Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-26 / 26. szám
TÉNYEK A FÖLDÖNFUTÁS IDŐSZAKÁBÓL Kik voltak a „bizalmiak”? A hivatalos meghatározás szerint „bizalmi” volt az a szlovák (szláv) személy, aki hivatalos kinevezés alapján kezelte a meghatározott időre csehországi kényszer-közmunkára kirendelt magyarok vagyonát, s így ez a vagyonkezelési forma a „nemzeti biztosok” intézményének speciális ága volt. Megteremtője a Szlovák Telepítési Hivatal, s teljes mértékben élvezte a csehországi kényszer-közmunkát igazgató Szociális Ügyek Megbízotti Hivatalának támogatását. Az eredeti tervek szerint a bizalmiak a magyarok hazatéréséig kezelik a vagyont. A „bizalmiak” ellen szólalt fel a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal. A Csehországba kényszer-közmunkára hurcolt magyarok zöme földműves volt, s birtokaik ilyen ellenőrizhetetlen „szétosztása” keresztezte a földművelésügyi tárca munkáját. A bizalmiak intézményét károsnak tartotta, hogy megzavarja a déli magyarlakta határövezet egységes állami terv szerinti betelepítését szlovák kolonistákkal. A földművelésügy a második világháború utáni földreform keretében és a magyaroktól nemzetiségük alapján elvett földvagyonnak egyedüli ura volt, s egyedül is akarta ezt szétosztani, betelepíteni. A földműveléshez értő, a termelési feladatokat a helybeli gazdák szintjén megoldani képes szlovák gazdákat akart betelepíteni, akiknek otthoni ingatlanaik eladásából van valamicske tőkéjük. Ez magabiztossá tehette volna őket új lakóhelyükön. A szlovákok betelepítését tartotta szem előtt a Szlovák Telepítési Hivatal is, de ezt saját szempontjai szerint akarta megvalósítani. A külföldön szép ígéretekkel toborzott, a lakosságcserén felül Szlovákiába telepített vagyontalan repatrián- soknak szánta ezeket a gazdaságokat. Magyar- országi, romániai, jugoszláviai és bulgáriai szlovákokról volt szó, akik közül a romániai és a bulgáriai családok voltak a legszegényebbek. Favágók, szénégetők, alkalmi mezőgazdasági munkások, napszámosok voltak, jelentős részben aszociális elem. A Szlovák Telepítési Hivatal hosszú tárgyalások után - bizonyos fokig önkényesen cselekedve - telepítette le őket a dél-szlovákiai síkságon. A bizalmiak zöme szlovákiai szlovák volt, akiket a földreform keretében földet igénylők jegyzékéből választottak ki. Kijelölésük előtt a központi hivatalok „párosították a járásokat”, vagyis minden északi megkapta a maga déli párját. Ezzel azt akarták elérni, hogy az egy járásból, egy körzetből származó szlovák telepesek továbbra is egymás közelében élhessenek, leginkább egy községben. Ügy vélték, ez a párosítás is a betelepülő kolonisták biztonságát szolgálja. A Lévai járást a szenicei- vel, a párkányit a privigyeivel, az érsekújvárit Csadca környékével, a vágsellyeit a trencsénivel, a komáromit Árva környékével párosították. Tornaijára Breznóbánya, a Galántai járásba pedig Mijava környékéről telepítettek. A „bizalmiak” anyagi igényeit csak közvetve ismerjük. Feltételezhetően a toborozok nem fukarkodtak az ígéretekkel. A bizalmiak terepszemlére küldött követei nemegyszer visszautasították a felkínált magyar lakásokat, házakat, gazdaságokat. Voltak olyan „előőrsök”, akik még 70-80 holdas gazda birtokát sem akarták átvenni. Teljesen felszerelt gazdaságokat kértek. Kiemelt anyagi követelésük volt a partizánoknak és a hadseregből leszerelt katonáknak, akik gyakran fegyverrel járták a magyar vidékeket. A dél-szlovákiai magyarok háború utáni történetének tragikus fejezete a „bizalmiak honfoglalása”. Ez a levéltári dokumentumok szerint a következőképpen zajlott le. A magyar kényszer-közmunkások transzportjainak elindítása után a járási hivatal értesítette a párosított'járást, s kérte, küldje le a bizalmiakat. Ezek például a Galántai járásban - szinte késedelem nélkül megjelentek. A mijavai telepesek végigjárták az üresen maradt házakat, és a nekik legjobban megtetszettbe haladéktalanul be is költözködtek. A járási tisztviselők a beköltözés után kiállították a telepes nevére szóló kiutalást. A bizalmiak aláírásukkal igazolták a ház, a gazdaság, az egész élő és holt felszerelés átvételét. A Vágsellyei és az Érsekújvári járásba a magyarok távozása után ún. ideiglenes bizalmiakat küldtek, hogy vigyázzanak a magyarok állataira, gazdaságaira; védjék meg a vagyont a tolvajoktól. „Megvédték": a levéltári adatok szerint pár nap után eltűntek a faluból, s amit tudtak, magukkal vittek... Általában „ismeretlen helyre távoztak”. Volt olyan járás, ahol a bizalmiaknak több hulláma váltotta egymást. A Dunaszerdahelyi járásban sikertelen volt a bizalmiak betelepítésének első kísérlete. Nem telepedtek le, mert „lakhatatlannak” tartották a lakásokat. Ilyen körülmények között nem vált valóra a Szlovák Telepítési Hivatal vezetőinek, dr. Cechnek és dr. Okálinak az elképzelése, hogy húszezer bizalmi családot telepít le a Csehországba hurcolt magyarok gazdaságaiba. Az 1948 decemberében készült alábbi táblázat adatai szerint a 16 magyarlakta járás 260 településén 2767 bizalmi telepedett le. A magyar kényszer-közmunkások hazatérése után 427 család önként távozott. Zömmel Csehországban vállaltak munkát. Járás TelepüKinevezett Eltávozott Helyzet Földkiutalása A föld jellege lésekszáma bizalmi 1948 dec. van „Kényszermunkás” más ha m2 ha m2 Galántai ii 242 25 217 172 276 2746 100 6245 Vágsellyei 7 234 110 124 65 214 3724 32 4700 Érsekújvári 2 78 2 76 58 299 7993Párkányi 18 194 32 162 79 42 7246 101 8000 Ógyallai 14 206 31 175 133 531 3803 240 4299 Királyhelmeci 7 19 4 15 8 25 9996Lévai 9 *111 9 102 92 198 7526Tornaijai 35 388 43 345 320 689 5000 435 1800 Somorjai 36 306 38 268 209 338 0736 249 6336 Feledi 20 91 10 81 73 257 4550 61 5153 Rozsnyói 3 66 6 34 8500 11 9700 Korponai (Ipolysági) 8 24 2 22 16 68 3081 28 4273 Dunaszerdahelyi 36 236 31 205 103 181 8102 195 5331 Komáromi 22 289 56 233 168 67 0342 93 9071 Zselizi 24 313 34 279 171 513 0489 367 3412 Kékkői 5 3030 30 125 1292 26 6330 Összesen: 260 2767 427 2340 1703 3884 5126 1945 3578 A csehországi kényszer-közmunkás magyarok, kis kivétellel, mezőgazdasági munkások és kisparasztok voltak. Földtulajdonuk - a hivatalok szerint - nem volt elegendő a népes szlovák családok eltartására, ezért a földreform földalapjából is juttattak . ialloä Z bbcé---1 VI • •Á.;; REVERZ c. ’• OrochOTá Piton AgerdS : jj bo obce: ««unt«.........—:t. ; ,. kJ!f ■ . ■ .... ir • aj. 11 • t) ■; ; " I.- f Ilii T Autón Sándor 8.d. Jlo .. Menő bfvalého uiivatela: ., ...............-----------------------------_, 7 TL-9 . , •/;■ • ^ V Císía'^dobytka: ----r-— „ ' , ■, j.024.- , trltiiíodvadaií5ty»i korín 8sl, fopádobytka (farba, potüa*. :naky):..*»•»*»* Jttn“ I ' 7. J;ifárV-^ *• •............druh a triedh:..Z..VZ—.'—... ' o váhó 270 fcß C-2 / 11.20 KSa EO 1 kg / ; ' .*__-------------------.................- !‘ YI Hil áoxnrn .Sí X Vady: W.r oíTiftU V. , , . , dobrí Jtondíoia prtODSrná Zaravotnf d vyzivny stav dobytku pn vydaní:....j..._..v-------------......----------i. i.v rio8ínlIoa f-iedofl í •x,v IIoíjá .av , Naposled maLeinizovanf:.........illa,.. UZ lVATEE: Jón íi y j s f o c rolnik bydlisko. ■—: --iirsjq’jto ürochová Faton Agardö EunaJaj.á ütroda ,| p?ktoAr&iqii tOíifoqXat .........._j5i.......: .. í deKMXa: Ta lloS. ' ji .. posl. poíta. ..--------Á— - —l i A kényszer-közmunkások állatainak átvételét igazoló „REVERZ” nekik. A táblázat adatai szerint a magyarok földbirtokának közel 60 százalékát!... A magyar gazdák állatait az állam összeszedette. A legjobb tenyészállatokat az állami birtokokon saját kezelésében tartotta, egy részüket elismervény ellenében szlovák telepeseknek juttatta, akik például a 12 ezer koronát érő tehenet részletfizetésre 4500-5500 koronáért vehették meg. Az állatokért kapott összeget a falu komisszárja kezelte. Az állatokkal ellátott gazdaságokba gépekre, szerszámokra is szükség volt. Vásárlásukra a kormány hárommillió koronát engedélyezett segély, illetve kamatmentes, hosszú lejáratú kölcsön formájában. A bizalmiak ideiglenes jellegű jogi helyzete 1948. március 15-én megváltozott. A Megbízottak Testületé ezen a napon határozatban kimondta, hogy a bizalmiak belső telepesek, gazdaságaikat állandó jelleggel bírják. A belügyi megbízott feladata lett annak „... biztosítása, hogy a bizalmiakat új tulajdonukban senki se háborgassa ”. Elrendelték a csehországi kényszer-közmunkások földvagyonának gyorsított eljárású elkobzását. Történt mindez azokban a hetekben, amikor a csehországi magyarok kényszer-közmunkája már a végéhez közeledett, s már csoportosan kezdtek - hivatalos elbocsátó levéllel - hazatérni. A belügyi megbízott 1948. április 24-én elrendelte, hogy növeljék a magyarlakta vidékeken a rendőrőrsök számát, működjenek együtt a járási munkavédelmi hivatalokkal. Ez a hivatal intézte a hazatérő magyarok ügyeit. A magyar kényszer-közmunkások végleges csehországi letelepítését tervező kormány 1948 tavaszától állampolgárságot és szlovákiai vagyonuk megtérítését ígérte azoknak, akik végleges otthont akarnak Csehországban. A nagy elvárásokkal kihirdetett „előnyök” a magyarokat nem hatották meg. Visszautasították azokat, mondván: az állampolgárságot rövidesen úgyis megkapják, s nekik idegen föld nem kell. Saját házaikat, őseiktől örökölt birtokukat kérik vissza. A kormány látva a helyzetet úgy döntött, hogy a hazatérő kényszer-közmunkásoknak csak '„a szabad, ki nem utalt birtokokat, üresen álló házakat” lehet visszaadni. A magyarok egyre jöttek, a gazdaságaikban ülő bizalmiak és áttelepültek zöme nem mozdult. 1948 nyarán a déli járások falvaiban sok helyen elszabadult a „pokol”. A hivatalok még mindig egyoldalúan, a bizalmi-kolonisták érdekeit tartották szem előtt. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal úgy képzelte el, hogy a kérdést „mindkét érintett fél megelégedésére kell rendezni”. Elrendeli: „... figyelmeztessék a csehországi közmunkásokat, hogy a bizalmiakat ne zaklassák, mert büntetőeljárást indítanak ellenük”-, fogadják el a hivatalok által nekik kiutalt idegen lakásokat, földeket, több esetben más községekben telepedjenek le. „A birtokok elkonfiskálása végleges és megváltoztathatatlan” - írja a tárca egyik képviselője, s ez a megjegyzés nem más, mint a bizalmiak biztatása: ne mozduljanak, jogosan bírják a nekik kiutalt gazdaságokat. A hazatért magyarok egy része rokonoknál, barátoknál kapott szállást. Nyárikonyhában, pajtákban éltek. Egyeseknek a távozni készülő bizalmi kiürített egy helyiséget, s egy fedél alatt élt egy ideig bizalmi és volt tulajdonos... A távozásra nem is gondoló, jogaikra hivatkozó bizalmiak még az udvarba sem engedték be a volt tulajdonost. Napirenden voltak a szóváltások, veszekedések, fenyegetőzések, s a hangos kiabálások közben előrelendültek az öklök, előkerültek a partizánok pisztolyai. Sebesülések, egy haláleset. A délvidéki falvakban felforrósodott a levegő. A bizalmiak panasza az elnökig szállt, ám a magyarok helyi szinten akartak igazságot. Voltak olyan esetek is, amikor a bizalmiak és a magyar gazdák megegyeztek. A magyarok fizettek, a bizalmiak elmentek. Ezek általában iparosok, napszámosok voltak, nekik terhet jelentett a földművelés. Közben léptek a hivatalok is, s az állam a kétéves terv keretében több száz házat épített a bizalmiaknak. A helyzet még 1949 őszén is „hullámzott”. A lakáskérdés még így is megoldatlan maradt. A hatalomra jutott kommunista párt „osztályalapon” akarta rendezni a kérdést. Úgy, hogy a Dél-Akció keretében a vagyonuktól megfosztott „magyar kulákokat, a szocializmus, a népi hatalom ellenségeit” elküldi Csehországba. Birtokaikba bizalmiakat és a még elhelyezetlen magyar kényszer-közmunkásokat akar ültetni; de a cseh járási hivatalok ellenálltak. Az első transzportot visszafordították a szlovák-cseh határról! A saját házaik küszöbét átlépett magyarokat sok portán siralmas állapot várta. A kiköltözött bizalmiak - kiemélten a romániai szlovákok - szinte mindent tönkretettek. Gyakori volt az olyan porta, ahol nem volt ablak, ajtó, kerítés, pajta. Ezeket vagy eltüzelték, vagy kivették és távozásuk előtt elszállították. A magyarok kára hatalmas volt, a „kárpótlás” szerény. A szlovák történetírás jellemzése szerint a szlovák bizalmiak „...szegény hegyi övezetből jöttek, kérges tenyerükön kívül semmit sem hoztak a nekik juttatott gazdaságokba ”. Erre csak azt válaszolhatjuk, a csehországi kényszer-közmunkára deportált magyar gazdák sem voltak földbirtokosok, akik mással műveltették meg a földjeiket. Szegény emberek voltak, megélhetésüket kemény munkával biztosították az őseiktől örökölt, vagy vásárolt földjeiken. Az ő tenyerük is kérgessé vált a sok munkától. Ez megállapítás, nem szánalomkeltés. Vadkerty Katalin MÚLTFAGGATÓ 1994. június 26. l/asáffjap
