Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-17 / 16. szám

- Bugár úr, a véletlen úgy hozta, hogy a húsvé­ti ünnepkörben, éppen zöldcsütörtökön beszélge­tünk. Ne vegye hát tolakodásnak, ha a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökétől elsősorban azt kérdezem: ön számára vajon mi az idei húsvét leglényegesebb üzenete?- A megbékélés fontossága. És mert nemcsak kereszténydemokrata, hanem keresztény is va­gyok, én a hazai magyar politikai mozgalmak tar­tós megbékélésében bízom. Sőt! Talán 1994 tava­sza lehetne az az időszak, amikor megkezdődhet­ne a szlovák-magyar közeledés is, hiszen március 11-e óta már nincs hivatalban az a szlovák kor­mányfő, aki a konfrontációs politika, az örökös el­lenségkeresés, a kirekesztés, az emberek megbé­lyegzésének legfőbb megtestesítője volt.- Netán a pozsonyi parlamentben is megszűnőben van az arénahangulat? A társada­lom szélesebb, jobbára nacionalista rétegeiből pedig kiveszőben lenne a „feszítsd meg!” elvének állandó hajtogatása?- Remélhetőleg igen. Legalábbis az októberben esedékes idő előtti választásokig.- Eszerint Bugár Béla is megbékélt már annak emlékével, hogy 1994. március 11-én a pozsonyi Vármegyeház téren, kilépve a parlament épüle­téből, rárontottak és leköpdösték?- Inkább csak napirendre tértem a dolog fölött. Persze, ez nem jelent egyet a belenyugvással. A Vármegyeház téren egyébként nemcsak Csáky Pálnak és nekem jutott ki a fölhecceit tömeg ha­ragjából, hanem a korábban az ellenzékhez tarto­zó szlovák politikusoknak is; sőt több újságírót szintén bántalmaztak. Mindez annak következmé­nye, hogy Szlovákiában a demokráciát sokan az ököljoggal azonosítják. Mindennek kapcsán nyil­ván beszélni kellene arról is, hol volt akkor a rendőrség; hogyan lehetséges, hogy a Meciar-kor- mány miniszterei itt lázítottak az utcán, a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom parlamenti képvi­selői pedig ujjalmutogatással uszították a tömeget a Meéiar ellen szavazókra.- így a parlament épületének tőszomszédságá­ban, az 1990-ben kezdődött nacionalista tünteté­sek óta immár sokadszor, a söpredékerőszak kere­kedettfelül...- Ezúttal bizony megtapasztaltam a támadók öklének súlyát, és a köpdösés nyomán az arcom­ról is volt mit törölgetni. Csáky Pállal mégis azt mondtuk: megbocsátunk ezeknek az embereknek, hiszen aligha tudják, miért is cselekszenek így.- Valószínűleg azért, mert a szájukban össze- gyülemlett nyállal együtt képtelenek voltak lenyel­ni, hogy az 1992-ben demokratikusan megválasz­tott parlament demokratikus eszközökkel leváltot­ta kormányzati tisztéből a jánosíki hősnek hitt Ál­lamalapítót és Vezért!- Szerintem a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa csupán a folytonos bűnbakkeresésből tőkét kovácsoló kormányfőt váltotta le, elvégre az önálló szlovák állam létrehozásánál azért mások is ott bábáskodtak. Például az a Michal Kováé, aki akkor a Szövetségi Gyűlés elnöke volt, ma viszont Szlovákia saját véleménnyel bíró köztársasági el­nöke. Meciar szemében éppen az önálló vélemény jelenti az egyik legnagyobb bűnt.- Tény, hogy a jelenlegi Szlovákia távolról sem egy kiforrott demokrácia. Példa erre a köz- társasági elnök március 9-ei parlamenti beszé­de, amelyben tárgyilagos őszinteséggel tárta a széles körű nyilvánosság elé a saját országa mi­niszterelnökének praktikáit!- Az elnök úr csak azt tette meg, amit a szlovák ellenzék eladdig nem mert megtenni. Ráadásul az ominózus elnöki beszéd után már semmit sem le­hetett a szőnyeg alá söpörni. Sem az államfő és a kormányfő közötti viszonyt illetően; sem pedig a parlamenti pártoknak az üggyel kapcsolatos di­lemmáit, belső vitáit. A Demokratikus Baloldal Pártja például a legeslegutolsó pillanatig vacillált; Moravéíkék platformja tévedett, amikor a DSZM biztos és a jelenleginél több képviselő elszipkázá- sát jelentő szakadásában bízott; a Keresztényde­mokrata Mozgalom pedig abban értette félre a helyzetet, hogy a demokratikus baloldalt heteken át szeriőz és szavatartó ellenzéki pártnak hitte.- Valójában mi játszódott hát le Meciarék le­váltásának hátterében? A ténylegesen ellenzéki, illetve az oppozíciót helyenként csak mímelő pár­tokban a félsz vagy a mersz volt nagyobb?- A kocka akkor már két napja, a köztársasági elnök beszéde óta el volt vetve... Az „ellenzéki” Demokratikus Baloldal Pártjában ennek ellenére a szakadás veszélye fenyegetett, mert egy jelentős csoport Meéiar felé húzott, de a DBP-ben sokan tartottak a kereszténydemokratákkal való közös kormányzástól is. Persze, aggályok más táborok­ban is akadtak. Tudvalevő például, hogy Meéiar fejetlenül, kapkodva még megkötött egy szinte teljesíthetetlen szerződést a szakszervezetekkel; továbbá elsősorban a rendkívül érzékeny szociális szférában kellene megspórolni 14 milliárd koro­nát ahhoz, hogy Szlovákia szavahihető partnere legyen a Nemzetközi Valutaalapnak; hogy Meéiar már januárban-februárban 900 milliót elköltött abból az egymilliárdból, amelynek sorsáról 1994- ben a kormányfő jogában állt dönteni. És az ilyen­olyan félszek között volt egy olyan aspektus is, amelyet főként a Kereszténydemokrata Mozga­lom mondogatott: nem lehet úgy kormányozni, hogy Szlovákia sorsa lényegében a magyar képvi­selők puszta jóindulatának legyen kitéve.- Valóban: melyek voltak a magyar parlamenti koalíció gyakorlati elvárásai, divatos szóhaszná­lattal élve: csatlakozási feltételei?- Elsősorban arra törekedtünk, hogy az új kor­mányprogram tükrözze a nemzetiségi konfrontá­ciót mellőző politizálási stílust. Leszögeztük azt is, hogy a parlament szavazásainál nem kívánjuk eljátszani a mérleg nyelvének szerepét, hiszen ez a DSZM-mel való összejátszás felé is mutathatna. Ugyanakkor kimondtuk: ha a jelenlegi kormány- koalíció olyan törvénytervezettel állna elő, amely a szlovákiai magyarság számára bármely okból előnytelen lenne, akkor mi azt nem fogjuk meg­szavazni! Tárgyalásaink során főként azt szorgal­maztuk, hogy az új kormány tartsa tiszteletben az Európa Tanács ajánlásait, s ez tükröződjön már az anyakönyvezésről szóló törvénytervezetben, a kétnyelvű helységnévtáblák használatának támo­gatásában. Abban is megállapodtunk, hogy a je­lenlegi kormányzat nem fog elzárkózni a nemzet­közi horderejű kisebbségi charta, illetve a hasonló rangú önkormányzati charta aláírásától; no és megegyeztünk abban is, hogy az ősszel esedékes előrehozott választásokig lekerül a napirendről az úgynevezett alternatív oktatás, s a számunkra előnytelen új területi felosztás problémaköre. Je­leztük továbbá, hogy például az oktatásügyi, a kulturális, vagy éppenséggel a mezőgazdasági mi­nisztériumban a kisebbségi gondokat, illetve az egész délvidék sajátos helyzetét felügyelő szak­osztályok létesítését javasoljuk; s ezek élére a főosztályvezetőket is mi nevezzük. Végül, de nem utolsósorban, azt sem titkoltuk el, hogy azt szeret­nénk, ha nem az állami földalapba, hanem a köz­ségek tulajdonába kerülnének a magánosítás so­rán gazdátlanul maradó földek.- Nos, feltételnek ez pont annyi, hogy a Meciar-Slota kettős úton-útfélen azt harsoghatja: a Moravcík-kormány fülig magyarbérenc... Más szóval élve: Vladimír Meciar 1991-es menesztésé­nek tapasztalataiból kiindulva, nem állhat be is­mét a bumerángeffektus? Egyes politológusok is úgy vélik, hogy Meciar másodszori leváltása he­lyett ésszerűbb lett volna őt a parlamentben egy­szerű, de minősített többséggel féken tartani!- Tényleg voltak ilyen feltevések. Látni kell vi­szont, hogy a parlamentben az ellenzéknek hiába lett volna meg a minősített többsége, ha Meéiar úr rendre visszautasította volna a legális úton hozott törvények aláírását. Nála ugyanis március dereká­ig ez a módi járta... Ráadásul tovább építgethette volna a saját gazdasági egyeduralmát. Hogy csu­pán egyetlen példát említsek: bizonyos ellenszol­gáltatások reményében képes volt féláron felkí­nálni valakinek egy 400 milliós üzemet! Mi ez, ha nem korrupció? És csak fokozhatta volna a hely­zet drámaiságát, ha a parlamentben bizalmi szava­zást kér, ami végül is szintén a lemondását ered­ményezte volna.- Rendben. Ám mi lesz akkor, ha 1994. október 2-án újra kormányalakító tényezőként lesz jelen a szlovákiai belpolitikában? Akkor a köztársasági elnök fog lemondani? Vagy kettejük viszálykodása álló háborúvá fajul?- Az. elnök úr még a parlamentben bejelentette, hogy mivel alkotmányosan választották tisztségé­be, ő marad, és ha kell, fenékig üríti a keserűség poharát. Jómagam mindenesetre kétlem, hogy Prikler László felvétele Vladimír Meéiar egyedül, vagy akár a Szlovák Nemzeti Párttal karöltve, többségi kormányt tud­jon alakítani az őszre kitűzött parlamenti választá­sok után. Ahhoz a mostani kormánykoalíciónak óriási baklövéseket kellene elkövetnie.- Ön szerint mit kell megtenni annak érdeké­ben, hogy Vladimír Meciar tehát ne kerülhessen igazán domináns szerepkörbe?- Szakágazatonként meg kell írni a kilencven­négy márciusa előtti tényeket rögzítő, azaz az előző kormányzat hibáit feltáró fehér könyveket, s mindezt nyilvánosságra hozni. A többi már a vá­lasztópolgárok józan értékítéletén, felelősségtuda­tán múlik.- Egyelőre kevés hír szivárgott ki annak hátte­réről, hogy miért nem Roman Kovác lett az új kor­mányfő.- Eredetileg valóban ő volt a legesélyesebb je­lölt erre a posztra. Meéiar bukása után viszont a Demokratikus Baloldal Pártja hirtelen azzal állt elő, hogy ők akarnák a kormányfőt állítani, mert Roman Kováé nem tudott mélyebb szakadást előidézni Meéiarék táborában! A valóságban azonban Roman Kováé azért sem felelt meg We- issék ízlésének, mert a Meéiar-kormányban épp őneki kellett volna utánajárnia a volt kommunista vagyon sorsának. Így születhetett meg a kompro­misszum Jozef Moravéík személyében.- Az új kormányzat legelső bejelentése az or­szágos rendőrfőkapitány leváltása volt. A pozso­nyi parlament azóta megbuktatta az Állami Szám­vevőszék korábbi vezérkarát, a Nemzeti Bank egyik alelnökét; a kormány menesztette Anna Na- gyovát, a kormányhivatal Femina Ave díjjal kitün­tetett üdvöskéjét, szó van legalább másfél tucat já­rási elöljáró menesztéséről... Véleménye szerint meddig lesznek szalonképesek ezek a tisztogatá­sok?- Addig, amíg indokolt személycserékről van szó. Például az országos rendőrfőkapitány leváltá­sáról még tavaly ősszel határozott a parlament il­letékes bizottsága, de a Meciar-kormány - saját, önös érdekeit követve - elszabotálta e döntés vég­rehajtását. Tisztogatást, a szó eredeti értelmében, egyébként épp Meéiar úr végzett az 1992-es vá­lasztási győzelme után, amikor szinte kisöpörte az állami hivatalokat, hogy a saját embereit ültethes­se be mindenüvé.- A legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint népszerűség tekintetében aránylag jól áll a magyar parlamenti koalíció. Joggal adódik hát a kérdés: mi várja a szlovákiai magyarságot a ‘94- es, rendkívüli parlamenti választásokon?- A helyzet mindenképpen azt kívánja, hogy a jelenleginél több képviselőt tudjunk bejuttatni a pozsonyi országházba. Ehhez pedig a szlovákiai magyar politikai mozgalmak tényleges összefogá­sára lesz szükség. A hangsúly az összefogáson és nem az esetleges összeboruláson van. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom legutóbbi közgyűlésén ezért szándékosan is kiemeltem, hogy a Magyar Polgári Párttal a tisztességes kap­csolatok kiépítésére törekszünk, tehát egy olyan viszonyrendszerre, amely a közösen körvonalaz­ható célok erőterében a másság tiszteletére épül.- Beszéljünk nyíltabban! Vajon mi lesz a köl­csönös közeledés leglényegesebb előfeltétele?- Hogy ne csak néhány hetes választási koalíci­ót kössünk, amely az azt követő időszak együttműködési feltételeit is rögzíthené. Megen­gedhetetlennek tartom ugyanis, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának magyar nemze­tiségű képviselőit tömörítő frakció, a döntő fon­tosságú kérdésekben, szanaszét szavazgasson.- Befolyásolhatják-e a jelent a közelmúltnak azon sokkoló hatású emlékei, amikor például a hajdani FMK és az MKDM-EPM koalíció parla­menti képviselői, esetenként, még csak a kö­szönőviszonyt sem tudták fenntartani egymás kö­zött...-Elárulhatom, hogy voltak ennél kacifántosabb megnyilvánulások is; de ez az időszak már mögöt­tünk van. Azóta megtörtént az áttörés, a kölcsönös közeledés. Mind a Magyar Polgári Pártnak, mind az MKDM-Együttélés koalíciónak van egyfajta autonómiatervezete; de az oktatásügy kérdéseiben is közelednek már az álláspontjaink. Ezzel szem­ben viszont bizonyos fokú bizalmatlanságot kel­tett, hogy a januári komáromi nagygyűlés kapcsán az MPP, úgymond, kivonta magát a forgalomból és csak vendégként jött el. Őszintén szólva, ez ko­moly visszatetszést váltott ki választópolgáraink körében.- Hadd kérdezzek rá nyíltan, meredeken: az MKDM-EPM kettős szövetség most, a közelgő vá­lasztások előtt térdre kívánja-e kényszeríteni az MPP-t, avagy a politikai szövetségest keresi ben­ne?- Nyilvánvaló szándékunk a partnerkeresés. Ugyanakkor tény, hogy azt szeretnénk, ki-ki a sa­ját súlyának megfelelően legyen képviselve a szlovákiai magyar mozgalmak leendő koalíciójá­ban. Gondolom, őszinte perceiben azt azért az MPP is tudja, hogy ma már kisebb a szavazótábo­ra, mint két esztendővel ezelőtt volt, amikor még kormányerőként vehetett részt az akkori választá­si kampányban.- Nem kevésbé izgalmas kérdés, vajon az MKDM lesz-e a közvetítő az Együttélés és az MPP mindmáig vitás kérdéseinek elsimításában ?- Véleményem szerint a szlovákiai magyarság érdekében meg kell kötni a hármas koalíciót, az MKDM ezt fogja szorgalmazni. A választópolgá­rok zöme egyszerűen ezt követeli, amit vétek len­ne figyelmen kívül hagyni. Hasonlóképpen lénye­ges szempont, hogy a hármas koalíció megkötésé­vel a szlovákiai magyar választópolgároknak leg­alább 90 százaléka az urnák elé járulna.- És mi lesz akkor, ha a Magyar Néppárt is be­leszólást kér a koalícióalkotás kimenetelébe?- Kétlem, hogy így alakulna a helyzet, hiszem az MNP-nek se tagbázisa, se alapszervezetei nin­csenek, s tudomásom szerint nyilvánosan rende­zett, tehát meghívott vendégek és újságírók jelen­létében tartott közgyűlésük sem volt. Azt hiszem, egy-egy rátermett képviselőjelöltjük inkább vala­melyik hazai magyar mozgalom jelölőlistáján kér­hetne és kaphatna is helyet.- Tegyük fel, hogy létrejön a sokak által remélt hármas koalíció. Ez esetben a választási program is közös lesz?- Nem. Az inkább a ködöset, semmint a közöset segítené. Én valóban a közös súlypontokon nyug­vó, saját választási pártprogramok híve vagyok.- Kézenfekvő a dilemma: az ön által is említett súlypontok között ott szerepel majd az autonómia­igény is?- Az MKDM az önkormányzatok szerepét, az önigazgatás fontosságát szorgalmazza, hiszen a helyi önigazgatás autonómiájára építve akár régi­ót is létre lehet hozni. Ezért tartjuk fontosnak, hogy Szlovákia mielőbb aláírja az önkormányza­tok nemzetközi chartáját.- Bugár úr, ezzel újfent visszakanyarodtunk be­szélgetésünk eredeti témájához. Nevezetesen ah­hoz, hogy a nemzetközi dokumentumok és ajánlá­sok tiszteletben tartásával Szlovákiában is tartó­sítható lenne a megbékélés. Ön szerint az őszi vokscsata után a demokrácia feltámadása - vagy a demokrácia keresztútja várható-e?- Meéiar kormányzásai alatt, remélhetőleg, már megjártuk a demokrácia kálváriáját. Talán csak a Gondviselésnek köszönhetően sikerült elkerül­nünk a megfeszíttetést... Azt szeretném hát, hogy ‘94 őszén - kereken öt évvel a rendszerváltás után - végre az igazi demokrácia köszöntsön ránk. —A hazai magyar pártok kölcsönös felelőssé­gére is apellálva erre csak azt felelhetem: úgy legyen. Miklósi Péter Meciartalanul INTERJÚ BUGÁR BÉLÁVAL INTERJÚ 1994. április 17. l/BSSmap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents