Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-24 / 17. szám
Nevét három évvel ezelőtt ismerhette meg a Csallóköz, amikor naponta megjelent a hősi gáton, vagy a csölösztői töltésen népes és lelkes tiltakozók élén. Az egykori Eurolánc, illetve a jelenlegi Euro-Danube szóvivőjeként manapság nem hallhatunk annyit róla, mint korábban, de az alábbi beszélgetésből is kitűnik, megmaradt lelkes környezetvédőnek, s változatlanul szívügyének tekinti a Duna-táj környezetének védelmét. Rögtön az interjú elején magyarázatot kértünk arra, hogy a közgazdász végzettségű egykori pedagógus miként lett a környezetvédelem megszállottja.- Talán azért ragadtam meg itt, mert külföldi környezetvédő szervezetekkel együttműködve rájöttem, hogy a csallóközi Duna-táj milyen nagy ökológiai kincs, amit az itt élő emberek közül csak kevesen ismernek fel. Ők döbbentettek rá arra, hogy a Duna belső deltája sehol sem maradt meg úgy, mint itt ez az ágrendszer. Az lenne a jó, ha minél többen felismernék ezt, s közösen ügyelhetnénk arra, nehogy a még megmaradt erdők és holtágak tönkremenjenek. • Ennek egy része már a bősi erőműépítkezés áldozatává esett. Bőst több tiltakozó levelet írt a párt vezetőségének. • Nem tesznek-e utólagosan szemrehányást azok a környékbeli lakosok, akik az Eurolánccal együtt tiltakoztak 1991 forró nyarán?- Gyakran megfordulok most is a Kis-Csallóközben. Nagyon sokan megszólítanak, de kezdetben, bevallom, megfordult a fejemben, hogy esetleg megrovást kapok tőlük, s azt mondják: lám feleslegesen álltunk naphosszat a töltésen. De nem mondják, hogy nem volt értelme, s úgy érzem, most is rokonszenveznek velem. Nem szemrehányóan, hanem inkább büszkén mondják, hogy megpróbáltuk a lehetetlent. • Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy a napokban tartják világszerte a Föld Napját. Mi eddig jóformán csak Bősről ejtettünk szót...- Valóban, de szerintem a bolygónk kivitelezők könnyűszerrel kijátsszák azokat, akárcsak a felvízcsatorna feltöltésekor, jóllehet már akkor is törvény szavatolta az egészséges környezetre való jogot?- Csakhogy akkor még nem lépett érvénybe a Nyugaton már jól bevált ún. ElA-rendszer. A zsolnai erőmű folyamatban levő építésénél már nem önké- nyeskedhettek az építők és a tervezők. Megvallom, mi is szerettük volna elérni, hogy már 1991-ben alkalmazzák ezt a követelmény- rendszert Bős esetében. VavrouSek akkori szövetségi környezetvédelmi miniszter személyesen szorgalmazta, de a javaslatot azzal söpörték le, hogy Bősnél már másfél évtizede megvolt az első kapavágás, ezért nem vezethető be az említett rendszer. • Visszatérve a Föld Napjához: ez a kezdemémagyarázni: mit és miért kell tenni. Sajnos, a környezetvédelem oktatása gyermekcipőben jár, ami nem csoda, hiszen nincsenek megfelelő képesítésű pedagógusok, de szakirodalom sem létezik. Tőlem is többen kértek irodalmat, most próbálkozom a beszerzésével. Somorján az iskolák mellett helyeztük el az első szemétgyűjtő konténereket, s a diákok gyűjtötték össze a legtöbb üv.eghulladé- kot. • Hulladékgyűjtésről, szemetelésről esett szó. Tényleg: hogyan szemetelünk?- Ez nem kifejezés arra, ami - a külföldiek legnagyobb döbbenetére - nálunk folyik. Az idegen egyszerűen nem érti, miért szórjuk minden szemetünket egy kukába, ahelyett, hogy osztályoznánk. • Benkovics Klára hogyan szemetet?- Külön gyűjtöm a papírt, külön az üveget, egy kosárba rakom harmadik éve a szárazelemeket, csak nincs, aki a gyűjteményeket átvegye. Elkülönítem a biohulladékot, valamint a veszélyes anyagokat. Ezt teszem a magam kis mikrovilágában. • Vajon a szelektív szemétgyűjtést nem vennék a polgárok felesleges szekatúrának? SZEMETELNI IS KELL említve nem mehetünk el szó nélkül amellett: lassan két éve, hogy elterelték a Dunát és forognak a bősi turbinák. Sokan ezt az Eurolánc kudarcaként fogják fel.- Én ezt nem látom vereségnek, ugyanis nem csak rajtunk múlott az egész. A Dunáért aggódó társaimmal együtt a kormány, a képviselők és a többi illetékes tudtára adtuk, hogy az itteni polgárok érdekeit képviseljük, akik ellenezték az erőműépítést. Sajnos azonban Pétertől Pálig jártunk petícióinkkal, ahogy egy prágai kormánytisztviselő mondta találóan arra célozva, hogy sehol sem hallgattak meg bennünket. A magunk részéről megtettük, amit tudtunk. Figyelmeztettünk az erőmű üzemelésének várható veszélyeire, a minőségi hiányosságokra. Július Binder részéről azonban a fenyegetés volt a válasz, s úgy reagált: hogyan merészeljük mi, senkiházi környezetvédők megkérdőjelezni az egész művet. Aki ezt teszi, az Szlovákia ellensége. • Ezek szerint egyes állításokkal ellentétben nem szegte kedveteket az, hogy a tiltakozás süket fülekre talált. A környezetvédők szűkös anyagiak miatt nyilván nem is vehették fel a versenyt a beruházó Bőst népszerűsítő költséges kampányával. A pénzhiánnyal is magyarázható, hogy végül is így alakultak a dolgok?- Nem a pénz volt az elsődleges ok. Az erőműpártolók tábora olyan ellenséges közhangulatot alakított ki, hogy az ellenszenvnek ezen a falán nem tudtunk áttörni. A Bős-pártiak összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben voltak, volt elég pénz, rendelkezésre állt a sajtó és egyéb propagandaeszközök is. Ráadásul, mint említettem, ránk sütötték, hogy az ország ellenségei vagyunk. Amit lehetett, szerintem, mi, környezetvédők azt annak idején megtettük. De a kor hozta úgy, hogy ez már túl későnek bizonyult, s amikor már lehetett nyilvánosan tiltakozni az erőműépítkezés ellen, megmozdulásunk nem lehetett hatékony. Három év távlatából úgy látom, a baj az volt, hogy túl későn kezdtük a tiltakozást, de ez nem rajtunk múlott. A nyolcvanas években, a vízműépítés kezdeti szakaszában nagyon kevés embernek fordult meg a fejében a szembeszegülés gondolata. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Szlovákiában messze nem mi voltunk az erőmű első ellenzői. Akadt ugyan a Csallóközben elvétve egyéni kezdeményezésű tiltakozó levél vagy petíció. Az ismert szlovák környezetvédő, Mikul᧠Huba már 1987-ben környezetének védelmére meghirdetett nap kapcsán meg sem fordult a fejemben, hogy a Föld Napja valamiféleképpen ne függjön össze például a vízi erőművel. A víz nem választható el az erdőtől, az pedig a növény- és állatvilágtól. • Eszerint nem térünk el a tárgytól, ha újra visszakanyarodunk Bőshöz, annál is inkább, mert egy órával ezelőtt még holland vendégeket kalauzoltál.- Somorja hollandiai testvérvárosának képviselői megcsodálták a még épen maradt erdőrészt, s el szörny edtek azon a fapusztításon, ami a mérnökök beleegyezésével történt. Ide akarnak turizmust, ezen a mérnöki tájon, ahol minden szabályos és tele van műszaki létesítményekkel? - kérdezték. A világ számos országában megfordult csoport tagjai szerint manapság a turisták épp azokat a vidékeket keresik fel, ahol még érintetlen a természet, nem pedig az agyonszabályozott folyóágakat, kibetonozott ösvényű erdőket. Maguk mondták, mennyire groteszk látvány egyrészt a kiszáradt régi meder, másrészt pedig a csatorna, amelyből szivattyúzzák a vizet az ágrendszerbe, mint vérátömlesztéskor a vért a páciensbe. Egyikük így fogalmazott: lám itt van a természet tönkretett ölén egy erőmű, amely egyúttal egy óriási felkiáltójel is. Arra emlékeztet, hogy valaha volt itt egy gyönyörű táj, amelyet az építkezéssel a lakosság megkérdezése nélkül tönkretettek. Tökéletesen értették, miért is harcoltunk a gáton... Anélkül, hogy befolyásoltam volna véleményüket, azt mondták: helyesen tettük, hogy annak idején szót emeltünk az építkezés ellen. Megtoldot- ták ezt azzal, hogy ők a mi helyünkben ugyanezt tették volna. Bevallom, számos újságírót, környezetvédőt, szakembert kísértem már a gáton és a környéken, de senki sem mondta közülük, nem érti, miért nem lelkesedünk ezért a műért. • Eddig a múltról és a jelenről beszéltünk. De mi lesz, lehet pár évtized múlva?- Ne szaladjunk időben túlságosan előre. Július Binder ígérete szerint már most léteznie kellene egy tökéletesen szigetelt ún. depóniának, ahová a felvíz- csatomában idővel felgyülemlő bomló káros, szerves anyagokat raknák, ám egyelőre se híre, se hamva. Az iszapüledéket a Csallóközben nem tárolhatják az ivóvíztartalékok miatt. Vajon melyik község fogja megengedni, hogy határában tárolják a rákkeltő anyagokat? Nem kellenek évtizedek ahhoz sem, hogy a szárazság miatt megszűnjön a régi meder vízszűrő képessége. Ez történt a Kis-Dunával, amely eliszaposodott, mert eltömődtek a kis vízáteresztő pórusok. A gondok tehát évről évre halmozódni fognak. Az az érzésem, hogy az erőmű egy olyan ló, amely egyre többet eszik, de mégis alig húz el valamit. A paripát szüntelenül injekciózni kell, mert hol ez, hol az a baja. Összegezve: a mű többe kerül, mint amennyi hasznot hajt. Az energiából a dunacsúnyi építkezést finanszírozzák, most pedig a letörött zsilipkapu kicserélését. Arról nem is szólva, hogy milyen energiapazarlás folyik nálunk... • Tavaly Pozsonyban járt egy washingtoni környezetvédő kiadvány igazgatója, aki szerint nem lenne szükség a bősi áramra, ha az egész országban a Nyugaton régóta használatos energiatakarékos villanyégőkre cserélnék az elavult eddig használtakat.- Ez a valós helyzet. Az energetikai felügyelőség legfrissebb felmérése is égbekiáltó energiapazarlásra mutat rá. Ahhoz kellene tartani magunkat, amit Amerikában vallanak: a legolcsóbb a megspórolt energia. A WWF, a Tájvédelmi Világalap már 1992-ben készíttetett egy energetikai tanulmányt, amelyből egyértelműen kiderül, takarékosság esetén a gazdaságnak nincs szüksége a bősi turbinák által termelt áramra. Ez az elemzés mutat rá arra is, hogy például a távvezetékek esetében 20 százalékos a veszteség. Nagy szív- fájdalmam: a szlovák kormánytagok és képviselők nem vették a fáradságot, hogy fellapozzák a tanulmányt. A sok energiaveszteséget senki sem adja össze, azt ellenben igen, hogy hány ezer munkalehetőséget teremtett a bősi építkezés... • S valószínűleg fog is a jövőben, hiszen Július Binder a tévé környezetvédelmi műsorában úgy nyilatkozott: sebaj, ha elöregszik a legfeljebb ötven évnyi élettartamú felvízcsatoma, azért van az ő cége, hogy építsen egy újat...- Szerintem nagyon nehéz dolga lesz az igazgató úrnak, ha egy újabb mederépítésbe akar belefogni, mert időközben új rendelkezések léptek életbe. Eszerint komplex környezeti hatástanulmányt kell készíteni minden nagyberuházás beindítása előtt, tehát még mielőtt az első kapavágás megtörténik. Emellett törvény írja elő azt is, hogy előzetesen ki kell kérni a helybéli lakosok véleményét. • Nem fenyeget az a veszély, hogy hiába van jó törvény, ha a tervezők és a nyezés a hetvenes években alulról szerveződött az Egyesült Á-tlamokban. Nálunk szinte semmi hagyománya sincs, az emberek többsége nem is tud róla. Mi lehet egy ilyen kezdeményezés haszna nálunk?- Meglátásom szerint egy ilyen nap arra jó, hogy felhívja a figyelmet: vigyázat, a Föld tartalékai végesek, másrészt arra is int, hogy mindenki a maga szűkebb környezetében tehet hasznosat a környezet óvása érdekében. A legkényelmesebb arra várni, hogy valaki ezt helyettünk megteszi. Mindannyiunknak kutya kötelessége lenne, hgy saját háztartásában és munkahelyén környezetkímélőén viselkedjen. • Osztod-e egy szlovák környezet- védő napokban elhangzott véleményét, miszerint az emberek addig lesznek közömbösek környezetük iránt, míg nem éri őket egy sokkoló környezeti tragédia?- Egy ilyen csapás bizonyára cselekvésre sarkalló lenne. Ügy látom azonban, hogy állandó felvilágosítással és példamutatással nagyon sok elérhető. • S ki tehetné ezért a legtöbbet?- Mint egykori pedagógus mondom, hogy mindenképpen az iskola. Itt kellene a gyerekeket már zsenge korukban rávezetni a környezetbarát magatartásra, hiszen rettenetesen fogékonyak. Csak fel kell őket világosítani, s el kell nekik- Ha a lakó „orra alatt” vannak a konténerek, akkor nem, de ha száz métert kell gyalogolnia, akkor ez a kedvét szegi. Motiváló lehet az, hogy jutányos áron hordanák el annak a szemetét, aki osztályozza azt. Nyugaton a szomszédok árgus szemekkel figyelik egymást: aki csal, azt bepanaszolják, s a hatóság megvonja tőle a kedvezményt. Ott rég rájöttek arra, milyen sok hulladékkal járnak az egyszer használatos termékek, holott gazdaságosabb és környezetkímélőbb kiszerelésben árusítják, sőt, a cégeket az utóbbiak gyártásra ösztönzik. • Az elmondott külföldi ötleteket szűkebb környezetedben is propagálod. Nem tartanak ezért valamiféle csodabogárnak?- Ezen nem is gondolkodtam, de most, hogy szóba került, bevallom, nem nagyon érdekel. Tudom, hogy aki kicsit mást akar, mint a többiek, s nem csak azon töri a fejét, hogyan lehetne több pénze és szebb autója, azt a mi tájainkon bizonyos fokig különcnek tartják. Mindezt magamtól teszem, s szeretném, ha mind több követőm akadna, akik úgyanígy önkéntesen óvnák a környezetet, s nem pedig kényszer hatására. • Köszönöm a beszélgetést. P. Vonyik Erzsébet (Méry Gábor felvétele) ^ Benkovics Klára
