Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-02-20 / 8. szám

GYERMEKVILÁG Az opbrakeni búcsún egy öreg hegedűs húzta a talpalávalót a fi­atal népnek. Késő éjszaka elége­detten baktatott hazafelé, mert sok szép tallér lapult a zsebében. Meg-megcsörgette az aranyakat nagy szívbéli gyönyörűséggel, s szaporázta a lépteit, hogy mi­előbb hazaérjen. Egyszer csak eszébe jutott a pipája. „Hej, de jó volna egyet füstölni! - sóhajtott. Aztán megállt, elővet­te az öreg csibukot. - Hajaj... hon­ha sohasem akarnák abbahagyni. Az öreg karja már lehanyatlott a fáradtságtól, de ekkor valaki egy aranyat dobott a hegedűjébe. Felélénkült erre a muzsikus, hát még mikor a második kupa bort is megitta! Húzta, húzta addig húzta, míg kiesett kézéből a vo­nó, s abban a helyben elaludt. A nap már magasan járt, mikor az öreg felébredt. Megdörzsölte a szemét és körülnézett. A kastély­nak se híre, se hamva, ő az erdő közepén hevert egy halom hunyó parázs mellett. Hegedűje után nyúlt, és kereste az aranyát. A he­gedűben meg is zörrent valami, de nem arany volt az, csak egy száraz tölgyfalevél. Ebből aztán megtudta az öreg hegedűs, hogy erdei manók űz­tek csúfot belőle. Mit tehetett, pi­pára gyújtott, lassan hazaballa­gott. Azontúl, ha ráesteledett, messze elkerülte az erdőt. Bartócz Ilona átdolgozása A póruljárt hegedűs (Belga mese) nan szerezhetnék tüzecskét...“ - sóhajtozott tovább. Egyszerre csak látja ám, hogy fény csillan az erdő fái közül. Kö­zelebb ment, hát nagy lánggal lo­bogó rőzsetűz körül fényes öltö- zékű uraságok, vidám dámák jár­ták nagy vígan a táncot.- Nemes urak, asszonyságok, engedelmetekkel rágyújtanék a pipámra a tüzeteknél - mondta a hegedűs.- Csak rajta! - így a táncosok, s egyikük máris nyújtotta az öreg hegedűsnek a parazsat. Az öreg gyönyörűséggel szívta a pipáját, s bodor füstfelhőket eregetett. Hanem a mulatozók észrevet­ték, hogy hegedűt tart a hóna alatt. Nosza, kérlelték szép szó­val, muzsikáljon nekik a tánchoz. A hegedűs nem sokáig kérette magát, mert úgy látta, hogy jó­pénzű társaságba került, s tenye­rét már szinte csiklandozták a re­ménybeli tallérok. Hegedűjével a hóna alatt kö­vette a táncos kedvű uraságokat, vidám dámákat egy közeli kas­télyba. Ott egy fényes terembe vezették, nagy kupa bort tettek elébe. Jót húzott a hegedűs a tü­zes italból, aztán hegedülni kez­dett, az uraságok és a dámák meg ropták szakadatlanul, mint­Szabó Olló illusztrációi Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy öregasszony, öregebb az ország út- jánál, aki a hamut is mamunak mondta már, de meghalni nem akart. Erősen szerette az életet. Gyermeke sem volt, senkije sem volt, mégis mindig sürgött-forgott, dolgozott, verte egymásra a csengő tallérokat. Tele volt a tulipános lá­dája arannyal, ezüsttel. Fájt a szíve erősen, ha meggondolta, hogy egy­szer csak beállít a Halál, s azt sem kérdi: jössz-e, nem-e, megfogja s vi­szi. Hát bizony, jól gondolta, mert egyszer csak beállított a Halál, s azt mondta neki:- Készülj, öregasszony, mert visz­lek. Könyörgött, istenkedett az öreg­asszony:- Még csak tíz esztendőt.- Nem, nem lehet, viszlek.- Még csak bár ötöt.- Nem, nem lehet, készülj; már beírtam a nevedet a nagy könyvem­be, ki nem törülhetem. De az öregasszony addig sírt, ad­dig rimánkodott, hogy a Halál adott neki három órát.- Adj ennél több időt - kérte az öregasszony -, kegyelmezz meg még életemnek. Gyere el holnap.- Isten neki - mondta a Halál -, nem bánom - s azzal indult kifelé, de visszaszólt:- Hanem holnap csakugyan eljö­vök!- Jól van, csak gyere - mondta az öregasszony -, de tudod mit, jobb is lesz, ha felírod az ajtófélfára „hol­nap“, nehogy én is elfelejtsem. A Halál kivette zsebéből a krétát, s felírta az ajtófélfára, „holnap“ - azzal elment. Benedek Elek A vénasszony és a halál Másnap jókor reggel jön a Halál, az öregasszony meg ott feküdt az ágyban.- Indulj, öregasszony, letelt az órád.- Dehogy telt - mondja az öreg­asszony. - Nézz csak az ajtófélfára, mi van odaírva. Ma nem vihetsz el, csak holnap.- Jól van - mondotta a Halál -, hát majd elviszlek holnap. Ez aztán így tartott egy hétig, kettőig, a Halál mindennap ponto­san eljött az öregasszonyért. Az öregasszony pedig mindig hűsége­sen rámutatott az ajtófélfára, s a Halál továbbállott nagy bosszú­sággal. Hanem egyszer megsokallta a sok hiábavaló járást, letörölte az ajtófélfáról az írást, s megfenyegette az öregasszonyt:- No, megállj, holnap csakugyan elviszlek, nem adok kegyelmet. Hej, istenem, megijedt az öregasz- szony, reszketett egész testében, mint a nyárfalevél, nem találta he­lyét a házában, szeretett volna vala­hová elbújni, ahol a Halál nem ta­lálja meg.- Hopp, megvan - gondolta. Volt egy kád csurgatott méze, s belebújt abba.- No, itt bizonyosan nem talál meg.- De itt sem volt maradása, hátha mégis megtalálja. Kibújt a hordó­ból, felhasította a dunnáját, bebújt a dunna tolla közé. Itt kucorgott egy darabig; de itt sem volt maradá­sa. Kibújt a dunnából, hogy jobb helyet keressen magának. Éppen amint bújt kifelé, akkor nyitott be a Halál. Nézi, nézi, mi az isten csu­dája lehet az a fehér, tollas szörnye­teg, megijed szörnyen, azzal uccu neki, úgy elszaladt, hogy mézeska­láccsal sem lehetett volna visszacsa­logatni. A vénasszony azóta még mindig él. Holnap legyen a ti vendégetek. Weöres Sándor Csupa fehér Reggel süt a pék, süt a pék gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost. Taligán tol a pék gezemice-lángost. Gondolkodom, tehát... Betűkirakö A bal sarokban látható L betűt összerakhatod a számmal jelölt fekete alakzatokból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motycík © © Kakukktoj ás Ha elolvasod az alábbi szavakat, és jól megfigyeled őket, rájössz, hogy egy nem illik közéjük, vagyis kakukktojás. Nos, megtalálod-e azt a szót, amelyik különbözik a többitől? ZSETON - LESSÉK - KIABÁL - SOKKAL - LEZSER - KÁN­TÁL - KANDÚR - KOMOR - AGÁRD - KOMLÓ - TÉTEL - DERÉK - TELEL - AKKOR - ARAD - ERŐD - INDA - ÁKOS - ADÉL - REGE - KRUMPLI - MARI - ABÁL - ANNAK - KERET - KELET - KAPUK - SOROK - MEREV - TAKAR - TIBOR - TÁMLA - KIESŐ - ETTŐL - KERÉK - REPES - MESÉK - LÁMA - UTAS - MOZI - RÚZS - ALAP - ANNI SULI - AJAK. Megfejtés A február 6-ai számunkban közölt feladat megfejtése: egyforma az A és a D. Nyertesek: Erdélyi Szilvia, Alsólánc; Rajcsányi Péter, Csallóköz- csütörtök; Makó Ágnes, Perbenyik; Fodor Eszter, Fülek; Fazekas Le­vente, Perbete. Szerkeszti Tallósi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents