Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-12 / 24. szám

Navratilova válalj a érzelmeit Barátnőm, aki a „feleségem“ • Miért kedveli annyira az Egyesült Államo­kat?- Mindig jól éreztem magam Amerikában. Kedveltem az amerikai életformát, ahol az em­ber maga határozhatja meg céljait és azokat meg is valósíthatja. Amerikában megfeszített, nagyon kemény munkával és némi szerencsével tulaj­donképpen bármit el lehet érni. Ez a korábbi Csehszlovákiában lehetetlen volt. Az európaiak nem nagyon ismerik ezt az életfelfogást. Ez azonban olykor Amerikában is káros, mert egye­sek számára érdektelen, hogy milyen úton, mi­lyen áron, milyen módszerekkel jutnak a sike­rekhez. De az az amerikai felfogás, hogy ha va­laki nagyon keményen dolgozik, akkor sikeres lesz, alapjában véve rokonszenves számomra. • Kezdetben nem volt túlságosan népszerű az Egyesült Államokban.- Ennek több oka lehetett. Egy kommunista országból érkeztem, és az akkori legjobbak, Chris Evert vagy Tracy Austin játékával össze­hasonlítva sokkal agresszívebben teniszeztem, fizikailag eró'sebb, kitartóbb voltam náluk. De az sem növelte a népszerűségemet, hogy túl gyorsan átvettem a kapitalista életstílust. Túl sok ékszert hordtam, tele voltam nyakláncok­kal, karkötó'kkel, gyűrűkkel. Mindezzel az újon­nan elnyert szabadságomat akartam kiélni, bizo­nyítani. Pedig ezek az ékszerek nem kerültek túl sokba. Emlékszem, egyszer öt karkötővel a ke­zemen rohangáltam a pályák körül, de értékben talán az ötszáz dollárt sem haladták meg. Az emberek ennek ellenére azt beszélték a hátam mögött, hogy odanézzen, ez a kommunista lány ékszerekre költi minden pénzét. Holott csak azt élveztem, végre megengedhetem magamnak, hogy megvegyem azt, ami tetszik. • Időközben azért megtanulta, hogy a pénzzel óvatosabban kell bánni.- Néhány év óta feltétlenül óvatosabb vagyok. Megtanultam a leckét a Judy Nelsonnal folyó perben. Egy csomó pénzt vesztettem. Azóta szo­rosabbra húzom a gyeplőt. • És talán érzéseit sem tárja fel nyíltan a nyil­vánosság előtt. Mintha kicsit visszahúzódna.- így igaz. De ki ne lenne óvatosabb? Soha többet nem szeretném megélni, hogy a magáné­letemben különböző újságok címlapjain vájkál- janak, és akadjanak emberek, akik az én érzései­met kihasználva, azokkal visszaélve, személyes előnyökhöz jussanak. De egyúttal nyugodtabb is lettem. • A nehézségeken, gondokon egyedül akar túl­jutni? A tenisz nagyasszonya, Martina Navrátilová, Prágából elindult balkezes teniszező ides­tova két évtizede él az Egyesült Államokban, 1981-ben kapta meg az amerikai állampol­gárságot. A Colorado állambeli Aspenben telepedett le. Minden idők egyik legjobb női teniszezője, aki rekorderként 167 versenyt nyert pályafutása során. Csak Wimbledonban kilenc alkalommal lett a női egyes bajnoknője. Pénzdíjainak összege megközelíti a 20 millió dollárt. Agresszív, támadó teniszt játszik, és még most, 37 évesen is kiválóan röptézik. Lassan visszavonulásra készül. Jövőre állítólag már csak párosban akar játsza­ni. Martina nemcsak a pályán egyedülálló. Viharos magánéletével sok vihart kavart. Azt viszont, hogy az eszét nemcsak tenisz közben használja, legújabb nyilatkozataiból készült összeállításunk is jól tükrözi. Erényeit, játékát nagyon jól ismerjük. Ezúttal egy kicsit az ember is bemutatkozik.