Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-01 / 18. szám

Március közepén a Magyarok Angliai Országos Szövetsége meghívá­sára részt vettem Londonban a magyar szabadságharc és Kossuth Lajos halálának centenáriumára rendezett ünnepségeken. Ezt az alkalmat használtam fel arra, hogy az angliai magyarok „mindene­sével“: Pátkai Róbert evangélikus püspökkel a különböző hullámok­ban Angliába került magyarok tegnapi és mai sorsáról, helyzetéről összefoglalót készítsek.- Püspök úr, ahogy a március 15-ei ünnepsége­ken arra a több mint kétszáz magyarra néztem, akik az emlékesten jelen voltak, az első gondo­latom az volt, hogy az itteni magyarok átlagos életkora már igen magas. Mikor s hány hullám­ban érkeztek Angliába a magyarok ebben a szá­zadban?- A kérdéssel kapcsolatban Pascal egyik mon­dása jut eszembe, mely szerint az előrelátó em­ber néz legtöbbet hátra. Ez általános igazság, de a mi magyar életünknek a belső tartalmát és egész sajátosságát véve figyelembe, ez különös­képpen érdekes és rendkívül fontos. Hagyomá­nyainkat és múltunk értékeit azért kell újra meg újra átgondolni, hogy ezeket az értékeket a má­ban ismét használhassuk. Ha most a mi angliai magyar életünkre s helyzetünkre gondolunk, azt kell látni, hogy Magyarország egy kicsit huzatos helyen van és volt is a huszadik században. A történelmi hátteret itt Angliában legelőbb Szepsi Csombor Márton alakja rajzolta fel: az ő utazásához szoktuk visszavezetni az itteni ma­gyar élet alakulását - jelképesen. Úgy, hogy ő volt az első magyar, aki bejárván az akkori Eu­rópát, eljutott Angliába is, és itteni élményeiről beszámolt a jól ismert Europica varietasban.- A Szepsi Csombor Köm gondolván, nyil­ván ezért lehetett az egyik legrangosabb angliai magyar társaság névadója is.- Valóban ez volt ama irodalmi kör, amely 1956 után összefogta a magyar irodalmi és társa­dalmi életet itt Angliában. Visszatérve első kér­déséhez: a magyarság idetelepülése valóban több hullámban történt Már korábban utaltam huzatos történelmünkre, de a mi szempontunk­ból a huszadik századnak van egy sajátossága, ami magyar vonatkozásban rendkívül érdekes is. Ugyanis Angliába az eslő magyar betelepü­lők 1937-ben érkeztek, tehát még a háború előtt Akkor elsősorban asszonyok és fiatal lányok jöttek, akik itt háztartási munkát vállaltak. Ezek úgy jöttek a szigetországba, hogy munkát vállalnak, majd a szerződés leteltével hazamen­nek. A háború kataklizmája ezt azonban meg­akadályozta. Az ezt követő, második hullám 1947-ben érkezett Magyarországról. Érdekes tudni, hogy akkor Nagy Ferenc volt a miniszter- elnök, a kommunista párt még nem vette át az uralmat, a fúzió a szociáldemokraták és a kom­munisták között akkor még nem jött létre, nem Rákosié volt a hatalom. Ekkor egy svájci hirde­tésre jöttek ismét asszonyok Magyarországról hivatalosan Angliába úgy, hogy egy évig itt dol­gozzanak, ám ezek nagyobbik hányada az 1948- as változások után nem tért vissza hazájába.- Van arról valami statisztikai adat, hogy mennyien jöttek ide abban az időben?- Ez a szám öt-hatezerre tehető.- Az 1937-es, vagy az 1947-es hullám?- A negyvenhetes. A harmincheteseről nin­csenek adataim. A második világháború utáni kiáramlásnak viszont két hulláma volt. Ahogy már említettem: 1947-ig csak nőket fogadott Anglia, de 1948-ban már jöhettek férfiak is. Mégpedig úgy, hogy a 35 év alatti férfiak bá­nyákba kerültek, a 35 felettiek pedig a mezőgaz­daságban vállalhattak munkát. Ez persze nem volt valami szigorú megkötöttség; az angolok­nál ugyanis nem volt olyan reguláció, mint pél­dául a németeknél. Volt ugyan reguláció, de ezt egy év után feloldották, ami azt jelentette, hogy az idetelepültek szabadon mozoghattak. Ennek az időszaknak a menekülthulláma 12-15 ezerre tehető, s a zöm főleg Nyugatra került fiatalokból állott Katonák voltak, vagy leventék, esetleg más menekültek. Ez a társaság így bizonyos ér­telemben homogén volt: Ezt követően Magya­rországról jelentősebb kivándorlás nem történ­hetett.- E hullám, amely akkor érkezett, hogyan helyezkedett el az akkori angliai társadalom­ban? Hova kerültek ezek a magyarok? Szétszó­ródtak a városokban és falvakban? Vagy volt néhány tömb, ahol együtt lehettek?- Az angolok tudatosan szétszórták az ide érkezetteket elsősorban az iparvidékekre. Ma­radtak Londonban is, de elsősorban a gyapjúi­parba kerültek, északon Bradfordba, Yorkshire megyébe és Manchesterbe.- Ez azért érdekel, hogy volt-e, maradt-e le­hetőség - vagy mód - az itteni magyar élet meg­teremtésére? Ahogy látom, ez nem volt valami egyszerű...- Egyszerű nem volt, de különösebb gondot sem jelentett. Tudniillik az történt, hogy az olyan városokban, mint például Manchester vagy Bradford, vagy akár London, a kulcshelye­ken nagyobb tömegben voltak magyarok. A „nagyobb tömeg“ 2-3 ezer magyart jelen­tett. Számukra az egymással való törődés bizo­nyos éreteiemben a létfenntartás vonalába esett, ami szolidaritásnak, önvédelemnek is felfogha­tó. Később ezekből a közösségekből alakultak ki a különböző magyar szervezetek. De folytatva az ideérkezés kronológiáját: az 56-os menekül­tek száma mintegy 25 ezer lehetett, bár ezek közül nagyon sokan hamar tovább is mentek. Megítélésem szerint az ittmaradók száma 15 ezerre tehető. A már ittlevőkkel együtt 1956- ban 25-30 ezer lehetett a magyarok száma Ang­liában. Mostanra ez 25 ezer főre csökkenhetett Londonban mintegy 5 ezer magyart tartunk szá­(A szerző felvétele) mon, és további 20 ezren élnek diaszpórában, szétszórtan az egész országban. Nagyon lénye­gesnek tartom elmondani, hogy Angliában soha nem volt tapasztalható ellentét a korábban bé­náié képviseleti szerv; másfelől kifelé a befogadó országokon túli érdekvédelem, különös tekin­tettel a Magyarországgal való kapcsolattartás­ra. A szövetség összesen 14 szervezetet s egye­sületet foglal magába. Olyan egységet képvisel, amelyre eddig nem volt példa - és lehetőség sem - a szigetországban.- Általában az a tapasztalatom, hogy a ha­tárokon túli magyarság identitástudatának megtartásában az egyházak igen komoly szere­pet játszottak és játszanak. Az itteni magyarság körében az egyházaknak milyen szerepe volt, van és lehet?- Közismert tény, hogy az egyházak szerepe - pontosabban: a magyar egyházak szerepe - min­dig meghatározó értékű volt. Ez annyira igaz, hogy a mi esetünkben a MAOSZ megalakulá­sáig a nemzeti ünnepeinket Angliában, így Lon­donban is, az egyházak közösen rendezték. Ezt az magyarázza, hogy az angliai magyar egyházak között a kapcsolat nemcsak jónak, hanem szinte ideálisnak mondható.- Gondolom, ez egyben azt is jelenti, hogy az egyházak koordinációs szerepet is vállalnak a magyar élet megteremtésében. Ezzel kapcso­latban az oktatás itteni helyzetéről mi tudható?- Sajnos, ezen a téren az idő ellenünk dolgo­zik. Kezdetben voltak magyar iskoláink és volt magyar hitoktatás is. Mindez 25-30 évvel ezelőtt volt! Bradfordban, Manchesterben és London­ban is volt magyar iskola. A londoni Mind- szenty-házban, ami a római katolikusok köz­pontja, cserkészet is működött. Amikor azt mondom, hogy az idő ellenünk dolgozik, akkor ez azt jelenti, hogy a felnőtt, második nemzedék már nem magyarul tanul-.- Itt van előttem a MAOSZ közlönye: a Hír­mondó első számcuEgy ilyen lap kiadása pozi­tív szerepet játszhat abban, hogy az angliai magyarok tudata, az összefogásra való igénye erősödjék. Van esély arra, hogy évenként ne csak kétszer, hanem mondjuk havonta is meg­jelenjen?- Általában ismert tény, hogy semmiféle szer­vezet nem létezhet anélkül, hogy ne mutatná meg önmagáLEz azt jelenti, hogy a szerveze­teink és egyéni tagjaink számára, de a külföld számára is elmondjuk: hogy vagyunk; hogy mi történik itten. Titkos reményem, hogy egy-két MAGYAROK ANGLIÁBAN vándoroltak és a később érkezettek között. A mindennapi élet feszültségei itt is előfordul­tak, de ez nem jelentkezett olyan formában, mint más országok magyar emigrációjában.- Mivel magyarázható ez?- Az ideérkezettek két ágra oszthatók. Voltak politikai menekültek, és volt a - mondjam így - gazdasági menekültek ága. Ez utóbbiak a jobb élet reményében jöttek. Ezt akarták, s ez volt a többség. Egy részük azonban tudatosan vállal­ta az akkor még használt, de ma már kevésbé helytálló „emigrációs“ jelzőt. A lényeg az, hogy akkor a magyarok bármelyik hullámban jöttek is, egyetértettek - a láthatóan érzékelhető „szí­nek“ ellenére - a kommunista rendszer lebontá­sában. Ez volt a közös motiváció, amely meg­határozta és feloldotta a felmerülő ellentéte­ket. Ilyen értelemben ezt jelentette, mondjuk, 1956. Hozzájárult ehhez az is, hogy itt műkö­dött az Irodalmi Újság, s olyan jeles írók publi- kátak benne, mint Cs. Szabó László, Határ Győ­ző vagy Szabó Zoltán, akiknek a jelenléte meg­határozó szerepet töltött be, s rajtuk keresztül Angliából Magyarország felé hiteles informá­ciók áradtak. Ezek az emberek majdnem mind a BBC magyar osztályán dolgoztak. Ma már az is kimutatható, hogy 1956 analízisének javát a nyugati magyarság végezte el.- Ejtsünk szót az angliai magyar mozgal­makról is. Hogyan alakultak meg s milyen fe­ladatokat tűztek ki maguk elé? Az is érdekel, hogy a most létrehozott Angliai Magyarok Or­szágos Szövetségének mi a vállalt célja?- Korábban már érintettem, hogy a második világháború után ide került magyarok szinte au­tomatikusan, önvédelemből hozták létre a ma­guk szervezeteit, szövetségeit. Számos ilyen tö­mörülést ismerünk. Ezekben előbb csak magya­rok dolgoztak, de később már angolok is. Ma már van olyan szervezet, amelyben több az an­gol, mint a magyar. Ez a sokféleség hozta magá­val azt az igényt, ami potenciálisan mindig is létezett, hogy közös magyar szervezetet hoz­zunk létre. 1992 júliusában, bizonyos előkészü­letek után alakítottuk meg a Magyarok Angliai Országos Szövetségét, a MAOSZ-t. Létrejötté­nek alapfeltétele volt az a világos megkötés, hogy az új, összefogó szövetség a már működő angliai egyesületek eddigi szervezeti, strukturá­lis és anyagi jogait nem érinti. Ilyen elvi alapér- telemzésben a MAOSZ feladata kettős: egyfelől befelé, a tagegyesületeket összefogó és koordi­év múlva a Hírmondó havilappá válhat. Persze ez bizonyos folyamatok kérdése, és attól is függ, hogy mennyire tudjuk magunkat összefogni, kö­zös felelősséggé tenni a magyar gondolkodást és tudatot.- Amikor a Magyarok Világszövetsége a leg­nagyobb változásokat élte meg, ön e szövetség társelnöke volt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a MVSZ más lett, hasonlóan az Anyanyelvi Konferencia is. A MAOSZ elnöke hogyan lát­ja az együttműködés lehetőségét? Lát-e esélyt olyan kapcsolatok kialakítására, amelyek köl­csönösen haszonnal járhatnak?- A Magyarok Világszövetségének kérdését a mi angliai helyzetünkhöz hasonlíthatnám. Számomra mindig egyértelmű volt, hogy a Vi­lágszövetség, ha nem lenne, akkor ki kéne ta­lálni. Világosan látom ezt - és e tekintetben nem vagyok egyedül -, hogy az MVSZ ma nem azt a funkciót tölti be, amit még alakulá­sakor, 1938-ban betöltött. Akkor egyértelműen a nyugati magyarság szövetségévé vált. Most más a helyzet. A kép olyan értelemben válto­zott - és amit természetesen rendjén való­nak tartok -, hogy a Magyarok Világszövetsé­ge elsősorban az utódállamok magyarságának gondjaival foglalkozik. Ezzel együtt nem feled­kezik meg rólunk sem, de nekünk tudatosítani kell, hogy nem mi vagyunk az elsők, és ez így helyénvaló. Persze, mi meglehetnénk a Világ- szövetség nélkül is, mert az utódállamok ma­gyarságával is ki tudjuk építeni a saját kapcso­latainkat; és ki is építjük. Ennek ellenére a Magyarok Világszövetségében való tagságot rendkívül fontosnak tartjuk. Még akkor is, ha bizonyos dolgokban más a véleményünk, vagy van korrigálni való mondanivalónk. A Világszö­vetség rendkívül fontos, ebben maradéktalan az egyetértés.- Hogy érzi magát itt Londonban az idei március 15-e és Kossuth halálának centená­riumi ünnepségei után?- Úgy vélem, visszakanyarodtunk beszélge­tésünk kiindulópontjához: ahhoz a pascali té­telhez, amit már idéztem; a hátratekintés és a történelmi összegzés rendkívüli fontosságá­hoz. Azt hiszem, egyetemesebbé tettük a ma­gyar gondolkodást és a felelősséget egymás iránt. Gál Sándor Cirkusz nélkül a helységnévtáblákról Az elmúlt hetekben fellélegezhettünk. Szokatlan csen­det, nyugalmat, megnyugvást hozott a kormányváltás. Korábban alig telt el egy-egy nap, vagy egy-egy hét, hogy a nép „szórakoztatására“ ne robbant volna ki va­lamilyen mesterségesen keltett bonyodalom, hogy elkö­dösíthessék, a háttérbe szoríthassák a valóban égető kérdések rendezését. Előbb, ami a legkönnyebb volt számukra - s amire sokan „ráharaptak“ - a magyarok között keresték az ellenséget. Lesöpörték az asztalról mindazt, amit képviselőink jogaink érvényesítésére ja­vasoltak. Amikor ebben már kifulladtak, akkor azokat a szlovákokat vették célba, akik másként vélekedtek, nem az uralkodó mozgalom szájíze szerint nyilatkoztak és hazaárulóknak nyilvánítva őket Szlovákia ellenségei­ről beszéltek. Jól emlékszünk arra, hogy hosszú hónapokig milyen cirkuszt rendeztek például a magyar feliratú helység­névtáblák miatt. Hofbauer miniszter úr kiadta a bot­rányt okozó ukázt: el kell távolítani az „idegen“ nyelvű táblákat! Néhány nap múlva a rendelkezés végrehajtá­sáért felelős minisztériumi igazgató ellátogatott ide meg oda, hogy a járási útkarbantartó vállalatok szófogadat- lan vezetőit azonnali hatállyal menessze! A városi ön- kormányzatokkal már nehezebb volt a dolguk, mert azok a kis, helyi parlamentekben hozott törvényeik sze­rint is igazodnak. Csallóköz szívében ezt mondták: „Dunajská Streda a mi anyanyelvűnkön Dunaszerda- hely, s ha kell, kitesszük a német feliratú táblát is, hogy a hozzánk igyekvő németek a maguk nyelvén is meg­értsék, hová érkeznek. “ Párkányban is megmakacsolták magukat, tartaléktáblákról is gondoskodtak. Ha a város határában az éj lepte alatt feketére mázolták a Párkány feliratot, másnap már ott díszelgett az új tábla. Azóta - az Európa Tanács figyelmeztetésére is - kissé megnyu­godtak a kedélyek. Több helyen visszatették az eltávo­lított táblákat. Például Zsigárdon is, ahol felsőbb pa­rancsra lánggal elvágták a magyar feliratot tartó vasru- dat E községben járva egy érdekes képhez is jutottam. Abban a hiszemben adták a kezembe, hogy másokat is érdekelhet Tavaly ősszel a Csemadok zsigárdi táncegyüttese (ze­nekarral és éneklő csoporttal) Erdélyben vendégszere­peit. Ott mutatták be nagy sikerrel a Zsigárdi lakodal­mast. Két napot töltöttek Barát községben. Az énekkar tagja: Baranyay Alajosné itt is, akárcsak másutt, sokat fényképezett. Igen elcsodálkozott, hogy Székelyföldön nemcsak a falu határában, hanem a fő utcán, az útelá­gazás előtt is ott a román, illetve a magyar nyelven írott figyelmeztető tábla: Bárót községtől Sepsiszentgyörgy 49, Székelyudvarhely 53 kilométernyire fekszik. Bara- nyayné ezt a közúti eligazító táblát is megörökítette, én pedig továbbadom, noha bizonyos személyek ezt nemtetszéssel fogadhatják. Hogy ki, nem nehéz kitalál­ni, hiszen a pozsonyi parlamentben - ha megcsappant létszámban is -, de még ott vannak a DSZM és az SZNP képviselői. Igaz, most az ellenzék hátsó padsoraiban hangoskodnak. Erre bárotítja őket vezérük magabiztos kijelentése. „Ha a parlamentben csatát is vesztettünk, de a háborút megnyerjük!“. E „háború“ azt jelenti, lehengerelnék a velük ellenkezőket. És akkor majd a táblák ügyében is újra megereszthetnék a hangúkat: „A magyarok még most sem fémek a bőrükbe?! Újabb követeléssel állnak elő?! Már az útelágazásoknál is ott szeretnék látni a magyar feliratot, hogy például Duna- szerdahelytől, Somorjától vagy Szénétől hány kilomé­terre fekszik a mi térképeinken nem is létező Pozsony?! És ezt a táblát a kis falvakban is elhelyeznék?! Ezek a magyarok még képesek leszek arra, hogy emiatt újra befeketítsenek bennünket Strasbourgban!...“ Nos, szeretném elnémítani a hallani vélt, mennydörgő hangokat. A fentieket is csak azért vetettem papírra, hogy a józan gondolkodás jegyében, újabb cirkusz ki­váltása nélkül megjegyezhessem: Úgy tűnik, a nemzeti­ségi kérdés rendezése miatt oly gyakran bírált és szidal­mazott Románia, legalábbis e tekintetben, már előbbre jár, mint Szlovákia. Aki nem hiszi, bizonyítsa be az ellenkezőjét! Petrőci Bálint i KISEBBSÉGPOLITIKA_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________1994, májusi. |/aSámap (Ba ranyay Alajosné felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents