Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-09 / 2. szám
32 oldalas ingyenes színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Zsákutca? Riportunk a 6. oldalon Riportunk a 8. oldalon A doktor űr szenvedélye 1994. január 9. XXVII. évfolyam Ára 7 korona „Honját a hazában •t§ Hallom a szlovák politika csúcsairól, hogy a kisebbségek körül minden a legnagyobb rendben zajlik, hogy jogaink szintje minden európai mértéket megüt, só't meghalad, s helyzetünkön immár semmi javítanivalót senki nem találhat. Egyebeket is halj az ember, még akkor is, ha csak fél füllel van jelen a közéletben, például azt, hogy „itt mi vagyunk itthon“ (ti. a szlovákok, és csak a szlovákok), hogy „ kivárjuk, amíg minden európai szervezetbe fölvesznek, aztán úgyis úgy lesz minden, ahogyan mi akarjuk“, és így tovább, és így tovább. Valóban rendben vannak-e hát a dolgaink? Az igazság az, hogy az elmúlt negyvennyolc, illetve hetvenöt év nemcsak nemzeteink, hanem kisebbségeink sorsában is a gondok és problémák tonnáit halmozta föl, s ha a szlovák nemzet kicsikarta magának az államiságot, mondván, hogy nem tűrhette tovább a függő' viszonyt, jóllehet 1968-tól az egész csehszlovák föderációt szlovák politikusok kormányozták, nem hirdethetik őszintén, hogy panaszaink és igényeink alaptalanok, s nem zárkózhatnak el meghallgatásuk és orvoslásuk, illetve kielégítésük elől. Önigazgatási jogaink követelése nem irredentizmus, hanem rossz tapasztalataink és sorozatos csalódásaink szülötte. Dél-Tirol németjei, Finnország svédjei, Spanyolország katalánjai éppen azért nem irredenták, mert a hazájuknak nevet adó többségi nemzet minden jogukat és létfeltételüket az önigazgatás keretei közt biztosította. Nagyítsuk ki a finnországi példát: nem ismernek olyan jelszót, hogy „Finnországban finnül“, hanem az ország népességének kilenc százalékát képező négyszázezres svéd kisebbség kedvéért a helységnévtáblák, a nyomtatványok, a postai bélyegek, a pénzek feliratai, az eligazító táblák országosan kétnyelvűek, a többségi nemzet iskoláiban kötelezően oktatják a svédet, hivatalt svédül nem tudók be sem tölthetnek, a svéd kisebbség oktatásügye a svéd egyetemmel bezárólag teljes, és Finnország honvédelmi minisztere egy asszony, aki svéd nemzetiségű, a hadsereg svéd katonái részére külön svéd egységeket tartanak fenn, ahol svéd nemzetiségű tisztek svéd anyanyelvükön vezénylik őket. - Nem tudom, a mai szlovák politika csúcsain ágálok milyen európai mércével mérten találják tökéletesnek a helyzetünket, de hogy például a finnországi svédekétől fényévekre elmaradtunk, az - ki-ki láthatja - tény. Vannak persze más minták is, mint a megboldogult Szovjetunióé, Romániáé vagy a jelenlegi Jugoszláviáé, de talán politikusaink mégsem ezeket az európai képleteket tekintik követendő mintáiknak vagy hivatkozási alapjuknak. Mennyivel tisztességesebb és távlatosabb - politikusabb - volna, ha sorsunk szlovák irányítói végre komolyan odafigyelnének a gondjainkra, ha nem a tőlünk való beteges rettegés meg a félelem szülte nemzeti agresz- szivitás, hanem egy józan, kultúrált, építő gondolkodásmód, a legtökéletesebb európai minták tanulmányozása szabna irányt szavaiknak és cselekedeteiknek. Ha azt mondanák, hogy jól van, fiúk, látjuk a gondjaitokat, de nem mi halmoztuk föl őket, s ígérjük, hogy fokozatosan, erőnk és lehetőségeink szerint, a ti segítségetekkel orvosolni fogjuk valamennyit, sőt ezek és ezek már most megoldhatók, alighanem minden szlovákiai magyar kalapot emelne a kormányzat előtt, s kezdené valóban a magáénak tudni ezt az országot. Mi magyarok sem anyaországunkban, sem az utódállamok területén nem vagyunk irredenták. Noha mi kezdeményeztük a bizalomerősítőnek szánt Pentagonálét és Visegrádot, magyarokként fogunk élni abban az országban, ahova sorsunk által vettettünk, szabad és modern magyarokként, s azért követeljük magunknak a jövő század értelmiségi arculatú Európájához méltó kiteljesedés feltételeit, hogy, Kölcseyvel szólva, ez a sokszor megalázott, a történelmi pokol számos bugyrát megjárt magyar néptöredék „honját a hazában“ meglelje. Nem érzelmi és indulati viszonyt, nem politikai irracionalizmust, nem hisztériát, átkokat és dörgedelmeket, nem beolvasztó imperialista stratégiát várunk a szlovák politika olümposzi (tátrai) csúcsairól, hanem civilizált, demokratikus politikai párbeszédet velünk, magyarokkal is, az Északi-Kárpátok és a Duna közé zárt ifjú polisz dolgos, adófizető és szintén államalkotó polgáraival. __________ Ro ncsol László
