Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-06 / 282. szám, kedd

í 6 j ÚJ SZÓ RIPORT 1994. december 7. VISSZHANG Ki és mi veszélyezteti létünket? A KALLIGRAM NOVEMBERI SZÁMÁRÓL Az ÚJ Szó november 14-/ számában Bajok a továbbképzéssel címmel közölt beszámolót Vojtek Katalin (vk) a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége rendezésében megtartott pozsonyi tanácskozásról. Cikkében többek közt az alábbiakat olvashatjuk: „Gondot jelent az egyházi iskolák létesítésénél hiányzó koncepció. Ezek a legtöbb esetben nem az állami iskolát pótolják, hanem annak létét veszélyeztetik. Álalában ott Jönnek létre, ahol működik magyar oktatási nyelvű Iskola." Ugy gondolom, a fent idézett sorok hamis, megalapozatlan in formációkat tartalmaznak, nagyfokú tájékozatlanságról vagy szándékos csúsztatásról tanús kodnak. Ami ugyanis iskoláink koncepcióját illeti, azzal nincs nagyobb baj, mint általában az állami iskolák esetében. Gondot elsősorban az anyagiak biztosítása jelent, ez viszont országos probléma, tekintet nélkül az oktatási intézmény jellegére. A cikkíró logikája szerint az egyházi iskolának valami másodrangú szerepe kellene hogy legyen. S ahol már működik állami iskola, ott nem szabadna egyházit nyit ni. A logika végkövetkeztetése egyszerűen az, hogy nem kellenek az egyházi iskolák, hisz a legtöbb helyen - elsősorban a nagyobb településeken - már működik az állami intézmény. Vajon mit ért az alatt a cikk szerzője, hogy az egyházi iskola létet veszélyeztet? Kinek és miért veszélyezteti a létét? Mond juk, ott, ahol például a gyermekek, illetve szüleik 90-100 százalékban hívők, s az adott felekezet óhajtja az egyházi iskolát? Tudnunk kell, hogy Szlovákiában összesen négy, teljesen szervezett magyar tanítási nyelvű egyházi alapiskola (Dunaszerdahely, Ipolyság, Komárom, Palást), négy kisiskola (Alistál, Ipolyhidvég, Nagycsalomja, Óvár) és egy gimnázium (Gúta) működik. Dunaszerdahelyen és Komáromban tudomásom szerint több nagylétszámú magyar alapiskola is van, tehát az egyházi alapítású iskolai intézmény nem veszélyeztetheti az államiak létét. A szülőnek különben is jogában áll oda adni gyermekét, ahová akarja. A választási lehetőség ezekben a városokban talán mindenkinek megadatott. Nem áll fenn olyan eset, hogy a nem hívő szülő kénytelen lenne gyermekét egyházi iskolába járatni. Arról most ne beszéljünk. hogy fordítva hány esettel találkozhatunk. Ipolyságon az egyházi iskola létrejöttével két magyar iskolája lett a városnak. Különben 1992 előtt már két nagyobb létszámú szlovák alapiskola működött itt, annak ellenére, hogy a város lakosainak csaknem kétharmada magyar nemzetiségű. S hogy az egyházi iskola indítása itt mennyire nem ártotta magyar iskolaügynek, bizonyítja az alábbi tény is. 1991-ben az állami iskolának 27 osztálya volt. A kiválás után (a közel nyolcszázból 233 tanuló jelentkezett egyházi iskolába) a két magyar tanintézménynek összesen 33 osztálya lett, tehát hattal több, mint azelőtt. Az osztályok ezáltal nem lettek olyan zsúfoltak, s mindkét intézmény áttekinthetőbbé vált. Az osztás következtében pedig újabb kilenc pedagógusnak lehetett állást biztosítani. Tehát nem igaz, hogy valaki valakit veszélyeztet, hogy fölöslegessé válnak a tanítók. A fentieket csu pán azért említettem, hogy a tények képezzék az esetleges vita alapját. Meg azért is mondom el újra, mert bizony valamennyi egyházi iskola szervezésekor vannak vészjósló előjelek, rossz akaratú megnyilvánulások és vádak. Nálunk például azzal vádolták az iskola alapítóit, szervezőit, hogy szétverik a magyarságot, megbontják az egységet, nem tudnak színvonalat biztosítani stb. Egyébként ugyanezt tapasztaljuk most, amikor arról van szó, hogy az egyházi iskola egy klasszikus nyolcosztályos gimnáziumi tagozattal bővül. Félünk, mert kicsinyhitűek vagyunk! De térjünk még vissza az említett íráshoz. Ha a cikkíró vagy az információ közlője ismerné a helyzetet, illetve nem hazudna, tudnia kellene, hogy Szlovákiában valamertnyi egyházi kisiskola ott alakult, ahol államit nem alapítottak. Erről egyébként az Uj Szó is beszámolt annak idején. Tehát nem igaz az állítás, mely szerint a magyar egyházi iskolák általában ott jönnek létre, ahol működik magyar oktatási nyelvű iskola. Már 1990-ben, a Nap február 20-i számában leírtam, hogy a Nagykürtösi járásban az 1968/69-es tanévben 2003 tanuló járt magyar iskolá ba. Számuk húsz év alatt 745-re csökkent. Két évtizede a 19 kisiskolának és a 6 teljesen szervezett alapiskolának 77 osztálya volt. Ma a magyar osztályok száma 33. A tizenkilenc kisiskolából tizenhetet megszüntettek. A teljesen szervezett iskolából is megszűnt egy, kettőt pedig közös igazgatás alá vontak. Ipolyhidvég magyar alapisko Iáját 1984-ben szüntették meg egyetlen tollvonással, annak ellenére, hogy volt ott magyar gye rek bőven. Nagycsalomján 1977-ben, Óvárban 1978-ban szűnt meg a magyar kisiskola. 1993-ban Nagycsalomján az egyház újraindította a magyar tannyelvű alapiskolát. Ott, ahol évtizedeken át nem tanulhattak anyanyelvükön a magyar gyerekek. Mert nem volt itt ilyen intéz mény, annak ellenére sem, hogy a falu lakosságának többsége magyar nemzetiségű. A szlovák iskola árnyékában állami magyar iskolát talán sosem indítottak volna, erről az illetékes szervek megfelelően gondoskodtak. Megtehették, hisz hatalmuk volt hozzá. Az egyetlen újraindított magyar osztályt be sem engedték a teljesen szervezett szlovák alapiskola túlméretezett épületébe. De a csalomjaiak találtak helyet a faluban az egyházi iskolának. Többségben lévő magyarok és katolikusok vannak hát saját falujukban megalázva s talán veszélyeztetetve is. Nem pedig fordítva! Ipolyhidvégen és Óvárban 1994 szeptemberére sikerült újraszervezni a magyar egyházi kisiskolát. Az állam ezekben a községekben sem indított volna soha magyar osztályt. Hisz nincs még példa arra, hogy 1989-től a járási tanügyi hivatal a korábban megszüntetett 17 magyar kisiskola helyett egyet is visszaállított volna. 1995-ben Kelenyén és Lontón tervezik a magyar egyházi alapiskola indítását. Egyik faluban sincs pillanatnyilag iskola. Érdekes, hogy eddig ez nem izgatott senkit sem különösebben, vagy legalábbis senki nem tudott eredményesen lépni ez ügyben. Csáb községben, ahol a lakosság többsége magyar nemzetiségű és katolikus vallású, szin tén tervezik az egyházi iskola indítását. Mert nincs önálló igazgatású magyar alapiskola. Az állam nem is tervezi a szétválasztást. A szülők most igénylik az egyházi iskola megnyitását, de a hatalmas csábi paneliskolában nem akarnak neki helyet adni. Ki és kit nyom hát el tájainkon? Furcsa elképzelése van valakinek az egyházi iskolákról. Azt hiszi, ezeknek valami pótcselekvést kell elvégezniük, az államit kell pótolniuk. Nem tudom, mit ért ezalatt. Szerintem az egyházi iskolák szervezésekor nemcsak a vallás növekvő társadalmi szerepéről van szó, hanem a helyi vagy akár a szlovákiai magyar - oktatásügyben egy plurális modell kialakulásáról, többrétűvé válásáról. Úgy gondolom, beteg társadalmunk, lelkileg megnyomorodott világunk, nemzeti közösségünk nem utasíthatja s nem is utasítja vissza az iskolaalapítás lehetőségét. Azt, hogy kellenek-e egyházi iskolák, már eldöntötte a történelem. Újraigénylésüket pedig bízzuk a vallásos, hitüket gyakorló szülőkre, a keresztény-keresztyén családokra. A társadalom meg biztosítson számukra egyenlő esélyt, normális feltételeket. Adjunk nekik teret a bizonyításra, higgyük el, az alapítók is rendelkeznek bizonyos elképzelésekkel! CSÁKY KÁROLY „fiilkút és nyál" Csehy Zoltán versében olvashatjuk, a Kalligram novemberi száma borítójának belső oldalán: „és ott részeg nyál folyik/ részeg arc részeg gödreibe / s a hold szívószálon issza / húgytócsákból mesék miseborát" (fülkút és nyál). Rajsli Emese az Ohridi naplók (és hazafelé) 1992 és 1993 nyarán című naplójegyzete hét részre oszlik, talán azt a címet is elviselné, hogy a nagy utazás. Aktuális olvasmány. A maga nemében: elkeseredettség és vágy. Jelentős odafigyelést érdemel Angyalost Gergely Az apokalipszis víziója és a posztmodern magyar próza című tanulmánya. A szerzőnek „kedve támadt" parafrazálnia Jacques Derrida parafrázisát, miszerint: „Az apokaliptikus írás számos jellemző jegye közül emeljük ki ideiglenesen az eszkatológikus predikciót vagy prédikációt, a végnek, a végső határnak, a végső közellétének kimondását." Ezt a derridai mondatot magyarázgatja, írja át Angyalosi, s rámutat arra, hogy a „legmodernebb magyar prózában elvenen él az apokaliptikus hagyomány." Nem kívánom tovább részletezni az előadást (elhangzott 1994 szeptemberében Pozsonyban Az irodalom és a posztmodern szimpóziumon), hiszen ízelítőül talán ennyi is elég. Ezt követően még egy tanulmányt olvashatunk Mészöly Miklósról, amely Családáradás című beszélyét vezeti be Kis Mészöly-mozaik címmel, a kritikus-ujságíró, Mohai V. Lajos tollából. Érdekesnek ígérkezik a Kalligram Kiadó gondozásában a közeljövőben megjelenő Mészöly-kötet az itt közölt elbeszélés alapján. Újabb Tsuszó-versre bukkan Csehy Zoltán. Ezúttal latinul írt versről van szó, amelyet Csehy Zoltán „áz 1885-ben Lipcsé ben megjelent Sex. Propertii Elegiae c. könyv belső lapján" talált. A könyv még tavaly került a kezébe, s akkor még nem tudta, hogy Tsúszó-versre bukkant a rejtélyes Alexander Lapsus név alatt. Örömmel nyújtja át az olvasóknak a fiatal költő a vers latin, ill. magyar változatát, amit saját maga fordított. Olvashatjuk még a miskolci D. Szabó Ede Véres madrigálok című regényrészletét, a jászberényi Kis Zoltán, a budapesti Szitányi György, az ugyancsak budapesti Szántó T. Gábor prózáját. A Kelet-KözépEurópában nyomtalanul eltűnt kocsmáros, író, Samuel Borkopf Barátaimnak, az aviatika hőskorából című novellája is érdekes olvasmány. Versekben sem szűköldökik a Kalligram szóban forgó száma, hiszen csemegézhetünk Z. Németh István, Polgár Anikó, Bettes István költeményei közt. Két kritikát olvashatunk Csanda Gábor, illetve Hizsnyai Zoltán megfogalmazásában: Z. Németh István Könnyűnek hitt ébredés c. és Csehy Zoltán Nút c. verseskötetéről. Érdekesebb Hizsnyai írása Tűz és víz címmel, ugyanis kettőjüket hasonlítja össze: „...számomra mind Csehy Zoltán, mind Z. Németh István versvilága rokon. Legalábbis szeretném, ha az lenne. Két ennyire markánsan különböző lelkület összeegyeztetése garantáltan izgalmas és igényes lelki tornagyakorlat lehetne." A Hátsó gondolat Geller című írását a lap főszerkesztője, Hizsnyai Zoltán fogalmazta meg. Azon elmélkedik, hogy mint mindig, ma is szennyezett a politikai légkör, így teszi fel a kérdést: „Ne vegyek hát levegőt?!" A pályáról letért lövedék rossz irányba halad... A Kalligram viszont jó irányt választott. TURCZI ÁRPAD Elcsúszott a vonó Több mint 700 „nemesítésre" váró, zömében lopott hegedűt találtak egy ismert francia orgazda lakásán. Az 58 éves Philippe Hurel bolhapiacokon szerezte be a többségében lopott hegedűket, majd eltüntette eredeti azonosító jelüket és más, régebbi eredetre utaló jellel látta el a húros hangszereket. Az így nemesített, réginek tűnő hegedűket leginkább japán vevőknek adta el, méghozzá darabját közel 7000 ezer frankért. A francia rendőrség közhírré tette, hogy a Hurel úr lakásán jogos gazdájára váró 748 szebbnél szebb húros hangszert kiállításon mutatják be - leginkább azonosítás céljából. Zengjen a dal... Ötvenöt hazafias dalt tartalmazó lézerlemez megvásárlását rendelték el Kínában az éjszakai szórakozó helyek és karaoke klubok számára. A vásárlás kötelező, a vonakodó tulajdono sok működési engedélyükkel játszanak. Az intézkedés célja a hazafiság propagálása a tömegek körében: a dalok a szocialista vívmányokat és veterán forradalmárokat dicsőítik, száz hazafias film legjavát mutatják be. Mindez azonban nem elég a fennmaradáshoz, az éjszakai klubok csak akkor működhetnek tovább, ha bizonyítják: profitot képesek termelni - méghozzá a hivatalosan bevallott forgalmuk alapján. BEMUTATÓ A KASSAI THALIA SZINHAZBAN Jer, csókolj meg, Katám! Ma este hangzik fel a Thália színpadán Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátékának, A makrancos hölgynek. a címben idézett mondata. Ám előtte Petruchiónak meg kell szelídítenie a makrancos Kátát. A nagy író annyi más művéhez hasonlóan ez a darab is szerelmi játék, a szerelemnek, a házasságnak, a férfi és a nő kapcsolatának két egymástól elütő, ám egymást kiegészítő helyzetét mutatja be az író: a gazdag padovai úr, Baptista két lánya, Bianca és Katalin férjhezmenetelének történetét. Shakespeare a szerelem varázserejét ábrázoló vígjátékát 1799 óta játsszák magyar színpadokon. Nevezetes Katák voltak Laborfalvi Róza, Varsányi Irén, Turay Ida, Ruttkai Éva, kiemelkedő Petruchiók Egressy Gábor, Lendvay Márton, Hegedűs Gyula, Jávor Pál, Szabó Sándor. A komáromi Magyar Területi Színház 1963ban mutatta be szép sikerrel A makrancos hölgyet Igor Cieľ rendezésében, a két főszerepet Lőrincz Margit és Turner Zsigmond játszották. A kassai színpadon most a makrancos Katát Dósa Zsuzsa kelti színpadi életre, aki bár ebben az évadban a győri színházhoz szerződött - nem számít igazán vendégnek a Tháliában, hiszen innen indult színészi pályája, és több alakítását zárta szívébe a kassai közönség. Az őt megszelídítő Petruchiót Boesárszky Attila formálja meg. A további szerepeket a komáromi vendégre, Boráros Imrére, a főiskolás Petrik Szilárdra, valamint a kassai társulat színészeire: Gyurkovics Mihályra, Várady Bélára, Érsek Györgyre, Boesárszky Pálra, Fabó Tiborra, Tóth Évára, Varga Anikóra, Illés Oszkárra, Barta Sándorra osztotta az előadás rendezője, Dezsényi Péter. -tóKOMAROMI JÓKAI SZÍNHÁZ Szilveszteri műsor A Komáromi Jókai Színház ma este szokatlan, rendhagyó módon fogadja kedves közönségét. A színház nagytermében tartják meg ugyanis a Duna TV szilveszteri műsorának a felvételét. Fellép Marian Slovák, a pozsonyi Nová Scéna művésze, a komáromi Jókai és a kassai Thália Színház művészei, az Ifjú Szivek Művészegyüttes tánckara, a Ghýmes zenekar, Zsákovics László kvartettje, valamint a füleki Zsákszínház tagjai és Rigó Pál népi zenekara. A pezsgő és a svédasztal mellett tehát gazdag program várja azokat, akik ma este 19 órakor betérnek a Jókai Színházba egy kis szilveszteri hangulatkóstolóra. Az elkészített műsort a Duna TV december 31-én közvetíti. Jegyek kaphatók a színház jegypénztárában. Mind a mai előadásra, mind a budapesti Honvéd Táncszínház előadására - amely a Komáromi Városi Egyetem és a Jókai Színház javára lesz megtartva holnap este 19 órakor - jegyek a színház jegypénztárában kaphatók. A táncművészet kedvelői két kompozíciót láthatnak: 1. A magyar nyelvterület legjellegzetesebb tánctípusainak összegzését, a „Nagyapáék táncát", amely formájában „nagy szvittnek" tekinthető táncos körkép. 2. Egy igaz történetet, a „Forrószegiek"-et, amely Széken történt a századforduló táján. A széki utcák szerinti táncház évszázadok óta egyrészt a hagyomány színtere, másrészt társadalmi választóvonal volt. A történet e hagyomány béklyóit elszakítani próbáló két fiatal forrószegi tragédiája. A gyerekek délelőtt 11 órakor a Lúdas Matyi című mesemusicalt láthatják. (bol) Csáky Károly személy szerint nekem tulajdonítja a nevemmel jelzett írás általa kifogásolt gondolatait. A cikk nem az én nézeteimet tükrözte, csupán tudósítás volt a tanácskozáson elhangzottakról. Azt írtam le - mindenfajta személyes állásfoglalás és kommentár nélkül - amit a felszólalók elmondtak, ezért pedig aligha kárhoztatható a tudósító „logikája", még kevésbé vádolható csúsztatással, s öt hazugsággal. VOJTEK KATALIN