Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-19 / 25. szám

i k J éges-régen élt Pantamas- ban egy öregember. Jól él- V hetett volna, volt nagy gazdagsága, de mi öröme volt ben­ne, ha a tündérek minden áldott éjjel a földjére jártak táncolni, és mindent letapostak? Gondolko­dott az öregember, hogy ugyan mit is csináljon, de mert semmi okos nem jutott az eszébe, elment egy híres boszorkányhoz, s attól kért tanácsot. A boszorkány gon­dolkozott egy darabig, aztán azt mondta neki:- Lesd meg, fiam, a tündéreket, s ha még egyszer ott látod őket, szántasd fel a földet azon a he­lyen, ahol táncoltak, vesd be búzá­val, s ne félj, nem jönnek többet oda. Megtette az öreg, amit a boszor­kány tanácsolt, s hát igaza volt a vén banyának: nem jöttek oda többet a tündérek. Boldog volt az öreg, hogy szépen elmúlt a veszedelem, s min­dennap kijárt a föld­re, hogy nézegesse a vetést. Egy nap, mikor már estvéle- dett, éppen hazatérő­ben volt a mezőről, egyszerre csak előtte termett egy pirinyó emberke vörös ruhá­ban, aki a kezében egy hegyes kardot szorongatott. A kar­dot az öregember mellének szegezte, s így szólt: .- Vigyázz magad­ra, mert nem kerülöd el a bosszúnkat! — s azzal eltűnt. Először nagyot nevetett az öreg a kis emberkén, de aztán, mikor a szavaira gondolt, elkomolyo­dott, s nem érezte va­lami bátorságosan magát. No, telt, múlt az idő, a tavaszból nyár lett, a nyárból ősz, mind megérett a ga­bona, s az öregem­ber nagyban készü­lődött az egész csa­ládjával, hogy másnap learatják a búzát. A kis vörös emberkére nem is gondolt már, szégyelte is ma­gát, hogy félni tudott tőle. Hát ahogy lefekszenek az aratás előtt való este, s mind elalszanak, egyszerre csak megroppan az egész ház, mintha össze akarna roskadni; kiugrónak nagy ijedten az ágyból, s hallják, hogy valaki azt mondja:- Vigyázzatok, mert a bosszú közeledik! Néztek jobbra-balra, de bizony senkit sem láttak, aztán nagy re­megve ismét lefeküdtek. Hát ami­kor másnap kimennek aratni a me­zőre, még csak egy szál búza se volt sehol, fekete hamu fedte az egész földet! Keresziül-kasul járta az öreg a földet, hogy ugyan ki égethette el ezt a sok drága búzát, s egyszerre csak ismét előtte termett a kis vörös ruhás emberke, a mel­lének szegezte a kardját, s mondta:- Ez csak a kezdete volt a bosz- szúnknak, lesz még folytatása is! Elfehéredett a szegény öreg, mint a fehérített vászon, s elkez­dett könyörögni a kis embernek, hogy így s úgy, ne tegyék tönkre, inkább megengedi, hogy a tündé­rek örökké ott táncoljanak ezután a földjén.- Ez nem elég-felelte szigorúan a kis ember -, a királyom annyira megharagudott reád, hogy téged is el akar varázsolni. Zokogni kezdett a szegény em­ber, s addig-addig könyörgött a kis embernek mígnem az megígérte neki, hogy megkéri a királyt, vál­toztassa meg a szavát.- Három nap múlva, mikor a nap leszállt, várj itt reám, akkor itt leszek a király válaszával - mondta a vörösruhás és eltűnt. Harmadnap csakugyan megjelent, s így szólt a remegő gazdához:- A királyom nem engedte el a büntetést, de avval enyhítette, hogy ha te nem akarsz megszen­vedni érte, átszáll ez az átok a csa­ládodra, s majd valamelyik fiad vagy unokád fog szenvedni érted! (Walesi mese) Ez a szabadulás igen megtetszett az öregnek, ő bizony nem gondolt a maradékaira, hanem szépen ha­zament, s nem szólt senkinek. Sok­sok évig élt még azután, s amikor meghalt, a fiai nagy sírással kisér­ték ki a temetőbe. A tündérek ismét ott táncoltak minden éjszaka, s folyton azt énekelték:- Vár a bosszú, vár, tireátok vár! De bizony az öreg fiai úgy meg­szokták már ezt az örökös éneket, hogy nem is féltek tőle, s egymás után haltak meg késő öregségben, mind, ahányon voltak. Több száz esztendő elmúlt már, mikor Madoc, a mi öregünk üku­nokája éppen a lakodalmát tartotta egy gyönyörű leánnyal. Nagy víg- ságban voltak mind az asztal kö­rül, amikor egyszrre a patak zúgá­sából mindenki tisztán hallotta ezeket a szavakat:- Nemsokára üt a bosszú órája! Mindnyájan az ablakhoz sza­ladtak, de most már csak a patak csobogása hallatszott, semmi más. Ismét visszaültek a lakodalmas asztalhoz, ettek, ittak, vígan vol­tak, de egyszerre recsegni-ropogni kezdett a ház, mintha össze akarna dőlni, s ugyanaz a hang, amelyet előbb hallottak, újra megszólalt:- Üt már a bosszú órája! A vendégek persze annyifelé sza­ladtak, ahányon voltak, magát a menyasszonyt is hazakísérte Ma­doc a szüleihez, hogy ne kelljen eb­ben a félelmetes házban maradnia. Várták, várták Madocot a szülei haza, amikor a menyasszonyát ha­zakísérte, de bizony azt várhatták, nem jött az meg se reggel, se este. Tűvé tették az egész falut, de nem volt egy teremtett lélek sem, aki látta volna; keresték, kutatták min­denfelé, de sehol még a lába nyo­mát se látták. Elmentek az öregek egy vén re­metéhez, hogy attól kérjenek taná­csot, hol keressék egyetlen fiukat, s a remete így válaszolt:- Hiába keresitek Madocot, sze­gény emberek, mert egy régi átok teljesedett be rajta, s ti soha, míg ez a világ lesz, őt többet meg nem láthatjátok. Gondoljátok azt, hogy meghalt, bár valamikor, tán száz év múlva, elő fog kerülni, de hát ti azt úgysem éritek meg. A két öreg nagy búsan haza­ment, s csakugyan minden úgy tör­tént, ahogy az öreg remete mon­dotta. Évek teltek, múltak egymás után, de Madocnak semmi híre se jött. Mindenki elhitte, hogy meghalt, csak a menyasszonya vár­ta hűségesen. Min­den áldott nap ki­ment egy nagy hegy­re, onnan tekingetett szerteszéjjel, hogy vajon nem látja-e meg valamerre Ma­docot, s mindennap szomorúbban tért haza. Szeme elho­mályosodott a sok sí­rástól, haja meg­őszült az évek múl­tával, aztán ő is meg­halt s Madocnak minden rokona, anélkül, hogy vala­mit is hallottak vol­na róla. Pedig Madoc élt! Mikor hazafelé ment a menyasszo­nyától, egyszerre csak tündén szép ze­ne ütötte meg a fülét. Megállt, hallgató­zott, s egyre közele­dett az égi hangok felé. Egy barlang­hoz ért, onnan zen- dült ki a csodás hang, s őt annyira elbájolta, hogy csak ment, ment, mindég beljebb. mint beért a barlang bel­sejébe, ott se látott sem­mit, csak a zenét hallot­ta. De egyszerre csak eszébe ju­tott, hogy a szülei már aggódni fog­nak, hogy ilyen sokáig nem tért haza, s indult ki a barlangból. Odakint délre sütött a nap, pegid éjszaka volt, amikor bement a bar­langba. Csudálkozott nagyon, sie­tett is haza, s hát amint nagy futva beront a házba, egy ősz öregem­bert pillant meg a kályha mellett. Az öreg rákiáltott:- Hát te miért futsz úgy, mintha kergetnének? Madoc visszahökkent: egy ide­gen ember ült ott, s a szoba is egé­szen idegen volt neki. Bátortalanul szólalt meg, mert érezte, hogy itt valami csudának kellett történnie:- Én Madoc vagyok! ■ - Madoc? - mondta az öreg fej­csóválva. - Semmiféle Madocot nem ismerek errefelé. Régen mesél­te az öregapám, hogy élt itt egyszer egy Madoc, s az úgy eltűnt, hogy soha meg nem lelték. De van an­nak már száz esztendeje is. Madoc zokogva ült le a székre, s az öregember vigasztalva topo­gott hozzá, de mikor megérintette a vállát, egyszerre összeomlott, mintha homokból lett volna. Egy hamu maradt a helyén... Dégh Linda és Vázsonyi Endre fordítása Szabó Ottó illusztrációja csuk met A A FA TANÚSKODIK Az erdők nagyvezíre éppen törvénynapot tartott, amikor megjelent színe eló'tt két per­lekedő' kereskedő, a kövér Mehemed és a sovány Mahamud.- Tégy igazságot, erdők fényestekintetű ura! - borult elé Mahamud. - Tavasszal, mi­dőn útra kerekedtem az árummal, találkoz- tan egy tölgyfánál Mehemeddel, és átadtam neki megőrzésre húsz aranytallért. Most az­tán, hogy visszatértem, felkerestem, s elkér­tem tőle a pénzt. De tagadja, hogy akár az aranyakat, akár a tölgyet, amely alatt áll­tunk, látta volna. Azt mondja, nem is tudja, hol nőtt, merre van az a fa...- Amennyiben igazat szólsz, nincs mitől tartanod - mondotta a nagyvezír. - Hiszen ha másnak nem, a tölgyfának látnia kellett, mi történt. Menj hát el a tölgyfához, és szólj neki, kéretem, jöjjön ide tanúdnak.- Allahra mondom, lehetetlent kérsz - sóhajtott Mahamud. - Egy tölgyfa nem megy el sehová.- Ha én kérem, jönni fog! - nézett rá jó­ságosán az erdők ura. - Menj csak nyugod­tam. Amíg visszaérsz, Mehemed itt marad. Mahamud erre elindult. A vezír meg ételt, italt hozatott nagy bőséggel, hogy Mehe­meddel kellemesen töltsék az időt, amíg a másik kereskedő visszajön. Úgy jó óra múlva aztán nyugtalankodni kezdett a nagy­vezír.- Soká marad Mahamud! - pillantott kife­lé. - Meddig várjuk még?- Beletelik még egy óra, amíg a tölgytől visszatér - vélte Mehemed. Ittak, ettek hát tovább. Újabb óra múltán tényleg megérkezett Mahamud, azzal a szomorú hírrel, hogy átadta a tölgynek az üzenetet, de az bizony a nagyhatalmú úr szavára sem indult meg.- Tévedsz! - mosolyodott el a vezír. - A tölgyfa itt volt, és tanúskodott melletted. (Ezt meg miként értette?) Kun Erzsébet 'ivqvíuvw 2v qvupnutvqv^ vipm>2ssift jnu -opiqspvwm ‘uoqnqsi uvqopft sp jupqdvu sí ludu vq ‘udui sg ■dvu gqnqs] v lum ‘usj sojoa dud píiudifdyq „ pdudjp joqppzs 9i v vj v uo] -/»a íCSi ipp juvsotuod udíqui S3 ‘pvipnj siípp; ÍV2SM uduuo ‘vpo uduut p 2v um Sippsut ‘vj v 2n pqpiopd v uva djfiuiout ‘impft pmpni uvuuoq íjou 3U3iu ‘pvjpnj utds pv jguíSjoj v púp! utssos 3) vq ‘Sipsdjpiy jusplSsw Ssfiugi uvqnui mg töd pmuoqvfy U32siq ‘ipjpuout )V2vS) sg Jptt2SS1ft ppjlájoj V Spu ‘VJO ififo 8?ut ipq ‘psippj l2y ^vjpnumqvfq qunUvft Stppdut {UA3i23ppqS3iu ÍSoq ‘Sgiu ]32sq3pug - vipuoui - ip2s3q ]opqv2s aj y“ nusp v ugjutg -I32S UV3JV ti23ftíSvu y „psvuiojpn U31 ÍSoq S3 ioqny jU3UUi iuvqnp2oiu uá3s ;a U32sip - 3ft -pqp udsdípi ajZapaay - ,/iö/pj v upl 111“ tus uvfsoq ‘3113UP U13U 3J13S3U3pum p3UI3q3fl T K M D A T 0 L Y A F Ú G E 1 M Ö G A L A G 0 N Y A Y K U O A K Ó K U S Z N B N C Ö R S Ó E É Ó 1 D D A E A K R F Á A Y Y N A R N K R N C T E R Y G G N Y Á R A 1 Á A E P G L G N 0 N E B K M S R Y A A O E R 1 B 1 Z L 1 Z A N R D P M M S Z E D E R V B E G 1 S A Á S 0 E K G G B 1 T U N A Y J L 0 R G P Ö 1 Z Z A N N A R A N C S R 1 R s S V Y K A C Ó M A Z S E S ö E A E 15 E Y N Z S E R E S c G SZOKERESO A betűhálózatban hazai és idegen tájak gyümölcseinek nevét találhatod nyolc irányban: vízszintesen baloldalról jobbra és jobbról balra, függő­legesen fölülről lefelé és alulról fölfelé, valamint az átlók irányában. Keresd meg a felsorolt szavakat, és húzd át betűiket az ábrában! Az át nem húzott betűket olvasd aztán ösSze a vízszintes sorokat követve. Ha jól oldottad meg a feladatot két újabb gyümölcs nevét kapod végső megfejtésül. Görögdinnye Grapefruit Guava Kajszibarack Kivi Kókusz Kökény Körte Mandula Málna Szamóca Szeder Cseresznye Csipkebogyó Datolya Dió Egres Füge Galagonya Gesztenye Meggy Narancs Naspolya Őszibarack Papaja Ribizli Sárgadinnye Som Ananász Banán Berkenye Birs MEGFEJTÉS A június 5-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 6-os szá­mú elem; például így - (vízszintes sorok) 4-9-2 / 3-5-7 / 8-1-6. Nyerte­sek: Zsupcsan Melinda, Somodi; Krivda Mónika, Kassa; Vahila Pé­ter, Nagykapos; Pribék Adám, Ki- rályhelmec; Pribula Gyöngyi, Bodrogszerdahely. Szerkeszti Tallósi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents