Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám
.RIPORT. Amikor a múlt év novemberében a gútai kultúrházban először nyitotta meg kapuit a Fantasy diszkó, a rendezők aligha feltételezték, hogy az utána következő hónapokban mennyi izgalomban lesz miatta részük. Igaz, nem hétköznapi diszkót próbáltak varázsolni a kisvárosi kultúrház falai közé. Magyarországi partnereik segítségével egy modem lézertechnikával, különleges hang- és fényeffektusokkal, kitűnő zenei programmal rendelkező, színvonalas szórakozóhelyet akartak kialakítani. Nem csoda hát, hogy a helybeli és környékbeli fiatalok, minden pénteken és szombaton, valósággal megostromolták az épületet. Mostanában azonban már jóval kevesebben jönnek össze hétvégenként a gútai kultúrház körtermében. Különösen azóta, hogy a városban történt néhány zűrösebb eset után az a vélemény terjedt el: ez a diszkó rossz hatással van a fiatalokra, agresszívakká teszi őket, és mivel mindenféle kétes elemek kedvelt gyülekezőhelye, emiatt a városban nő a bűnözés. A legnagyobb visszhangja annak a január hetedikéi lövöldözésnek volt, amikor néhány felfegyverzett fiatal az egyik helybeli cukrászdában amerikai westemfilmbe illő jelenetet produkált. Az eset után még inkább kiéleződött a közhangulat. Olyany- nyira, hogy egyesek már a diszkó bezárását követelték. A kultúrház vezetői viszont a kialakult helyzetet egy ellenük folytatott kampánynak érzik, amelynek célja a diszkó bezárása, a rendezők lejáratása, a kultúrház működésének ellehetetlenítése. A történtek megvilágítására Koczkás Adrianna, a kultúrház igazgató- helyettese vállalkozott.- A lézerdiszkó ötletével a magyarországi partnerek jöttek, és mi kapva kaptunk az alkalmon. Szerződést kötöttünk: a magyar fél hozta a technikát, a műsort, mi adtuk a termet, a bevételen pedig arányosan osztozunk. Úgy gondoltuk, mindenkinek jó, ha a fiatalok helyben szórakozhatnak színvonalasan, és nem a kocsmában töltik az estéiket. Másrészt viszont a bevételt a kultúrház fő tevékenységére fordíthatjuk, kulturális rendezvények, fesztiválok, színielőadások szervezésére, amelyekre különben a költségvetésből nem telne. A kezdet valóban ígéretes volt. A megnyitásra mintegy 800 vendég gyűlt össze, de a következő hétvégeken is eljött öt-hatszáz fiatal. Tudva, hogy az ilyen diszkókban előfordulnak kisebb-nagyobb rendbontások, megtettük a szükséges óvintézkedéseket. Belső rend- fenntartókat fogadtunk, akiknek munkáját a városi rendőrség is segítette. Igyekeztünk megakadályozni, hogy az épületbe alkoholt, esetleg fegyvert vagy vágó-, szúróeszközt hozhassanak be, ezért bevezettük a motozást. A kötekedőket pedig rendre kitessékeltük az utcára. Ha voltak is kisebb rendbontások, mindig uraltuk a helyzetet. A január hetedikéi lövöldözést is alaptalanul hozzák összefüggésbe velünk. Azon a napon ugyanis éppen bennünket támadtak meg! Az emlékezetes estére Nagy Zsolt, az egyik magyarországi partner a következőképpen emlékszik vissza:- Már a megelőző héten elterjedt a hír, hogy támadás készül a diszkó ellen. A kultúrház vezetői fel is hívták erre az illetékes szervek figyelmét, de semmilyen óvintézkedés nem történt. Január hetedikén, este fél nyolc körül, az épület előtt ötvenhatvan láncokkal, botokkal felfegyverkezett alak jelent meg, és erőszakkal be akart törni a kultúrházba, ahol már mintegy száznegyven fiatal várta a diszkó kezdetét. Természetesen azonnal telefonáltunk a rendőrségre, de hiába vártuk a kért segítséget. Ezek után magunk próbáltuk feltartóztatni a támadókat. Ezután a társaság - bosszúból - összetörte a két megyeri rendezőnk kocsiját, majd elvonult. A srácok látva, hogy mit tettek az autójukkal, kirohantak. Hogy odaát a cukrászdában mi történt, nem tudtuk, mert mi itt maradtunk a kultúrházban. Nagy meglepetésünkre a végén bennünket vontak felelősségre, hogy miért nem engedtük be a „szórakozni vágyó” fiatalokat! Nem vártam, hogy kitüntetnek, de hogy még bennünket vádoljanak, amiért megvédtük a szórakozóhelyet és a fiatalokat, nos, ez minden képzeletet felülmúl. A vadnyugati jelenet színhelyén, a Gold Trix cukrászdában ottjártunkkor még jól láthatóak voltak a lövöldözés nyomai. A cukrászda tulajdonosa és az eset egyik szenvedő alanya, Varga Ferenc nem sokat kertelt, s kijelentette: véleménye szerint igenis, a diszkó az oka a történteknek. Mint mesélte, a dorongokkal és fejszékkel felfegyverzett társaság a diszkó előtt randalírozott, majd miután összetörtek két kocsit, a cukrászdát vették célba. Az utánuk berontó fiatalok egyike egy Skorpion típusú fegyverrel lövöldözni kezdett, a társa pedig egy asztallábbal vagdalkozott.-Nem az a baj, hogy van ez a diszkó, hanem az, hogy túl nagy ott a tömeg. Mert ahol akkora a zsúfoltság, ott a baj is könnyen megvan. Nem lenne semmi gond, ha betartanák a maximális létszámot. És hogy ez a lövöldözés megtörténhetett, abban a rendőrség késlekedésének is része volt. Én kétszer is hívtam a 158-at, először fél nyolckor, majd fél kilenckor, de már csak azután értek ide, hogy megvolt a baj. Én remélem, ebből az esetből mindenki tanult, és ki-ki megteszi a kellő óvintézkedéseket, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő. ◄ Ilyen baltákkal és dorongokkal felfegyverkezett banda tört ránk — emlékszik vissza a G old Trix cukrászda tulajdonosa, Varga Ferenc Vajon med- ► dig lesz még Gútán lézerdiszkó? (Méry Gábor felvételei) A rendőrség gútai parancsnokságán, mint azt dr. Király Július rendőrőrnagytól megtudtuk, azon a napon is ketten teljesítettek szolgálatot. Az őrnagy állítása szerint, mihelyt tudomást szereztek a történtekről, azonnal a helyszínre siettek. A lövöldözéssel gyanúsítottakat letartóztatták és átadták a vizsgáló szerveknek. Szerinte ők ezzel teljesítették kötelességüket. A kérdésre: vajon a diszkónak része van-e abban, hogy ilyen helyzet állt elő a városban, Király úr a következőket válaszolta:- Mindenképpen túl nagy mozgást hozott a városba, ami azelőtt nem volt, és ahol sokan vannak, ott bármi előfordulhat. Az óriási tömeg, a lézer hatására fellépő extázis(?), fokozza az agresszivitást. Amióta a lézerdiszkó működik, többször is ki kellett szállnunk a helyszínre. Sajnos, nincs meg a kellő együttműködés a rendezőséggel, de a város vezetőségével sem. Az igaz, hogy a rend fenntartása a rendőrség feladata. Ám itt a városi parancsnokság tizenkét fős állományából egyszerre ketten ügyelnek, és a városon kívül még több környező település is a felügyeletük alá tartozik. Képtelenek mindenhol ott lenni. A rendezvényeket mi nem ellenőrizhetjük, erre nincs jogunk, és a létszámunk sem elegendő. Állítom, ha a diszkóban jobban ügyelnének a terem befogadóképességére, és a rendezők létszáma is megfelelő lenne, a rendőröknek ott nem is lenne keresnivalójuk. A január hetedikéi összetűzés rendkívüli eset volt, ilyesmire mi magunk sem számítottunk. Azóta azonban már odafigyelünk, hogy hasonló dolog többé ne történjen. Bővítjük a szolgálatot teljesítők számát. Még ha kevesen is vagyunk, s ha hétvégéről van is szó, ott leszünk, razziákat tartunk, hogy kiszűrjük a rendbontókat. Hogy helyesen járunk el - még ha ez talán nem is tetszik mindenkinek -, az bizonyítja, hogy a diszkó néhány vendégénél az egyik legutóbbi razzia alkalmával is fegyvert találtunk. Akiknél legálisan volt, azoknak vissza is adtuk. De nem furcsa, hogy valaki fegyverrel jár diszkózni?! Áz őrnagy úr személy szerint nem tartaná szerencsésnek, ha a diszkót bezárnák; bár nem tagadja, hogy a parancsnokság kezdeményezte ezt a városházán. A képviselők egy része is egyetértett ezzel a javaslattal. Közéjük tartozott Kertesi most is van a városban. Nem több, nem súlyosabb, mint általában a hasonló településeken. Alaptalan az a feltételezés is, miszerint a diszkó révén megnövekedett volna a bűnözés. Az ilyen szórakozóhelyeken, persze, előfordulnak kisebb verekedések, de a kötekedőket gyorsan kicsapják. Erre ott vannak a megfelelő emberek. Én személyesen nem látok összefüggést a január hetedikéi sajnálatos eset és a lézerdiszkó működése között. A kultúrház illetékesei szerint a polgár- mesternek és még néhány elfogulatlan képviselőnek köszönhető, hogy a diszkó még működik. Hogy meddig, az más kérdés... Mert bár az ellenzőinek egyelőre nem sikerült bezáratni a lézerdiszkót, any- nyit viszont már elértek, hogy a rendezők, a szervezők kedvét szegjék a folytatástól.- Csalódott vagyok - mondja a budapesti Nagy Zsolt. - Az az érzésem, ez az egész csak ürügy volt arra, hogy eltanácsoljanak bennünket. Ezek után nem tudom, milyen lesz a folytatás. Már csökken a forgalom is, a fiatalokat valósággal elriasztották a botrányok és a rendőrségi László, aki a tanácsban a közrendvédelmi bizottság vezetője és egyben a város tűzoltóparancsnoka.-Én ellenzem a lézerdiszkót. Szerintem semmi jóra nem vezet. Nem kulturált szórakozási mód. Ez nemcsak az én véleményem, hanem sok más polgáré is. Túlzsúfolt, túl zajos, a tűzrendészet szempontjából sem felel meg a követelményeknek. A legaggasztóbb mégis az, hogy ide vonzza a gyanús elemeket. A bizottságunk ezért javasolta, hogy szüntessék be a működését, ám a polgármester e javaslatot nem fogadta el. Pedig a szülők a lövöldözés óta kimondottan féltik elengedni oda a gyereküket. Ezt meg lehet érteni. Szerintem az is hiba, hogy a városi rendőrség nem végzi elég jól a munkáját, a város utcáin képtelen a rendet fenntartani. Gúta lakóinak körében, az ominózus eset után, egyre inkább elterjedt a vélemény, hogy a sok bűnténynek a lézerdiszkó az oka, és a közbiztonság olyan, hogy éjszaka lassan már félnek kimenni az utcára. Harsányi Imre, Gúta polgármestere szerint az ilyen véleményeknek semmi alapjuk.- Agresszivitás mindig volt, és, sajnos, razziák. Sajnos, az emberek inkább elhiszik a rágalmakat, mintsem meggyőződnének az igazságról. Koczkás Adrianna leginkább azt fájlalja, hogy kevés kivételtől eltekintve, még a képviselők is ellenük foglaltak állást.- Ha már nem nézik a fiatalok érdekeit, legalább azt vegyék figyelembe, hogy ez a diszkó hasznot hozott a városházának. A bevételből nemcsak az épület üzemeltetési költségére futja, hanem abból folytathatnánk az olyan nagyszabású rendezvények szervezését, mint az országos nép- művészeti tábor, a gyermeknéptánc-fesz- tivál, a Ki mit tud?. Ez a diszkó arra is jó lenne, hogy a fiatalokat ide szoktassa a kultúrházba, s meglehet, idővel nemcsak táncolni jönnek el, hanem színházba, könyvtárba is. Ezen múlik a jövője ennek az intézménynek. Ezt is figyelembe kellene venni. Vagy nem? Okvetlenül. Bár régen rossz, ha egy akkora városkában, mint Gúta, csakis a diszkó vonzza a fiatalokat. Ha így igaz, akkor a lézerdiszkó apropóján ezen is érdemes lenne eltűnődni Gútán. S. For gon Szilvia Ezen a képen, az ülő sor közepén dr. Kissóczy Józsefné Ásgúthy Erzsébet (1895. szept. 9. - 1984. jan. 25.), az ismert költő és tárcaíró látható. A fénykép a felvidéki magyarság kulturális életében előkelő szerepet vállaló eperjesi Széchenyi Kör színjátszó csoportját örökíti meg, amelynek tagjai épp hatvannégy esztendővel ezelőtt: 1930. március 21-e és 25-e között — Ásgúthy Erzsébettel a főszerepben! — a Tomi és társa című operettet játszották. Az eperjesi színkörnek a fényképen látható tagjai közül vajon vagyunk-e még néhányan szerte a nagyvilágban?! R s A I S M E R ? Ez a felvétel 1935-ben az eperjesi színházban készült. A katolikus legényegylet műkedvelő gárdáját ábrázolja, amely Lihán Zseni rendezésében Móricz Zsigmondi Nem élhetek muzsikaszó nélkül című zenés vígjátékát adta elő. Tudni szeretném, vajon a népes szereplőgárdából valaki ráismer-e még önmagára?... Szuchy M. Emil Aki életjelt ad magáról, esetleg egyéb információval szolgálhat, kérjük, az írjon a VASÁRNAP szerkesztőségének (819 15 Bratislava, Pribinova 25), vagy forduljon közvetlenül Szuchy M. Emil címére (945 01 Komárno, Komenského 36/6). A gútaiak esete a lézerdiszkóval
