Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-24 / 17. szám
űasárnap 1994. április 24.__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________gyermekvilág T J ol volt, hol nem volt, ott, i í ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Olyan igen szegény volt, hogy mindennapi betevő falatját is csak úgy tudta előteremteni, hogy mindent összegyűjtött, mit erdőn, mezőn talált. Egyszer, amikor éppen madarászott, fogott egy igen szép varjút. Fekete volt a madár, mint az éjszaka, s mégis úgy ragyogott a tolla, mint a csillagok. Hazavitte hát, s a gyerekek igen megörültek neki. Kalitkába tették, úgy nevelték. A varjú meg csak nőtt, növekedett, s később már annyira megszelídült, hogy kézből evett, s ott ugrándozott a szobában. Egyszer odatévedt egy vándor. Nézegette a madarat kezébe vette, s véletlenül a szárnya alá nézett. Hát a bal szárnya alá az volt írva, hogy aki a májából eszik, abból római király lesz. A másik szárnya alá meg az volt írva, hogy aki a szívéből eszik, annak a párnája alatt minden reggel három arany lesz. No, ki nem akarna római király lenni? A vándor is elhatározta, hogy ő addig nem nyugszik, míg nem eszik a madár májából. Látta ezt az írást a szegény ember is. Nem tudott olvasni, s megkérdezte a vándort, mi van oda írva?- Nem valami jó! - mondta az. - Két nap múlva megdöglik ez a madár. Legjobb, ha levágod. Én amúgy is nagyon szeretem a varjút, ha megsütötted, adok érte ezer forintot. A vándor ki is rakta a pénzt az asztalra. A szegény ember sajnálta nagyon a madarát, de a pénzre is nagy szüksége volt. Nem sokat gondolkodott, fogta, levágta és megsütötte. Amint sütögeti, egy pillanatra kiment a konyhából. A gyerekei ott lebzseltek, éhesek voltak, kilopták a serpenyőből a szívet meg a májat, s megették. Mikor odatették a vándor elé a húst, hiába kereste, bizony nem találta. Majd felvetette a méreg!- Hé, te szegény ember! Hol a szíve meg a mája? Ugyan kereshették! No, hogy nem találta, a vándor már látta, hogy belőle is aligha lesz római király. Fölugrott, nem evett egy falatot, se, otthagyott csapot, papot. Szomorkodott nagyon a szegény ember! Sajnálta, hogy elveszett a tenger sok pénz. Meghagyta hát a fiainak, hogy addig ne kerüljenek a szeme elé, míg vissza nem szerzik. Búslakodott a két fiú, de mit tehettek? Útnak indultak megszerezni az ezer aranyat. Mentek, mendegéltek hát nagyon szomorúan, míg estére eljutottak egy nagy erdőbe. Ott éjszakáztak. Mikor reggel felébredtek, odatévedt egy katona. Az útba igazította őket, hogy juthatnak el a városba. Odamentek hát egyenest. Éppen akkor halt meg a király. Ahogy nagy fáradtan beérkeztek, látnak egy szép aranypadot, az öregebbik leült a padra, a kisebbik meg lefeküdt a pad alá. Arra ébredtek, hogy nagy tömeg állja őket körül, és nagyban éljeneznek. Bevitték őket a palotába, és azt, aki megette a varjú máját, menten királlyá választották. A rómaiaknak ugyanis az volt a szokásuk, hogy azt választották király- lyá, aki nem tudta, hogy meghalt az öreg király, és ráfeküdt az arany- padra. Addig már hét királyuk volt, valamennyit így választották. No, így lett a nagyobbik fiúbúi király. Nem is volt gondjuk azután, mert a nagyobbik királyko- dott, a kisebbik meg minden reggel előszedte a párnája alól a három aranyat. apjuk közben nagyon megbánta, hogy elkergette a fiait. Útnak indult, hogy fölkeresse őket. Amikor elért Róma városába, már olyan szegény volt, hogy kéregetett. Bement a palotába is. A király rögtön megismerte, s szaladt öccséhez. Az is nagyon megörült, azután mind a ketten a nyakába ugrottak. Dehogy haragudtak rá! Azt azért szégyellték, hogy olyan árgrólszakadt. Elvitték hát suszterhez, szabóhoz, szép ruhát, csizmát csináltattak neki, aztán ott tartották maguknál. Azóta is bologan élnek, ha meg nem haltak. DÉNES GYÖRGY Vigyázz, kakas! Vörös a kakas taréja, meglátja fentről a héja. Vigyázz, kakas, szaladj, kakas, mert az égből lezúg a sas. Lobog a kakas taréja, ebédre gondol a héja. Kis kakaskám, fuss az ólba, tégy lakatot az ajtóra! Sárga vers Falu végén sárga ház, kerítésén sárga máz. Kert végében sárga tök, sárga tyúk az ól mögött. Ahol dalol a berek, sárga csikó hentereg. Égi mezőn sárga nap, sárga karón sárga bab. Sárgarigó fütyörész szárnya, farka csupa réz. Sárgabarack, körte csüng, sárga kutya fut velünk. DANUTA CVETCS Tobaj és pletykás, a szarka?- Szarka, szép madár, áruld el nekem, miért hívnak tolvaj szarkának? Miért? Miért? Mert egyszerűen imádom mindazt, ami fénylik! Gyöngy, lánc, érem... Mindegy nékem. Ha megpillantom, máris viszem, huss... egyenesen a fészkembe. Úgy teszek, mint a varjú vagy a sirály. Kérdezd csak meg tőlük!- Nem. Nem kérdezek senkit, mert engem csak te érdekelsz. Téged minden gyerek ismer, és más madárral össze nem téveszt. Hiszen te, nagyon szép vagy!- Óh, köszönöm! A hangom is szép. No, nem? Legalábbis vendégcsalogató.- Igen. Ezért mondják: Csörög a szarka, vendég jön. És még mirrről csörrrögsz?- Sok mindenről. Nagyon kíváncsi vagyok, s mindenütt megjelenek. Szomszédaimnak aztán azt is elmondom, amit látok, nemcsak azt, amit hallok. Jaj, de már mennem is kell!- Hová sietsz? Még beszélgessünk egy kicsit.- Nem lehet, nem lehet! Gyorrrsan, gyorrrrsan hírrrrt kell vinnem. Hírrrrt kell vinnem beszélgetésünkrrrről, rrrrólad, rrrrólad! Koday Berta fordítása A TENGER Az itt látható különös alakú mélytengeri halak többségének teljesen MÉLYÉN azonos ParJa is található a képen. Közülük néhányan azonban csupán egy-egy példányban szerepelnek. Melyek ezek? rónay györgy Tehén Ha semmi dolgod nincs egyéb, figyeld meg a tehén szemét. Áll a rét szélén egymaga, mint egy nagy darab éjszaka. Hogyha megállsz előtte, rád veti két szeme csillagát. Mikor rád bámul a tehén, egy világ úszik a szemén: az út, a fák, a rét, a kék látóhatár, s az ég, az ég, s a poros út a fák alatt a kéklő égbe felszalad szemében, és már nincs pora, csak mosolya, csak mosolya. Ha rád néz, és azt mondja: Bú! a tehén szeme csupa bú; mert lomha lelke úgy szeret, magára venné testedet. Érzed? - már fújja is feléd párás, meleg leheletét, ezt a gőzölgő éjszakát, mely tőled válj a nappalát. És lám, te mégis otthagyod, Sóhajt utánad egy nagyot; bámul, s mi mást tehet szegény? kérődzik. Ilyen a tehén: csupa méla, nagy szeretet. Azért ad olyan jó tejet. IVI egfejtés Az április 10-ei számunkban közölt feladat megfejtése: csüng, nyúlánk, társaság, megértő, kőzet, boróka, cinkelő' (esetleg ürülő'), szopóka, Szergej, hódolat, toborzó vagy borzalom, fecskendő. Nyertesek: Győri Szilvia, Csallókö- zaranyos; Dobos Erika, Vízkelet; Vanya Zsolt, Tardoskedd; Szabó Marika, Madar; Raffay Márta, Izsap. KISISKOLÁS A kis százlábú panaszkodik az orvosnak:- Doktor bácsi, nagyon fáj a lábam.- Melyik lábad? - kérdezi az orvos.- Azt nem tudom megmondani, mert én még csak tízig tudok számolni. SZ. IVANOV A farkas tanácsa A farkas így szólt a sünhöz:- Hallod-e, sün koma, borbélyműhely nyílt az erdődben. Elmehetnél, és meg- nyiratkozhatnál, túl nagy a tüskéd, így bizony nem vagy valami csinos legény! Éppen akkor somfordáit arra a róka, hallotta a farkas szavait, ő is megtoldotta:- A te helyedben én feltétlen elmenék a borbélyhoz, megnyiratkozni, süni pajtás! A sün felnevetett.- Az én helyemben? Azt elhiszem. De nem vagy az én helyemben. Én pedig, ha megnyiratkoznék,, félnem kellene az olyan tanácsadóktól, mint amilyenek ti vagytok. Azzal összegömbölyödött, és legurult a domboldalon. A két ravaszdi ottmaradt, és csak nézett utána. Fordította Antalfy István Szerkeszti Tallósi Béla A csámáér
