Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-22 / 21. szám

ilasarnap 1994. május 22._________________________________________________________________________________________________________________________________________________ gyermekvilág Mi ért nm tud beszélni az (A popoluka indiánok meséje a mexikói partvidékről) Sok-sok évvel ezelőtt az állatszellemek nagy tanácskozásra gyűltek össze, és azt ajánlották az állatoknak, hogy széledjenek szét szerte a világban. Azóta élnek az állatok különböző helyeken, erdőkben, folyók vizében, tavakban és tengerekben, patakokban és erekben, hegy­vidéken és síkságon, barlangok mélyén és egyebütt. Akkortájt az állatok azonban korántsem voltak annyira elővigyázatosak és félénkek, mint manapság, mert azt hitték, jól tudnak védekezni az indiánok, azaz az emberek ellen. Egy indián, akit a felesége vadászni küldött, találkozott egy szép napon egy jókora aligátor­ral. A szörnyeteg egy laguna parti homok fö­venyén sütkérezett. 0 volt akkortájt a világon az egyetlen aligátor.- Ha idejében észrevettetek volna, akkor ütött volna életed utolsó órája! - mondta az aligátor az indiánnak. - A rekkenő hőség elká­bított. Ha nem így lenne, már réges-rég apró darabokra téptelek volna.- Hogy képzeled ezt? - kérdezte kíváncsis­kodva az indián.- Mi sem egyszerűbb ennél - folytatta az óriáshüllő, és kitátott szájjal közelebb sündör- gött a vadászhoz.- Oh, milyen érdekes torkod van, egyenesen csodálatos! - kiáltotta oda neki a ravasz in­dián. A dicsérő szavak hízelgőén hatottak az ali­gátorra, erre összecsikordultak szörnyűséges fogai. A vádász hirtelen lehajolt, fölemelt a földről egy éles követ, s hozzávágta a vadál­lat veszélyes állkapcsához. Az aligátor kínjá­ban, amilyen hosszú volt a nyelve, olyan hosz- szan kinyújtotta. S amíg a fenevad szédelgett- kóválygott a hatalmas ütéstől, az indián elő­rántotta vadásztáskájából éles pengéjét, és hir­telen lenyisszantotta a behemót lógó nyelvet. Ettől a naptól fogva az aligátorok nem tud­nak beszélni, sőt egyetlen hangot sem kiejteni, habár akkora a szájuk, hogy üvöltésük nyo­mán a teljes folyópart megremegne. Bede Béla fordítása Petőfi Sándor Jóreggelt Jó-jóreggelt - kívánok, alszanak a virágok, csukott szirom a szemük, harmatkönnyes levelük. Jó-jóreggelt kívánok nyújtóznak a virágok, könnyharmatuk szétpereg, darazsaknak tükörnek. Petőfi Sándor Esőben Háztetőkön kipikopp, kopogtat a zápor, prüszkös, fázós esőcsepp, csöpög le a fáról. Fruzsi, Fruzsi, Fruzsina, didereg és fázik, lyukas ereszünk alatt mint pocok ázik. Ernyőt bont a Benedek, védené a hegyeket. Didereg és fázik, lába sárban ázik. SZÓFACSARÁSOK Bivajok főnöke - BIVAJDA Tréfás történet szerzője - ANEKDOTATA Fodor papa szidja a fiacskáját - FODORGÁL A beteg serpenyő teszi - SERPENYÖGDICSÉL Jól bukfencező Feri nevű gyerek - BUKFERENC Tüskés állat nagy zajt okoz - SÜNDÖRÖG Testünk szilárd alkotóelemeinek tervrajza - CSONTVÁZLAT (gagé) KI A LEGELÉBBVALÓ Magyar népmese Volt a világon egy öregember, az egyszer kinn járt a mezőn. Mikor jött hazafelé, fogott egy egeret. Mi­kor hazaért, látja, hogy kisleány lett az egérből. Nőtt a kisleány, nagylány lett belőle, azt mondta:- Én csak akkor megyek férjhez, ha olyan férjet találok, aki a legelébbvaló. Az öregember elment keresni olyan férjet, aki a legelébbvaló. Elment a Naphoz. A Napnak a szolgá­ja azt mondta, hogy várakozzon estig, mert a nap úr most éppen oda van a Földet megvilágítani. Estefelé hazajött a Nap úr lovakon. Azt mondja neki az öregember, hogy vegye el az ő lányát, mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a Nap:- Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam erősebb a felhő, mert az engem eltakar. Elment az öregember a felhőhöz kérte, hogy vegye el az ő lányát* mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a felhő:- Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam előbbre való a szél, mert az engem ide s tova hajkurász. Elment az öreg a szélhez. Azt mondta a szél:- Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam elébb való a vén Mátra hegye, mert azt én nem bírom megmoz­dítani. Elment az öreg a Mátra hegyéhez, s kérte, vegye el a lányát feleségül, mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a Mátra hegye:- Én nem vagyok a legelébbvaló, énnálam erőseb­bek azok a kis egerek itt a tövemben, mert én még azokat nem bírtam összenyomni. Az öreg elment az egerek királyához, hogy vegye el az ő lányát feleségül, mert ő a legelébbvaló. Az egerek királya befogott sok egeret egy hintóba, elment a lányért. A lány visszaváltozott egérré, össze­házasodtak, ma is élnek, ha meg nem haltak. Gondolkodom, tehát... Betűkirakó A bal sarokban látható ® betűt összerakhatod a számmal jelölt alakzatokból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motycík MEGFEJTÉS A május 8-ai számunkban közölt feladat megfejtése: egyformák a 4-es és a 6-os. Nyertesek: Csizmadia Péter, Komárom; Dér Erzsébet, Guta; Lukovics Ferenc, Hidaskürt; Mag Annamária, Csákányháza; Kátai Attila, Szőgyén. Szerkeszti Tallósi Béla A gűtai Iskola utcai alapiskola I. B. osztálya Első sor. Fülöp Réka, Szabó Mária, Leczkési Éva, Tánczos Gerhard, Illés Erika, Tóth Pál, Szépe Marek, Szabó László, Szépe Péter, Kollár László, Kiss Veronika Középső sor: Paál Emese, Németh István, Koósa Csaba, Czigle Olga, Kis Tibor, Tóth Ágnes, Kürti Zsolt, Molnár Zsolt, Nagy Orsolya, Molnár Viktória Hátsó sor. Tóth Anita, Kürti Marianna, Berecz Anikó, Prémusz Éva, Őszi Enikő, Tóth Tímea, Czigle Károly, Angyal Tamás, Tóth Ilona, Máté Orsolya Kuzniar Józsefné, igazgatóhelyettes, Zsittnyan Éva igazgatónő, Illés Erika osztályfő­nök, Fehér Szilvia tanítónő A lakszakállasi alapiskola I. osztálya Ülő sor: Rácz Marika, Csölle Anikó, Kacz Mónika, Füri Mihály, Fügedi Tímea, Takács Éva, Barthalos Krisztina Középső sor. Csémi Gábor, Benedek Vince, Oláh Gábor, Nagy Csaba, Fotháczky Ildikó Felső sor Cseh Győző, Földes Péter, Horváth Ferenc, Pasztorek Zsolt, Lelkes Péter, Csiba Pál Nagy Etelka, igazgatónő, Plauter Erzsébet, osztályfőnök

Next

/
Thumbnails
Contents