Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-10 / 286. szám, szombat

1994. december 10. ERDEKESSEG ÚJ SZ Ó [5] Jack Nicholson és a hűség A színészpályán töltött 35 esztendő alatt 46 filmben ját­szott. Volt cowboy és szakszer­vezeti vezető, gyilkos és áldo­zat, katonatiszt és író. Sőt, ma­ga az ördög is. Hollywood leg­jobban fizetett színésze, Jack Nicholson újabban ismét az ér­deklődés középpontjában áll, s nemcsak a filmjei miatt. „Na­gyon boldog időszakban va­gyok - nyilatkozta -, jól érzem magam a feleségem (Rebecca Broussard színésznő) mellett és a gyermekeimmel. Az irán­tuk való szeretet változtatott meg. Rebecca miatt hagytam fel a kedvenc sportommal, már nem futok a nők után. Több időt akarok a gyerekeimmel tölteni, és most éppen azt gya­korlom, miképpen térhet időben nyugovóra az olyan ma­gamfajta éjjeli vad, aki soha­sem feküdt le reggel négy előtt." Megkérdezték tőle, igaz-e, hogy a nőket rosszabbul fizetik Hollywoodban, mint a férfia­kat. Kijelentette: a nőket ez esetben is sajátos szempontok vezérlik, ezt támasztja alá, hogy a legrámenősebb szerződő is nő: Barbara Strei­sand. „Amikor a Száll a kakukk fészkére, cimű filmet forgattuk, személyesen kértem fel né­hány színésznőt a gonosz ápo lónő szerepére. Mindegyik elu­tasított. Még a gondolatától is reszkettek, hogy negatív sze­repben mutatkozzanak a nézők előtt. S közben elfelej­tették, hogy hányan kaptak Os­car-díjat negatív szerepért..." Jack Nicholson nem tagadja meg önmagát akkor sem, ha a női hűségről nyilatkozik: „Egy nőnek két menstruáció között egy férfinél többel nem szabad kapcsolatot tartani. Különben vészesek lesznek a következ­mények." (DMo) Nicholson, a nőfaló A^dunaszerdaheiyi Kft. IffrtWrtufe a ZETOR, LIAZ, AVIA pótalkatrészeken kívül széles választékban kínál - HUSQVARNA és STIHL márkájú motorfürészeket, - háti motoros permetezőket, - fűnyíró gépeket. Cím: AGROTRADE s r.o. Povodská 5 929 01 Dunajská Streda Telefon: 0709/521 108 Fax: 0709/521 109 s Várjuk kedves vásárlóinkat! Csak okosan azzal a kevés pénzzel Az év legköltekezőbb időszakát éljük. Aján­dékokat vásárlunk szeretteinknek, s ha már a boltokat futjuk, magunknak is ve­szünk ezt-azt. A többnapos ünnepekre be­vásárolunk ételből-italból - ami a hűtőbe belefér. Hiszen egyszer van egy évben kará­csony! No meg Szilveszter, Újév vagy éppen húsvét, születésnap... S megfeledkezünk a legfontosabbról: fizetésnap is csak egyszer van egy hónapban. Ha majd elmúlik az ünnepi időszak, bizonyára szánni-bánni fogjuk könnyelműségünket. És fo­hászkodni Fortuna istenasszonyhoz, intézzen már el nekünk egy kis nyereményt a lottón - ha egyálta­lán marad pénzünk szerencsejátékra. S ha majd az éjszaka kellős közepén felriadunk rémálmunkból, melynek éhes gyermekeink lesznek a főszereplői, ne próbáljuk magunkat nyugodtabb álomba ringat­ni merész elképzeléseinkkel, hogyan fogjuk elkölte­ni azt az egymilliócskát, amit egyszer úgyis megnye­rünk. Mert lehet, hogy ha ez bekövetkezik, ez lesz csak az igazán nagy csapás. Mivel kicsi hazánkban még nem nyernek az emberek milliókat (legfeljebb „szereznek"), külföldi lapokból idézünk elrettentő példákat. A Knoblauch házaspár szegény volt, mint a temp­lom egere. 1956-ban 800 ezer márkát nyertek - az első igazán nagy pénzt Németországban. A követ­kező évben még 300 ezret nyertek. És esztelenül költekezni kezdtek. Öt luxusautót vettek, sofőrt tar­tottak, 45 ezer márkát költöttek ezüstlakodalmuk megünneplésére. A nej 10 ezer márkáért megvár ratta magának az angol királynő koronázáskor vi­selt ruhájának pontos mását. Vettek egy hotelt is, de nem fűlt a foguk a munkához. Az ajtajára rövide­sen kiírták: Gazdagság miatt zárva. Végül mindket­ten betegen, öregen a hajléktalanok szeretetottho­nában végezték. Az angol Barry Dunstannak csak egy Dupont márkájú arany öngyújtója maradt - emlék az egy­kori mesés örökségre. 1,5 millió fontot nyert a sors­játékon, s kozmikus gyorsasággal elherdálta. Hat­van pár cipőt vett magának - nem akárhol, hanem a híres Harrod's cégnél. Arany Rolex órával, 100 pár alsóneművel lepte meg magát. 300 fontot fize­tett egy üveg pezsgőért, és meghívta minden barát­ját. Spekulált a tőzsdén, tízszobás házában nem­csak a fürdőszobákba, de a konyhába is arany csa­pokat szereltetett fel. Két évig tartott a 1,5 millió. Ma anyjával él egy kis lakásban és autószerelőként dolgozik. Már nem akar nyerni. Egy jó feleségre vá­gyik, aki könnyelműsége ellenére is szeretné őt. S ki hinné, hogy az általunk olyannyira irigyelt nyugat-európaiak - ezt több felmérés bizonyítja ­általában takarékosabbak, mint mi itt, a kontinens hátsó udvarában. Talán éppen ez a titkuk: a mér­Vannak, akiket a világmárkák sem csábítanak téktartó jómód a cifra nyomorúság helyett. S bár­mennyire hihetetlen, a könnyed, a sikkes franciák talán a legvisszafogottabbak. Komoly, átfogó felmérés állapította meg: a fran­cia fogyasztó nagyon óvatos, fütyül a reklámokra, nem enged egykönnyen a csábításnak. Bosszankod­nak is emiatt a francia gyártók - rosszul megy ne­kik. A helyzet oda fajult, hogy maga Balladur kor­mányfő szólította fel a lakosságot a nagyobb fo­gyasztásra. Hiába. Az átlagos francia fizetése 14 százalékát havonta félreteszi. Az átlagos amerikai viszont csak 4 százalékot, a többit egyszerűen el­költi. Ami talán a legjellemzőbb: a franciák nem szno­bok. Még a honi világmárkáknak sem dőlnek be. Keveset költenek kozmetikára, nem a divatcégek modelljeit vásárolják, hanem inkább klasszikus, évekig hordható ruhadarabokat. Kevesebbet költe­nek élelmiszerekre is, mint a korábbi években. Nem esznek kevesebbet, de olcsóbbat. Olcsó he­lyekre járnak üdülni: vagy saját tengerpartjukra vagy Görögországba - mert ott olcsó a napsütés. Hát ezt kellene megtanulni - de nekünk még nem telik rá. A visszafogott jómód az itteni átlagem­ber számára elérhetetlen álom. A rongyrázást szívből utáljuk, mi, átlagok - s ez már jó pont. Te­hát: csak okosan azzal a kevés pénzzel. Újjászülető legenda Épül egy szálloda Európa szí­vében, ahol nem ismernek majd lehetetlent. Ez a hotel már állt egyszer, ugyanott, ahol most fog: Berlinben, látótávol­ságnyira a Brandenburgi Kapu­tól Kempinskiék reménytelje­sen megejtették alapkőletéte­lét. A világhírű szállót Hotel Ad­lonnak hívták. 1913-ban itt la­kott Enrico Caruso, amikor a Ri­golettóban vendégszerepelt Berlinben. Megfordultak a lak­osztályokban Rockefellerek, Vanderbiltek, Fordok, a do­hánykirály lányaként ismert Do­ris Duke, a Woolworth-örökös Barbara Hutton, a költő Ger­hardt Hauptmann, 1931-ben Charlie Chaplin, továbbá olyan filmszínészek, mint Mary Pick­ford, Douglas Fairbanks, Bus­ter Keaton vagy Greta Garbo. Néha a malacpersely is dühös lesz Ez bizonyára egy francia malacka Greta Garbo A Lorenz Adton, majd egyet­len fia, Louis által vezetett ház jelszava (1945-ig, amikor is a háború után egy héttel leégett) ez volt: olyan nincs, ami nincs. Volt olívaolaj és pasta Caruso külön szakácsának (aki „Ma­estrónak én egyedül főz, capi­to?" kiáltással mindenkit kiza­varhatott a konyhából), külön konyha a patialai maharadzsa húszfős udvartartásának (aki élő tyúkokat követelt, ám távo­záskor 40 ezer márka borrava­lót osztott ki a személyzet tag­jainak) és Gin Fizz társaságá­ban felszolgált reggeli kaviár Amman Ullah afgán királynak. Az Adlonon Theodore Roose­velt (1858-1919), az USA 26. elnöke sem tudott kifogni, pe­dig megpróbálta. - Fogadom, hogy az én ked­venc ételemet nem tudják fel­szolgálni. - Szabadna megtudnom, mi volna az? - hajolt meg udvaria­san az étteremfőnök. - Antilopsteak - így az elnök. - Attól tartok, uram, elvesz­tené a fogadást - jegyezte meg húsz perc múlva a főpincér az antilopból készült csemege szervírozása közben. (O. K.) Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖLZSUZSA KRUMPLI-KARRIER Dísz a királyné hajában A királyok virágát - mert a krumpli elébb az volt - 1580 táján a spanyolok hozták Dél­Amerikából, s ugyanez idő tájt érkezett meg Írországba is. Először csak a királyok kertjé­ben pompázott. Kétszáz éves harc után - nem érte, ellene! ­jutott csak az egyszerű embe­rek asztalára. Féltek tőle, vi­rágjának mérges bogyója riasz­totta vissza a földműveseket. Papas Peruanorum néven sze­repelt a virághatározókban, ugyanis dísznövényként tartot­ták számon. Apostola Parmen­tier francia kémikus volt, ő használta fel először a világon a burgonyát kenyérsütéshez. Több évig ápolta, nevelte mag­ról, gumóról a burgonyát, míg eredményt ért el. Kertjéből első virágját XVI. Lajosnak küldte, aki gomblyukába tűzte. Igy kezdődött a burgonyavi­rág karrierje. Fejedelmek, her­cegek, magas rangú személyi­ségek ostromolták Parmenti­ert: Csak egy burgonyavirágot, mester! Marie Antoinette hajdí­szét készítette krumplivirág­ból. Ravaszsággal tudták csak a gumókat elterjeszteni. Hiába ültettek be nagy területet krumplival, bár a termést a kör­nyék parasztgazdáinak olcsón felajánlották, azok nem vették. A következő évben ingyen akarták szétosztani, de senki­nek sem kellett. A harmadik évben aztán csatát nyertek: ki­hirdették, aki a király burgo­nyaföldjéről akár egy szemet is ellop, súlyos börtönnel bűnhődik. Nappal katonákkal őriztették a krumpliföldeket. Az őröknek parancsra este ha­za kellett menniük. Amikor el­jött az éjszaka, a bátrabbak ki­osontak - a legenda szerint egész falvak -, és lopták a krumplit, a tiltott gyümölgyöt. Ami a királynénak jó, az ne­künk is jó. Híressé lett Parmen­tier történelmi üzenete a király­nak: Már lopják! Magyarországra a XVII. szá­zad közepe táján érkezett, a Németországból hazatérő diá­kok hozták tarisznyájukban. De csak jóval később terjed el, itt is a mérgező bogyójától fél­tek. Ám rövidesen eljött az idő, amikor kenyere lett a szegény­nek. Most pedig... Olyan drága, hogy lassan luxuscikknek szá­mítana, ha a hús nem lenne még drágább. S ami szintén nem szívderítő: több száz évvel a honosítás után - importáljuk a krumplit. MEGFERTŐZTE A SAJAT APJA Végzetes első csók Háromórás vajúdás után megszületett Werner Linndecker (41). várva várt első gyermeke, Kristína. A boldog apa, aki maga is jelen volt a szülésnél, gyengéden kezébe vette az újszülöttet, és egy óvatos csókot adott neki. Senki sem sejtette, hogy a sze­rető atyai csók örökre megpecsételi a kis Kristina sorsát. Az orvosok ugyanis nem figyeltek fel rá, hogy az apa ajkán egy apró vörös folt, herpeszkiütés van. A fertőzés első tünetei hamarosan megmutatkoztak. „A kicsi csak aludt, alig ivott te­jet, és természetellenesen ernyedt volt" - meséli Jutta Linn­decker (37), az anya. Miután a gyermekklinika alaposan megvizsgálta a kislányt, a szakorvos világosította fel a szülőket: „Sajnos a babának sú­lyos herpeszfertőzése van. A vírus az agyat támadta meg. A gyerek élete végéig ápolásra fog szorulni." A szülők döbbenete leírhatatlan volt. „Senki nem akadályozott meg, hogy megcsó­koljam" - emlékezik az elkeseredett apa, akinek fogalma sem volt arról, hogy a herpeszvírus milyen veszélyes egy újszülött számára. Linndeckerék egy ortopéd sebész tanácsára most beperelik a kórházat. A kiütés ugyanis egyértelműen látható volt, mégsem figyelmeztette senki az apát a veszélyre. (M-p—F.L.) Vonaltolvajok Igencsak meglepődtek a New York-i polgármester könyvelői, amikor kézhez kapták a város első emberének negyedévi tele­fonszámláját. Hatezer dollárnál is többre rúgott, és egészen kép­telen hívások szerepeltek ben­ne. Ugyan kinek telefonált a pol­gármester többször is Bangla­desbe, Gambiába, a különféle kanadai szexvonalakról nem is beszélve? Aztán kiderült, hogy ügyes elektronikus tolvajok egy­szerűen megszerezték a polgár­mester mobil telefonjának szá­mait, és alaposan éltek a le­hetőséggel. Ugyanígy megtréfál­ták a város rendőrfőnökét és a hivatal szóvivőjét is. A telefontársaság sajnálkoz­va közölte, hogy a számla he­lyes, ki kell fizetni. Arról viszont halvány fogalma sincs a cégnek, vajon mennyit „loptak el" rend­szeresen a városi hatósági em­berek kétezer mobil telefonszá­mából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents