Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-29 / 22. szám
Zólyom vára, a költő szülőhelye ly az ilyen alkalmakkor szokásos t ünneplések számára is. Csak épköltő emlékének nem jutott egy n. E mulasztást készül pótolni az iléktábla, melynek felavatására írországi Balassi-ünnepségekhez lódóan idén júniusban kerül sor >mi várban. A magyar részről in- zdeményezést megértéssel fogad- ncsak a várat igazgató Szlovák ;ti Galéria, hanem Zólyom város nányzata is. No igen, a város. Zorn egykor sokat emlegették »hatatlan vérű bárófiút. Balassi s gyakaran ütötte fel itt tanyáját, milyen eredménnyel, arról a derék íi polgárok 1583-ban így nyilat- : „Már puszta nevére összeborza- íem csupán látására.“ Bezzeg nem tak össze a zólyomi asszonyok és , mint arra Balassi maga hivatko- megyegyűlés előtt. A mai zólyo- (tisztelet a kivételnek) viszont :m is sejtik, ki volt az a Balassi kinek nevének hallatára szépa- slpirultak, szépapáik pedig károm- :. Bízunk benne, hogy lesz ez még PP is* HIBBE iptóújvár közelében találahtó kis ést Balassi apja 1553-ban kapta ul a várral és a többi hozzá tarto- Lival együtt, mint zálogbirtokot, ő ifjúkorát e várban töltötte, halá- pedig a családi sírhelyen, a hibbei imban temették el. in ez a kis falu a Tátra alatt ap- kos parasztházaival, a köztük szabálytalanul kanyargó kristálytiszta vizű Hybica patakkal, evangélikus és katolikus templomával, mint ahol megállt az idő. Az emberek is olyan nyugodtak, kiegyensúlyozottak, mint akik békében élnek önmagukkal, istennel, a világgal. Nem is csoda, hogy nem zavarja őket a falu közepén álló, monarchia korabeli háromnyelvű útjelző oszlop, mint ahogy az sem, hogy falujukban egy magyar költő van eltemetve. Sőt, készégesen eligazítják az idegent, aki látni szeretné a sírhelyet a katolikus templomban. Az 1300-ból származó épület felújítáláskor befalazták a bejáratát. Ez azonban nem zavarja az idelátogatókat, akik a költő kedvéért zarándokolnak el ebbe a kis liptói faluba. Az idén a kettős évforduló kapcsán valószínűleg a szokásosnál is többen lesznek. Május 26- án ugyanis kétnyel•s vagy Leutschau. Az útjelző en éve mutatja az utat Hibbén. Méry Gábor felvételei A hibbei templom, ahol a költő nyugszik, fennállása óta háromszor cserélt felekezetet sát nemrégen fejezték be. Megújulva, megszépülve, hófehéren szikrázik a falu közepén. Az a néhány katolikus hívő, aki ebben az evangélikus többségű faluban vasárnaponként szentmisére megy, éppen a költő nyughelye fölött veszi magához az úr testét. Balassi emlékét a szószék mellett a falon egy márványtábla őrzi, rajta a következő felirat olvasható: „Gyarmatin Balassi Bálint vitéz főúr és nagy költő, Esztergom vár ostrománál 1594. május 19-én megsebesült, ugyanott 1594. május 25-én meghalt, s e templomban temettetett el. A hazáért élt, halt. E táblát Liptó vármegye közönsége állította.“ A betűk aranyozása már erősen megkopott, és sajnos már a kriptába sem lehet bejutni, mióta a legutóbbi renovávű szentmisével emlékeznek meg a hibbei templomban a költő halának 400. évfordulójáról. Bizonyára sok helybeli is ott lesz a templomban, s talán nemcsak az idősebbek, akik oly természetességgel emlegetik az ott nyugvó „magyart“, hanem a fiatalok is, akik meglehet, eddig nem is tudtak róla. Ahhoz, hogy megismerjék, hozzásegíthet az a készülő kiadvány is, amelyben szlovák nyelven írt verseit is közzé teszik. Nagyszerű alkalom ez arra, hogy a két nép az irodalom segítségével közelebb kerüljön egymáshoz. De jó ez a jubileum arra is, hogy mi, itteni magyarok kicsit elmélyedjünk saját irodalmi, kultúrtörténeti hagyományainkban és végre elkezdjük becsülni azt, ami érték. S ami a miénk. S. Forgon Szilvia ‘BorÍvólqial<i vaCó Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! Te nyitod rózsákot meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fakót is te öltöztetsz sokszínű ruhákba. Neked virágoznak bokrok, szép violák, Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak. Mert fáradság után füremedt tagokot Szép harmatos fűvel hizlalod azokot, Új erővel építvén űzéshez inokot. Sőt még az végbeli jó vitéz katonák, Az szép szagú mezőt kik széllel bejárják, Most azok is vigadnak, az időt mulatják. Ki szép füven lévén bánik jó lovával, Ki vígan lakozik vitéz barátjával S ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral. Újul még az föld is mindenütt tetőled, Tisztul homolyábúl az ég is teveled, Minden teremtett állat megindul tebenned. Ily jó időt élvén Isten kegyelméből, Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szűbűl, Igyunk, lakjunk egymással vígan szeretetbűl. a gyökerekhez MINISZTERHELYETTESBŐL MAGÁNGAZDA igen. Ha visszaemlékezem, rájövök, volt úgy, hogy nem volt kabátom, de éhezni sohase éheztem. S ezt a szüleim példájával is igazolhatom, ők sem szereztek vagyont, de megéltek a földből. Ezt hajtogatom én az itteni magángazda barátaimnak is, akikkel hetente összejövünk, hogy megvitassuk ügyes-bajos dolgainkat. Mert az itteni magángazdák minden nehézség, gond és baj ellenére azért összetartanak. Ha jól számolom tizennyolcán vagyunk, mindenkinek megvan a maga gondja-baja, azonban hetenként mégis találkozunk, egy kis itó- ka mellett megbeszéljük az éppen időszerű problémákat, kicseréljük az információkat, mit, hol lehet venni, eladni. Ma már ugyanis nemcsak a termelés a fontos, hanem az is, hogy az ember haszonnal el tudja adni azt, amit kitermelt; legyen az gabona, zöldség vagy állat. Számtalan példa mutatja, hogy ez napjainkban még nincs mindig így. Az itteni magángazdák azonban már megtalálták a módját és a formáját a kölcsönös együttműködésnek. Ha például valaki nálam malacot keres, s éppen nincs eladó, körbefutom a kollégákat, s rövid időn belül már szállítjuk is az árut. Bárcsak ez a megértő együttműködési készség nyilvánulna meg az itteni mezőgazdasági szövetkezet vezetése részéről. Sajnos, azonban ők ádáz ellenséget látnak bennünk. Pedig én tisztában vagyok azzal, hogy a nagyüzemi termelésnek is megvannak a maga előnyei, ezt senki nem veheti el tőlük. Ennek ellenére néha az az érzésem, hogy többet foglalkoznak a magángazdákkal, mint a termeléssel. Pedig már letudhatták volna a törvényes kötelességeiket, s nyugodtan élhetnénk, termelhetnénk egymás mellett. Ehelyett azonban sokszor ott vetnek gáncsot, ahol lehet. A kárpótlási igényeinket máig sem elégítették ki teljes egészében, amit adtak, azt eddig az „ajándék lónak ne nézd a fogát“ alapon adták. Kiselejtezett teheneket, kimustrált anyadisznókat, amelyeknek megkérik az árát, viszont a gazda mást nem tehet velük, mint viszi a vágóhídra, ott Méry Gábor illusztrációs felvétele meg a felét se kapja értük. Talán azért teszik, hogy elmondhassák, látjátok, mi megmondtuk, hogy nem fog menni. Pedig megy. A közös viszont, ahogy hallom, szép lassan csődbe jut. Persze panaszkodni lehet, hogy így elnyomják a termelőket, meg úgy tönkreteszik őket. Kétségtelen, hogy ma egyetlen termelő sincs kedvező helyzetben. Sem a magángazda, sem pedig a szövetkezet. Az áruért későn, vagy pedig egyáltalán nem fizetnek, a termeléshez nélkülözhetetlen alapanyagok árai a csillagokba szöknek, s miközben a termelő gürcöl, a kereskedők meggazdagodnak rajta. De a csallóközi embert azért nem kell félteni. Mindig megtalálta a módját, hogy ne tudják a víz alá nyomni. Voltak azelőtt is, lesznek ezután is rosszabb időszakok, amikor meg kell húzni a nadrágszíjat, máskor pedig megszalad a szekér. Ilyen az élet, egyszer lent, másszor fent. Hatvanhét éves vagyok, életem javarészét már megéltem. Nincsenek különösebb igényeim, egyszerűen jól akarom érezni, s általában jól is érzem magam. Reggel, amikor kinyitom a szemem, már tudom, hogy mit csinálok majd egész nap. Megetetem az állatokat, takarmányt készítek, ebéd után egy keveset alszom, délután újra az állatok körül teszek-ve- szek, estére pedig összeülök a barátokkal. Hát, így telnek a napjaim. A kisunokám városban él, még csak négyéves, de már most az a legnagyobb élménye, ha eljön hozzám, s velem együtt etetheti az állatokat. Mondtam is a szüleinek, hozzanak neki rendes parasztruhát, hogy ha már kiütött rajta az ősök génje, legalább időben, s minden fortélyát kitanulja az ősök mesterségének. Jól jöhet ez még a szűkösebb időkben neki is. (Somogyi László volt belkereskedelmi miniszterhelyettes gondolatait lejegyezte:) T. Szilvássy László RIPORT______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________1994. május 29. l/aSílTíiap Mi © ffpmihm
