Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-08 / 19. szám
B AZ A TITOKZATOS VONZÓDÁS Aggódott már amiatt, hogy a partnere elég vonzónak találja-e még mindig, s elgondolkodott azon, hogy ön vonzódik-e még ó'hozzá? Feltette már önmagának a kérdést, hogy mással nem lenne-e szexuálisan boldogabb? Ha viszont független, érezte már, hogy szexuálisan olyasvalakihez vonzódik, akivel egy napot sem tudna együtt élni? Vagy azt, hogy akit elfogadna társnak, egy szikrányi vágyat sem ébreszt önben ? De hát mi is az, amit szexuális vonzalomnak nevezünk? Pontosan meghatározni, de még csak körülírni is vajmi nehéz lenne. Vagy érezzük valaki iránt, vagy sem. S talán éppen ez a megfoghatatlanság az, ami olyan rejtélyessé, sejtelmessé teszi. A szexuális vonzódás természetesen egy kapcsolaton belül is változhat: erősödik, ahogy a partnerek egyre közelebb kerülnek egymáshoz; csökkenhet, ha érzelmileg eltávolodnak; elillanhat, de el is hatalmasodhat. Egy viszont biztos, jelenléte egyértelműen megkülönbözteti a nő és a férfi kapcsolatát a barátságtól. Végül is mi az eltérés aközött, ahogy a barátaink és ahogy a kedvesünk, a férjünk iránt érzünk? Mitől több a partnerünk, mint a legjobb barátunk? A szexuális, erotikus köteléktől, ami olyan ősi és fizikai módon fűz össze bennünket, s ami soha nem létezhet két olyan ember között, akik soha nem osztották meg egymással az ágyukat. * Sokunk legnagyobb hibája az, hogy túlzottan sietve akarjuk valakiről megítélni, ő-e az igazi. Ha ugyanis első látásra nem vonzódunk valakihez, az még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy azután sem fogunk, ha jobban megismertük. Miután fokozatosan megosztottuk gondolatainkat és érzelmeinket, ez olyan erős szellemi és érzelmi összhangot válthat ki, ami lángra lobbanthatja a vágyat is. A vonzódás nemcsak azon múlik, hogy a másik miként néz ki, hanem azon is, ki is ő valójában, és miként érezzük magunkat vele. így tehát a fokról fokra kialakult vonzalom jóval teljesebb, s ezért erősebb és tartósabb lehet, mint az első pillantás kiváltotta fellobbanás. Akik átélték, állítják, hogy nincs annál fantasztiku- sabb érzelmi élmény, mint beleszeretni a legjobb barátunkba. S ezt támasztják alá a felmérések is. Azok a párok, akik jó barátok voltak azt megelőzően, hogy romantikus szálak fonódtak közöttük, sikeresebb és elégedettebb házasságban élnek. Hajói utánagondolunk, nincs is miért kételkednünk benne. Hiszen az évek alatt ők ketten szilárd alapot építettek fel azzal a házassághoz, hogy mindent megbeszélve megismerték egymás legrejtettebb gondolatát is, és alaposan meggyőződhettek arról, összeillenek-e. Az viszont, akit csak a vágy irányított, egyik reggel arra ébredhet, hogy még csak nem is kedveli a másikat... Ahhoz azonban, hogy megpróbáljunk kitömi a „szerelem első látásra” mítoszából, jövendő kapcsolatainkban több türelemre van szükség. Időt és ezzel lehetőséget kell adni az igazi vonzalomnak, hogy kiderüljön. Azt azonban ne higgyük, hogy szenvedélytelen hónapok és évek után egyszer csak megtörténik a csoda. * A szexuális vonzalom hiányának semmibevétele időzített bomba lehet a nő és a férfi között. Idővel mindkettőjüknek fájdalmat okozhat. • Elszalasztjuk a lehetőségét annak, hogy olyan szoros köteléket alakítsunk ki partnerünkkel, amit esetleg mással soha nem tudnánk. • Állandó visszautasításunkkal megbántjuk. (Hacsak már benne sem ég a vágy.) • Könnyen leszünk hűtlenek. E három következmény közül a harmadik a legrombolóbb. Ismeretségi körünkből mindannyian tudnánk rá példát sorolni. A partnerek figyelmen kívül hagyták a szexuális vonzalom hiányát, mondván, hogy az nem is olyan fontos. Aztán hat hónappal, öt évvel, vagy éppen húsz évvel később arra döbbentek rá, hogy egy harmadik iránt éreznek csillapíthatatlan vágyat, vagy addigra már nyakig belebonyolódtak egy kibogozhatatlan viszonyba. Ha a vágy kihűlte után is fenntartunk egy kapcsolatot, ezzel egyben felkészülünk arra is, hogy végül megcsaljuk partnerünket. * Több oka is lehet annak, ha a nő és a férfi szexuálisan nem illik össze: 1. Fizikailag nem egymáshoz illők. Aki még nem tapasztalta ezt, akár mosolyoghat is rajta. Pedig nagyon is komolyan kell venni. Néhány ember teste jobban összeillik, másoké viszont egyáltalán nem. A szexuális élet tönkretevője lehet, ha a férfi nemi szerve túl nagy vagy túl kicsi a partneréhez. Az élmény mindkettőjüknek fájdalmas, illetve kiábrándító. Ez a fizikai kényelmetlenség valósággal rettegést válthat ki a szextől, ami viszont óriási feszültséget okoz a kapcsolatban. Ha az eltérés nem rendkívüli, a partnerek megtalálhatják azt a szeretkezési módot, ami enyhíti a problémái. Ám, ha a különbség nagy, nehezen fogják valaha is együtt átélni a szexuális boldogságot. 2. Eltérő szexuális igények. Nők és férfiak között is szép számmal találni olyanokat, akik arra panaszkodnak, hogy partnerük túl gyakran vagy túl ritkán akar szeretkezni. Persze, két ember nem lehet egyforma, előfordul, hogy nem mindig ugyanakkor van kedvük szeretkezni. Ez az aszinkronitás természetes része a hosszú ideje tartó kapcsolatoknak. Az azonban már komoly gond, ha alig vannak egy hullámhosszon, mert vágyuk feléledésének gyakorisága teljesen eltérő. Az esetek többségében őszinte beszélgetéssel és szakember segítségével orvosolni lehet a gondokat. Például az a férfi, aki feszültséglevezetésként akar mindennap szeretkezni, a szexet szinte házimunkává teszi a felesége számára. Ha viszont a feszültség csökkentésére más módot (sportolás, meditálás) talál, helyreállíthatja nemi életük megfelelő ritmusát. Az az asszony pedig, aki havonta legfeljebb kétszer akarja ölelni a férjét, vagy nem kedveli, ahogy a férfi szeretkezik vele, vagy múltbéli emlékei, tapasztalatai gátolják abban, hogy élvezze a szexet, szintén nem számíthat örök hűségre. Bármi legyen is az ok, az őszinteség lehet az út a boldogsághoz. 3. Eltérő szexuális stílus. A jó kapcsolatban a nő és a férfi olyan közös szeretkezési stílust alakít ki, amely mindkettőjüknek gyönyört és kielégülést jelent. Az azonnali összhang ritka. A hölgyek általában érzelmes szeretők, a férfiak viszont inkább fizikálisak. Idő kell hozzá, amíg - kölcsönösen engedve és változva - egymáshoz igazodnak. Egy rossz kapcsolatban viszont az egyik feláldozza magát, vagy egyoldalúan megváltoztatja a szexuális stílusát, hogy a másik kedvében járjon, esetleg kerülje a konfliktusokat. Ám ennek könnyen az lehet a következménye, hogy az „önfeláldozó” egy idő után már egyáltalán nem akar szeretkezni, ami miatt viszont elhagyják. Ez a megváltó szakítás. Az őszinteség, türelem és kölcsönös alkalmazkodás megoldást jelenthet. Vannak azonban párok, akik mindent megtesznek ennek érdekében, mégsem járnak sikerrel. Ők nemcsak a szexben, hanem sok másban is különbözőek, így egyszerűen nem illenek össze. * Az egyik legfenyegetőbb érzés mindenképpen az egy kapcsolatban, hogy egy reggel felébredünk a partnerünk mellett, és rádöbbenünk, többé már nem vonzódunk hozzá szexuálisan. A vonzalom gyakorta nem múlik el, csak rossz szokások, visszafojtott érzelmek átmenetileg eltemetik. Ilyenkor nehéz és következetes munkával feléleszthető, sőt nem ritka az sem, hogy a korábbinál szenvedélyesebbé tehető. Néha viszont azért illan el, mert a két partner egyénisége eltérő irányba fejlődik tovább. Megszűnik az összhang, megszűnik a vonzódás. Ilyenkor fontos megérteni, hogy nem azért romlott el a kapcsolatunk, mert már nem vonzódunk a társunkhoz, hanem azért nem vonzódunk már hozzá, mert elromlott a kapcsolatunk. Amikor ugyanis fizikailag, érzelmileg, szellemileg és lelkileg eltűnik az együtt rezgés, eltűnik szexuálisan is. A szex ugyanis tükör mindannyiunk számára, ami csalhatatlanul megmutatja, mi játszódik le az agyunkban, a szívünkben és a lelkűnkben. (K S) Husszein így jellemzi Arafat csókjait: Olyanok, mint a Szahara, forrók, nagyok és szárazjak. Az észak-afrikai országokban - Szenegál, Mali, Mauritánia, Kamerán - a több- nejűség természetes. Egy férfi - két vagy több feleség. Az afrikaiak szüntelen bevándorlásának hatására Nyugat-Európában is egyre gyakoribbá válik a poligám házasság. Habár egyes országok törvényei ezzel természetesen nem értenek egyet - szemet hunynak felette. Csupán Franciaországban 120 ezren élnek poligám családokban! Igaz, hogy többnyire bevándoroltak, de az európaiak is mind inkább kedvet kapnak hozzá, habár kissé más formában... Idősebb, mint az apám Maguk az afrikai nők sem nagyon kedvelik a többnejűséget. Elég a korkülönbséget említeni. Az első feleség általában 15 évvel fiatalabb a férjénél, a második harminccal, sőt többel! Egy fiatal nő így panaszkodott: „A férjem jóval idősebb az apámnál...” Ezeknek a nőknek a többsége még Európában is 14-15 évesen megy fétjhez. Némelyikük azonban már 9-10 éves korától menyasszony! S a „vőlegénynek” csaknem féiji jogai vannak. Ha pedig válni akarnának: a félj minden érvelés nélkül megteheti; a nőnek számos bizonyítékra van szüksége, s ha nem hisznek neki, rágalmazásért elítélhetik. Szerelem? Ugyan kérem, minek? A Femmes Intercultures szövetség felmérést végzett a Franciaországban poligám házasságban élő nők körében. Az eredmény nem is volt meglepő. „Nem szerelemből mentem férjhez - hangzott a legtöbb válasz. -Akit szerettem, ahhoz nem mehettem.” A férfiaknak feltett kérdés így hangzott: ,.Lehet egyszerre több nőt szeretni?” „A szerelemnek semmi köze a házassághoz” - felelték a többnejű urak... „Miért veszünk el több nőt? - folytatták. -Mert minél több a gyerek otthon, annál több a házimunka. S mindenki láthatja azt is, hogy gazdagok és sikeresek vagyunk. Egy valamirevaló férfi nem elégedhet meg egész életében egy nővel!” Szex sorrend szerint A feleségek természetesen nem tartanak össze. Sőt, egyik megfojtaná a másikat egy kanál vízben. Hasonló ez, mint a háremben. Eleinte mindig az első asszony áll a fő helyen, akit a többiek „idősebb nővérnek” hívnak. A helyzete azonban eleve reménytelen. Amint megöregszik és szülésképtelen, új, fiatalabb asszony veszi át a helyét. A féljek még arra sem méltatják feleségeiket, hogy közöljék velük, új asszonyt hoznak a házhoz. A házastársi életben elvben szigorú rendnek kellene uralkodnia. A feleségeknek pontos beosztás szerint kellene váltakozniuk a házastársi ágyban, ugyanúgy, mint a főzésnél, mosásnál és minden házi munkában. E „körforgást” a nők ugyancsak igyekeznek betartani. Nem mintha annyira vágyakoznának az „édes házaséletre”, de tudják, ha kihagyják a „napjukat”, akkor másik asszony foglalja el a helyüket. A végső szó mégis a férfié: ő dönti el, felbontva a sorrendet is, melyik feleségével tölti az éjszakát. Ez viszont a feleségek közön sok viszályt szül. Mi ebben a csábító? A szakemberek szerint az említett afroházasságokon kívül ma Nyugat-Európában legalább ezer hazai poligám házasság létezhet. A többnejűség két alapfajtáját tartják számon. Az elsőben fehér férfi fehér bőrű felesége mellé még egy vagy több más bőrszínű feleséget szerez - főleg Ázsiából, Afrikából vagy Dél-Amerikából. Ezeket hivatalosan házastársi alkalmazottként jelentheti be. Igen gyakran az első feleség beleegyezésével, aki reméli, hogy így megszabadul a férfi szexuális molesztálásaitól. A másik eset, hogy fehér férfinek több fehér bőrű felesége van. A pszichológusok szerint azonban az ilyen „csoportos házasságokban” nem a férfi a középpont; a feleségek inkább anyai érzéseket táplálnak iránta! Gyakran a nők valamelyike idősebb is a férfinél. „Az európaiak számára a többnejűség- nek nincs olyan varázsa, mint az afrikaiaknál - állítja egy francia pszichológus. - Az európai férfi nem akar annyi gyereket, s intim életét újabb és újabb házasság nélkül is változatossá tudja tenni...” (Fordította: f m. n.) Házasság +■ A házasság formája az évszázadok során nem sokat változott, míg a házasulandó fiatalok érzelmi és szexuális beállítottsága - napjainkban - forradalmi átalakulásban van. A mai házasságok oly gyakori felbomlásának egyik oka feltehetően a tartalom és forma közötti ellentmondás. Az együttélés nehézségeit azt tudja legyőzni, aki az új érzelmi és szexuális tartalmakat sikeresen adaptálja a régi formához. A modem élet megnövekedett ingerösztöne, technikai változásai felgyorsították ugyan a biológiai nemi érést, de nem gyorsították meg a pszichés érési folyamatokat - inkább módosították azokat. Nehezebben alakulnak ki tartós és érzelmileg tartalmas kapcsolatok, a szexuális életben pedig a promiszkuitás tendenciái mutatkoznak. Mindezek ellenére a fiatalok ma is monogám házasságot kötnek, melynek írott és íratlan szabályait lépten-nyomon megszegik. Az együttjárás időtartama alatt kötelező erkölcsi törvény a hűség, de a kapcsolat bármikor felbontható. Formailag a házasság is a hűségre épül, időtartama azonban nem alkalmazkodik olyan rugalmasan a kölcsönös érzelmek hőfokához, mint az együttjárásé. A kihűlt érzelmek megnehezítik az egymáshoz való alkalmazkodást - amelyben a fiatalok egyébként sem nagyon gyakorlottak -, pedig a házasság sikerének vagy kudarcának kulcsa a két fél alkalmazkodási képessége. A házasság, amennyiben gyermekkel is megpecsételt, bonyolítja a válást, mely egyébként nem túl nehéz dolog. Egy kapcsolatot lehet rövid távra tervezni, de gyermeket nem. A mai fiatalok frigyét - általában - megelőzi a szexuális kapcsolat. Korábban jeletős mértékben motiválta a házasságkötést az azt megelőző szexuális absztinencia. Ma nem az szorul magyarázatra, hogy miért nem kötnek a fiatalok házasságot, hanem inkább az, hogy miért kötnek. A nők „imádnak férjhez menni”, míg a férfiak sokkal kevésbé lelkesednek a nősülésért. Ez az ellentmondás női és férfi karakter között - mint azt számos példa bizonyítja -, nem kibékíthetetlen. A házasságok nem a mennyben köttetnek, hanem a nők akarati szférájában, hiszen minden érett, ép személyiségű nő gyermeket szeretne a férfitől, akit szeret. A családi létformához még most is a házasság a legmegfelelőbb forma, főleg az utódok szempontjából. A személyiségkülönbségek kiéleződhetnek az együttélés során, de fel is oldhatók, ha azt mindketten szeretnék és akarják is. A kiegyensúlyozott, harmonikus nemiség sok feszültséget levezet, olyat is, amely nemcsak a párhelyzetből ered. Ehhez viszont elsődlegesen az szükséges, hogy a nemi oldódás, kielégülés mindkét fél számára - és ne csak a férfi részére - biztosítva legyen. Ne múljon el úgy egyetlen nap sem, hogy a pár haraggal alszik el. A békülésre, kiengesz- telődésre és kiengesztelésre igen alkalmas az az intim együttlét, amely nő és férfi testi-lelki eggyé válásával valósul meg. A szexualitás csúcsélménye, az orgazmus minden emberben olyan sajátos tudatállapotot idéz elő, mellyel semmilyen narkotikum nem veheti fel a versenyt. Amennyiben férj és feleség egymás támogatásával jut fel erre a csúcsra, kötődésük akkor is szorosabbá fog válni, ha a hétköznapokban már távolodni készülnek egymástól. Azonban „az új emberek sem jobbak, mint a régiek” - írja Wilder, és igaza van. Dr. Lux Elvira szexuálpszichológus WM - öröm
