Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám

Hi RI PORT Ez a rózsa sosem hervad el... Joseph Hudak az ábrakinálatot mutatja E hölgy után, például a strandon, nyilván nemcsak a férfiak for­dulnak meg Archívum (1) és Prikler László felvételei Darin Lawrenc munka közben • Mennyibe kerül egy átlagos rajz?- Az sok mindentől függ. A mintától, a tetoválás nagyságától, a színeitől. A vilá­gos színek, például a fehér a legdrágább. Az a zöld krokodilus, amelyet Darin ön eló'tt rajzolt, nagyjából 2500 koronába ke­rül majd. Van, aki magasnak tartja az árainkat és azzal érvel, hogy a barátja ugyanezt egy üveg borovicskáért is meg­csinálja... Hát akkor csak menj a haverod után - tanácsoljuk az ilyeneknek. Én be­jártam Európa ismert tetováló szalonjait, s nyugodt lelkiismerettel állíthatom: a profik között mi vagyunk a legolcsóbbak. • Előfordulnak reklamációk is?- Kimondott reklamációk nem, bár oly­kor utólag még kell egy-két simítást végez­nünk a rajzon. Néha nem elég élénk vala­melyik szín, vagy halványabbra sikerülnek a kontúrok. A kiigazítás természetesen díjtalan. A tetoválás igazi szépsége csak hetek múlva látszik, amikor a rajzról már leesik a var. Addig a tetovált testrészt sem lemosni, sem a nap sugarainak kitenni nem szabad. • Eddigi legérdekesebb munkájuk?- Egy negyvenöt éves magánvállalkozó az egész testére zöld-fehér sárkányt pin- gáltatott. Hatalmas munka volt, tizenöt órán át dolgoztunk vele. • Akad olyan megrendelés is, amelyet nem akceptálnak?- Igen. Arcra és kézfejre nem rajzolunk. Azt a megrendelő előbb-utóbb megbán­hatná, hiszen az említett helyeket nem lehet eltakarni. És csak 18 éven felülieket tetoválunk. Fiatalkorúakat csak akkor vál- lalalunk, ha a szüleik személyesen adják ehhez beleegyezésüket. • A tetováló stúdió még csak a kezdet. Más elképzelései is vannak?- Terveim közt szerepel egy sportbár, amely napi 24 órán át lenne nyitva. Eb­ben a lokálban sör vagy bor mellett a ven­dégek nemcsak beszélgetnének, hanem műholdas és videókazettás sportközvetíté­seket is nézhetnének. Minden nap más­más sportágat. Prágában már működik egy ilyen bár, és ott nagyon népszerű. Ordódy Vilmos Testfestészet geles Tattoo egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Pozsony külvárosában. A fiatal amerikai tulajdonos, Joseph Hudak - a nagy érdeklődésre való tekintettel - nem sokkal később Epeijesen és Zsolnán is nyitott ilyen szolgáltatást nyújtó stúdiót. A kényelmes váróterem falait szépséges hölgyek fotói díszítik. Mondanom sem kell, valamennyiük teste tele van színpom­pás tetoválásokkal. Az asztalon levő kata­lógusokban százszámra kínálják a legkü­lönfélébb - színes vagy egyszínű - ábrá­kat. A választék igazán gazdag. Nem cso­da, hogy olykor a vendég, aki határozott elképzeléssel jött, itt elbizonytalanodik s habozni kezd. Amíg a tulajdonosra vá­runk, megpróbáljuk megszámolni a vá­lasztható minták sokaságát, de kiderül, hogy szinte lehetetlen: cápák, tigrisek, pu­mák, lovak, pókok, skorpiók, kígyók, pil­langók, ördögfiókák, démonok, tündérek, virágok, távol-keleti rejtélyes jelek. A stúdió egyik hátsó helyiségéből fogá­szati fúróra emlékeztető zaj hallatszik. Amikor bekukkantunk oda, kiderül, hogy éppen tetoválás folyik. A fülbevalós mű­vész: Darin Lawrenc gumikesztyűben, egy gépecskével a vendég bal felső karján dol­gozik. A fekete alaprajz egy krokodilus. Az alany közömbös arccal tűri a soroza­tos szúrásokat. Olykor vattával megtörlik a kezét, és folytatódik a nem túl kellemes­nek tűnő procedúra. Kérdésünkre, vajon fáj-e a keze, tagadólag rázza a fejét: - Már csak zsibbadást érzek - mondja a fia­talember.- Miért épp ezt az állatot választotta?- Mert tetszik. A tévében láttam egy­szer egy hasonló rajzot valamelyik filmszí­nészen, s akkor elhatároztam, én is csinál­tatok egy ilyen ábrát. Közben befut a stúdió tulajdonosa és menedzsere, kezdődhet hát a beszélgetés. Elsősorban arról, hogyan jutott eszébe egy amerikai üzletembernek, hogy éppen Pozsonyban kezdjen vállalkozni?- Azon egyszerű oknál fogva, hogy a szüleim idevalósiak. 1968-ban disszidál­tak a tengerentúlra. Én már ott születtem. A rendszerváltás után hazalátogattam, és úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy a szakma szempontjából tekintve ez még szűz terü­let. Amikor meglátogatott a barátom, Da­rin, ő is hasonló véleményen volt. Felaján­lottam neki: utazzon vissza, hozza a festé­keit, felszerelését, s folytassa itt a munkát. Sikerült őt rábeszélnem. Azután megbir­kóztunk a bürokratákkal, megszereztük az összes szükséges engedélyt és munkához láttunk. • Az előítéleteket legyőzték. Sőt, opti­mizmusukat igazolja, hogy rövid időn be­lül Epeijesen és Zsolnán is nyitottak egy- egy szalont. Nem célozzák meg valame­lyik dél-szlovákiai várost is? Mondjuk Ko­máromot vagy Dunaszerdahelyt?- Távlatilag szó lehet majd róla. Egye­lőre azonban nem akarom elsietni a dol­gokat. Három jelenlegi szalonunkban is alig győzzük a munkát. Amíg nem talá­lunk megfelelő embereket, akik profi szin­ten tudnak majd dolgozni, addig tíznapon­ként ingázunk az említett városok között. Lehet viszont, hogy nyitunk majd néhány irodát, ahol az érdeklődők megismerked­hetnek a feltételeinkkel, válogathatnak a katalógusainkból, s előjegyeztethetik magukat. A munkát pedig Pozsonyban végeznénk el. • Hogyan jellemezné ezt a tevékenysé­get: tisztességes mestermunkának, netán művészetnek?- Azt hiszem, amit mi csinálunk, az már a művészethez tartozik. Itt ugyanis nem nyíllal átszúrt szíveket, halálfejeket, vagy amolyan „Jenő szereti Mancit“ feliratokat gyártunk. Munkatársakat keresve, sokan jelentkeztek a pályázati felhívásunkra, de csak az felelt meg, aki művészi vénával rendelkezik. Egy szép, színes, vagy akár egyszínű rajz elkészítése a bőrön sokkal nehezebb, sokkal bonyolultabb, mint egy darabka papíron. • Kik az ügyfeleik? Nemigen tudok sza­badulni a gondolattól, hogy e művészi áb­rák is elsősorban az alvilágot, a primití­vebb embereket vonzzák...- Nagy tévedés. Persze, akadnak ilye­nek is, ám a megrendelők között vannak ügyvédek, orvosok, művészek, élsporto­lók. Nemegyszer Ausztriából, Magyaror­szágról, Lengyelországból is érkeznek hozzánk. Vendégeink egynegyede pedig hölgy. • A gyengébb nem képviselői mit, no és hová tetováltatnak a leginkább?- Általában a lapockájukra, mellükre, combjukra, bokájukra, vagy éppenséggel a hátsó felükre. A leggyakoribb motívu­mok a virágok és a különböző állatok. Egy műlovarnő egy szép paripa mását kí­vánta a combjára; egy másik hölgy tengeri csikó után vágyott. 0 szintén elégedetten távozott. Egy pincémő is tetováltatott ma­gára nálunk. Másnap már a kolléganői is jöttek, annyira tetszett nekik barátnőjük tetoválása. • Nem veszélyes dolog összeszurkálni például a női kebleket?- Nem. A technológiánk, a festékeink a legszigorúbb egészségügyi próbákat is kiállták. Fertőzés, az AIDS-veszély eleve kizárt dolog. • Tegyük fel, hogy én egy Marilyn Mon- roe-t szeretnék. Katalógusukban nem lát­tam a tragikus sorsú színésznő képét. Ele­get tudnának tenni kérésemnek?- Természetesen. Hátsó szobánkban van egy gyönyörű Monroe-kép. Ha vi­szont ez nem nyerné meg tetszését, hoz­hatna egy önnek tetsző ábrát. Hozott fo­tók, rajzok alapján is tetoválunk, vagy be­szerezzük azokat a képeket, melyek iránt a vendég érdeklődik. a Nem titok, hogy Jaroslava Bednárová, a Miss Monokini ’91 az ön barátnője. 0 hogyan viszonyul a tetováláshoz?- Pontosítok: csak a volt barátnőm. Egyébként tetszenek neki a munkáink, ám fotómodellként, szakmai szempont­ból, legalábbis egyelőre, nem engedheti meg magának a tetoválást. • Egyesek a legintimebb testrészeiket is tetováltatják. Hallottunk már hímvessző­re pingált cápáról és ugyanott különböző feliratokról. Maguk is kaptak már hasonló jellegű megrendelést?- Igen. Egy férfinek például az az óhaja, hogy egy Cabriolett kerüljön a nemi szer­vére. • Miért épp autó?- Ezt mi is megkérdeztük. Kerekperec azt felelte, hogy manapság már minden faroknak van autója, miért ne lehetne az övének is... • Tervei közt szerepel az úgynevezett kozmetikai tetoválás is.- Azt a hölgyek igénylik. Különböző szépségjeleket akarnak az arcukra, vagy a szem ívét jelző vonal megrajzolása iránt is érdeklődnek. Egy ismerősöm azt pana­szolta, hogy a napi kozmetikája reggelente 45 percét veszi igénybe. Ha egy stabil kon­túrt kapna a szeme köré, rengeteg időt takaríthatna meg. A szem körüli bőr igen érzékeny, és a munkát a könnyezés is ne­hezítené. Ráadásul ezen a téren nincs meg a kellő tapasztalatunk. Ezért valamelyik munkatársamat angliai vagy amerikai ta­nulmányútra akarom küldeni. Tetoválás... Századokon át elsősorban a gonosztevők, börtöntöltelékek, gályara­bok, vagy éppenséggel prostituáltak meg­különböztető jele volt. És a tengerészeké. Napjainkban mindez már csak részben fe­di a valóságot, hiszen holmiféle hóbortos divatőrületnek is lehet tekinteni a testre pingált ábrák módját. A tetoválások pro­pagálói - ha érvre van szükségük - szíve­sen kalandoznak vissza a múltba, és azt bizonygatják, hogy II. Miklós cár, Vilmos császár, Montgomery tábornok vagy azóta John F. Kennedy elnök is tetoválást viselt a testén. A mai sztárok között is tucatjával akad­nak, akik büszkén viselik testükön a leg­különbözőbb örökre odapingált rajzokat. A világ legszebb hölgyei között jegyzett Cindy Crawford hasát például egy pici or­chidea díszíti; a nem kevésbé ismert Nao­mi Campbell formás fenekét pedig egy pillangó ékesíti. A szupersztár, Madonna egy rózsát, míg a szépséges filmszínésznő, Julia Roberts egy tigrisfejet tetováltatott testére. A sztárokat „leleplező“ jegyek felsorolását még folytathatnánk, ám elég, ha bekapcsoljuk a műholdas MTV adását, és bármikor meggyőződhetünk arról, hogy a jó nevű sztárok közül sokan valóságos „képtárakat“ viselnek a testükön. És ha a kedvenc sztár, a nagy példakép tetová­lást visel, miért ne tehetném én is ugya­nezt? - kérdezi számos fiatal. Nem csoda, hogy a különböző vállalko­zások között már a „testfestészet“ is meg­található. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna egy tetováló szalon fenntartá­sa, ma viszont legfeljebb csak annyit mon­dunk: Vajon ki jár ide? Nos, az első hiva­tásos szlovákiai tetováló stúdió a Los An-

Next

/
Thumbnails
Contents