Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-08 / 284. szám, csütörtök

1994. december 2977. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK hírek - velemenyek új sz ó 3 I TIZENÖT ÉVES A HAJÓS NÉPTÁNCEGYÜTTES Táncanyanyelvünk éltetői A komáromi Hajós néptáncegyüttes idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Duna-parti város­ban, a művelődési központ nagytermében december 10-én ünnepi műsorral köszön­tik a tánccsoport egykori tagjait és szim­Katona István, a Hajós meg­alapítója: - Tánctanulmányai­mat Budapesten, az állami ba­lettintézetben éppen abban az időszakban végeztem, amikor a táncházmozgalom kezdett ki­bontakozni. Néhány éves ma­gyaroszági, majd kassai ven­dégszereplésem után Komá­romba kerültem, s ott szeret­tem volna meghonosítani a bu­dapesti fiatalok körében akkor már nagy népszerűségnek ör­vendő táncházat. Erre az első, 1977-ben-megszervezett őrsúj­falusi művelődési tábor adott kiváló alkalmat. Az ottani tánc­ház sikerén felbuzdulva vetődött fel egy néptáncegyüt­tes megalakításának a gondo­lata. Az első próbálkozások ugyan rendre ellenállásba üt­köztek, de igyekezetünket 1979-ben siker koronázta. • Hogyan teltek az első évek? - A Hajós jobbára diplomás, a nyári táborokból vagy a vá­rosból egymást ismerő embe­rek közreműködésével alakult meg. Két év múlva történt egy generációváltás. Akkor már az iparistákat és a gimnazistákat is próbáltam bevonni. Az után­pótlás toborzására kiváló alkal­mat jelentettek a táncházak. Ha valakinek ott megtetszett a néptánc, beszéltünk neki az együttesről, és meghívtuk a próbáinkra. Aki vállalta a rend­szeres próbákat és fellépése­ket, az köztünk maradt. Ha ma megnézzük a Hajósban valaha is táncolók névsorát, megdöb­benten tapasztalhatjuk, hogy egy sor a város mai életéért fe­lelős egyén táncolt az együttes­ben. • A tánccsoport vezetője­ként és koreográfusaként mire ügyeltél a színpadi tán­cok megjelenítésekor? - Számomra legfontosabb az autentikus folklór színpadra vitele volt, mégpedig oly mó­don, hogy az a színpadról leke­rülve is élvezhető legyen. Nem magas szintű művészi táncot jártunk, hanem az eredetiség­hez közeli, könnyen érthető és értelmezhető táncokat. Na­gyon erős lokálpatriotizmussal tudatosan törekedtem a szlo­vákiai magyar táncok bemuta­tására. Olyan hangszerkíséret­re táncoltunk, amilyen a ci­gánybandák körében ismeret­len volt. Gondolok itt elsősor­ban a dudára, levélsípra, te­kerőlantra és a köcsögdudára. Ez pedig kihatott az egész or­szágra, és természetesen a si­ker sem maradt el. • Amikor a szakszervezetek házát a város a Matica slo­venská birtokába adta, a Ha­jós a többi csoporttal együtt a városi művelődési köz­ponthoz került. Milyen az együttes anyagi támogatott­sága? - kérdezem Varga An­nától, a művelődési ház igaz­gatónőjétől, az együttes egy­kori szervező titkárától. - Ami a művelődési központ­hoz tartozó csoportok támoga­tottságát illeti, el kell monda­nom, hogy az nem az eltelt évek, hanem a nyújtott teljesít­mény alapján történik. Intéz­ményünk nagyra értékeli a Ha­jós néptáncegyüttes tevékeny­patizansait. Az alábbiakban az együttes egykori és mai ve­zetői elevenítik fel élményei­ket, mondják el a néptánc mai szerepéről alkotott véle­ményüket. (Fotó: Vallach László) szülővárosába, Komáromba, egy jócskán kicserélődött tánc­kar fogadta őt. Munkáját a Po­zsonyból visszakacsingató Ka­tona István segítette. - Igaz, hogy az együttes meg­alakulása óta több alkalom­mal is kicserélődött a társa­ság, az utóbbi néhány évben mégis állandósult a csoport összetétele - állítja Keszeg Ist­ván, aki ma is az együttes ve­zetője. - A Hajós ebben a te­kintetben pedig párját ritkítja. A táncosokat egyre komolyabb baráti szálak fűzik egymáshoz, és talán nem túlzok, ha azt állí­tom, hogy sok embernek az életformájává válta néptánc. Ölveczky Árpád művészeti vezető: - Ez egyfajta elhivatott­ság kérdése. Ha az ember tisz­ta szívvel csinál valamit, egy idő után eljut arra a pontra, amikor egyszerűen már nem tudja abbahagyni. - Hogy halad a munka a kezdőkkel? - kérdezem Kor­pás Györgytől, aki a Hajós művészeti vezetésén kívül a komáromi Munka utcai alapis­kolában néptáncoktatással is foglalkozik. - Azokkal a gyerekekkel, akikkel valaki már egyszer megszerettette a néptáncot és a népzenét, nagyon könnyű dolgozni, szemmel láthatóan nagyon élvezik a táncolást. A problémák ott kezdődnek, hogy generációk nőnek fel sa­játtáncanyanyelvük, ősi hagyo­mányaink megismerése nél­kül. Mert az alapiskolák zeneó­ráin még mindig nem kap kellő hangsúlyt a népzeneoktatás. * * * A Hajós néptáncegyüttes ti­zenöt éves fennállása óta előkelő helyet harcolt ki magá­nak az egyetemes magyar nép­táncmozgalomban. Az együttes 1992-ben a tornaijai országos néptáncverseny nagydíjasa, idén pedig aranysávosa lett. Az 1992-es szekszárdi néptánc­fesztivál különdíjasa volt. Ez év áprilisában a magyar néptánc­együttesek országos minősíté­sén megkapta a kisebbségi tánccsoportok körében egyelőre párját ritkító arany kettős minősítést. Ma már nemcsak szűkebb pátriánk táncait járják, hanem más ma­gyarlakta vidékek népszokása­it is színpadra viszik. Koreográ­fiáikat csakúgy, mint tizenöt évvel ezelőtt, ma is a hagyo­mányhűség és a táncanyanyelv tisztaságának megőrzése jel lemzi. KOSÁR DEZSŐ KALLIGRAM BIBLIOTÉKA Egy mai publicista „A publicista Tőzsér eddig mindig akkor aktivizálódott, amikor egy kicsit maga a törté­nelem is „szabadgondolkodó" volt: 1956-60-ban, 1968-69­ben, 1989-ben" - olvashatjuk a Kalligram kiadó gondozásá­ban megjelent Pozsonyi Pá­holy című kötet borítólapján, a költő Tőzsér Árpád publiciszti­kai írásainak gyűjteményéről. Nem véletlenül hangsúlyozzuk a költőt, hiszen a publicista Tőzsér írjon bármilyen műfajt, sosem tagadja meg a művészt, szóljon bármilyen közéleti témáról is. Márpedig ebben a kötetben vérbő köz­életi publicisztikát kap az olva­só, a műfaj legigényesebb faj­tájából. S hogy miért Pozsonyi Pá­holy? A szerző szerint „...talán mégsem volt véletlen, hogy mi­kor 1989-ben felpattantak a szólásszabadság zsilipjei, s megint megjelentek nálunk a szabad sajtó jellegzetes műfa­jai: a glossza, a tárca, a karco­lat, a jegyzet, én egy közéletet, történelmet és irodalmat glosszázó jegyzetsorozatom­nak a Pozsonyi Páholy címet adtam". A közelmúltban meg­jelent könyv a szerző 1989 óta írt és publikált írásait tartal­mazza. -y­Szlovák-magyar vegyes vállalat keres MLM rendszert működtető Kft. élére, komáromi székhellyel. Feltételek: jogi vagy közgazdasági végzettség, gépkocsi, jogosítvány, a szlovák és a magyar nyelv tökéletes ismerete. Kínálatunk: Rugalmas, kötetlen munkaidő. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet munkaidőben a 0819/604 98-as telefonszámon. X X Slllák S S.r.o. -koberce a podlahové krytiny Szőnyegek és padlóburkolók európai minőségben klasszikus és modern mintákkal Áruházak: T.A.D. - Üzletközpont Trencsén, Zlatovská u. Kék Duna áruház Dunaszerdahely, Vámbéry tér Jednota - Üzletközpont Érsekújvár, Fő tér Nyitra - Ďurkova u. 18, Párovce Domino - Dolná Rudiny č.1, Zsolna ; 1 0%-os Karácsonyi árengedmény december 5-től 20-ig. A NAGYVILÁG OKTÓBER-NOVEMBERI SZÁMÁRÓL Ciprusi irodalom A Nagyvilág nemrégiben megjelent száma a ciprusi iro­dalom jeles képviselőinek szenteli mintegy huszonhat oldalát. A folyóirat hét tollfor­gatót mutat be, közülük öt költőt és két prózaírót - Vuji­cs/'s Marietta összeállításában. A ciprusi kulturális élet kima­gasló egyéniségével, az orvos­mű vészét kritikus-elbeszélő­költő, Kiprosz Hrisztantisz ver­seivel indul az összeállítás. Az itt közölt hat közül talán a leg­kiemelkedőbb az Öt futam című: öt részre osztott párso­ros. Bölcs, tapasztalatokra ala­pozott költemény ez, melynek a mindennapi életből vett íze van. „Az erkölcs nem nézi tü­körben az arcát. / Nem muto­gatja magát a kirakatban, / nem kell neki pénz, / kikiáltó, / medália, nagykereszt, / úgy munkálkodik" - írja Hrisztan­tisz, akinek versét Lator Lász­ló fordította magyarra. Máso­dikként a Ciprusi írószövetség alelnöke, a ciprusi PEN főtitká­ra, Nikii Ladaki-FUippu mutat­kozik be két versével. Két ke­serű mai fohász - bár kis jóin­dulattal azt mondhatnám, bi­zakodó is. Az egykori ifjúságra emlékezve több kérdést is sze­gez az olvasónak. Tandori Dezső tolmácsolásában olvas­hatjuk a két költeményt. Naja Ruszu kisprózája, a Rémálom g-mollban című az 1974-es ciprusi eseményeket tükrözi, mikor is a török csapa­tok partra szálltak, és elfoglal­ták a szigetország csaknem 40 százalékát. Az emberek mene­külnek, mentik saját maguk és társaik életét a török tankok lánctalpai elől. Orpheusz is szembeszáll a támadókkal... (Tömöry Anna fordítása.) Az 1938-ban született négy­kötetetes költő, Fívosz Sztravri­dész öt verse gazdag költői ké­pekben. Kimondja, amit gon­dol, fantáziavilágára alapozva, de a mindennapi életre vetítve: „Közepére álltál, egyenként ki­áltottad a neveket, / mint ak­kor reggel, / amikor megha­sadt a felhő, és Isten arcát lát­tuk" (In memoriam M. Z., Lisz­kay Zoltán fordításában). Panosz Joannidész prózája, A méhkaptár című műve is fi­gyelmet érdemel. A neves egy­háztudós, Klitosz Joannidész­nek és a ciprusi fiatal nemze­dék képviselőjének, az 1969­ben született Krisztosz Hadzi­georgiunak a versei is izgal­mas szórakozást és műélveze­tet biztosítanak az olvasók szá­mára. Érdemes odafigyelni a 25 esztendős Hadzigeorgiura, kinek első verseskötete 18 éves korában látott napvilágot. Férfivá érésének útjáról a kö­vetkezőképpen vall: „És én, / Mérve mélyét a megaláztatás­nak, tisztaságát a / tragikus nyárnak / Utazásának végére vágyom. // Szemem vizes ha­mura szegeződik. / Hamvai múltaknak / Hamvai a jövőnek" (A nyár földrajza, Tan­dori Dezső fordítása). A ciprusi tollforgatókon kívül olvashatjuk még a Nagyvilág­ban a populáris formákkal dol­gozó Paul Auster A véletlen ze­néje című cselekményekben gazdag regényének részletét, a szűkszavú, a fojtott hangú francia költő, Vves Bonnefoy s az ugyancsak francia, több iro­dalmi díj nyertese, Charles Le Quintrec, valamint a skót Ed­win Morgan verseit, az esszéí­ró lengyel Kazimierz Brandys Hotel d'Alsace című Írását. Megtalálhatók az állandó rova­tok is, így például a Tájékozó­dás című, melyben a tíz éve el­hunyt francia Michel Foucault filozófus egy beszélgetése, a neves argentin író, költő, kriti­kus, Jorge Luis Borges Az iste­ni színjáték című előadása és az angol költő, James Fenton Miben szokás tévedni a költé­szetet illetően című írása ol­vasható. A lap Műhely rovata az egykori híres blois-i kastély­ban megrendezett költőver­seny három résztvevőjének a versét közli - Bárányi Ferenc előszavával. A Könyvekről című rovatban két recenziót ol­vashatunk, mégpedig Vághy László tollából a fentebb emlí­tett Paul Auster New York című tirológiájáról és az 1993-ban, a Puerto Ricó-i Rio Piedrában megjelent spanyol nyelvű kö­tetről, mely Kukorelly Endre verseit tartalmaza. A Kuko­relly-kötetet Tóth Sára ismer­teti. TURCZI ÁRPÁD Felhívás! A gadóci iskolabirtok mezőgazdasági technikust keres. Feltétel: főiskolai végzettség vagy érettségi több éves gyakorlattal. Jelentkezni írásban a következő címen lehet: Školský majetok Hadovce 945 01 Komárno Telefon: 0819/26 10 (Pfejferltkné gazd. vezető) I ségét, amelynek városunk ha­tárain kívül is nagyon erős a ki­sugárzása. Éppen ezért a tánc­csoportot lehetőségeink sze­rint maximálisan támogatjuk. Amennyiben a szükség úgy kí­vánja, a környék vállalkozói is szívesen szponzorálják az e­gyüttest. • Ha rangsorolni kellene a vmk csoportjait, milyen hely­re kerülne a Hajós? - A Hajós néptáncegyüttes a Concordia vegyes karral együtt ott szerepelne az első helyen. Az együttesalapító, Katona István 1983-ban Pozsonyba, az Ifjú Szivek tánckarához ke­rült. A Hajós irányítását a köte­lező katonai szolgálatnak ép­pen búcsút intő Keszeg István vette át. Elődjétől eltérően ő csupán autodidakta módon, részint a Szőttes tánccsoport­ban ismerkedett meg a nép­tánccal. Amikor visszakerült

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents