Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-19 / 25. szám
Dr. Jaroslav Ivor, a Szlovákiai Rendó'rpa- rancsnokság vizsgálati osztályának igazgatója már csaknem két évtizede dolgozik a szakmában. Arra a kérdésre, volt-e pályafutása során olyan bűneset, mely örökké emlékezetébe vésődött, így válaszolt: „Sohasem felejtem el azt a drámai eseményt, mely hajdani ténykedésem színhelyén, a Nagyszombati járásban játszódott le. A tettes rövid időn belül több súlyos bűncselekményt követett el. És az indok? Börtönbüntetésének letöltése után bosszút akart állni feleségén, aki elhagyta.” Az öreg postás szerette hivatását. Ha csak tehette, személyesen kézbesítette a küldeményeket a címzetteknek. Petra Vanícková levelei azonban kivételt jelentettek. Azokat inkább a postaládába dobta. Faluhelyen jól ismerik egymást az emberek, így nem volt titok, hogy a börtönbüntetést töltő férjétől érkező sorok rettegéssel töltötték el az asszonyt. Ezúttal is remegő kézzel nyitotta fel a jól ismert sárga borítékot. Néhány nappal korábban ugyanis tudatta férjével, válni akar, már képtelen együtt élni egy börtöntöltelékkel. Férje reakciója nem lepte meg. „Csak kerüljek ki, agyonverlek anyáddal együtt, tudom, ő uszít ellenem.” Va- níéekné a fenyegetést komolyan vette. Annál is inkább, mert vészesen közeledett párja börtönbüntetésének vége. Postafordultával küldte a választ: meggondoltam magam, nem adom be a válókeresetet. Az alezredes legemlékezetesebb bűnesete feljelentést. A nyomozók hamarosan tudomást szereztek az ismeretlen ámokfutó újabb brutális, csaknem halállal végződő tettéről. Első dolguk az illető kilétének megállapítása volt. Figyelmüket elsősorban azokra a közelmúltban szabadult bűnözőkre összpontosították, akik garázdaságért, súlyos testi sértésért kerültek rács mögé. A „turbános” tanú, noha még nem heverte ki teljesen a támadás okozta sokkot, aránylag pontos személyleírást adott a tettesről, s a bemutatott fényképek alapján habozás nélkül felismerte. Tornái» Vaníöek ellen országos nyomozás indult. A TÚSZSZEDÉS A Nagyszombati járásban aznap a közlekedésrendészet tagjai tartottak razziát. Főleg a gyorshajtást és az alkoholfogyasztást ellenőrizték. A közelgő Skoda a járőr jelzésére lassított, jobbra térést jelzett, ám a szolgálati Lada közelébe érve a sofőr hirtelen gázt adott és nagy sebességgel eltűnt a legközelebbi kanyarban. A rendőrök üldözőbe vették a szökevényt. Néhány kilométerrel arrébb, amikor le fékeztek fejed fölé! És semmi trükk, mert mindkettőtökbe ólmot eresztek - mondotta a támadó olyan hangon, hogy Kamiinak esze ágába sem jutott ellenkezni.- Hozd ide azt a ruhaszárító kötelet és hurkold a fiú kezére és lábára, de alaposan - utasította a leányzót. Amikor az elkészült a munkával, ő került sorra. Az idegen ellenőrizte a fiú béklyóit, majd egy hurkot tett a nyakára és a végét a lábaihoz erősítette. így Kamii a legcsekélyebb szabadulási kísérletnél fuldokolni kezett volna. A lányt a faház első emeletére vitte, közben nem felejtette el megfenyegetni a vőlegényét, ha valami szamársággal próbálkozik, lelövi őt és a lányt is, persze - fűzte hozzá gúnyos mosollyal -, előbb elszórakozom a kicsikével. Kamiinak egy idő után sikerült valamelyest meglazítania köteleit. lése volt. Azt akarta, hogy délután háromig hozzák oda a feleségét, különben végez a túszaival. A Vaníőek által megadott időpont vészesen közeledett, ezért a legfontosabb feladat az időnyerés volt. A nyomozók tárgyalni kezdtek a banditával, igyekeztek megnyugtatni és természetesen megígérték neki, hogy előkerítik a feleségét. „Már útban vagyunk érte, legyen türelemmel, de kérjük, dobja el fegyverét.” Gúnyos kacaj volt a válasz. Vaníőek egyetlen feltételt sem akceptált, csak a feleségét követelte. A nyomozók közben előkerítették a víkendház pontos tervrajzát és a bútorok elrendezését. Megkeresték Vaníéek korábbi kezelőorvosát és egy tapasztalt pszichológust is hoztak magukkal, aki tanácsaival Nyár derekán Tornái» Vaníéek szabadlábra került. A házastársak közti viszony - ahogy ez várható volt, nem jött rendbe, ellenkezőleg, még inkább elmérgesedett. Napirenden voltak a cívódások, s a férfi a tettlegességtől sem riadt vissza. Nem csoda, hogy a felesége ismét fontolgatta, a gyerekekkel együtt elköltözik férjétől. Szándékát azért nem valósíthatta meg, mert torkán volt a kés. Nem szimbolikusan, de igaziból. Férje megsebezte és erélyesen figyelmeztette, ha elhagyja, az életével lakok AZ ÁMOKFUTÁS KEZDETE Amikor Vaníékovát néhány hét múlva meglátogatta apja, összeszedte bátorságát és a gyerekekkel együtt a nagymamához költözött. A férfi hazatérte után üresen találta a lakást. Éktelen haragra gerjedt és bosszút forralt. Ám nem kezdte keresni feleségét. Csapot-papot otthagyva elindult a nagyvilágba. Néhány napig a környéken csavargóit. Útját feltört, kirabolt víkendházak jelezték. Aztán úgy határozott, gépkocsit szerez és megkeresi az asszonyt. Egy hétvégi háznál az autója árnyékában pihenő fiatalemberre támadt. A fejre mért ütés azonban nem volt elég pontos, így a férfi nem vesztette el eszméletét, és szerencsére lélekjelenlétét sem. „Feri, engedd szabadon a kutyát és hozd gyorsan a fegyvert” - kiáltotta a ház irányába. A trükk bevált. A támadó megijedt és elszaladt. De arról, hogy autót szerezzen, nem mondott le. A főútra érve stoppolni kezdett. Szerencséje volt, hamarosan megállt mellette egy Skoda. Vezetőjétől udvariasan megkérdezte, nem vinné-e el a legközelebbi faluba.- Tudja, az én kocsim lerobbant, benne vár feleségem és a gyerekeim, sürgősen szerelőt kell szereznem - magyarázta az ajtót nyitó sofőrnek.- Nem érzem jól magam. Nem ülhetnék inkább hátra? - kérdezte a stoppos pár kilométer után, és jótevője gyanútlanul ezt is lehetővé tette neki. Alighogy elindultak, Vanícek kést rántott elő, és hátba szúrta a Skoda vezetőjét. A súlyosan sérült férfit kirángatta az autóból, összekötözte, plédbe csavarta, majd durván rugdosva az út menti árokba gurította, és elhajtott. Vaníéek áldozata minden erejét összeszedve megszabadult béklyóitól, az út szélére kúszott, majd elvesztette eszméletét. Szerencséjére hamarosan arra hajtott egy házaspár. Késedelem nélkül a legközelebbi kórházba szállították. Az orvosok véleménye szerint néhány perces késés a férfi halálát jelentette volna. így, hála a gyors orvosi beavatkozásnak, és a férfi erős, kisportolt szervezetének, sikerült megmenteni, ám a sérülés következtében tartós károsodást szenvedett. Abban az időben, amikor az orvosok a megkéselt páciens életéért küzdöttek, a közeli rendőrőrsön egy bepólyázott fejű fiatalember tett a ka- tlozott, de iái, a rendszámtábla alapján döbbentek rá, hogy az országszerte körözött autó mellett állnak. A bűnügyis kollégák kutyát is hoztak magukkal, ám a tettes ezzel a lehetőséggel is számolt. Nyomai csak a Vágig vezettek. Tornái Vaníőek jól ismerte ezt a terepet. Gyermekkorának néhány évét ezen a vidéken töltötte, így arra is emlékezett, nem messze egy erdészház áll. Arra vette az irányt. Fegyverre volt szüksége. Amikor megbizonyosodott róla, hogy a ház üres, betörte a kamraablakot és bemászott. Amit keresett, megtalálta. A duplacsövű vadászpuska és a töltények birtokában mindjárt megnőtt az önbizalma. Élelmiszert is csomagolt magának, aztán gyors léptekkel eltűnt az erdőben. Abban az időben Kamii és menyasszonya, Anna is a közelben tartózkodtak. A lány szüleinek ví- kendházában akarták tölteni a hétvégét. A lak felé tartva észrevették egy gyanús alakot, aki megpillantva őket, gyorsan a bozótba húzódott, de nem szenteltek különösebb figyelmet az idegennek. A szerelmesek egymással voltak elfoglalva. A ví- kendházban átöltöztek, majd Kamii rozséért indult, Anna pedig vízért ment a közeli kúthoz. Hirtelen, mint a rémfilmekben, felbukkant előtte a borostás arcú, rossz szemű idegen. „Kezeket fel és egy szót sem, mert különben véged” - sziszegte a támadó, hogy hangját Anna partnere ne hallja meg. A lány engedelmeskedett és feltartott karokkal ment a víkendházba. Rövidesen megérkezett Kamii is. Kedvese helyett csőre töltött puska fogadta.- Egy szót se! Hasalj a földre és kezedet emeld a de kiszabadulni nem volt mer- sze. Tudta, a betolakodó nem habozna beváltani fenyegetését. A borzalom első éjszakája úgy telt el, hogy a foglyoknak sejtelmük sem volt, mit akar tőlük ez az őrült. Kintről nem számíthattak segítségre. Fogvatartójuk kulcsra zárta az ajtót és leeresztette a faredőnyöket. Reggel bekapcsolta a rádiót, mintha valami hírre lenne kíváncsi. Kamii megpróbált vele szóba elegyedni, sikertelenül. Később a bandita papírt és ceruzát kerített elő és írni kezdett.- A zsaruknak küldök üdvözletét, és te leszel a postásom - kiáltotta a fenti szobában fekvő Annának. Aztán lehozta a lányt, megszabadította béklyóitól, kezébe nyomta az összehajtott papirost, majd kiadta az utasítást. „Elmész az erdő széli úthoz. Megállítod az első autót és megkéred a sofőrt, adja át ezt a levelet a rendőröknek. Minden feltételemet megírtam nekik. Ha ez meglesz, azonnal visszajössz. Ha szökni próbálnál, őt - bökött durván a puskacsővel a földön fekvő férfi hátába -, gondolkodás nélkül kinyírom. A lány remegő lábakkal futásnak eredt. Vaníőek a nagyobb nyomaték kedvéért a levegőbe lőtt, és addig figyelte Annát, míg az el nem tűnt a fák között.- Semmit ne kérdezzen, csak siessen ezzel az üzenettel a rendőrségre. Kérem tegye meg, különben megöl bennünket - hadarta összefüggéstelenül kérését a lány, és miután átadta a cédulát az arra haladó erdei munkásnak, visszatért fogvatartójához. Az ismét összekötözte és felvitte a felső szobába. Jaroslav Ivor nyomozótiszt és társai tisztában voltak azzal, hogy egy rendkívül veszélyes és mindenre elszánt bűnözővel állnak szemben, és egyetlen meggondolatlan vagy könnyelmű lépés emberéletekbe kerülhet. A terroristának egyetlen követepróbált segíteni. Közben letelt a kitűzött határidő és Vaníöek ordítva közölte: eljött a kivégzés órája. Hango- sanbeszélőkön nyugtatták és biztosították, a felesége már útban van. Aztán felszólították, hogy vezesse foglyait az ablakhoz, bizonyítva, még életben vannak. Vaníőek minden kérést elutasított. Anyja és húga tanácsaira - akik közben szintén a helyszínre érkeztek - sem hallgatott. Időközben befutott egy terroristaellenes kommandó és néhány mesterlövész. Végre Vaníőeknét is előkerítették. Természetesen a rendőrök nem engedték, hogy bemenjen a víkendházba, hiszen akkor már nem két, hanem három emberéletet veszélyeztetett volna a megvadult férfi. Petra Vaníőková levelet írt a férjének, amit az ajtó alatt becsúsztattak neki. Ő nem elégedett meg ennyivel. Látni akarta a feleségét, követelte, jöjjön be hozzá. A nyomozók felajánlották, beszélhet vele a falon keresztül, de engedje szabadon Annát. A férfi rövid habozás után beleegyezett. A tárgyalások hamarosan holtpontra jutottak. A terrorista este élelmiszert és cigarettát kért. Az emeleti ablakban megjelent Kamii, majd egy kötél, melynek végére az élelmiszer-utánpótlást kellett rákötni. Amint a bűnöző megkapta, amit akart, ismét elzárkózott a kommunikáció elől. A fogoly apjának ajánlatára sem reagált, aki magát ajánlotta túsznak fia helyett. Ismét leszállt az éj. Sötétben kilátástalan volt valamit is kezeményezni. Úgy tűnt, valamennyi adu a terrorista kezében van. Hajnalban megszületett egy merész, de igencsak kockázatos terv: reggel, amint Kamii leengedi az „ételhordó” kötelet, jelt adnak neki, kapaszkodjon belé, és lerántják a mélybe. Az ablak alatti részt kibélelték molitánmatracokkal, hogy felfogják az esést. Csakhogy nem sejtették, Kamii lába az ágyhoz volt kötve. Ráadásul Vaníőek gyanút fogott, és a fiút már nem engedte az ablak közelébe. Az étel sem érdekelte. Egyre erőteljesebben követelte, küldjék be a feleségét, különben véfürdőt rendez. SZERENCSÉS FINÁLÉ Tovább már nem lehetett várni. A tűzszerész robbanószerkezetet erősített az egyik ablakhoz. A detonáció után egy hasonló esetre kiképzett kutyának kellett volna a házba hatolni és ártalmatlanná tenni a banditát. Az akció nem úgy sikerült, ahogy tervezték. A robbanás okozta rés kissé szűkre sikeredett és a kutya két másodperces késése elég volt ahhoz, hogy Vaníőek felkapja fegyverét és végezzen a drága állattal. Aztán áldozata halántékának nyomta a puskacsövet és hisztérikusan ordította: még egy hasonló kísérlet és a fiút is lelövi.- Ne csináljatok semmit, különben megöl - kiabálta kétségbeesetten a megkötözött túsz, akit fogvatartója a felső helyiségbe tuszkolt. Közben a két kommandós már a földszinti szobába jutott. Egyiküket a bandita észrevette és gondolkodás nélkül lőtt. A golyó szerencsére célt tévesztett. Vaníöek elbarikádozta magát. Villanyradiátort helyezett az ajtó elé, majd egy tükröt erősített az ablaknyílásra, hogy a másik „frontvonalat” is szemmel tarthassa. Ezt használta ki az egyik mesterlövész. A résen megpillantva a terrorista árnyékát, meghúzta a ravaszt. Erre, mintegy jeladásként a két kommandós áttörve a deszkafalat, a sérült Vaníőek mellett termett, akinek már nem maradt ideje fegyverét használni. A negyvennyolc órás túszdráma szerencsésen végetért- Ordódy Vilmos (Illusztráció: archívum) 00 G Z c o ■< CD CD ‘C' =}_ c’ cn
