Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-17 / 16. szám

ban Karcsi... nZENHATERER ÉGŐ slőtt kísérőmmel, ezúttal a Gundel-cég esszével, Serfőző Györgyivel belépnék ikertbe, megcsodálhatom annak szalon- ely a természet áhítatát sugallja, vitrinjei- z összegyűjtött növényekkel, állatábrázo- kal, s valóban, a télikert csupaüveg falain ogatnak a Gundel kertjének évszázados lost éppen lombtalanul, de nyáron a fák iájában tizenhatezer apró viílanyégőből :ott fényfonat teszi még hangulatosabbá onzene mellett gasztronómiai élvezetek- áldozó vendégek közérzetét. - Tegnap burg Ottó vacsorázott itt, még nem állítot- elyre a termet - szabadkozik kísérőm, pe­ták annyi a „rendetlenség“, hogy ottma­iz alsó abrosz a tizenkét személyes aszta­KREDENCLAKOMA nmi borzongató nincs a Gundel-ház pin- en. Hogyan is lehetne, hiszen éteremmé, tóvá alakíttatták termeit. Gundelnek sa- ólészete van, tokajit termel és érlel, azon- kínálja a magyar borvidék valamennyi jtáját. A Szent Orbán és a Zsuzsanna pin- idon téglaboltozata alatt nyaranta egysé- i (háromezer forintért) afféle hideg-me- 'édasztalról fogyaszthat a vendég, s mellé ik mentén sorakozó palackokból választ- ortyolnivalót.Ez utóbbit külön kell fizet- úgynevezett kredenclakoma viszont kor­iul élvezhető a fönt nevezett árban foglal­NÉHÁNY GUNDEL-KREÁCIÓ t, de mit is kínál egy ilyen igencsak finom em, hogy a gyomornak örömet okozhas- ? Fölolvastam magamnak az étlapból né- fogás megragadó elnevezését. A nevek- :okszor annyi célzás árulkodik az összeté- 1, hogy az embernek menten összefut il a szájában. Lássuk csak: előétel gyanánt rendelni pisztrángszeleteket lazackrém- :öltve. Levesnek ne hozassunk kolbászos elevest, azt ehetünk otthon is, kérjük »égé Első Ferenc József kedvenc levesét, erről inkább lemondanék, mert eszembe íogy a „békeidők“ császára nem volt ki- iottan igényes az étkezésben sem. Men- tovább, főételek. Hoppá, van itt Tót atya- íaluskája, Mikszáth-lakoma a Gundel nyi­lak évéből, azaz 1894-ből, azután lehet isztani galambot kalitkában, amely a le­megédesíti. Vagy: Bélszínszelet Liszt Fe- módján, aki Rossinitől kapta kölcsön, li- íjjal és villányi merlot borral készült vad- lamártással. Hát ez hogy tetszik? Fácán­gróf Széchenyi módra, libamájszelettel s, roston sülve, szalonnás kelcsíkokkal és tlmával. :m folytatom. Az egyik kerek asztalnál óbb olasz társaság ízlelgeti fénylő szemű ital a libamájas Gundel-variációkat. Én ély szerint merem ajánlani előételnek nbát gombával, kímélő főétekként pedig es fogast Gundel-módra, pezsgőöntettel, iégkörettel. Az egyszerű gyomrúak és so- abb pénztárcájúak számára javasolhatom yetlen háromjegyű - bár magas - számmal jelölhető árban kínált borjúpörköltet galuská­val. De nem állom meg, hogy el ne áruljam egy XVIII. századi étel nevét, mely úgyszintén az étlapon szerepel: savanyúkáposzta sült harcsá­val és halkolbásszal. És mindehhez esténként Lakatos György cigányzenekara zenél. KEZDŐDIK A SZÜLETÉSNAP Vagyis elkezdődött, méghozzá az elmúlt év utolsó napjáról újévre virradóan. Nagyszabású szilveszteri bált rendezett a Gundel. Varga Ró­zsa, a Ház marketing-igazgatója mesél a meg­hitt, szórakoztató, hajnalig tartó mulatságról: - Azokat a vendégeinket hívtuk meg a szilveszteri bálra, akik hűségesek hozzánk, rendszeres ven­dégeink és akik nekünk is a legkedvesebbek. Egészen különös érzés kerített hatalmába min­denkit, hogy egy régi étteremnek a századik születésnapját ünnepelhették. A Denevér hang­jaira kezdtük, előbb az énekesek az asztalok közt járkáltak, majd a bálteremben a Denevér bálja mintha csak életre kelt volna. Felejthetet­len élmény volt, reggel négyig szórakoztak ven­dégeink. Egyébként egész évben ünnepeljük a százéves Gundelt. Lesznek idén még bálok, hangversenyek, ősszel jótékonysági bálra hív­juk meg vendégeinket, szüreti vigasságokat is rendezünk. Nyáron a legizgalmasabb, amikor a négyszáz főnyi vendégsereg a kertben és a teraszon, az állatkert tőszomszédságában él­vezi a hős lombok közt a fényes, kellemes bu­dapesti estét. KÉT ELEFÁNT Az eredeti Gundel-embléma hosszú szünet után - hiszen a céget 1949-ben államosították - visszakerült az épület homlokzatára. A most használatos kedves, két elefánttal kombinált cégjelzéshez a közeli állatkert kapubejáratá­nak kőbe faragott elefántjait kölcsönözte a brassói származású amerikai grafikus. Ezek az emblémák láthatók a Gundel-emléktárgya- kon, amelyeket a vendégek megvásárolhatnak az étterem előtti butikban. S míg az ebédet, vacsorát és szupét naponta déli tizenkettőtől éjfélig élvezheti a finom és szellemes falatokra s környezetre vágyó vándor vagy vendég, ad­dig az átépítés nyomán újonnan kialakított Colonnade-ban, a leginkább angol klubot min­tázó bárban már délelőtt tíz órától föl lehet hajtani egy drinket, egy koktélt. Különleges hely ez, nekem, aki végigjártam az egész há­zat, elsőre nem is tűnt olyan jelentékenynek, mint amilyen azután lett, hogy a bár „leikével“, Lajsz András bártenderrel megismerkedtem. Ez azonban egy másik történet, most róla csak annyit, hogy egy nagystílű hely és kétszázhar- mincnyolcféle ital gazdája. AMI KIMARADT Még hosszan lehet mesélni a Gundelről. A séf, a Mesterszakács és Aranysapka díjas Kalla Kálmán módszeréről, aki állítólag előbb vizuálisan, tehát színeiben is megtervezi az ételt, aztán kitalálja az összetevők arányát, és képes próbálgatni akár hosszú hónapokig is, amíg a legízesebb összeállítást el nem éri, a sommelier-ről, vagyis pincemesterről, aki a nemes borokat bámulnivaló ceremóniával tölti pohárba, de csak miután aromáját a nya­kában vastag ezüstláncon fityegő tálkából megízlelte, az előcsarnok vitrinjében látható százéves relikviákról, a finom porcelánokról, nehéz alpakka evőeszközökről, a bokáig érő fehér kötényben fölszolgáló pincérekről, a ke­nyereskisasszonyról, aki kosárkából finom péksüteményt és vajat osztogat, hogy míg a vendég étke készül, addig se vesszen éhen, arról a tökéletes eleganciáról és nagyvonalú­ságról, amely belengi a termeket, amely olyan természetesen sajátja itt minden résztvevőnek, vendégnek és vendéglősnek, kiszolgáltnak és kiszolgálónak, mint kevés helyen ebben a kö­zép-európai térségben. Illetve talán sehol más­utt. A GESZTENYE Amikor érkezik és távozik a vendég, Karcsi fogadja. - Karcsi úgy hozzátartozik az étterem­hez, minta Gundel-emblémához az elefántok- állítják róla. Gundel János, az alapító szobráig kíséri a vendéget, szélesre tárva a fényes üveg­ajtókat. Karcsi a kocsirendező, a tíz éve itt posztoló, télen, nyáron, hóban, fagyban vidá­man mosolygó kapuőr és portás. Aki ha nincs éppen a helyén, a vendégek reklamálnak. Mikor távozom, lekapja magas vörös kal- pagját, bajsza alól rám mosolyog és egy fényes vadgesztenyét nyom a kezembe. Csak odahaza veszem észre, hogy bele van vésve a Gundel-embléma. Emlékül. * Eredeti Gundel-receptek a Hang-Kép 1. oldalán Brogyányi Judit lyezték el itt, ebben a múlt század vé­gén épült templomban. Miután az orszá­gos műemlékvédő bizottság a templom­hoz hozzáépíttetett egy mauzóleumot, 1909. október 30-án itt helyezték örök nyugalomra a fejedelem hamvait. Amint látja, most is van rajta friss ko­szorú, mint általában mindig. A mauzóleumban csend és tisztaság. Valamint néhány ereklye. Köztük Thö­köly harci zászlaja, az egyik falon pedig A ruhatisztítószolgálat nem vállalta, mert helyenként már igen elvéknyítot- ta az idó' a régi szövetet... Én óvatosan bánok vele, lassan tisztítom. Rövidesen elkészülök vele. Annak ellenérre, hogy kérdésére kö­zöltem vele, ideindulásom előtt belete­kintettem a Késmárkot bemutató útika­lauzba, ő fiatal kolléganőjével, Marcela Kupskával együtt elsétált velem a temp­lomból nyíló mauzóleumig.- Bizonyára tudja - szólalt meg hal­kan -, de ha megengedi, elismétlem ön­nek is: a késmárki várban született Thö­köly Imre, a XVII. században lezajlott rendi felkelés vezére 1699-ben, a karló­cai békekötést követően kénytelen volt elhagyni az országot. Törökországba bujdosott, s ott, a kis-ázsiai Ismid város­kában élt. Ott is halt meg 1705-ben. Föl­di maradványait 1906-ban hozták haza ebben a márvány szarkofágban, és he­Előtérben az „új“, háttérben - balra - a régi templom. négy, csavartan faragott tiszafaoszlop- tartószerkezetű egyházi építmény az idők során annyira megkopott, megrogy- gyant, hogy a múlt század végétől - amió­ta áll az új kőtemplom mellette - már alkalmatlan volt a rendszeres istentisz­teletekre. Sőt, néhány évvel ezelőtt már elodázhatatlanná vált a bezárása és fe­lújításának a megkezdése. Az 1985-ben nemzeti műemlékké nyilvánított temp­lomot 1991-ben - vagyis több mint húsz év elteltével - a múzeumtól ismét visz- szakapta az evangélikus egyház, és az azonnal megszervezte a felújítást. A Pro Slovakia kultúralap, a helyi ön- kormányzat, a kulturális minisztérium, az egyházközösség, valamint a helyi la­kosok egy csoportja és a külföldre sza­kadt késmárkiak előteremtették az ala­pos tatarozáshoz szükséges több mint tizenötmillió koronát. A kivitelezést pe­dig a helyi BAUD magáncég vállalta. Ez utóbbi már néhány éve szorgalma­san dolgozik rajta, és amit csak lehet, illetve kell, felújít. Kicserélte a zsindely­tetőt, a tetőtartó szerkezetet, a szúette padsorokat, a padlózatot. Természete­sen, mindent a műemlékvédők elvárá­saival összangban. Nem marad el az ol­tárnak, a szószéknek és az orgonának a felújítása sem.- Amint látja, a falak külső vakolását is szakszerűen végezzük. Az elkorhadt falgerendákat kicseréljük, s mielőtt a le­potyogott régi vakolat helyére új védő­réteg kerül, a fafalba előbb jó sűrűn, hogy a régivel megegyező összetételű sárhabarcs megálljon rajta, apró faszö­geket, faékeket verünk - tájékoztatott Ján Renner munkás. - Dróthálót nem alkalmazhatunk, ugyanis az eredetileg sem volt a vakolat alatt. Egy másik ott szorgoskodó mestertől hallottam, hogy a felújítási munkák mi­nőségével rendkívül elégedett volt a nyáron helyi terepszemlét tartott műemlékvédelmi UNESCO-szakcso- port is.- A párizsiak azt mondták, javasolni fogják ezt az objektumot a megkülöböz- tetett védelmet érdemlő világhírű műemlékek csoportjába - mondta, mi­közben egy pilanatra sem hagyta abba a munkáját. Szorgoskodott, mint min­den munkatársa, mert az átadási határi­dő közeledése sürgeti őket. A templom falán függő tábla szerint ugyanis az 1991-ben elkezdett tatarozást 1994 de­cemberében kell befejezni. Gazdag József Amikor a Tátra-alji városka török me­csethez hasonlító új evangélikus temp­lomának ajtajában bebocsátást kértem az idegenvezetőktől a Thököly Imre volt felső-magyarországi és erdélyi feje­delem testi maradványait őrző mauzó­leumba, Emília Trembová asszony szin­te rokonként viszonyult hozzám még magyarul is megszólalt. Igaz, törte a nyelvet, de megértette.- Nyugdíjbavonulásom előtt sokáig levél-és újságkézbesítő voltam itt, Kés­márkon, s néhány előfizetőnek az Új Szót is rendszeresen hordtam. Meg egy színes hetilapot..., a Nőt - újságolta. - Mivel a szlovák nyelven kívül tudok egy kicsit magyarul, meg németül, mos­tanában itt segédkezek. Igyekszem be­mutatni városunkat és a helyi történel­mi nevezetességű létesítményeket a tu­ristáknak. Nyáron sokan megfordulnak itt, de az év más szakában gyérebb az idegenforgalom.- Ha pedig történetesen nyugodtság van, azaz kevés a látogató, akkor is ta­lálok munkát. Most például amint látja - mutatott a karzat alatti sarokban egy asztalra kiterített régi szőnyegfélére - a fejedelem itt őrzött koporsó fedőpa­lástjáról távolítom el a porlerakódást. az eredeti epitáfium, amely az ismidi sírt fedte.- Tudja, csodálatos dolog számomra, hogy annyi sok magyar turista ellátogat ide. Meg az is, amilyen becsben tartják a nemzet egykori nagyjait. Van ebben az emlékezésben, tiszteletadásban valami leírhatatlan, elmondhatatlan varázs. Tisztaság, emberség..., vagy minek is ne­vezzem ezt a magatartást, ezt a viszo­nyulást? - vélekedett a „rokon“ idegen- vezető. Ottjáriamkor a két szomszédos temp­lom közül a régebbire, az Európa-szerte híres evangélikus fatemplomra is kíván­csi voltam. Mint ahogy kíváncsi rá a gaz­dag múltú szepességi városkába látoga­tó turisták talán mindegyike. Az érde­kelt, hogyan folyik a XVIII. század ele­jén csak fából - vasszögek, tégla-és kőművesmunka nélkül - épült harang­torony nélküli evangélikus templom (az útikalauz magya­rázata szerint: abban az idő­ben csakis a katolikusok épít­hettek kőtemplomot) újabb tatarozása. Tudniillik, a görög- kereszt alaprajzú és belülről Thököly Imre hamvai a márványszarko- A turisták már évek óta csak kívülről vehetik szemre a fatemplo­jágban mot (Fotó: a szerző és archívum) RIPORT _____________________________________________ 1994. április 17. I/3S3MBP MÚ LT ÉS JELEN Milyen lesz felújítva?

Next

/
Thumbnails
Contents