- Nem, egyáltalán nem. Nagyon jól érzem ma­gam, és azt hiszem, emberileg sokat fejlődtem. Nehéz volt felfogni, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet velem. Hét éven át szívem min­den melegével szerettem valakit, akiről később kiderült, hogy csak a pénzem miatt volt mellet­tem. Nagyon kemény lecke volt. • A címszó, politika: Bosznia.- Félelmetesen ostoba ügy. Több évszázados konfliktus. Iszonyatos küzdelem, amelyiknek nem lehet győztese. Mindannyian halálra van­nak ítélve; Megfagynak, éhen halnak vagy lelö­vik őket. És ha az egyik fél esetleg mégis nyerne, mi haszna lenne belőle? Életük végéig romok között kellene élniük az embereknek. Rombol­ni sokkal könnyebb, egyszerűbb, mint építeni, alkotni. És ezek az emberek a saját országukat teszik a földdel egyenlővé. • Annak idején hátat fordított kommunista ha­zájának. Most az Egyesült Államokban a demok­ratákat támogatja, akik egy baloldali beállítottsá­gú pártot alkotnak. Miért döntött így?- Kezdetben még ide-oda csábítottak. Hol a demokraták, hol a republikánusok táborához tartoztam. Ha annak idején, 1976-ban lett volna szavazati jogom, akkor az elnökválasztáskor a republikánus Gerald Fordra adtam volna a voksomat. De általában amióta az Egyesült Ál­lamokban élek, az elnökválasztások alkalmával midig a vesztes mellett álltam, egészen addig, amíg Bili Clinton jött. A republikánusok, vélemé­nyem szerint, teljesen jobbra tolódtak az utóbbi évtizedekben. Már az emberi jogokat sem veszik semmibe. Olyanok lettek, mint a kommunisták, csak az ellenkező oldalon. A republikánusok alatt gazdaságilag talán jobb helyzetben volt az ország, de ezzel egyidőben valósággal előírták számunk­ra, hogyan kell élnünk. S kérdem én, mit ér a pénz, ha az ember nem élhet úgy, ahogy akar. Mint leszbikus nő, számomra csak a demokraták jöhet­nek szóba. A republikánusok ugyanis a sikernők útját egyengetik. Bennünket a legszívesebben el­küldenének valahova külföldre. • Politikai elkötelezettsége?- Fontosnak tartom, hogy az ember akkor is fellépjen bizonyos vitás helyzetek, szabálytalan­ságok ellen, ha azok közvetlenül, személyesen nem érintik. Az amerikaiak általában csak ak­kor foglalkoznak bizonyos dolgokkal, ha az sze­mélyes életükre hat, veszélyezteti a házukat, a családjukat vagy a munkahelyüket. Ha valami­ről meg vagyok győződve, én akkor is kiállók az igazam mellett, ha abból semmiféle személyes hasznot nem remélhetek. S ha valamit elérek, akkor boldog vagyok, hogy jó ügyet szolgáltam a nevemmel, jó dologra áldoztam pénzt. • Gigi Fernandez, a kiváló párosjátékos egy­szer azt mondta, hogy maga az emberi jogok hősnője, valamint a homoszexuális és leszbikus közösség példaképe. Mi erről a véleménye?- Azt gondolom, valóban az vagyok. Mert az érzelmeimet vállalom, a többségben lévőkkel ellentétben, akik igazi énjüket különböző okok miatt titkolják. Hadd tegyem hozzá, engem is önkéntelenül taszítottak a rivaldafénybe. A sze­xualitás ezért nem olyan dolog, amit az ember kitűz, mint valami jelvényt és mutogat a nyilvá­nosságnak. Ténykérdés, hogy bosszant, ha azt írják rólam: a „leszbikus teniszezőnő“, hiszen például Chris Evertról nem írják, hogy „hetero­szexuális teniszezó'nő“. Természetesen szükség van bizonyos vezető egyéniségekre, hogy min­denki megtudja, megértse, a homoszexuálisok is emberek. Akadnak közöttük normálisak, be­tegesek. Fontos volna igazán széles körben, a nyilvánosság előtt végre tisztázni, mi is az a homoszexualitás. • Személyes példaképe?- Jó barátnőm, Billie Jean King. Fiatal éveiben épp oly hősöm volt, mint ma. Példakép, mint em­ber, hiszen minden törekvése arra irányul, hogy jót tegyen, a közösség javára cselekedjen. A leg­jobb példa erre, szívből szurkol, segít nekem azért, hogy megdöntsem wimbledoni rekordját. A legnagyobb tisztelettel viseltetek iránta. Billie Jean olyan rendkívüli személyiség, akit az ember piedesztálra emel, és nem csalódik benne. Kathe­rine Hepburn is ilyen személyiség volt. Minden­képpen találkozni akartam vele, és közelebbről is valóban csodálatos embernek ismertem meg. • Kivel szeretne még megismerkedni?- Jézus Krisztussal, ami, sajnos, már lehetet­len. Komolyra fordítva a szót: nagyon szívesen megismerkednék behatóbban is a tanításaival. Azt hiszem, hogy mint oly sok más dolgot az életben, Jézus tanításait is kicsit félremagyaráz­zák, rosszul értelmezik. Ezért szerettem volna első kézből hallani az igéit. • A következő címszó: műveltség.- Tisztában vagyok azzal, nem vagyok olyan művelt, amilyen lenni szeretnék. Áz átlagot azért túlszárnyalom, és így tulajdonképpen elé­gedett vagyok. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy anélkül halok majd meg, mielőtt még sok olyan dolgot megtanultam volna, amire vágy­tam. • Szerencse?- Szerencsésnek érezhetem magam, mert tisz­tában vagyok azzal, hogy bizonyos dolgok miért történnek. Tisztában vagyok az érzéseimmel és tudom, mit miért csinálok. Tudom azt, hogy egyes dolgokra hogyan kell reagálni. A tudás hatalom. Minden tekintetben tiszta, nyugodt a lelkiismeretem. • Hogyan szeretne a teniszvilág emlékezetében megmaradni?- Ezt akkor kérdezze majd, ha abbahagyom. Vad Dezső „Két év múlva újra a csúcson leszünk!“ Beszélgetés ESCHWIG-HAJTS SZABOLCCSAL, az SKP Kosice vízilabdacsapatának vezetőedzőjével Huszonkét évvel ezelőtt szerepelt először a ÉH (most SKP) Kosice pólócsapatában. Nem sokkal ezután a csehszlovák válogatottban is az övé lett a 9-es számú sapka. Közel száz meccsen szállt vízbe a nemzeti hetesben. Főiskolai tanulmányai alatt (1980-85) a Slávia UK Bratisla­va együttesében dobta a gólokat: Két évvel ezelőtt - egy idényre - Szolnokra igazolt, majd ismét visszatért Kassára. Az idei (csonka) bajnokság első kettős fordulóját követően őt választották a huszonki- lencszeres bajnok vezetőedzőjévé. Eschwig-Hajts Szabolccsal (Eu­gen Vojtísek felvételén) Pozsonyban, a május végén sorra került örökrangadó után beszélgettem. • Sokan meglepődtek, amikor április közepén, Nagytapolcsányban nem Rei- novsky György ült az SKP kispadján, hanem te...- Gyengén rajtoltunk, az első kettős fordulóban - hazai medencében - két­szer is nagy arányú vereséget szenved­tünk a címvédő Slávia UK-tól. Már ko­rábban új vezetőség került a klub élére, a váratlan fiaskók után a tréner is le­mondott. Karol Baéo elnök és a játéko­sok is arra kértek, vállaljam el. • Nagy kockázat volt átvenni egy ön­bizalmát vesztett társaságot. Nem féltél az esetleges kudarctól?- Tizenöt éve készülök az edzői pá­lyára. Igaz, nem ilyen kezdetet képzel­tem el. Mind a mai napig nem értem, miért engedték el a csapat négy vezére­gyéniségét, Veszelitset, Lukácot, Cer- nohorskyt és Kaidot. A mostani gárda csak árnyéka korábbi önmagának. Raj­tuk kívül még Dziak, Terezka, valamint Pokorny is más egyesületet választott! • Miért? Mi okozta, hogy egyik nap­ról a másikra szétesett a legsikeresebb (csehjszlovák vízilabda-együttes?- Mondok egy példát. Nálunk az érintetteknek négyezer korona körüli fizetésük lett volna. Hihetetlenül hang­zik, de így igaz: mégis elmentek a szom­szédos UVL-be, ahol úszómesterként csak 1800-at kapnak! Hát ilyen viszo­nyok voltak az SKP-ban... • Egyelőre nemcsak edző vagy, ha­nem játékos is. Meddig?- Az idei bajnokság végéig, ugyanis nagyon nehéz a kettőt összehangolni. Két dolgot nem lehet profi módon vé­gezni! Jövőre (amennyiben igény lesz a munkámra már csak a kispadon fog­lalok helyet. • Kikkel pótoltátok a távozókat?- Az ifiből hét tehetséges pólóst be­válogattam az A-csapat keretébe. Az egykori bajnok SKP-ból csak hárman, Bodis kapus, Kalinka és Kramár marad­tak. Ez a jövő együttese, remélem, két év múlva újra a csúcson leszünk! Újonc­ként minden téren bizalmat szavaztak, tehát nyugodtan dolgozhatok - kizáró­lag saját nevelésű vízilabdázókkal. • Mire számítasz az idei bajnokság­ban?- Egy hónap alatt nem lehet csodát tenni. Örülnék, ha minél több pontot gyűjtenénk. Jó jel, hogy most kétszer nyertünk Pöstyénben, tavaly viszont öt­ször is kikaptunk a Kúpele gárdájától. • Kezdeti benyomásaid?- Valamennyien - még az idősebbek is - teljes erőbedobással készülnek. Amikor átvettem a csapatot, kijelentet­tem: aki nem tud egy-két dologról le­mondani, mehet. Mindenki maradt... • Korábban nem panaszkodhattatok, hiszen a belügyminisztérium hatható­san támogatott. Vajon most, mi a hely­zet?- Valahogy fenntartjuk magunkat, az év végéig - úgy tűnik - nem lesz prob­léma. Főtámogatónk, természetesen, az SKP, ezenkívül a Priemyselná ban­ka, s reméljük, a Ferona is szponzorál majd. • Eddig huszonkilencszer nyert baj­nokságot az SKP (korábban CH). A ju­bileumit a te irányításoddal harcolja ki?- Ha ebben nem hinnék, akkor ma más ülne a csapat kispadján. Ahogy azt már említettem: leghamarabb két év múlva várható trónfosztás. • Már lemondtál a válogatottságról?- Kellemetlen emlékeim vannak, er­ről nem szívesen beszélek... • Szerinted, melyik együttes nyeri az idei (csonka) bajnokságot?- Vagy a Nováky, vagy pedig az UK; az előbbi lépéselőnyben van. Mi a har­madik helyért küzdünk. Annak elle­nére, hogy ez az utóbbi évtizedek leg­gyengébb eredményének számít, elége­dett leszek. • Ki(k) a példaképe(i)d?- Elsősorban Faragó Tamás. Ót tar­tom minden idők legnagyobb pólósá­nak. Meg csodálom még a jugoszlávo­kat, a spanyolokat és az olaszokat. Ide­haza Szalonna Józsi, Roman Bacík, va­lamint Marián Dabrovsky játéka tetszett. • Melyik edzőtől tanultál a legtöbbet?- Először Szedlák Miklóstól, majd Bottlik Lászlótól, Stoffan Rudolftól, Reinovsky Györgytől és a szolnoki Cseh Sándortól... Zsigárdi László

Next

/
Thumbnails
Contents