Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-29 / 300. szám, csütörtök

1994. december 29. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ

Ó _5J Hajóval New Yorkba Bocsásson meg, hogy megszólítom, először vagyok a fővárosban. Megmondaná, merre van a Hősök tere? Nem, inkább gyalog mennék, tudja, élvezem a gyaloglást. Foglalkozási ártalom. Örülök, ha szárazföld van a talpam alatt. Persze ez tengerész-egyenruha. Az is vagyok, tengerész. Dehogy kapitány, fedélzetmester. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Zurai Gyurka vagyok, a Sirály tengerjáró fedélzetmestere. Kicsivel több, mint egy közönséges matróz. Hajónk a csepeli szabad kikötőben horgonyoz. Már hogyne lenne érdekes hivatás. Nagyon is érdekes. Két éve hajózok Budapest és New York között. Minden hó elsején start. Árut és személyeket is szállítunk. Budapest-Galati-lsztambul-Pireusz-Palermo-Gibraltár-Azori-szigetek-New York. Port Washington. Csodálatos útvonal. Nemcsak az út izgalmas. Sok érdekes ember akad az utasok között. Igen, társasutazásokkal is foglalkozunk. Huszonnégy utaskabinunk van. Pazar étterem a hajón. Első osztályú ellátás. Reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora. Svédasztal, szórakoztató programok, minden kajütben minikönyvtár, rádió, színes tévé. Egyébként mit gondol, mennyibe kerül a háromhetes, Hajóval New York ba programunk? Ugyan! Még a felébe sem. Harminchétezer forint. Elárulom, miért ilyen olcsó. Részint az áruszállítás miatt. Részint pedig azért, mert az utasok a hajón laknak. Nem kell New Yorkban méregdrága szállodában lakniuk. Saját autóbuszunk viszi őket a kikötőből a városba, a programokat képzett idegenvezetőnk szervezi. Érdekelné a dolog? Hát én nem foglalkozom utasszervezéssel, de véletlenül tudom, hogy egy-két hely még akad. Az útlevele rendben van? Remek. A formaságokat a hajón elintézem. Holnap délben, pontosan tizenkét órakor várom a csepeli kikötőben, a Petróleum utcai tízes mólónál. Igen, harminchétezret mondtam. Ha pedig költőpénzt szeretne, akkor a hivatalos banki árfolyamon adhatunk, de legfeljebb ötszáz dollárt. Akkor a holnapi viszontlátásra. És köszönöm az útbaigazítást. * * * Á, üdvözlöm. Ugye alig talált ide. Olyan nagy itt a nyüzsgés. Szóval döntött? Nem fogja megbánni. Kérem, jól figyeljen. Beszállás holnapután reggel nyolckor. Pontosan. A kapitány üdvözli a program résztvevőit. Majd útlevélvizsgálat, vámolás, elhelyezés a kabinokban. Átadjuk a részletes programot, térképeket is kapnak. Ekkor osztják ki az igényelt költőpénzt valutában. Tíz óra harminckor indulás. Ne feledje ellenőrizni útlevele érvényességét. Akkor harminchétezer és ötvenháromezer a költőpénz. Rendben van, megszámoltam. Ja, majd elfelejtettem. A részvételi díjban már benne van a poggyász- és baleset-biztosítás is. Remélem, nem kerül rá sor. Azonnal jövök. * * * A jó pszichológiai érzékkel kiválasztott áldozat ekkor látta utoljára a fedélzetmestert, aki a nagy tömegben eltűnt. De ekkor még reménykedett. Két nap múlva a megadott időpontban pontosan megjelent két bőröndjével a tízes mólónál. Ám sem Sirály nevű, sem New York felé tartó hajót nem talált. Az utazási irodáról, a háromhetes hajóútról sem tudott senki. Zurai Gyurka fedélzetmesternek hírét sem hallották. Az áldozat hiszékenységét és elővigyázatlanságát kilencvenezer forintja bánta. (Zsaru) MERENYLET HAJNALBAN Halálra ítélve? A pozsonyi rendőrakadémia kriminalisztikai intézetének tűzszerészét hat nappal szenteste előtt álmából egy távoli, nagy erejű detonáció hangja ébresztette fel. „Na, ezt sem szilveszteri petárdának szánták" dünnyögte félálomban a robbanószerkezetek szakértője, és öltözködni kezdett. Felesége kérdésére, hogy hová készül hajnalok hajnalán, csak annyit mondott: „Nemsokára megtudom." Igaza lett. Pár percen belül megszólalt a telefon, és a központ jelezte, hogy a Queen's Pub nevű éjszakai bár közelében - 8-10 kilométerre a tűzszerész lakásától - levegőbe repült egy Mercedes. A helyszín csatatérre emlékeztetett. Az 500 SL típusú luxusmerci egy szaltót követően fejre állt. „Alkatrészei" vagy száz méteres körzetben díszítették az utat, a járdát, a fák koronáit. A közelben parkoló többi gépkocsi, főleg egy nagyszombati Peugeot s egy pozsonyi Oltcit és néhány Favorit is megkapta a magáét. A totálkáros autó tulajdonosa, P. S. csodával határos módon úszta meg a merényletet. Már az autónál volt, mikor eszébe jutott, hogy valamit a bárban felejtett, és elindult visszafelé. Alighogy eltávolodott a gépkocsitól, az lángnyelvek kíséretében a levegőbe repült. Az aszfaltburkolaton keletkezett kráter egyértelműen bizonyította, a tettesek) biztosra akart(ak) menni. P. S. könnyebb, kísérője súlyosabb sérüléseket szenvedett. Taxival kórházba vitették magukat. A vizsgálat megindult, ám a belügyminisztérium sajtótitkárától mindössze annyi információt kaptunk, hogy a pokolgép nem szemtexre, hanem valamiféle más, ipari robbanóanyagra volt konstruálva. Nem ez volt az első, és biztosan nem is ez az utolsó gépkocsirobbantás Szlovákiában. Csakhogy ennek az esetnek az a sajátossága, hogy volt néhány - enyhén szólva - furcsa előzménye. Többek között egy súlyos testi sértés, egy gyilkossági kísérlet, egy emberölés és egy halálos kimenetelű baleset. (Ráadásul az említett éjszakai klubot a múltban valaki felgyújtotta, a kár több millióra rúgott.) P. S.viselt dolgairól korábban - és nem is egyszer - már írtunk az Új Szóban. A hajdani kis valutaüzér hamarosan a főváros egyik leggazdagabb és legkíméletlenebb magánvállalkozója lett. Kétes karrierje kezdetén megpróbálta egy tévériporter lebuktatni. Rejtett kamera segítségével akart ellene bizonyítékokat gyűjteni. Csakhogy buzgó kollégánk darázsfészekbe nyúlt. P. S. és fogdmegjei úgy megverték, mint szódás a lovát, és napokig nyomta a kórházi ágyat. S mindez nem holdfénynél valamelyik sikátorban zajlott, hanem fényes nappal, a Ennyi marad a Mercedesből... Szlovák nemzeti felkelés terén, a járókelők szeme láttára. Természetesen a sérült fiatalember feljelentette támadóit - nagyon jól ismerte őket és egy csomó szemtanút is megnevezett, akik látta az incidenst, és hajlandó volt tanúskodni. Mire viszont sor került a tárgyalásra, a korábban készséges tanúk egy része „váratlanul" meggondolta magát, és megtagadta a vallomást, a többiek pedig „emlékezetkiesésben" kezdtek szenvedni. A P. S. ellen felhozott vádat - bizonyítékok hiányában - elvetették. Az említett kétes hírű üzletembert az alvilág csak „Makk"-nak becézi. Pedig inkább a Macska elnevezés illene rá - hét élete miatt. Nem titok, hogy a honi maffiák között könyörtelen harc folyik az egyes felségterületek megszerzéséért és megtartásáért. P. S. valamelyik konkurense tavaly bérgyilkost fogadott, aki egyik este, közvetlen közelről három lövést eresztett a gépkocsijából kilépő vállalkozóba, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett. Amíg lábadozott, éjjel-nappal őrizték kórházi szobáját, mert félő volt, a támadó ismét lecsap. „Makk" urat már nem bántották, ám egyik testőrét kivégezték. Lakásának sötét lépcsőházában (a tettes kicsavarta a biztosítékot) három pisztolylövést adtak le rá, és biztos, ami biztos alapon még szíven is szúrták. A hajdani valutaüzér felépülése után egy időre eltűnt. A mendemondák szerint a háttérből ellentámadásra készült. Később megjelent a fővárosban, ám úgy látszott, egyezséget kötött ellenfeleivel. Nemsokára zsarolás és személyi szabadság korlátozása miatt került összeütközésbe a törvénnyel, ám mint korábban, ezúttal is megúszta a felelősségre vonást. Az előzményekről tudni kell, hogy volt kedvesét, egy 18 éves diáklányt, aki Párizsban manökeni karrierrel próbálkozott, erőszakkal hazaszállította. P. S. Mercedeszével a francia fővárosba utazott, ahol észrevétlenül követte a taxiban ülő lányt. Amikor az kiszállt a gépkocsiból, kést szorított a torkának, és erőszakkal kényszerítette, hogy üljön át hozzá, és utazzon vissza Pozsonyba. Néhány héttel később A halál egy tűzpiros BMW-n érkezett című írásunkban beszámoltunk a hazakényszerített diáklány tragédiájáról, aki az említett autón az óvárosból kifelé tartva jóval túllépte a megengedett sebességet. Elvesztette uralmát a gépkocsi felett, és BMW-je összeütközött egy Fiat Unóval, majd nekivágódott egy parkoló Skodának és kigyúl ladt. Míg a BMW másik két utasa csak könnyű, a lány halálos sérüléseket szenvedett. (A baleset találgatásokra adott okot, ám a rendőrségi vizsgálat kizárta a merénylet lehetőségét.) E karambol óta nem szerepelt P. S. az újságok hasábjain. A hajnali robbanásnak köszönhetően viszont ismét címoldra került. A karácsony előtti merénylet azt bizonyítja, „Makk" ádáz ellensége(i) nem tett(ek) le a halálos ítélet végrehajtásáról. A nagy átverés Barátnői lélegzetvisszafojtva hallgatták a Szombathely szomszédságában lakó fiatalasszony történetét: - Egész délután a butikokat jártam, és a pakkok cipelése közben rám jött a szükség. Egy szűk utcában könnyítettem magamon, amikor látom, hogy ott áll előttem az a Vento, amit pár nappal ezelőtt loptak el a bel városban. Az, amelyiknek a gazdája az újságban százezret ajánlott fel a megtalálónak. Hát, majd kiugrottam a bőrömből. Gyorsan felhívtam a tulajt, aki örült a hírnek, mint majom a farkának, és még aznap átadta a pénzt. A rendőrség ezek után megszüntette a nyomozást, ám a minap kiderült, hogy a becsületesnek hitt megtaláló fél évvel ezelőtti szavai nem mindenben fedik a valóságot. A szombathelyi rendőrkapitányság nyomozói szeptember végén lefüleltek egy négytagú pénzbehajtó társaságot, s mint ilyenkor lenni szokott, a kihallgatás során más bal hék is szóba kerültek, olyanok, melyeknek tettesei ismeretlenek. Ezek közé tartozott a Volkswagen Vento meglovasítóinak az ügye is. L. Péter (23) úgy tett, mintha semmit sem tudna az esetről, pedig nyakig benne volt az eltulajdonításban, hiszen annak idején barátjával, G. Tiborral (32) együtt kötötték el az autót. Az egyik nyomozó azonban elárulta, hogy a kocsi időközben előkerült, és egy bizonyos G. Tibor - élettársa szemfülességének köszönhetően - felmarkolta a nyomravezetőnek felajánlott summát. Ezek után L. Péter úgy döntött, hogy bosszúból vallomást tesz. Elmondta, hogy eredetileg el akarták adni a Ventót, de mivel garázs híján az utcán voltak kénytelenek tárolni zsákmányukat, nem lepődött meg, amikor bűntársa azzal a kijelentéssel lepte meg, hogy a rendőrségnek szemet szúrt az ellopott autó, és elszállították „valahová". L. Péter álmában sem gondolt arra, hogy a haverja saját zsebre dolgozik. Az „üzleti tisztesség" fogalmát eltérően magyarázó fiatalemberek előzetes letartóztatásban várják a fejleményeket. (BYS) Rendőrfeleség - Miért nem szóltál, anyukám, hogy kevés pénzt adok haza? Az olasz közvélemény még mindig nem tért napirendre afölött, ami néhány hónapja egy délitáliai autópályán történt. Sokkoló volt már a rablótámadás, egy hétéves amerikai kisfiú halálának híre is, de ami ezután történt, arra végképp nehéz szavadat találni. A bűnügyből valóságos nemzeti ügy lett. Az olaszok már tudják, nem árt az óvatosság. Az utóbbi időben autópályáikon is felütötte fejét az erőszak - álarcos, fegyveres útonállók képében. A Polizia tapasztalatai szerint a rablókra rámenős kíméletlenség jellemző, s bár nem gyilkolni akarnak, ha a helyzet úgy hozza, könnyen elsül kezükben a fegyver. Szinte csoda, hogy az autópályák rémeinek mindeddig nem volt külföldi halálos áldozata. Részben ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a kaliforniai Green család októberi tragédiája a szokásosnál nagyobb figyelmet keltett. - Észrevettem, hogy egy kis autó követ - emlékezett a történtekre a családfő, Mr. Green. - A kocsi mellénk ért, és utasai valamit kiaItália szégyelli magát báltak olaszul, amit nem értettünk. Gyorsítottam, de ekkor már a lövések következtek. A gyerekek hátul lefeküdtek az ülésre. Később a rablók lemaradtak, én gyorsítottam megint, aztán arrébb, egy parkolónál megálltunk. Csak ekkor vettük észe döbbenten a feleségemmel, hogy Nicholast, hétéves kisfiúnkat fejlövés éne. A gyermek két nap múlva egy messinai kórházban meghalt. Az igazán váratlan fordulatok azonban csak a tragédia után következtek. A Green házaspár olyan emberi tartásról és méltóságról tett tanúbizonyságot, ami meglepte és alapos lelkiismeret-vizsgálatra késztette az olasz polgárokat. A gyászukon felülemelkedő szülők ugyanis egy pillanatig sem kiáltottak bosszúért, nem alkottak sommás véleményt sem az olasz közbiztonságról, sem az olaszokról általában. Ahelyett, hogy eltávoztak volna az ország|Ér A kaliforniai házaspár kisfia meghalt, és mégis él. Nicholas testszervei olasz gyermekek egészségét adták vissza... ból, kinyilvánították: fájdalmukat enyhítené, ha kisfiúk testének szervei rászoruló betegekbe transzplantálva élnének tovább. - Bizonyára nem is sejtik Greenék, milyen ritka gesztus nálunk az ilyen - írta Gregorio Bottá, a La Repubblica rovatvezetője. Nem tudják, hogy a súlyos szívbetegségben szenvedő olasz gyermekek fele meghal, mert nem jut átültethető szívhez. Nos, ma már a kis Nicholas szíve egy 14 éves olasz fiú mellkasában dobog, máját egy fiatal szicíliai nő testébe ültették át, két veséjét is egy-egy olasz gyermek kapta meg, és hasnyálmirigye is transzplantálásra került. - Remélem, hogy a fiam hosszú életet él - nyilatkozta az anya, Margareth Green. Az olasz lapok a szomorú események után nyilvánosságra hoztak néhány statisztikai adatot az autópályákon történt rablásokról. Tavaly 7700(1) ilyen eset fordult elő, miközben Európában máshol mindössze néhány tucat. A La Repubblica személyes hangú kommentárt is közölt, megszólítva a kis áldozat szüleit: „Önök is tudják, Mr. és Mrs. Green, hogy bizonyos események a világon bárhol bekövetkezhetnek, nálunk ugyanúgy, mint az óceán túlsó partján. Személyes tragédiájuk mégis úgy érintett minket, mint egy pofon, nagylelkűségük pedig úgy, mint egy figyelmeztetés. Itália szégyelli magát." (Zsaru) Az olasz rendőrség őrizetve vett két alaposan gyanúsítható férfit. A képeken látható feltételezett elkövetők hallani sem akarnak arról, hogy közük volna a brutális bűntetthez...