, a le- zserségem... egyszóval győztem. Enyém a szerep. Igaz, hogy ők azt hiszik rólam, hogy született német vagyok, de nem baj, a szöveg nagyobbik részét ugyanis angolul kell mondanom. A'Traffic hatrészes tévésorozat, s amikor az amerikaiak is megvették, az volt a kérésük, hogy a német szöveg ne legyen feliratozva a filmen, hanem én szinkronizáljam önmagamat. Úgyhogy ki kellett utaznom Londonba, és meg kellett tanulnom a szöveget angolul is. • Pozsonyban készült tévéfilmje, az Idegenek, amelyben Ausztriában élő szlovákiai disz- szidenst alakít, pár hónappal ezelőtt Japánban nyert díjat.- Ez volt a második munkám, amely hazaszólított. Az első Jakubisko filmje, a Legyen inkább egészséges és gazdag az ember, mint beteg és szegény \olt. Az Idegenekért is vállon veregettek sokan. Azt mondták: jól tettem, hogy kint maradtam, ha kedvem tartja, most már úgy is bármikor hazajöhetek. Igen, ami a pályámat illeti, nincs miért bánkódnom. Ha csak ezt veszem számításba, akkor nem sajnálom, hogy úgy döntöttem, ahogy. Eddig csak itthon ismertek, most túlzás nélkül állíthatom: az egész német nyelvterületen tudják, hogy ki vagyok. A népszerűség és a jólét azonban nem jelenti azt, hogy én Németországban otthon érzem magam. Bárhol forgatok is a világban, a szívem mindig Pozsony felé húz, s csak utána gondolok Hamburgra. • A Szerencsés út mit hozott a konyhájára?- Először is pénzt. Gyönyörű összeget. Bekerülni egy többrészes sorozatba mindig megnyugtató érzés a színész számára. Németországban ezt jól megfizetik. Másodszor: a világ legizgalmasabb pontjain forgattunk. Brazíliában, Báli szigetén, Szingapúrban, Mexikóban, Sri Lankán, Portugáliában, a Fidzsi-szigeteken, Ausztráliában, Új-Zélandon, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken. Két és fél év alatt körülbelül 350 ezer kilométert repültem. A legszebbnek Grönlandot találtam. Boldog vagyok, hogy ott lehettem a gleccserek közelében és láthattam, hogyan élnek az ottaniak. Aztán Mexico Cityben is nagyon jól éreztem magam. Negyvenhárom kilométer hosszú utcáján sétálgatni számomra sem mindennapi lehetőség, össze is számoltam nemrég: a Szerencsés útnak köszönhetően huszonöt országban jártam, s ezek közül legfeljebb kettőbe vagy háromba jutottam volna el mondjuk tíznapos szabadságra. A többiről én is csak álmodozhattam volna. És azóta, hogy a sorozatot műsorra tűzték, újabb rendezők kerestek meg ajánlataikkal. így játszhattam el az Otto, avúgy film a szerelemről főszerepét is, amelyben egy vérbeli intrikust kellett megformálnom. • Színpadi szerepet akar még játszani Pozsonyban?- Hívtak most is, csak nem tudtam elvállalni. Peter Patzak osztrák rendező új filmjében, az 1945-ben kaptam fontos feladatot. Két hónappal a második világháború befejezése után egy felső-ausztriai faluban játszódik a film cselekménye, ahol a régi törvények már nem érvényesek, újak pedig még nincsenek. Ezt a káoszt használja ki az a férfi is, akit én alakítok. Mivel a társadalom nem engedi meg neki, hogy azok közé tartozzon, akik közé a sikerei által tartozni szeretne, egyre veszélyesebbé válik, és a végén, bosszúból, még gyilkolni is hajlandó. A másik szerepet egy tizenhárom részes sorozatban, a Játékosokban bízták rám. Ebben egy igazi semmirekellőt fogok játszani. A nagyobb meglepetés azonban bizonyára az lesz, hogy nemcsak színészként, hanem forgatókönyvíróként is részt veszek a munkában. Igen, ez is érdekel. Meg a fényképezés is. Amióta kinyílt előttem a világ kapuja, több dolog vonz, nemcsak a játék. • Legnagyobb sikerének mit tart az életében?- Hogy elértem, amit akartam. Hogy nem hagytam betömi magam. Szabó Q Láazfó (Méry Gábor felvétele) Játszott Harrison Ford, Robert Redford és William Hurt partnereként, forgatott Peter Weinet és Steven Spielberggel is. Tizenhét éves korában Oscar-díjra javasolták, mint a legjobb epizódszereplőt. Húszévesen Gus Van Sant filmjében, az Otthonom, Idaho ban nyújtott alakításáért a velencei fesztiválon kapott díjat. ,,Egy feladatra várok még nagyon, hogy eljátsszam a halálomat, meghaljak a vásznon“ - mondta nemrég a huszonhárom éves River Phoenix. Már nem játssza el. Tavaly, október utolsó éjszakáján, kilépve Los Angeles legismertebbleghíresebb diszkóklubjából, összeesett a bejárat előtt. Kórházba szállították, de az életét nem tudták megmenteni. Az orvosi vizsgálat kábítószert mutatott ki a vérében. Egyes lapok úgy adták olvasóik tudtára a hírt, hogy meghalt a kilencvenes évek James Deanje. „Együtt voltunk a klubban, de River hamar otthagyott - mondja Leaf, az öccse. - Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak, mert tudtam, hogy nem szereti ezt a zsúfolt szórakozóhelyet. De tíztizenöt perccel később valami naKeanu Reeves és River Phoenix az Otthonom, Idaho című filmben gyon-nagyon furcsa érzés fogott el. Elindultam River után. Az épület előtt, a járdán feküdt, de az emberek, akik a közelben voltak, nem törődtek vele, bizonyára azt hitték, részeg vagy belőtte magát. Amikor letérdeltem mellé, nem nyitotta ki a szemét, és éreztem, hogy nehezen lélegzik. Segítségért kiabáltam. Másra nem emlékszem, csak a mentőautó szirénájára. River nagyon jó fiú volt, csak egy kicsit heves vérmérsékletű. “ Halálának körülményei azért is titokzatosak, mert River nem dohányzott, nem kábítózott, antialkoholista és vegetáriánus volt. Áradt belőle az egészség. A Gente című olasz lap irja: „ Talán sohase fogjuk megtudni, hogy ő, aki nem szerette a züllött szórakozóhelyeket, az alkohollal, kábítószerrel, erotikával átitatott éjszakákat, miért ment el ilyen helyre, s hogy került végül életveszélyes állapotban a járdára. “ River Phoenix Oregon államban, Madrasban született egy mezőgazda- sági központban. — „Azért ott- mondta egy korábbi nyilatkozatában —, mert dinnyeszedés ideje volt. Ha a szüret ideje lett volna, akkor bizonyára Kaliforniában szüleiek. Szüleim egyik helyről a másikra vándoroltak, mindig ott telepedtek le, ahol találtak valamilyen idénymunkát. Mi, gyerekek, négyen vagyunk testvérek, úgy nőttünk fel, mint a mesében. A Phoenix „törzs“ élete folytonos vándorlás volt. Még gyerek voltam, amikor egy fényképész munkát kínált, mert - mint mondta - szép voltam és élénk. És én elfogadtam az ajánlatát, mert a családban mindenki úgy próbált hozzájárulni a háztartás költségeihez, ahogy tudott.“ Aztán, alig nyolcévesen a televízióban, reklámokban kapott feladato- kat, majd tizenöt éves korában mozifilmben játszott főszerepet. Egy évvel később Harrison Ford partnere volt. „ Angyalarcú őstehetség - mondta róla Harrison Ford. - A műveltségével fogott meg, érzékenységével, különös humanitásával, a mindenkinek kijutó szeretetével. “ Új szerepre, új film felvételeire készült. Az Interjú a vámpírokkal cimű produkcióban kapott feladatot Tom Cruise partnereként. „Színésznek lenni azt jelenti, hogy az ember mindig más bőrében él - mondta a forgatás megkezdése előtt tartott sajtótájékoztatón, nem sokkal halála előtt. - Az állandóságot nem tudom elviselni. Örülök az Otthonom, Idahóban kapott szerepnek, mert elegem volt az angyalarcú mintafiúkból, s ebben a felkavaró történetben, amely tele van nyers, kellemetlen figurákkal, végre más lehettem. S alig várom, hogy kezdjük az új film forgatását, mert ezzel a mozival kirándulhatok a horrorfilmek világába, és mert Tom Cruise oldalán igazi sztárrá nőhetek fel. Aztán akár hátat is fordíthatok a filmnek, és megvalósíthatom más jellegű álmaimat. Zenét szerzek majd, de lehet, hogy nekifogok egy regénynek, vagy vitorlással körülhajózom a világot, nem tudom még... Fontos, hogy mindig valami mást csináljunk, mindig újat. És sietnünk kell, mert az élet igazán csodálatos, de vágyainkhoz, álmainkhoz mérten túl rövid. “ River Phoenixé túlságosan is rövid volt az álmaihoz. (tallósi) .J n raj Kukura Pozsonyban mm U NI I'll 11 it V- " BlHHimillHIWIWM ■ U.VCT rHOtSJ