Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-08 / 19. szám

-Tudathasadásos helyzetbe került cTminap a szlovákiai magyar újságolvasó: az Új Szó április 14-ei száma - nyilván a vélet­lenek összjátéka révén - egyazon napon közölte Tóth Károlynak, az MPP alelnöké- nek háromhasábos cikkét, amelyben a szerző 12 pontban összegzi a hármas koa­lícióhoz vezető ésszerű megállapodás szükségességét; e lap a híroldalon viszont az általában jól értesült Artéria Hírügy­nökséget is idézi: „Ha mindkét oldalon alábbhagy a nacionalista feszültség, a Magyar Polgári Párt elhagyja a magyar jelzőt, és a Polgári Intézet Állandó Konfe­renciájával közösen egy új polgári pártot hoz létre. Ezt a lehetőséget sem zárta ki Ján Lángok, a konferencia szóvivője a Fó­rum Alapítvány által Komáromban rende­zett szlovák-magyar párbeszéd keretében elhangzott felszólalásában. A. Nagy Lász­ló, az MPP elnöke méltatta a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen és a Független Ma­gyar Kezdeményezés jelentőségét a szlo­vák-magyar kapcsolatok alakulása szem­pontjából, s meglehetősen békülékeny hangnemben szólt elsősorban az Együtt­élésről. ” Elnök úr! E helyzet skizonfrén voltára való tekintettel szabadjon stíluso­san, ezúttal újságírói zsargonban kérnem önt arra: öntsünk tiszta vizet a fejekbe!- Nincs a dologban egy fikarcnyi ár­mánykodás sem! Az MPP 1992 novembe­rében tartott közgyűlése határozatot foga­dott el arról: a párt vezetői tegyenek meg mindent, hogy a legközelebbi választáso­kon hármas magyar koalíció jöjjön létre. Ezt a határozatot tavaly ősszel a követ­kező közgyűlés újra megerősítette, s utasí­totta az MPP vezetőit, hogy azonnal kezd­jenek koalíciós tárgyalásokat a pozsonyi parlamentben képviselt két magyar párttal. E döntés annak fölismerése volt, hogy a szlovákiai magyarok legalább annyira plu­ralisták, mint bárki más Közép-Európá- ban; ám a Szlovákiában kialakult helyzet­ben az itteni magyarság úgy érzi, hogy a sorskérdésekben a pártoknak egységesen kell politizálniuk. Mi ezt fölismertük, ma­gunkévá tettük; így az MPP az, aki hóna­pok óta a magyar egység, a magyar koalí­ció létrehozásának módját keresi. Ami pe­dig Ján I.angos ominózus kijelentését ille­ti: ez az ő véleménye, nem az MPP nézete. Ugyanazon a komáromi rendezvényen én világosan, szép számú publikum előtt ki­fejtettem, hogy az MPP mit gondol a ma­gyar egységről, illetve az Együttélésről és a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lomról.- Valóban: mit is?!- Nagyra értékelem a parlamentben az elmúlt hónapokban tanúsított politizálásu­kat. Azt a magatartást, amellyel hozzájá­rultak Meéiar kormányának megbuktatá­sához; valamint azt is, hogy a kormány- váltással járó koalíciós megbeszéléseken állhatatosan kiálltak a szlovákiai magya­rok érdekei mellett. Mindezt a Fórum Ala­pítvány komáromi nagygyűlésén is nagy elismeréssel nyugtáztam azután, hogy Ján Langoä valami másról beszélt. Hadd fűzzem hozzá: én sem az MKDM-et, sem az Együttélést nem látom irredenta moz­galomnak, noha nagyon sok szlovák poli­tikus ilyennek titulálja őket.- Akármilyen mederben is folyt a cse- vely a szóban forgó alapítványi konferen­cián, ténynek tény, hogy az ilyen látszólag mellékes ügy is alaposan felborzolhatja a kedélyeket... Már most is, amikor még csak az akaratnyilvánítás, a kölcsönös ta­pogatózás szintjén van jelen a hármas ko­alícióra való törekvés.- Kár, hogy tőlünk sem az Együttélés, sem a sajtó napokon át nem kérdezte meg, vajon egyetértünk-e egy volt politi­kus véleményével? Minden további félre­értés elkerülése végett szeretném hát le­szögezni: az MPP most is, azután is Ma­gyar Polgári Párt kíván maradni, s nem akarja elhagyni a magyar jelzőt. Az MPP egy gyakorlatias párt; ráadásul az egyetlen olyan párt Szlovákiában, amely még 1989-ben jött létre, és azóta teljes jogi szubjektivitással létezik. Csupán stílusvál­tásbeli különbség van az egykori FMK és a mai MPP között. Anélkül, hogy megsér­teném Ján Langost, az ő komáromi kije­lentéséből épp a politikai realizmus hiány­zott. Egyébként ez eléggé jellemző módon mutatja azt is, hogy az általa is vezetett politikai mozgalom talán azért szűnt meg, mert hiányzott belőle a politikai realiz­mushoz való érzék. Ugyanakkor más lapra tartozik, hogy kissé riasztó előjel, ha egy ilyen Langos-féle kijelentés megzavarhat­ja a bizalmat a pártok között. Kitűnő lenne hát, ha abbahagyhatnánk a sajtón keresztül való érintkezést; ha végre már megindul­nának a kölcsönös tárgyalások, hogy sok kérdésről elmondhassuk egymásnak a vé­leményünket. Mindarról, ami közvetve vagy közvetlenül, de a koalícióval kapcso­latos. Mi sok mindent szeretnénk megkér­dezni, s nyilván a politikai partnetreink is tőlünk.- Ön az imént kijelentette: az MPP fel­ismerte, hogy egységesen kell politizálni. Ezért hát joggal érdekelne, vajon ‘94 ta­vaszán hogyan látja: miben hibáztak a hajdani kormánykoalíció egyik tagjaként, 1992 júniusa után pedig a parlamenten kí­vül rekedt politikai erőként?- Alapvető hiba volt, hogy politikai ta­pasztalatok hiányában azt hittük, gyorsan tudjuk majd megváltani és megváltoztatni a világot. Eléggé naivan azt gondoltuk, hogy a rendszerváltás gyors folyamat lesz Csehszlovákiában. Nem készültünk föl ar­ra, hogy Kelet-Európa, s ennek keretében Szlovákia is, erősen nacionalizálódni fog. És nem készültünk föl arra sem, hogy en­nek következtében mekkora nyomásnak lesz kitéve a szlovákiai magyarság, illetve a többi etnikai vagy politikai kisebbség. Nem tudatosítottuk, hogy a rendszerváltás ténye önmagában még nem teremti meg annak lehtőségét, hogy a nemzeti kisebb­ségek, így a szlovákiai magyarság dolgá­ban is komoly s pozitív fordulat álljon be. Ellenkezőleg: Szlovákiában politikai visszarendeződés következett be.- Akár szemrehányásnak is szánhat­nám: eleinte az FMK, jó ideig pedig az MPP sem ismerte föl, hogy ez a szlovák társadalom nem eléggé érett a demokrati­kus, a liberális eszmék iránt.- Elhittük, hogy Szlovákiában csoda történt, hiszen különösebb ellenzéki múlt híján is színre lépett az új politikai repre­zentáció. Sajnos, a valóságban pusztán ar­ról volt szó, hogy rengetegen köpönyeget fordítottak.- Kézenfekvő hát a kérdés: kell-e, lehet- e nemzeti alapon politizálni?- Azt hiszem, az elmúlt öt év egyik ta­pasztalata, hogy a Kelet-Európábán oly sok gondot okozó kétfajta értékrend, a nemzeti és a polgári szemléletmód végül is egymáshoz illeszthető. Európaiságunk­hoz hozzátartozik a nyitott társadalom pol­gári értékrendje, amely elsősorban Nyu- gat-Európát jellemzi; önazonosságunknak természetes jellemzője viszont, hogy ma­gyarok vagyunk, hogy történelmünk és nyelvi kultúránk van. A kisebbségi politi­ka egyik alapkérdése pont az, hogy miként lehet egyensúlyban tartani ezeket a szem­pontokat.- Nagy úr, véleménye szerint az MKDM-EPM koalíció az 1990 nyara óta eltelt esztendők folyamán hatékonyan tá­mogatta a demokratikus jogállam kiépíté­sét, a gazdasági átalakulást, az alkotmá­nyos rend megőrzését?- Erről a következőket tudom mondani: az Együttélés és a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom parlamenti képvisele­tének magatartása folyamatosan demokrá­ciapárti, az 1990-1992 közötti időszakban pedig - konstruktív ellenzékként - kor­mánypárti volt. Természetesen, 1992 júni­usa után még komolyabb felelősség terhel­te a vállukat, hiszen parlamenti szinten egyedül képviselték a szlovákiai magya­rok érdekeit. Az MPP viszont abban a „kényelmes” helyzetben volt, hogy egy- egy ballépés esetén szemrebbenés nélkül támadhatta volna az MKDM-EPM politi­zálását. Nyilván sokan észrevették, hogy ezt sohasem tettük meg.- Lett volna rá okuk?- Időnként igen.-Például?- Nézze, nem tettük meg, mert nem akartunk visszaélni azzal a helyzeti előnnyel, hogy közvetlen felelősség nélkül bírálgathatjuk azokat, akik odabenn a fe­lelősséget viselik. Annak ellenére, hogy például a szlovák alkotmány vagy a költ­ségvetések elfogadásakor úgy véltük, a mostani magyar képviseletnek radikáli- sabbnak kellett volna lennie. Ezzel szem­ben, mint említettem, nagyra értékeltük a Meéiar leváltásakor vagy az új kormány megalakításakor tanúsított egyértelmű ma­gatartást. Az 1990-es választások óta eltelt esztendők leglényegesebb tapasztalata, hogy a szlovákiai magyar pártok akkor tudtak igazán komoly eredményt elérni, amikor egységesen sikerült fellépniük. Az elmúlt 70 évet tekintve pedig azt tartom a szlovákiai magyar politika legnagyobb eredményének, hogy az Európa Tanács ‘93 tavaszán Szlovákia számára éppen a kisebbségi jogokról fogadott el ajánláso­kat. Nemcsak azok tartalma a döntő, ha­nem az a tény is, hogy egy kisebbségben élő népcsoport rá tudta kényszeríteni az akaratát egy európai fórumra, ennek segít­ségével pedig saját országában a vele szemben álló politikai erőkre. A lényeg te­hát az, hogy az ehhez szükséges dokumen­tumokat a négy szlovákiai magyar párt ke­mény munkával, de egységesen tudta megfogalmazni. Úgy, hogy mind a négy pártelnök aláírhatta a nevét. Ez volt a döntő. És most is lépéseink egyeztetését Fotó: archívum Interjú A. Nagy Lászlóval tartom a leginkább tovább mutatónak.- Rendben. De azért szabadjon rákér­deznem: valóban teljesen makulátlan az MPP lelkiismerete, vagy esetleg - egyné­mely különutas apropóján - van-e elszá- molnivalója is önmagával?- Tudja, manapság elég nehéz és talán nem is egészen korrekt a jelenlegi szlová­kiai helyzetből kiindulva értékelő szenten­ciákat mondani az 1989/1990-es politikai stratégiákról. Arra gondolok, az FMK an­nak idején abból indult ki, hogy van politi­kai szövetségese, akivel együtt tud csele­kedni. Csupán emlékeztetőül: 1990. január 24-én az ország legjelentősebb politikai ereje, az akkori VPN, hajlandó volt kiadni egy nyilatkozatot a nemzeti kisebbségek kulturális és oktatásügyi autonómiájáról, a kollektív jogokról, az együttcselekvésről. Ez tette lehetővé, hogy az első, demokrati­kusan született szlovák kormány munkájá­ban is részt tudtunk vállalni. Más kérdés, hogy a nemzeti radikalizálódás lehetetlen­né tette a kitűzött célok megvalósítását. Ez az, amiről azt mondtam, hogy politikai ta­pasztalat híján voltunk; ez volt az, amit új­ra kellett értékelnünk. Nem kevésbé lé­nyeges mozzanat, hogy mi ugyan kor­mánypárti politikusok voltunk, de a gaz­dasági élet és az államigazgatás szerteága­zó struktúráiban igazán komoly pozíciókat nem tudtunk szerezni. Legalább azon posztoknak egy hányadát, amelyeket a HZDS harácsolt össze magának a ‘92-es választások után.- Eszerint, magyarán szólva, azt mond­hatnám: először az FMK, majd eleinte az MPP is több tekintetben félresaccolta a helyzetet...- Nem látom okát, hogy hamut szór­junk a fejünkre. Pusztán azért, hogy meg­próbáltunk a rendszerváltás következetes szószólói és megvalósítói lenni. Az a gya­núm, hogy sokkal nagyobb felelősséget próbálnak a nyakunkba varrni, mint amek­koráért egyáltalában felelhetünk. Én sok­kal fontosabbnak tartom a holmiféle ve­zetésnél, hogy a szlovákiai magyarság 1990 óta olyan politikai közösségként tud fellépni, amelynek saját, felnőtt és egyen­jogú reprezentációja van; amely képes megfogalmazni önmagát s egymást kiegé­szítő programokat tud letenni az asztalra. Ezt az önmagát szervezni tudó közösséget ma már nem lehet lesöpörni, figyelmen kí­vül hagyni, hiszen mind a kormányzati munkára, mind az ellenzéki szerepkörre alkalmas.- Mindezt tudatosítandó, milyen lenne, milyen lehetne a mostanában oly sokat emlegetett hármas koalíció? Elsőrendű feladata a kisebbségi érdekvédelem vol­na?- Elsősorban meg kellene állapodni ab­ban a közös programban, amelyet föl tu­dunk vállalni. Csakis ez lehetne a reális alapja annak, hogy a későbbiek során is mind a parlamentben, mind a közéletben zökkenőmentesen együttműködhessünk.- Az MPP tehát nemcsak egy választási szövetséget szorgalmaz, hanem egy, a vá­lasztások tényén túlmutató együttműködési koalíciót?- így van. Én ezért úgy képzelem el, hogy a koalíciós megbeszéléseknek nem­csak a számokról kellene szólniuk, hogy kinek hány képviselője lehet, mi mennyi­be kerül, s ebből ki mit fog fizetni; hanem arról is, hogy mi az a politikai program, amely valamennyiünk számára elfogadha­tó. Sőt! Rendhagyó ötletként talán egy ne­gatív programot kellene aláírnunk, hogy mit nem kívánunk tenni, mit nem fogunk támogatni.- Persze, azért az ilyen-olyan számok tisztázása sem egy utolsó szempont... Te­hát: az MPP kötné az ebet a karóhoz, hogy mindenki mindenben egyharmad részben legyen jelen ?- Ügy gondolom, tárgyalási alapként az 1992-es választási eredményeket kellene venni, és hadd döntse el a kölcsönösen bölcs érvelés, hogy miben tudunk megál­lapodni. Mi tehát nyitottak vagyunk min­den megoldásra, nem is az egyenlősdit forszírozzuk; bár azt hiszem, egyelőre nemcsak az az egyetlen probléma, hogy az MPP milyen arányban vegyen részt a le­endő koalícióban.- Ön a szlovákiai magyar pártok hár­mas szövetségét létkérdésnek tartja?- Igen. És azt hiszem, az itteni magyar­ság részéről a lehető legostobább lépés volna, ha most nem hozná létre a hármas koalíciót. Egyszerűen látni kell, hogy töm- bösödik a baloldal, tömbösödnek a közép­erők és részben a jobboldal is. Hasonló módon kell elérni, hogy a szlovákiai ma­gyarok jó arányban vegyenek részt a vá­lasztásokon, ami azt eredményezhetné, hogy együtt akár 20 képviselőnk is lehetne a pozsonyi parlamentben.- És ha mégsem jön létre a hármas koa­líció?- Ezt szerencsétlen helyzetnek tarta­nám, mert megosztaná a magyarságot. Az MPP-nek ugyanis nem maradna más le­hetősége, mint az önálló indulás, a becsü­letbeli megmérettetés.- ön szerint vannak olyan jelenségek, amelyek veszélyeztetik a hármas koalíció létrejöttét?- Igen: a halogatás, a mellébeszélés, az eredményt váró közvélemény félrevezeté­se. Nem a holtpontról való elmozdulást se­gíti, ha egyesek látszatokra hivatkozva ar­ról beszélnek, hogy nem lehet, hogy várni kell; ha arra keresnek indokot, hogy miért ne jöjjön létre a koalíció. Őszintén szólva, én már azt szeretném látni, hogy mind az Együttélés, mind az MKDM vezérkara végre arról nyilatkozna: hogyan lehet, ho­gyan kell ezt a koalíciót létrehozni. A sok­sok nemtetszik mellett, egyszer már arról is szeretnék nyilatkozatot hallani, kinek mi tetszik a Magyar Polgári Párton.- Része az igazságnak, hogy a hármas koalíció dolgában azért az MPP-ben sem egy követ fúj mindenki... Legalábbis erre figyelmeztetett felszólalásában Miklós Dé­nes a párt legutóbbi, 1993 decemberében tartott közgyűlésén!- Az MPP egy demokratikus párt, ahol lehet gyorsabban és lassabban is gondol­kodni. Jómagam a szóban forgó közgyűlés határozatát tartom mérvadónak, törekvése­inket illetően kötelezőnek. Szerintem Mik­lós Dénes részéről sem volt szó másról, mint türelmetlenségről a hármas koalíció érdekében. Amivel viszont nem tudtam egyetérteni akkori felszólalásából, az a ko­alíciót minden áron gondolata volt, hiszen abban, végső esetben, az önfeladás is ben­ne foglaltatik.- Milyen álláspontot fog képviselni az MPP az önigazgatás elvének szorgalma­zásában?- Programunkból kiindulva a kulturális és az oktatásügyi autonómiát támogatjuk. ERŐEGYESÍTÉS Akár a személyi, akár a másfajta autonó­mia kérdéseiben is teljesen nyitottak va­gyunk, bár ezeket a kérdéseket nyilván egyeztetni kell. Annál is inkább, mert pél­dául egy területi autonómia koncepciója egyelőre sem az Együttélés, sem az MKDM háza táján nincs kiérlelve.- Ugyanakkor épp emiatt rengeteg tá­madás éri az itteni magyarságot!- Ez valami hasonló, mint amikor az FMK-tól annak titkos magyar programját kérték számon. Szlovák körökben mind­máig akadnak, akik azt hiszik, hogy az MPP-nek ebben a tekintetben valami ta- kargatnivalója van. De mert nincs, mindig arról kell beszélni, ami van. Például a ki­sebbségi önkormányzat, a kulturális és az oktatásügyi autonómia kérdésének fontos­ságáról.- Hát a kisebbségi törvény? Mert az is jócskán várat magára!- Két dolgot tartok fontosnak. Az egyik a szlovák alkotmány preambulumának módosítása, amely első- és másodrendű állampolgárokról beszél, hiszen csak a szlovákot tartja államalkotó nemzetnek. Ezt akár azonnal meg kellene változtatni, hogy a szlovákiai magyarság tényleg egyenrangúnak érezze magát. A másik kö­vetelmény egy átfogó kisebbségi törvény elfogadása, amely alkotmányos szinten rögzítené mind az Európa Tanács ajánlá­sait, mind azokat az alapvető jogokat, amelyek korábban, tehát 1992 előtt is rög­zítve voltak.- Véleménye szerint az 1994 őszére kiírt idő előtti parlamenti választások után a stratégia vagy a taktika lesz fontosabb?- A taktikának mindig is nagy szerepe volt, de amelyik közösségnek nincs straté­giája, az akár el is taktizálhatja magát. Esetünkben ezért van szükség egy világos, közösségi programra.- E közösségnek nyilván autonóm mó­don kell fellépnie! Ön is említette, hogy az egységes fellépés volt az, ami láttatni tud­ta az itt élő kisebbséget, ami két ízben is hozzájárult a zsarnoki allűrökkel országló Meéiar megbuktatásához, s amely rákény- szerítette a többségre a kisebbségi érdek tekintetbe vételét.- Igen, bár az autonóm programhoz, pontosabban annak megvalósításához szö­vetségeseket kell találni. Jó példája ennek a Moravéík-kabinet új kormányprogramja, amelynek rögzítésénél a magyar parla­menti képviselet részéről jelen volt az au­tonóm gondolkodás; s ennek érvényesíté­séhez megtalálták a szövetségeseket, akik el tudták fogadni azt.- Gondolom, más kérdés, hogy menyire megbízható szövetségesek ezek... Mert most például az a Roman Kovác tűnik fel ebben a fényben, aki ‘93 őszén például a királyhelmeci városi egyetem ügyében a legfőbb ügyészséghez fordult; az az Anton Hmko, aki egy éve egészen másokat mon­dott; vagy az a Milan Knazko, aki igazán vehemensen védte az alkotmány ominózus preambulumát. A közmondás is úgy tartja: a kutyából nem lesz szalonna, mi pedig, esetleg, újfent elgaloppozzuk magunkat. Ön említette, hogy a hajdani FMK-t is cserbenhagyták a szövetségesei!- Erre csupán azt felelhetem: csak azzal lehet főzni, ami van. Mi aligha találhatjuk ki magunknak mások helyett a demokrati­kus partnereinket. És az sem mellékes szempont, hogy a most alakuló politikai élcsoport megmutatta: egy végletes, egy válságos helyzetben inkább a nyugat-euró­pai orientációt választja. A döntő pillanat­ban helyesen tudtak lépni. Szerintem azt sem kell elvárni, hogy például a felsorolt személyek okvetlenül a barátaink legye­nek; a politikában néha elegendő, ha a partner korrekt és kiszámítható. A Meéiar- kormány helyébe lépett koalícióban nyil­ván nem mindenki humanista s magyarba­rát, de ki-ki fölismerte a politikai realitá­sokat és hajlandó volt egyenrangú partner­ként kezelni a magyar parlamenti repre­zentációt. Ezért fontos, hogy a politika gyakorlatias legyen. De visszakanyarodva az MPP-hez: egy következő nagy tanulság volt számunkra, hogy nemcsak elvi politi­kát kell folytatni, hanem gyakorlatit is.- Ez azért is fontos, mert Meéiar való­színűleg visszatér. A kérdés pusztán az, hogy minő tisztségbe ?!- Valóban meg kell tanulnunk együtt élni Meéiarral. Mindenesetre remélem, hogy nem miniszterelnökként fog vissza­térni.- Jómagam, mondjuk, belügyminiszter­nek sem kívánom...- Egy bizonyos ideig mindenképpen itt lesz, velünk lesz még ez a jelenség. Miklósi Péter 1994. május 8. ilBSdmBß

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents