Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám
Hi RI PORT Ez a rózsa sosem hervad el... Joseph Hudak az ábrakinálatot mutatja E hölgy után, például a strandon, nyilván nemcsak a férfiak fordulnak meg Archívum (1) és Prikler László felvételei Darin Lawrenc munka közben • Mennyibe kerül egy átlagos rajz?- Az sok mindentől függ. A mintától, a tetoválás nagyságától, a színeitől. A világos színek, például a fehér a legdrágább. Az a zöld krokodilus, amelyet Darin ön eló'tt rajzolt, nagyjából 2500 koronába kerül majd. Van, aki magasnak tartja az árainkat és azzal érvel, hogy a barátja ugyanezt egy üveg borovicskáért is megcsinálja... Hát akkor csak menj a haverod után - tanácsoljuk az ilyeneknek. Én bejártam Európa ismert tetováló szalonjait, s nyugodt lelkiismerettel állíthatom: a profik között mi vagyunk a legolcsóbbak. • Előfordulnak reklamációk is?- Kimondott reklamációk nem, bár olykor utólag még kell egy-két simítást végeznünk a rajzon. Néha nem elég élénk valamelyik szín, vagy halványabbra sikerülnek a kontúrok. A kiigazítás természetesen díjtalan. A tetoválás igazi szépsége csak hetek múlva látszik, amikor a rajzról már leesik a var. Addig a tetovált testrészt sem lemosni, sem a nap sugarainak kitenni nem szabad. • Eddigi legérdekesebb munkájuk?- Egy negyvenöt éves magánvállalkozó az egész testére zöld-fehér sárkányt pin- gáltatott. Hatalmas munka volt, tizenöt órán át dolgoztunk vele. • Akad olyan megrendelés is, amelyet nem akceptálnak?- Igen. Arcra és kézfejre nem rajzolunk. Azt a megrendelő előbb-utóbb megbánhatná, hiszen az említett helyeket nem lehet eltakarni. És csak 18 éven felülieket tetoválunk. Fiatalkorúakat csak akkor vál- lalalunk, ha a szüleik személyesen adják ehhez beleegyezésüket. • A tetováló stúdió még csak a kezdet. Más elképzelései is vannak?- Terveim közt szerepel egy sportbár, amely napi 24 órán át lenne nyitva. Ebben a lokálban sör vagy bor mellett a vendégek nemcsak beszélgetnének, hanem műholdas és videókazettás sportközvetítéseket is nézhetnének. Minden nap másmás sportágat. Prágában már működik egy ilyen bár, és ott nagyon népszerű. Ordódy Vilmos Testfestészet geles Tattoo egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Pozsony külvárosában. A fiatal amerikai tulajdonos, Joseph Hudak - a nagy érdeklődésre való tekintettel - nem sokkal később Epeijesen és Zsolnán is nyitott ilyen szolgáltatást nyújtó stúdiót. A kényelmes váróterem falait szépséges hölgyek fotói díszítik. Mondanom sem kell, valamennyiük teste tele van színpompás tetoválásokkal. Az asztalon levő katalógusokban százszámra kínálják a legkülönfélébb - színes vagy egyszínű - ábrákat. A választék igazán gazdag. Nem csoda, hogy olykor a vendég, aki határozott elképzeléssel jött, itt elbizonytalanodik s habozni kezd. Amíg a tulajdonosra várunk, megpróbáljuk megszámolni a választható minták sokaságát, de kiderül, hogy szinte lehetetlen: cápák, tigrisek, pumák, lovak, pókok, skorpiók, kígyók, pillangók, ördögfiókák, démonok, tündérek, virágok, távol-keleti rejtélyes jelek. A stúdió egyik hátsó helyiségéből fogászati fúróra emlékeztető zaj hallatszik. Amikor bekukkantunk oda, kiderül, hogy éppen tetoválás folyik. A fülbevalós művész: Darin Lawrenc gumikesztyűben, egy gépecskével a vendég bal felső karján dolgozik. A fekete alaprajz egy krokodilus. Az alany közömbös arccal tűri a sorozatos szúrásokat. Olykor vattával megtörlik a kezét, és folytatódik a nem túl kellemesnek tűnő procedúra. Kérdésünkre, vajon fáj-e a keze, tagadólag rázza a fejét: - Már csak zsibbadást érzek - mondja a fiatalember.- Miért épp ezt az állatot választotta?- Mert tetszik. A tévében láttam egyszer egy hasonló rajzot valamelyik filmszínészen, s akkor elhatároztam, én is csináltatok egy ilyen ábrát. Közben befut a stúdió tulajdonosa és menedzsere, kezdődhet hát a beszélgetés. Elsősorban arról, hogyan jutott eszébe egy amerikai üzletembernek, hogy éppen Pozsonyban kezdjen vállalkozni?- Azon egyszerű oknál fogva, hogy a szüleim idevalósiak. 1968-ban disszidáltak a tengerentúlra. Én már ott születtem. A rendszerváltás után hazalátogattam, és úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy a szakma szempontjából tekintve ez még szűz terület. Amikor meglátogatott a barátom, Darin, ő is hasonló véleményen volt. Felajánlottam neki: utazzon vissza, hozza a festékeit, felszerelését, s folytassa itt a munkát. Sikerült őt rábeszélnem. Azután megbirkóztunk a bürokratákkal, megszereztük az összes szükséges engedélyt és munkához láttunk. • Az előítéleteket legyőzték. Sőt, optimizmusukat igazolja, hogy rövid időn belül Epeijesen és Zsolnán is nyitottak egy- egy szalont. Nem célozzák meg valamelyik dél-szlovákiai várost is? Mondjuk Komáromot vagy Dunaszerdahelyt?- Távlatilag szó lehet majd róla. Egyelőre azonban nem akarom elsietni a dolgokat. Három jelenlegi szalonunkban is alig győzzük a munkát. Amíg nem találunk megfelelő embereket, akik profi szinten tudnak majd dolgozni, addig tíznaponként ingázunk az említett városok között. Lehet viszont, hogy nyitunk majd néhány irodát, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a feltételeinkkel, válogathatnak a katalógusainkból, s előjegyeztethetik magukat. A munkát pedig Pozsonyban végeznénk el. • Hogyan jellemezné ezt a tevékenységet: tisztességes mestermunkának, netán művészetnek?- Azt hiszem, amit mi csinálunk, az már a művészethez tartozik. Itt ugyanis nem nyíllal átszúrt szíveket, halálfejeket, vagy amolyan „Jenő szereti Mancit“ feliratokat gyártunk. Munkatársakat keresve, sokan jelentkeztek a pályázati felhívásunkra, de csak az felelt meg, aki művészi vénával rendelkezik. Egy szép, színes, vagy akár egyszínű rajz elkészítése a bőrön sokkal nehezebb, sokkal bonyolultabb, mint egy darabka papíron. • Kik az ügyfeleik? Nemigen tudok szabadulni a gondolattól, hogy e művészi ábrák is elsősorban az alvilágot, a primitívebb embereket vonzzák...- Nagy tévedés. Persze, akadnak ilyenek is, ám a megrendelők között vannak ügyvédek, orvosok, művészek, élsportolók. Nemegyszer Ausztriából, Magyarországról, Lengyelországból is érkeznek hozzánk. Vendégeink egynegyede pedig hölgy. • A gyengébb nem képviselői mit, no és hová tetováltatnak a leginkább?- Általában a lapockájukra, mellükre, combjukra, bokájukra, vagy éppenséggel a hátsó felükre. A leggyakoribb motívumok a virágok és a különböző állatok. Egy műlovarnő egy szép paripa mását kívánta a combjára; egy másik hölgy tengeri csikó után vágyott. 0 szintén elégedetten távozott. Egy pincémő is tetováltatott magára nálunk. Másnap már a kolléganői is jöttek, annyira tetszett nekik barátnőjük tetoválása. • Nem veszélyes dolog összeszurkálni például a női kebleket?- Nem. A technológiánk, a festékeink a legszigorúbb egészségügyi próbákat is kiállták. Fertőzés, az AIDS-veszély eleve kizárt dolog. • Tegyük fel, hogy én egy Marilyn Mon- roe-t szeretnék. Katalógusukban nem láttam a tragikus sorsú színésznő képét. Eleget tudnának tenni kérésemnek?- Természetesen. Hátsó szobánkban van egy gyönyörű Monroe-kép. Ha viszont ez nem nyerné meg tetszését, hozhatna egy önnek tetsző ábrát. Hozott fotók, rajzok alapján is tetoválunk, vagy beszerezzük azokat a képeket, melyek iránt a vendég érdeklődik. a Nem titok, hogy Jaroslava Bednárová, a Miss Monokini ’91 az ön barátnője. 0 hogyan viszonyul a tetováláshoz?- Pontosítok: csak a volt barátnőm. Egyébként tetszenek neki a munkáink, ám fotómodellként, szakmai szempontból, legalábbis egyelőre, nem engedheti meg magának a tetoválást. • Egyesek a legintimebb testrészeiket is tetováltatják. Hallottunk már hímvesszőre pingált cápáról és ugyanott különböző feliratokról. Maguk is kaptak már hasonló jellegű megrendelést?- Igen. Egy férfinek például az az óhaja, hogy egy Cabriolett kerüljön a nemi szervére. • Miért épp autó?- Ezt mi is megkérdeztük. Kerekperec azt felelte, hogy manapság már minden faroknak van autója, miért ne lehetne az övének is... • Tervei közt szerepel az úgynevezett kozmetikai tetoválás is.- Azt a hölgyek igénylik. Különböző szépségjeleket akarnak az arcukra, vagy a szem ívét jelző vonal megrajzolása iránt is érdeklődnek. Egy ismerősöm azt panaszolta, hogy a napi kozmetikája reggelente 45 percét veszi igénybe. Ha egy stabil kontúrt kapna a szeme köré, rengeteg időt takaríthatna meg. A szem körüli bőr igen érzékeny, és a munkát a könnyezés is nehezítené. Ráadásul ezen a téren nincs meg a kellő tapasztalatunk. Ezért valamelyik munkatársamat angliai vagy amerikai tanulmányútra akarom küldeni. Tetoválás... Századokon át elsősorban a gonosztevők, börtöntöltelékek, gályarabok, vagy éppenséggel prostituáltak megkülönböztető jele volt. És a tengerészeké. Napjainkban mindez már csak részben fedi a valóságot, hiszen holmiféle hóbortos divatőrületnek is lehet tekinteni a testre pingált ábrák módját. A tetoválások propagálói - ha érvre van szükségük - szívesen kalandoznak vissza a múltba, és azt bizonygatják, hogy II. Miklós cár, Vilmos császár, Montgomery tábornok vagy azóta John F. Kennedy elnök is tetoválást viselt a testén. A mai sztárok között is tucatjával akadnak, akik büszkén viselik testükön a legkülönbözőbb örökre odapingált rajzokat. A világ legszebb hölgyei között jegyzett Cindy Crawford hasát például egy pici orchidea díszíti; a nem kevésbé ismert Naomi Campbell formás fenekét pedig egy pillangó ékesíti. A szupersztár, Madonna egy rózsát, míg a szépséges filmszínésznő, Julia Roberts egy tigrisfejet tetováltatott testére. A sztárokat „leleplező“ jegyek felsorolását még folytathatnánk, ám elég, ha bekapcsoljuk a műholdas MTV adását, és bármikor meggyőződhetünk arról, hogy a jó nevű sztárok közül sokan valóságos „képtárakat“ viselnek a testükön. És ha a kedvenc sztár, a nagy példakép tetoválást visel, miért ne tehetném én is ugyanezt? - kérdezi számos fiatal. Nem csoda, hogy a különböző vállalkozások között már a „testfestészet“ is megtalálható. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna egy tetováló szalon fenntartása, ma viszont legfeljebb csak annyit mondunk: Vajon ki jár ide? Nos, az első hivatásos szlovákiai tetováló stúdió a Los An-
