Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-01 / 18. szám

Vasárnap 1994. május 1.____________________________________________________________________________________________ _ _____________________________________________________________________________ gyermekvilág A kutya és a macska (Ukrán népmese) Valmikor réges-régen, a világnak kezdetén csakis a macskának volt olyan kifinomult szi- l mata, hogy könnyedén megtalálta a zsák- 1 mányt. Egyszer aztán azt gondolta magában a ku­li tya: „Szerencsés fickó ez a kandúr, mindig talál harapnivalót, mert megérzi a szagát.“ Elhatározta, megkéri a macskát, tanítsa meg ó't is erre a különös tudományra. A macska bele is egyezett. A kutya a macs­kához költözött, és a macska oktatni kezdte ó't. Néhány nap múlva a kutya gondolt egyet. Elég már a tanulásból, hiszen már mident tud.- Itt az ideje - mondta a kutya a macskának -, hogy hazaköltözzek. Már képes vagyok megszerezni az élelmet, ha az orrom után megyek.- A, még nem ismered a tudomány minden csínját-bínját! - mondta a macska. - Folytat­nod kellene még a tanulást! De a kutya nem engedett a negyvennyolc­ból. Hát jól van - mondta végül a macska -, elengedlek, de csak holnap. Másnap korán reggel azt mondta a macska a párjának:- Ha a kutya felébred, és keres engem, mondd neki, hogy vadászni mentem. Jöjjön utánam! Nagyon kíváncsi volt a macska arra, hogy mit sajátított el a kutya a tanulóidőben, és szerette volna levizsgáztatni. Úgy is lett. A kutya megkapta az üzenetet. Szaglászott kicsit, szimatot fogott, és ment a nyom után. Az eredőbe érkezett. Ment, mendegélt mindaddig, amíg oda nem ért, ahol pár perccel előbb elbújt a macska. A nyomot ügyesen eltüntette maga után, hi­szen az egyik kőről a másikra urott, míg végül fölmászott egy terebélyes fa tetejére. Ott az­tán megbújt a sűrű ágak között. A kutya azonban leleményesen mindig megtalálta a nyomot, s odaért ő is a nagy fához. Ott bizony zavarba jött. Nem tudta, mitévő legyen. Körülszaglászta a fát tízszer, százszor. Né­zett jobbra, nézett balra, de képtelen volt : kiszaglászni, hogy hol van a macska. Az meg fölülrő figyelte a kutyát. Amikor j megelégelte a játékot, leszólt a fáról:- No, hát hol vagyok? Látod-látod, ez azért i van, mert elveszítetted a türelmed, és abba- i hagytad a tanulást. A földön már kiszimato- j lód a zsákmányt, de ami a fán van, azt már ; képtelen vagy megszerezni! Siettél, s elha- 1 markodtad a dolgot. Nem tam'thattalak meg I mindenre - mondta a macska. A kutya, farkát behúzva, megszégyenülten j elsomfordált, s így a kutyák máig sem tudnak ; fölmászni a fára a macskák után. Koday Berta fordítása Kassák Lajos Itt a tavasz Vizet hord a csitri lányka, tűzhelyén meg forr a katlan, tarkabarka kis szoknyáját mossa szagos szappanhabban. Elszédítő táncba várják, kész is már az indulásra, lányok hamvas füzérében szépségének nem lesz mása. Nyíló rózsa, férge tánc, tapossák a puha földet, aranyhajuk szétbontották, szép nyakukban száz gyöngy csönget. Heje-huja, száll a nóta. Járjátok a pergő táncot, lányok, drága csitri lányok, ennélI szebbet ki se látott Heine Megjött a május Megjött a május, íme virágba borult a világ, felhőcske rózsaszíne a kéket üdén szeli át. Versengenek énekökkel a csalogány s a rigó, füvön bárányka szökdel, szökdelni, dalolni jó. Én nem teszem azt se, ezt se, a friss gyep: vánkosom. Halk csendülés nagymessze, álmatlan álmodom. Nagy fekete fa a be­havazott réten. Oda- száll egy madár, s fá­zik, s fázik: csiii... csiii... De szomorú! Patak vize fölött kíváncsi leveles ág. A víz tükrében is le­veles ág. Ez vidám dolog! Fúj a szél, vastag a por. Ősz van. Egy kisbárány bé­get, nem tudja, hol van. De szomorú! Peng a fagy, és szikrázik a hó. Az udvaron két csikó harapja a havat, s prüszköl. Ez vidám dolog! Hogy mennék a folyón túlra! Ott vár édesanyám. Víz elvitte a hidat, nincs csónak, evező. De szomorú! Mogorva kerítés, közepén ökölnyi lyuk. Kiskutya dugja ki a fejét, piros a nyelve. Ez vidám dolog! Állj meg, vonat! Mozdony, adj egy marék szikrát! Nem hallja, továbbfut. De szomorú! Csupa piros petty a ruhám. Csupa pi­ros petty a cseresz­nyefa. Ez vidám dolog! > Hallod, anyu, gyönyörűt álmod­tam! <^ - s mire el­mondanám, már nem jut eszembe. De szomorú! Vizet loccsintot- tam, rátűzött a nap. Úgy csillogott, mint az ezüstló farka. Ez vidám dolog! Kiszáradt a tó, csupa ránc, repedés. Hátára esett egy bogár, s nem tud megfordulni. De szomorú! Zöld mezőben két peckes gólya jár. Nagy víz partján két pucér gyerek ül. Ez vidám dolog! Ismeritek Lupityin- kót? Gyűszűben al­szik s fázik, cérnaszál­lal takarózik. De szomorú! Vetve az ágy. Puha párna. Még Lupityin- kó is elfér itt mellet­tem. Ez nem szomorú! MÉSZÖLY MIKLÓS Vidám és szomorú Megfej tés Az április 17-ei számunkban közölt fela­dat megfejtése: nincsen páija a bal oldali tablón a 6-os és a 10-es, a jobboldali tab­lón pedig a 6-os és a 11-es számú árnyék­képnek. Nyertesek: Nagypál Tamás, Ba­logújfalu; Csordás Alica, Királyhelmec; Vincze Beáta, Bény; Magyar Erzsébet, Kéménd; Illés József, Nagykövesd. Szerkeszti: Tallósi Béla A nagymagyari alapiskola első osztálya Ülő sor: Vida László, Rigó Radko, Hideghéty László, Bárczi Marián, Szighardt Milán, Tóth Tibor, Pőcz Lajos, Mészáros István, Molnár Ferenc Középső sor: Sztojka Olimpia, Tóth Pál, Végh Tímea, Leffler Ildikó, Johancsík Renáta, Bernáth Veronika, Végh Melinda, Bagyura Gabriel­la, Tóth Anikó Dávid László igazgató és Mózes Rozália osztályfőnök US C/5 1—3 UJ esa A perbetei alapiskola első osztálya Ülő sor: Telkesi Csaba, Szetei Zoltán, Lengyel Tamás, Száraz Szilvia, Pinke Lívia, ölveczky Csilla, Madarász Anikó, Bednárik Tamás Álló sor Nagy Gábor, Tóth Zsuzsanna, Lacza Anita, Benyó Veronika, Zalezák Attila, Bálint Imre, Szeifert László, Paluk Mónika, Paluk Elvira, Ostruzlík Márk, Svéda Laura, Uzsák Boglárka. Oláh Éva tanítónő

Next

/
Thumbnails
Contents