Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-30 / 301. szám, péntek

2 J ÚJ SZÓ HÍREK - VELEMENYEK 1994. december 28. RÖVIDEN Az Isten Szava Misszionárius Társaság mintegy hatvan szlo­vák fiatalembert készít fel kül­földön, illetve idehaza a misszio­náriusi tevékenységre. A szlo­vák misszionáriusok egyébként már több mint hetven esztende­je terjesztik világszerte a keresz­tény tanokat. Egy Concorde, a leggyorsabb szuperszonikus repülőgép lan­dolt tegnap a pozsonyi repülőté­ren. A British Airways légitársa­ság gépét elsősorban olyan ke­reskedők használják ki, akik megengedhetik maguknak, hogy egy London-New York kö­zötti járatért közel 290 000 ko­ronát fizessenek. A szlovák parlament mély megrendüléssel közölte a hírt, hogy ötvenéves korában elhunyt Ján Michelko (DSZM) képviselő, aki a gazdasági, privatizációs és vállalkozói ügyekkel foglalkozó bizottságban dolgozott. Ján Mi­chelkót ma temetik a kassai köztemetőben. Vladimír Mečiar kormányfő Ján Ducký gazdasági miniszter jelenlétében átadta a kinevezé­si oklevelet Jozef Brhelnek, a gazdasági minisztérium államtit­kárának, akit a kormány decem­ber 15-én jelölt ebbe a tisztség­be. Közel 17 ezer pedagógus vett részt azokban a művelődé­si programokban, amelyeket a pozsonyi Tomášikova utcai Mód­szertani Központ szervezett. A programok célja a pedagógusok szakmai felkészültségének nö­velése. A legjelentősebb progra­mok egyike az „iskolai menedzs­ment" című volt, amelyet már negyedik éve szerveznek a kö­zépiskolai igazgatók és egyéb vezetők részére. Törökországban lezuhant egy személyszállító repülőgép. A bel­földi járaton közlekedő Boeing­737-es katasztrófáját leszállás közben a heves hóvihar okozta. 67 utas és 7 főnyi személyzet volt a fedélzetén. 30 személy meghalt, 12 pedig megsebesült. Iraki oldalról megsebesítet­ték tegnap az iraki-kuvaiti hatá­ron szolgálatot teljesítő ENSZ­megfigyelők egyikét. Danut Jo­vanov kapitányt comblövés érte, a műtét után állapota stabilizá­lódott. A Hajók (Lode) sorozatban három alkalmi bélyeget bocsát ki ma a közlekedési és távközlé­si minisztérium. Az 5, a 8 és a 10 koronás bélyegeken a komá­romi hajógyárban épített hajók láthatók. II. kiadás Lapzárta: 22.00 Maximált benzinárak TA SR-hir A szlovák pénzügy-minisztérium közli, hogy 015/1994-es szá­mú rendeletével, Január elsejei hatállyal, módosítja és kiegészí­ti a szabályozott árú termékek Jegyzékét, melynek értelmében az üzemanyagok maximális ára a következőképpen alakul: Benzin BA91 BA 91 UNI BA 95 UNI BA9SN BA98N literje Sk-ban 18,10 18,20 19,30 18,80 19,30 MN 22 17,00 A maximális árak magukban foglalják a hozzáadottérték­adót Is. A KISEBBSEGI KULTURA ALLAMITAMOGATASAROL: Kevesebbet és feltételhez kötötten Ivan Reguli, a kulturális mi­nisztérium sajtóosztályának igazgatója karácsony előtti be­szélgetésünk során megígérte: az ünnepek között valószínűleg már konkrét adatokkal is szol­gálhat a jövő évi állami költség­vetésből a kisebbségi kultúrára szánt dotációk összegéről. Teg­nap felhívtuk őt, de csak azt tud­tuk meg, hogy konkrét összegről még mindig nem tud tájékoztat­ni a minisztérium. Azt azonban elmondta az igaz­gató, hogy a támogatás kérvé­nyezőinek tudatosítaniuk kell: kizárólag takarékossági okokból minden minisztérium tíz száza­lékkal csökkenti kiadásait, ezért arra is számítani kell, hogy a kisebbségi kultúrára nyújtan­dó támogatás is restriktív lesz. Például statisztikai adatok alap­ján kiértékelik az egyes sajtóter­mékek népszerűségét, és a nagy remittendával rendel­kezőktől esetleg megvonják az addigi állami támogatást. - El­végre a minisztérium nem fog hulladékpapir-gyűjtést támogat­ni állami pénzből - mondta az igazgató. Azt is közölte, hogy a magyar nyelvű sajtótermékek ki­adásának támogatásakor is fi­gyelembe kell venni, melyek lo­jálisabbak és melyek kevésbé lojálisak az állammal szemben. (gaál) Čarnogurský perel Arterla-hír Ján Čarnogurský, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke beperli a Slovenská republika napilapot „A keresztények útja más, mint a szlo­vákok útja?" című cikkéért, melyet december 17-én közölt. A hírügynök­ség munkatársának a pártelnök elmondotta, hogy bírósági úton követe­li majd a hazug adatok helyreigazítását. A szóban forgó cikkben a nyit­rai püspökség 20 papja kifejezte kívánságát, hogy Ján Čarnogurský ne álljon az ország élén, mert a magyar pártokkal együtt az ország létrejöt­te ellen szavazott. A KDM elnöke levelet küldött a szerkesztőségbe, amelyben a cikket hazugnak nevezte, és kérte a bocsánatkérést. Ellen­kező esetben kilátásba helyezte, hogy beperli a szerkesztőséget. Csak akkreditációval? Ivan Gašparovič, a szlovák parlament elnöke a Rá­diožurnálnak adott tegnapi nyilatkozatában többek kö­zött kifejtette, hogy a parla­ment irodája fontolgatja az újságírók akkreditálásának bevezetését. Az akkreditáci­ót kérvényező újságíróknak bizonyos díjat kellene fizetni­ük, az ügyben azonban még nem született döntés. (A szerkesztő megjegyzése: ha megszületik, Szlovákia való­színűleg világelső lesz. De csak ebben!) Legyenek feltétel nélküli tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) Harcias interjúja ellenére teg­nap békülékenyebb hangot ütött meg a csecsen államfő. Az Inter­fax orosz hírügynökség a csecsen külügy-minisztériumot idézve je­lentette, hogy Dudajev beleegye­zik a feltétel nélküli tárgyalások­ba Moszkvával. Korábban viszont több feltételt is szabott. A két leg­fontosabb: előbb vonuljanak ki az orosz csapatok Csecsnya terüle­téről, és Moszkva ismerje el őt egyenrangú tárgyalópartnernek. S még egy hír a csecsen konf­liktussal kapcsolatban: Jelena Bonner, a Nobel-békedíjas Andrej Szaharov özvegye tegnap írásban közölte Jelcinnel: tiltakozásul Oroszország csecsenföldi politi­kája ellen távozik az emberi jogok elnöki bizottságából. Hangsúlyoz­ta, még Oroszország egysége sem igazolhatja a polgári lakos­ság elleni háborút. Demokratikus állam nem folyamodhat fegyve­res erőszakhoz, hogy visszatart­son egy etnikai csoportot, amely ki akar válni belőle. Ezzel a hábo­rúval Oroszország visszatér a to­talitárius rendszerhez. Csecsen aszony menekül gyermekével az ostromlott fővárosból ­amíg lehet Lesz-e tűzszünet? (Folytatás az 1. oldalról) dislav Jovanovics jugoszláv kül­ügyminiszter is. Szerinte amennyiben Paléban elfogadják Carter előterjesztését és az összekötő csoport új javaslatát, a boszniai békefolyamat nagy len­dületet kapna. A tavasz minden­képpen meghozná a boszniai bé­két, egyszersmind feloldanák a Jugoszláviát sújtó szankciókat is. Itt kell utalni az Európai Unió ál­tal az egykori Jugoszláviába kül­dött megfigyelőmisszíó vezetőjé­nek, Paul Joakim Stulpnahel né­met diplomatának a nyilatkozatá­ra, miszerint ha a muzulmán-hor­vát föderáció konföderatív kap­csolatba lép a Hon/át Köztársa­sággal, akkor lehetővé válik a ha­sonló kapcsolat a boszniai szer­bek és Szerbia között is. Mindazon­által az is bizonyos, hogy erre vo­natkozóan Karadzsicsék egyér­telmű és visszavonhatatlan írá­sosgaranciátvárnak. A Vajdasági Magyar Szövetség, amely a VMDK kettéválása után ez év júniusában alakult meg, le­véllel fordult a magyar parlament­hez, a kormányhoz, valamint a Ha­táron Túli Magyarok Hivatalához. A VMSZ kezdeményezi egy jugo­szláv-magyar vegyes bank létre­hozását, szabadkai székhellyel ja­vasolja továbbá a kettős állampol­gárság kérdésének megoldását a Magyar Köztársaság alkotmányo­zási folyamata során azon az ala­pon, hogy minden magyar ember, éljen a világ bármely országában, születési jogon jogosuljon a ma­gyar állampolgárságra is, illetve kapjon útlevelet. A levél indítvá­nyozza továbbá Budapesten egy iroda megnyitását a VMSZ részé­re, amely naprakészen és hitele­sen tolmácsolná a vajdasági ma­gyarság érdekeit, elvárásait. Ugyanakkor segítséget várnak olyan tekintetben is, hogy az oda­települt vajdasági magyarok a na­gyobb magyarországi városokban létrehozhassák saját klubjaikat. Lehetővé kellene tenni, hogy az it­teni szakemberek (a gazdaságtól az oktatásügyig minden téren) részt vehessenek a magyarorszá­gi továbbképzéseken és tanács­kozásokon, a gyerekek és fiatalok pedig eljussanak az ottani táboro­zásokra és szabadegyetemekre. Ugyanakkor a VMSZ is szívesen megszervezi a magyarországi fia­talok számára a vajdasági tábo­rokban való részvételt. SINKOVITS PÉTER Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a boszniai szerbek parlamentje el­fogadta azt a tervet, amelyet Car­ter és Karadzsics december 19-én írt alá. Eszerint a további tárgyalá­sok alapja az összekötő csoport ál­tal kidolgozott béketerv lesz. FRICSKA Apám! Micsoda üzlet! Hogy miből is lehet mostaná­ban pénzt csinálni! Nemrégiben Újvárban jártam-keltem. Elfo­gyott a gyufám zászlós ruhatá­ram égetésénél, gondoltam, ve­szek egyet. Kértem is, cigarettá­val együtt. Az asszonyság a ke­zembe nyomta, én meg ballag­tam egy közeli kávézó felé, hogy nyugodtan rágyújtsak, és elgon­dolkodjam, mit csináltam aznap rosszul. Aki dohányzik, tudja, mi az kicsomagolni a cigarettát, megropogtatni a kis bűzrudat. És meggyújtani. Ez utóbbi külön procedúra. Nyúlok hát a kabá­tom zsebébe a gyufáért, a fene se tudja, hogy mi vár rám: Jújj! A dobozkáról Mečiar bá néz rám édes-szí'nesen/ Teremtőm! A kis égetnivaló! Hogy odalapították. Látni rajta, hogy vállban ugyan­csak szűk neki a skatulya! Meg­fordítom - ott meg a hözödöszö! Most mit csináljak? Letakarni nem merem, mert betakarnak. Eldobni? Hohó! Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. És fi­gyelhetnek is megint. Valami szimpatizáns, párttag, keretlr gény, régi barát, volt kolléga, es­tébé, estébé... Ekkor ugrik be: Itt a hatalmas Üzlet! Kaszinókat nyitok szerte kis honunkban. Gyufásskatulya-dobáló, fordít­gató kaszinókat. Már látom is, amint tolong az asztalok körül az istenadta polgár. A szabályokat szinte mindenki ismeri: minden oldal valamennyi pontot ér. A ke­zekben ott a Mečiár bá's skatu­lya. Megpördítik: oldala öt pont. Nyert. Megpördítik: hözödöszös felület: tíz pont. nyert? Talpára esett: szenzáció! Fejre esett: puff! (A jónép meg pofára...) KERTÉSZ GÁBOR Cseh óhajok TA SR-hir Elsősorban egészséget kíván­nak maguknak a jövő évre a cseh polgárok - ez derült ki a Denní telegraf tegnapi számá­ban közölt felmérésből. A meg­kérdezettek negyven százaléka vélekedik így. A válaszadók 15 százaléka ezenkívül azt is fon­tosnak tartja, hogy boldog, kie­gyensúlyozott és nyugodt családi életet élhessen. Hét százalék szeretne az új esztendőben part­nert találni, hat százalék pedig többet óhajt törődni családjával. A munkaviszonyban lévők egy­harmada fél attól, hogy elveszíti munkáját. Az ankétban részt­vevőknek mindössze 5 százalé­ka szeretne jövőre több pénzhez jutni, s ugyanilyen hányaduk kí­ván javítani lakáshelyzetén. RENDHAGYÓ PORTRÉFILM JANICS KÁLMÁNRÓL A megvádolt krónikás Aligha véletlenül került december 28-án (szerdán) délután háromkor adásba a Ma­gyar Televízió 2-es csatornáján A hontalan­ság krónikása című, Janics Kálmánról ké­szített portréfilm. Ilyen véletlenek a buda­pesti tévében nincsenek. Arra meg semmi jel nem utalt, hogy ismétlésről lenne szó, s a film készítésének idejét is csak közvetett információk alapján lehet kikövetkeztetni a látottakból. Arról senki sem győzi meg a szlovákiai magyar tévénézőt, hogy pont eb­ben az időpontban kellett sugározni a port­réfilmet. Többségük ugyanis vagy még munkában volt, vagy hazafelé tartott, vagy éppen gyermekét terelgette otthonába, legfeljebb az otthon szabadságolok és a magamfajta hivatásos tévénézők látták, amit látniuk kellett. Janics Kálmán egyike volt azon kevesek­nek, akik a kommunista rendszerben er­kölcsi kiállásukkal bizonyítottak. Történé­szeket megszégyenítő pontossággal tárta fel a szlovák-magyar kapcsolatok közel­múltjának fehér foltjait. A hontalanság évei című történelmi monográfiája a hetvenes évek végén kiváltotta a fennálló kommu­nista rendszer hatalmasainak haragját. Ja­nics Kálmánt eltávolították orvosi állásá­ból, a titkosrendőrség zaklatásainak kitéve élte életét az 1989-es rendszerváltásig. A szlovákiai magyar nemzeti kisebbség sor­sa, helyzete és történelme iránt ér­deklődők olvasták könyveit, cikkeit, figye­lemmel követhették politikusi tevékenysé­gét. Monográfiái és történelmi esszéi a II. világháború utáni magyarüldözéseket, a ki­telepítést, a deportálást és a nemzetközi közönyt dokumentálták. Többé-kevésbé erről szólt A hontalan­ság krónikása című portréfilm is, amelyben szerepeltek részletek a szörnyű megpró­báltatások filmdokumentumaiból is. Sors­vázlat, emberi arcél, példaadó magatartás kerekedett ki mindabból, amit Ján Fűzik, az MTV szlovák adásainak szerkesztő-ri­portere és Kiss Róbert rendező tárt a nézők elé. Az viszont igencsak felemásra sikere­dett, amit a megszólaltatottak - Csoóri Sándor, Vigh Károly és Duray Miklós ­mondtak el Janics Kálmánról. Megkesere­dett a szám, hallva mindazt, amit A honta­lanság éveit mintegy kötelességszerűen di­csérő két magyarországi neves személyi­ség az idős történészről Duray Miklós vé­delmében elmondott. Köztudott az a vita, amely Janics és Duray között a nyolcvanas évek elejétől folyt a rendszerváltás elejéig. Egyikük a másikat vádolta azzal, hogy a csehszlovák, illetve a szovjet titkos­rendőrségnek dolgozott. Ennek a vitának formálisan már megtörtént a lezárása, s erről a nyilatkozó és a döntőbíró szerepébe kényszerített Csoóri Sándornak és Vígh Ká­rolynak is tudnia kellett volna. Nem kevés­bé Ján Fűzik szerkesztő-riporternek. Ezért sem egészen érthető a szándék, amellyel a portréfilm készítői erre a furcsa, a kívülál­lókra egyáltalán nem tartozó kapcsolatza­varra hegyezték ki a dolgokat. Méltatlanul rossz fénybe állította ez a befejezés azt az embert, aki igencsak ke­vesedmagával állt ki jogainkért, a történel­mi igazságtalanságok jóvátételéért. Rá­adásul immár bizonyítható, hogy mindkét tiszteletre méltó politikusunk tévedett. Nem ők voltak környezetükben titkosügy­nökök. DUSZA ISTVÁN Tőkés László cáfolja az ügynökvádat A Securitate markában cím­mel nyilatkozatban cáfolta szer­dán Tőkés László, a Királyhágó Melléki Református Egyházkerü­let püspöke, az RMDSZ tisztelet­beli elnöke azt a beállítást, hogy december 15-i temesvári sajtó­értekezletén elismerte volna: „a Securitate (a Ceausescu-rezsim titkosszolgálata) ügynöke volt." Ezt állította ugyanis több román lap a sajtókonferenciáról beszá­molva. A püspök hangsúlyozta, hogy soha nem működött együtt a román titkosszolgálattal, nem írt alá semmiféle együttműködé­si kötelezvényt. A Tinerama című hetilap által nyilvánosság­ra hozott nyilatkozatokat il­letően kijelentette, hogy azokat éppen azért volt kénytelen írni, mert a Securitate állandóan zaklatta. Tőkés László írásában hang­súlyozta, hogy a Securitate hír­hedt dossziéi minden való­színűség szerint száz- és száze­zer román állampolgár nyilatko­zatait tartalmazzák, s minden bi­zonnyal az élvonalbeli román ér­telmiség szinte teljes írásminta­gyűjteményét össze lehetne állí­tani belőlük. Ő maga 1975-ben, kezdő brassói lelkipásztorként került először közvetlen kapcso­latba a Securitatéval. Tőkés hangsúlyozta, a Securi­tatéra csak akkor ment, ha vit­ték, vagy ha rákényszerítettek. „Ennek megfelően, a kihallgatá­sokon minden esetben pszicho­lógiai vagy testi fenyegetettség kényszere alatt írtam deklaráci­ókat - valamennyi esetben az igazság és lelkiismeretem pa­rancsa szerint, határozottan visszautasítva a mások rovásá­ra történő bárminemű terhelő vallomást" - olvasható Tőkés László írásában.

Next

/
Thumbnails
Contents