Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-16 / 3. szám
■QI jenuBí '-bRR i rinfi mean RI PORT Nyelvelő fohász Nem várt semmit a falutól. Szokása szerint végighaladt a főutcáján, s miközben be-be- nézett az udvarokba, szinte ugyanazokat a történéseket látta, mint máshol. Férfiakat szerszámokkal a kézben, asszonyokat az alvó kertek körül foglalatoskodva. Engedett fagyából a korán jött tél, s ez mintha nyomban tavaszi reflexeket váltott volna ki az emberekből. Furcsál- lották is, hogy már az időjárásnak sem lehet hinni. Mintha a Teremtő is kiengedte volna a kezéből ennek befolyásolását. Ment hát a be- rencsi főutcán, s ugyanazt látta, amit abban az órában a Csallóköztől a Bodrogközig minden faluban láthatott volna. Nemcsak a házak, az udvarok, a kertek hasonlók, hanem a hangulatok. a becsapódó gondolatok is ugyanolyan életmód világról vallanak. A berencsi főutcának is ugyanúgy szakad vége, ahogyan máshol. Átlépve az állami országút küszöbét, ami után nem tudni miért, de hol jobb, hol meg rosz- szabb állapotú útra léphet. Mert errefelé minden falu végén küszöb van, amely ha nem tudatosította volna az autós a gazda változását, belerázza a leikébe. Az ehhez hasonlító katolikus falvak végén a szentek is őrzik a hangulatok titkát. * * * Berencsnek a legnagyobb titka a megmaradásában beállt ellentmondásosság. Egyike azoknak a településeknek, amelyek magyarsága úgy idomult, változott az idő és a történelem sodrában, ahogyan azt a más nyelvet beszélő politikai hatalom csak legmerészebb álmaiban reméli. Történt ugyanis, hogy a trianoni békediktátumok nyomán a Csehszlovák Köztársasághoz csatolt magyarlakta területek egy része az 1938-ban megalakult Szlovák Állam területi kötelékében maradt. Berencs több Zobor - vidékhez tartozó magyar faluval együtt a szlovák-magyar határra került. A szomszédos Nagykér már Magyarországhoz tartozott. Ez sem volt azonban elég azoknak a szlovákoknak, akik eltökélten országot, nemzetállamot akartak maguknak. Ennek bizonyítéka az a Gibala-féle szobor, amely a szlávok hatalmát hivatott bizonyítani, 1943 óta a berencsi Szőlőhegyen.- Félnek a berencsi magyarok. Kitől? - teszi fel a kérdést, szinte önmagának Pintér Ferenc, a helyi plébániatemplom sekrestyése és haran- gozója. - A kommunista rendszer letűnése után még reménykedtek a tisztességes jogokban, de azóta újra bezárkóznak. Ennek eredménye az is, hogy a népszámláláskor a falunak csak alig negyven százaléka vallotta magát magyarnak. Nekem elhiheti, hogy még a templomba is kevesebben járnak, mint azelőtt. Tudom, mi játszódott le az emberek eszében és lelkében. Sokak emlékezetében él még a deportálások, kitelepítések emléke. A legtöbben a reszlovakizálással mentették meg vagyonukat, földjüket. Mindezek emléke ma is befolyásolja a döntéseket. Immár másfél évtizede, megszűnt a magyar iskola. Erre nem volt példa itt, sem a csehszlovák időkben, sem a Szlovák Államban. Azt mondták, nincs rá szükség, sok szülő meg beleegyezett. Ennek lett az eredménye, hogy az unokákkal egyesek már csak szlovákul tudnak beszélni. Mindig vallottam, hogy az ember úgy éljen a világban, hogy az tessen Istennek. Márpedig, aki nyelvet, hazát változtat, az szerintem Isten akarata ellen cselekszik. Kemény, nagyon ke- ^ mény volt a fogság, amikor a Szlovák Állam katonájaként orosz hadifogságba kerültem. W A magyarokat nem engedték a szlovákok és a csehek belépni a Svoboda-féle légióba. Ráadásul akadt olyan szlovák fogolytársam, akinek a kegyetlenkedéseitől az oroszok védtek meg. Akik tagjai lettek ennek a hadtestnek, és sikerült élve hazakerülniük, rengeteg előnyt élveztek. Jómagam mostanság már csak a ledolgozott éveim után kapom a nyugdíjat. Nem sok, de ha az ember szerényen él Istennek tetsző életet, akkor a kertben termeitekkel kiegészítve, meg tud élni. A berencsiek ismert piacozók a környéken. Eslősorban a nyitrai piacra viszik az eléggé tekintélyes mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt. Amióta az alkalmi jellegű árusítást betiltották a nyitrai piacon, kisebb mennyiségű áruikat Érsekújvárba hordják. Ennek eredménye lehet a sok új családi ház, meg az is, hogy a faluban élők többsége még nem él a létminimum szintjén. Kovács János, a Csemadok helyi szervezetének az elnöke saját helyzetéből kiindulva ösz- szetettebbnek látja a kérdésköröket:- Nem vagyok ennek a falunak a szülötte. Tíz éve lakom itt, s talán most mondhatom el, hogy ismerem a falut. Magyar kultúrát azért lehet itt még csinálni, mert nagyon őszinte magyarok a lakói. Harmincnyolc-harmincki- lenc százalékuk vallotta magát magyarnak. Ez a hivatalos adat, kétezer lakosból ennyien magyarok. Kétségtelen, hogy a Szlovák Állam ideje alatt a falu mellett volt a magyar határ. A reszlovakizációs nyomásra mindenki szlováknak íratta be magát. Ez meg aztán olyan lett, mint a láncreakció. Ha már a nagymama érdekből szlováknak íratta magát, akkor később már a lánya és az unokája is ment utána. Magyarul ugyanúgy beszélnek, mint azelőtt, csak időközben, az unokák a szlovák iskolában tökéletesen megtanulták a szlovák nyelvet, és tökéletesen elfelejtették a magyart. Nem tudják ők sem, hogy miért kell újra félniük. Az emberekbe újra beköltözött a félelem. Féltik a szőlőt, féltik a földet. Érezni nem érezhetik ennek a kiváltó okát. Ilyen szempontból ez nagyon kiegyensúlyozott falu. Egymással jól kijönnek szlovákok és magyarok. Egy pofon el nem csattant, egy rossz szó el nem hangzott. Ki is állnak az emberek mellettünk. A szervezetünknek közel nyolcvan tagja van. Sok vagy kevés? A mukánk eredményessége nem a tagság számán múlik. A közös falu magyaroknak és szlovákoknak egyformán otthona, szülőhelye ma, s majdan temetői nyughelye is lesz. Mégis, a folyamat, amely a lelkekbe mar, látható jeleket is rak a falu arculatára. Természetes, semmi különös nincs abban, hogy a községházán magyarul és szlovákul áll a felirat. Sokkal többről beszél, hogy az üzletek cégtáblái egy kivétellel csak szlovákul invitálják a vásárlót. így olybá tűnik, hogy a magánkereskedő jobban tart az ostoba megjegyzésektől, mint a falu önkormányzatát képviselő Gulka Ede polgármester. Azt hihetné bárki, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú községekben éppen a magánkereskedelem érdekeit követi, ha magyarul is felhívja önmagára a figyelmet. Ki tudja azonban, hogy hol húzódik a határ érdek és jogfosztással felérő üzleti diszkrimináció között? Vannak Berencsen olyan nagyszülők és szülők, akik a magyar iskola hiányát pótolandó, sok időt és energiát áldoznak a családoknak hagyományaként élő anyanyelv megszerettetésére. Gyurián Róbertné nyugdíjas pedagógus, aki annak idején a bezárt magyar iskolából az óvodába került át, úgy tartja: még ebben a helyzetben is a nagymamákon múlik.- Sajnos, a megszűnt magyar iskola az itt élő igaz magyaroknak a legnagyobb szívfájdalma. Mert a szlovák iskolában még azt is megtiltották, hogy a magyar gyerekek egymás között magyarul beszélhessenek. A szlovák tanítók úgy állították be, hogy tilos minden szó, mert az rontja a gyerek tudását. Vannak unokáim, akik a családi környezetben igen jól megtanulnak magyarul, de az mégsem pótolhatja teljes mértékben az iskolát. Igyekszem, hogy más gyerekek is megőrizzék a magyar nyelvet. Végül is, forgathatjuk a szót előre, hátra, a behá- zasodottakon és a betelepülteken kívül itt nincs igazi szlovák. Akinek a szülei, nagyszülei, dédszülei berencsiek voltak, az mind magyar. Tagadja le, ha tudja, de akkor a temetőben kell hazudnia, ahol az öregek nyugszanak. Ezt bizonyítja az is, hogy a falu kulturális élete is magyar nyelven folyik. A szlovákok nem csinálnak semmit, mert a tanítók tanítás után nyomban hazautaznak Nyitrára. Ebben a szlovák iskolában alig van berencsi tanító. Futnak haza, megy a busz, a gyerekek meg itt maradnak. Nemrég, amikor a faluban szóba került, hogy a magyar iskolát újra meg kellene nyitni, bizony ezek a hazafutó tanítók tiltakoztak a leghangosabban. Egy sem lakik itt, de ők döntik el a falu sorsát. Mondván, hogy ők nem tudnak hol elhelyezkedni, ha megnyílik a magyar iskola. Amikor a magyar iskolát bezárták, az ott tanító pedagógusokkal senki sem törődött. Mehettek amerre láttak. Most meg a legfőbb ellenérv a tanítók helyzete... Nem tudjuk mi lesz. Ha a politikusok megegyeznek, s nagyobb jogot adnak, a nép is észre tér. Félnek. Bennük van a kommunista szellem. Azelőtt kellett félni, mert aki magyarul szólalt meg Nyitrán, az megnézhette magát. Jómagam is húsz esztendeig magyar iskolában tanítottam, s tíz esztendeig szlovák óvodában. A nyitrai járásban nincs annyi magyar iskola, hogy az állástalan magyar pedagógus el tudjon helyezkedni. * * * Elvették az iskolát, de a templom még maradt. Bár a Berencsen tapasztaltak szerint a hit nyelve is gyorsan változik. Hallva a hétköznapok létezéseibe átvetülő történelem hatásáról, megtapasztalva a nyelvvesztést, nincs sok ok a reménykedésre. Mégis, amíg akadnak olyan napok a Berencshez hasonló sorsra ítéltetett falvak életében, mint amilyen december 11-e volt, addig nem szabad feladni. Széles határából a Zobor - vidéknek gyerekek jöttek, hogy betlehemes játékokkal jelentsék: közeledik a megváltó születése. Ki váltja meg a magyar pedagógus nélkül maradt falvakat? Mert Berencs nem egyedülálló történet a jogfosztásban, a politikai erőszak és a szelíd lelki terror nyomán megállíthatatlan nyelvelhagyásban. Ki mond fohászt a nyelvért? Ki könyörög iskoláért? Ki imádkozik a nyugdíjas tanító néniért? Ki mondja meg, miért kondul délben a harang, ha nem lesz az öreg sekrestyés? Ki igazítja vissza az emberekben elromlott óraszerkezetet az európai időhöz? Nem várt semmit a falutól. Mégis: kapott hűséget, pontos önismeretet. A temető kerítésében álló Mária-szobor, kezében a kitárt arcú Jézussal, egyik pillanatról a másikra a nyílt gesztus, az őszinte szó, a kitárulkozás és a szeretet szimbóluma lett. Megváltás? Az. Ha van, aki elfogadja. Dusza István Titkokat rejtő kapuk Ki könyörög iskoláért a barokk oltár előtt? (Mérv Gábor felvételei) Mintha a Teremtő is kiengedte volna a kezéből... jy
